Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-08-16 / 33. szám

tér: raigf okozat: tábori posta: w PAPA ES n HXIX évfolyam, 33. szám Pipa, 1942, augusztus 16, vasárnap Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf POLITIKAI HEIIL1P. ttíGJELEMK MINDEK VflSflRNflP SEfiHHBBBHMIBBBUBBHBHi^ MAGYAR SZEMMEL Szent István király ünnepén ŰZ egész magyar nemzet hódol az országalapító előtt. Soha nagyobb szükség nem vott az Ö szellemére, mint ma

t amikor új szelek nyög et ik a magyar fákat. Áldott jobbja, mely ezredév múlva is epsegben van, utat mutat számunkra. Botorsága vitéz fiainkban tündököl, akik az emberiség szégyenfoltját akarják a világ arcáról eltüntetni. Ünnepeljen lélekben ma minden igaz magyar. • • A Főméltóságu Asszony szólt ismét jólssmert bársonyos hingjának melegségével, asszonyi léikének mély érzésével a nemzethez. Most nemcsak az elesetteknek, nemcsak a szűkölködőknek érdekében csendült fel kérő szava. A hősöknek, a magyar katonáknak, vitezeknek megsegítésére fordult a magyar társádalomhoz. Olyan kötelesség teljesítésre hívta fel a figyelmet, mely mindenki számára a legfőbb parancs . . . A magyar honvéd ott áll, ott küzd, ott harcol a végtelen orosz síkságokon. Kemény léptei ma még a nap hevétől tüzesre forralt homokon dobbannak, de holnap talán már reá szakad a nyirkos ősz és a beláthatatlan orosz síkságokon akadálytalanul száguldó szelek meghozzák az első hófelhőket is. Csikorog a zúzmara a bakancs alatt, a hóforgeteg millió apró tűje szurkálja a viharokban kicserzett katona arcot. A jeges szél bebújik a köpeny alá s belesüpped a láb a hófu'ta kátyúkba . . . Gondoljunk erre már ma, hogy a magyar katona a kemény őszben, a kegyetlen fogcsikorgató télben is helyt állhasson, szilárdan tarthassa a posztját. A belső frontnak, a magyar katona segítségére kell sietni. Áldozatot kell hoznunk azért a magyar katonáért, aki fiatat életét veszélyezteti az ukrán mezőkön, a Don mentén, a Volga partján. Adni akarunk. Nemcsak azt amit nélkülözni tudunk, hanem azt is adjuk oda, ami esetleg hiányozni fog, hogy a mi bundánk melegítse az orosz hóviharban örtálló magyar katona testét, hagy a mi meleg kesztyűnk simogassa meg kezét, hogy a mi hócsizmánk tegye biztosabbá lépteit. Adni akarunk jószívvel, adni szeretettel, adni büszkén, azzal a boldogsággal, hogy adhatunk. A Nagyasszony kér, s nekünk adni: kötelesség! „Vad civilben" egy zalai pap járt több napon át városunkban. Bizonyos, hogy nem az Isten igéit hirdette így. De, hogy mit tett, hol járt es kiknél járt, az titok. Felettes Egyházi hatósága bizonyára kérdőre vonja ezért a furcsa * „módi" nyaralásért. Ilyen politikai vagy nemzeti fullajtárság mégis csak visszataszító egy kicsit, Alaptalan rágalmakkal a• vádlottak padjára akartak ültetni egy pápai ; magyar lelkészt, mert nyíltan minden uszítás nélkül meg merte mondani, hogy a nemzet egységét, a magyar életet nem szabad senkinek sem megbolygatni A kard szerezte meg, a kereszt tartotta fenn magyar szellemben ezt az országot; minden idegenajkú atya fival békén meg vollunk. De arról, hogy magyarok vagyunk soha le nem mondunk Magyarország a keresztény magyaroké. * Egy szomszéd község egyik vezető egyénisége járt nemrégen városunkban. A széps.