Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-01-04 / 1. szám

9ABa ES VL f) XXXIX. éffaftam, f. szta POLITIKAI HETILAP. - ME6JELEAIK MINDEN YASARIAP. I 1142. fiiuár 4., vasárnap Uj jegyespárok tűntek fel az utcán. Olyan boldogan Sa­muinak egymás mellé, mint rózsafa a karóhoz, olyan széles kacagással tekint­gettek szét, hogy a szerelmes szavak el­némultak ajkukon és a kacagásukon kí­vül semmi sem maradt, amivel egymást szórakoztatták volna. Néha felemelték lejüket, hogy lássák, nézik^e őket? Áz örök szerelmesek ismertetőjét is megtagadták, akik mélyen lehajtott fej­járnak, mert őket nem érdekii a vi­Nem látszott meg rajtuk, hogy mi­lyen végtelen és bonyolult utat járt meg szivük az élet útvesztőjében, amíg egy­másba fonódott a két karikagyűrüs kéz. Hányszor elmondták egymásnak azt a roppantul kurta kis szót: »szeretlek«, de melynek térteimét csak most kezdték megérteni- Olyan tehetetlenül álltak vele szemben, hogy mem is tudtak mást ten­ni, mint csak kacagtak rajta. Most kez­dett kirajzolódni előttük, hogy mit ad­nak, mit várnak egymástól. Érezték?; hogy lesz életükben majd áldozat, örömj, megpróbáltatás, akik önmaguk számára is alig megfejthető talány előtt állnak. Igaz-e mindaz, amit elértek, Vagy csak álmodtak? Sokszor megnézik jegygyű­rűjüket, melynek ragyogása még vakí­tóbb lesz, ha örömkönnytől csillogó sze­mük rátekint. Nem tudják ezek a fiatal jegyesek megfejteni, hogy mi volt az, ami egy­máshoz láncolta őket és elindítja a ti­tokzatos élet elé- Hiszen a szerelemért csak töretlenül lehet harcolni. Az la leány, aki dolgozik, önbizalmát, hitet, ál­mát mind-mind beletemeti a munkába, nem marad másra ereje, csak magába­temetkezve ernyedten összeroppanni. 'A férfi sorsa a munka, az ő acélos ereje kibírja ezt, megedződik és marad ereje arra is, hogy valakit örökre szeretni tudjon. És mégis ez volt az a láthatatlan fo­nál, mely előbb lassan és észrevétlenül, tnajd elszakithatatlanul köréjük fonór dott. Roppant katedrálisa az életnek, íneíy föléjük ötvözötten áll, hogy mesz­«ze hirdesse mindazt a szépséget és örö­möt, mit az Isten tervei szerint meg kell valósítaniuk egymás mellett, ők önzők voltak előbb, mert a fiatalságban nincs megértés és áldozatkészség, de most fel­olvadt minden, mint a napsugár erejé­ben a tükörsima jégpáncél. Jó, hogy igy van most minden Egy láthatatlan kéz elkezdett játszani szivük húrjain és kijátszotta rajta azt a leg­szebb dalt, melyet az Édenben mondott el először. Micsoda távlat nyüik meg előttük majd, ha a szentségi házassággal örökre egymáséi lesznek, ha elindulnak megvalósítani az Isten örök gondolatát és szerelmük kivirágzik az el jövendők­ben, akik letéteményesei lesznek az új világnak és Magyarország alapjainak. A könny valahonnan a mélyből fa­kad, a kacagás a kultúra vívmánya. De a kacagás is örök lesz, ha a szeretet a lörrása. Új jegyespárok! lesz könny is éle­tetekben, de lesz kacagás is, ha úgy in­tiultok neki az életnek, ahogy azt az Üristen követeli tőletek. Az igazságügyi palota épitése Értekezlet a városházán. — Dr. Sulyok Dezső ismertető beszéde — Dr Antal István államtitkár, országgyűlési képviselő tájékoztatója, az igaz­ságügyi palota épitése ügyében Hétfőn, december 29-én délután 5 órára értekezletre hivta össze a városi képviselőtestület tagjait Hamuth János polgármester. Az értekezleten majdnem teljes számban megjelentek a képviselői­testület tagjai, amelyre eljött országgyű­lési képviselőnk, Dr. Antal István állaim titkár is. Vele jött az igazságügyi minisz­térium részéről Ghiczy Dénes állam­titkár, Gönye Győző min. tanácsos, áz igazságügyi minisztérium épitkezési osz­tályának vezetője, Dr. Ágh János mini tanácsos és a vármegye részéről Dr Mesterházy Ferenc főispán. Az értekezlet egyetlen tárgya az igazságügyi palota épitésének megbe­szélése volt. 1 Hamuth János polgármester üdvér­zőivé a megjelent előkelőségeket, meg­nyitotta az értekezletet és felkérte Dr«. Sulyok Dezső képviselőtestületi tagot, hogy ismertesse az igazságügyi palota építésére vonatkozó előterjesztését. Dr. Sulyok Dezső az értekezlet ösz­szehivását kérő képviselőtestületi tagok nevében, tárgyilagos komolysággal és részletességgel ismertette az igazságügyi palota épitésének szükségességét és az épités ügyében Hamuth János polgár­mester, a város közönsége és az igazság­ügyi kormányzat részéről megtett lépé­seket és intézkedéseket. Bejelentette, hogy a járásbíróság ideiglenes elhelye­zésével kapcsolatban, amely célra a Pá­pai Takarékpénztár tulajdonát képező Hungária szállót szemelték ki, felmerült bérleti különbözetek, úgyszintén a bér­let megszűntével kikötött tatározási munkák elvégzésének, a tulajdonos ré­széről való elengedése által, megszűnt annak az akadálya, hogy az