ál, őszhajú ember könnyezett; szavait idézzük: „sirni tudnék, amikor azt látom, hogy a katolikus és a protestáns papság ilyen meleg együttérzésben és testvéri megértéssel tud vállvetve dolgozni a magyar ügyért-és a vallási villongásokat félreteszi." Távol áll tőlünk, hogy ennek a becsületes úrnak személyét bármilyen szempontból is ugródeszkának használjuk fel; lapunk hasábjain dogmatikai vagy egyházjogi tételeket sem akarunk fejtegetni. De liem mehetünk el szó nélkül egy teny mellett, Esztendeje lesz annak, hogy lapunk ünnepi estet rendezett, amelyen katolikus és protestáns szereplők egyaránt felléptek. Akkor a névtelen levelek, szemforgató krittkák zuhataga ért bennünket, hogy kivetkőztünk katolikus mi voltunkból, míg odaát hittagadással és a magyar faj meggyalázásával vádolták azokat, akik velünk együtt dolgoztak, ha mindjárt egy irodalmi est keretében is. Higgadtságunkon, úri és békés viselkedésünkön múlott az, hogy az a néhány, sem katolikusnak, sem protestánsnak nem jó, homályba burkolodzó ember a békét fel ne perzselje. Lehet, hogy a közös veszély megérzése, mely a kommunizmus és új pogányság szellemével fenyeget, magyar fajunk és sorsunk féltése terelt igy össze bennünket, mégis örülnünk kell, hogy igy van. Lapunk irógárdájái egészen mas, öntudatosabb szelem vezérelte ugyan eddig is, melyet jó lesz félreérthetetelenül leszögezni a kákán is csomót keresőknek és katolikus és protestáns táborból egyaránt mögénk sereglő hatalmas olvasótáborunk elé tárni, akik eddig is helyeselték minden tettünket. A bonni katolikus egyetem világhírű tanárának, Rademachenek gondolatait fűzzük csokorba, akinek munkája egyházi jóváhagyással jelent meg, nehogy bárki is a nyitott ajtót újra döngetni kezdje. „Hulljon le az előitélet válaszfala mindkét oldalról. A katolikus ne tartea többre magát a másiknál, ne nevezze tékozló fiúnak a másik oldalon levőket. Nem a születés a mérvadó a kegyelem világában: rossz kaolikus esetleg távolabb áll lélekben a katolikus egyháztól, mint a jóhiszemű protestáns. Ne Ítélkezzünk másokról, hanem előbb vizsgáljuk meg a magunk lelkiismeretét. Mennyit kevélykedtünk mi egyesületi életünkkel, mennyiszer foglalkoztunk aprólékos dolgokkal és mulasztottunk el igazi nagy ügyeket. Milyen gyengén vettek ki nálunk, katalikusoknál részüket a világiak a felelősségből, a papság pedig hízelgett magának, hogy egyedül vezeti az egyház ügyeit Ne hányjuk fel mások hibáit és ne élezzük ki a különbséget. Ugyanennek á tárgyilagosságnak és szeretetnek útján járjon a protestántizmus is. A/ életet és történelmet úgy tekintse, amint az önmagát alakítja. Akkor észreveszi majd, hogy a katolikus anyaszentegyház kötöttsége olyan korlát, mely megóv a szakadástól és értékeket ment. A pápaság, egyházjog, papi nőtlenség, liturgia, dogma életet adó és védő tényezők; nem más, mint forma és élet, törvény és szabadság dogma és hit. A pápaság nem a hatalom elve, hanem az egységé. A „politikai katolicizmus" vádja igaztalan és méltatlan vád. Kereszténynek lenni hősi feladat. Legyen mindkét oldalon legelső kötelesség a célkitűzés és belső elmélyülés,. a krisztusibb élet Keresztény együttérzésre van szükség, evangéliumibb életre, az „új parancs", a szeretet gyakorlására. A protestáns Anton Fischer mondja, hogy az egység hiánya olyan csapás, -amely nem engedhet meg többé nyugodt alvást keresztény embernek". Ezek a gondolatok vezéreltek eddig is bennünket és innen adódik, hogy megértés és béke hangján írtunk és dolgoztunk együtt. Ki merné állítani, hogy helytelen volt amit tettünk? Egy jottányit sem adunk fel ebből. Keresztény magyarok vagyunk és nekünk szeretni kell egymást. Őszhajú, becsületes könnyező magyar testvérünk meggyőződhetik, hogy mi ott állunk a vártán és építeni, nem pedig rombolni fogunk, i Talan nem lesz felesleges, ha a Berliner Katolisches Kirchenblatt állásfoglalásai is közöljük minden kommentár nélkül: I Aki a más vallásán gúnyolódik, az a legtöbb esetben sem nem hivő protestáns, sem nem hívő katolikus, hanem vagy teljesen vallásellenes, vagy a legjobb esetben hitközönyös egyén. 2. Ha a protestánsok közt akad, aki szeretetlenül viselkedik a katolikusokkal szemben, éppúgy akad katolikus is, aki hasonlókép viselkedik a protestánsokkal szemben Ebben a pontban a bűnösséget felmérni teljesen tehetetlen és nem is keresztényi elfárás. I merje be mindkét fei a maga bűnösségét. 3. Hova vezet az az eljárás, ha a Krisztusban hívő protestánsok és katolikusok egyéni szomorú tapasztalatok miatt Krisztus szeretetparancsától elszakadnakV ha még ők sem viselkednének keresztényhez illően és méltóan egymás iránt? Ha a szeretet még azok között sem volna meg, akik Krisztusban hisznek, hol uralkodjék akkor egyáltalán a szeretet ? Úgyis olyan kevés szeretet van a földön, sohasem lehet azért okunk arra, hogy a szeretetet kevesbítsük, de annál nagyobb okunk és kötelességünk van arra, hogy a szeretetet növeljük. Levél a frontról Valahol Oroszországban, 1942. augusztus 4-én. Kedves Főszerkesztő Uram! Hálás örö nmei vettük a részünkre küldött lapot és benne Főszerkesztő Uram meleg szavait, me'yből megérezzük, hogy az egész város szeretete, aggodalma kisér bennünket messzi utunkon, ahova a kötelesség, a Haza védelme állított minket. Nagymultü lapjukat kézről-ké/re adva, olvassuk a hazai híreket, városunk eseményeit, ahova minden szeretetünk, minden szép emlékünk visszahúz. Benke Károly, Förster Mátyás, Kecskés József, Szóllás Zoltán, Pénzes Géza és Szabady Lajos bajtársaimmal névleg is megköszönjük Főszerkesztő Uram figyelmességét. Más alakulatnál, de itt a közelben teljesitik nehéz, de kötelességtudó szolgálatukat : Tibor István főhadnagy úr, Dr. Edelényi: Dr. Kolbe és Dr. Nagy Ernő főorvos urak, Szakács és Tóth urak a postától, valamint Czum Sándor, Böröczky Árpád, Domonkos István és Szokoli pápai bajtársak. Itt van azonkívül az Eje. zlj.-tól tizennégy úr. Mindannyian egészségesek vagyunk és szeretette^, kedves megemlékezéssel gondolunk szép városunkra, kedves Hozzátartozóinkra. Főszerkesztő Uram igaz tisztelője, hazafias üdvözlettel, Csordós Géza. Hazafias ünnepély a Belvárosi Katolikus Körben A pápai Belvárosi Katolikus Kör mult szombaton este a nyári kerthelyiségben nagy érdeklődés mellett jól sikerült hazafias ünnepéllyel egybekötött táncmulatságot rendezett, melynek tiszta jövedelmét a Vöröskereszt Egyesület javára fordították. Az impozáns ünnepségen megjelent Hamuth János polgármester, a Pápai Vöröskereszt Egyesület elnöke is. Az ünnepély kiemelkedő része Németh József apátplébános ünnepi beszéde volt. Ezt az estet azért rendeztük — mondotta —; hogy támogassuk azt a nemes, minden kultúrnemzet életében élő egyesületet, amely a felebaráti szeretet jegyében született, amelynek hajtóereje a felebaráti szeretet, amelynek önzetlen, önként jelentkező tagjai mindig akkor jelentkeznek munkára, amikor munkájukat a felebaráti szeretet törvénye írja elő. Cselekedetekben kell megköszönnünk azt a sok áldozatot, amit h*s katonáink értünk hoztak, envhfienünk kell fájdalmaikat, amelyeket sokszor mérhetetlen áldozatok között kaptak és hordoznak. A Vöröskereszt javára rendeztük ezt az estet, hogy a Vöröskereszt önzetlen tagjai, elsősorban nőtagjai útján sebesült katonáinkkal megéreztessük hálánkat és szeretetünket. Köszöntötte a megjelenteket és a Vöröskereszt Egyesület pápai elnfkét Hamuth Jáncs polgármestert. Utána Matkovich Béla tanító cigányzenekisérettel magyar dalokat adott elő, majd Mátis Jenő nagy hatással szavalta el „Erdély feltámadt" c. versét. Nagy taps kísérte Présing János katonanótáit. A hazafias ünnepélyen szerepeltek a katolikus lányok táncbemutatókkal, melyeket zúgó taps kísért. A táncokat Sálvári Gergely tánctanár tanította be. Az ünnepélyen a lelkes, hazafias közönség lélekben együttérzett a hazáért, az igaz ságért küzdő magyar honvédekkel. ÄRA 16 FILLÉR