igazságügyi palotának az épitése a járásbíróság he­lyén és a szomszédos telkeken megvalór suljon. Dr. Antal István államtitkár, or­szággyűlési képviselő tájékoztatta ezr után az értekezletet azokról a fárado­zásokról és nehézségekről, amelyek az ország jelenlegi nehéz helyzetében mégis azt eredményezték, hogy az igazságügyi kormányzat költségvetésében sikerült biztosítani a pápai igazságügyi palota építésének céljára 600000 pengőt. Ami­óta ezt a jelentős összeget a költségve­tésbe felvették, azóta sok olyan, akkor még nem ismert nehézség merült feli, különösen fontos építési anyagok te­rén, ami kétségessé és bizonytalanná teszi, hogy be lehet-e tartani, az előre tervezett építési programmot. Ezért kel­lett elállni attól a tervtől, hogy a járás­bíróságot a jelenlegi helyéről kiköltöz­tetve, annak épületét lebontva, helyébe építsék fel az új igazságügyi paloták Ezért arra kérte az értekezletet, hogy; egy összehívandó képviselőtestületi köz­gyűlésen tárgyalják meg és határozza­nak, hogy akarják-e és hol aklarják az új igazságügyi palotát felépittetni, amelynek egy alkalmas helyéül a »Ko­rona« épületének a helyét jelölte meg az igazságügyi miniszter Amennyiben ez ügyben nem tudnának határozni és 1942. február végén vagy március eiején nem kezdhetnék el az építkezés elő­munkálatait, akkor az igazságügyi pa­lota épitése esetleg hosszú időre elma­rad. ' ! Dr. Antal István őszinte és komoly} tájékoztatója, amelyből kiérzett a vá­rost és a választóit szerető képviselő aggodalma, mély hatást gyakorolt a je­lenlevőkre. » Dr- Sulyok Dezső, Gönye Győző min. tanácsos és Ghiczy Dénes államtit­kár beszéde után Hamuth János polgár­mester az értekezletet berekesztette. Halálra ítélték 1919-ben László Mihályt I Mit ír a „Jövőnk" László Mihály Leipnik-gyári főmesterről és a pápai keresztényszociálistákról. A kommunizmus rémnapjai Pápán. — A devecseri ellenforradalom. — Szamuelly megkegyelmez. — Leipnik-gyár büszke lehet. A »Jövőnk« c keresztényszoeiálista hetilapban hatalmas cikk jelent meg László Mihály Leipnik gyári főmester­ről, a pápai keresztényszociálistákról és a kommunizmus rémnapjairól, mely utóbbira borzalommal gondol minden igaz magyar.' Az antibolsevista kiállítás utóihang­jaként jó lesz emlékezetünkbe idézni mindazt a nemes küzdelmet, amelyet ke­resztényszociálistáink akkor folytattak még, amikor nem volt divat keresztény­nek és magyarnak lenni, hanem ezért börtön és halál vjárt a hősökre. De jói lesz értékeinket is megismerni, hogy tő­lük tanuljunk és példájukat kövessük. A pápai keresztény szociálisláb hárca. Kemény harcot vivtak mindig a ke­resztényszociálisták, de az idő őket iga­zolta. Ez a harc azóta jottányit sem ve­szített célkitűzéséből és örök harcra sar­kalja párttagjait és mindazokat, akik a keresztény eszme térhódítását követelik ebben a hazában. Hogyan emlékszik László Mihály a pápai kommunizmus rémnapjaira? 1918-ban a világháborúból három és félévi harctéri szolgálat után hazar térve, a Perutz testvérek pápai textilgyá­rában újra elfoglaltam állásomat. A ker. szoc. nemzeti alapon álló munkásoknak újra az élére álltam], s mint a textilmun­kások elnöke, harcoltam a kommuniz­mus megalakítása ellen. Ennek eredmé­jnye lett az, hogy a pápai textilgyári munkásoknak 90 o/ 0_ a csak az erőszak­nak engedve, kényszerből ment bele a gyár kommunizálásába. Amikor a kommün kitört, csalá­dommal együtt menekülnöm kellett Pá­páról, mert sem erőszaknak, sem fe­nyegetésnek nem egedtem és nem fo­gadtam el semmiféle kommunista intéz­kedést. A devecseri ellenforradalom. Kisszöllősbe menekültem, de ott fi­gyelemmel kisértem minden politikai és társadalmi megmozdulást. A község elöljáróságát sikerült rábeszélnem arra, hogy semmiféle kommunista intézke­dést ne hajtson végre. A devecseri ellen­forradalomról előre tudomásom volt. Amikor ez kitört, azonnal lovasfcocsit fogtam és Pápára indultam- Fehér zász­lóval a közbeeső községeket fellármáz­tam és Nagyalásonyba érve, egy beszé­det tartottam, amire az ott levő embe­rek kb. őt kocsival azonnal Devecsérbe siettek a vörösök letörésére. Pápára érve, nagy meglepetéssel | láttam, hogy a vörös uralom még erő­sen tartja magát. Ezért vissza kellett fordulnom Kisszöllősbe. Sajnos, az ellenforradalom nem si­került és Devecserben ismét a kommu­nisták lettek az urak Három nappal ez­után három kocsin pápai vöröskatonáit jöttek értem, hogy — utasításuk szerint — engem élve, vagy halva elfogjanak és a vésztörvényszék elé állítsanak. Hogy azonnal nem lőttek agyon, azt az isteni Gondviselésnek köszönhetem, mert az országút mentén lévő kereszt tövében álltam éppen, mikor a vöröskatonák' rám találtak. Vak dühükben először a kereszten lévő Corpust lőtték, aminek nyomai ma is láthatók. Dühüket igy ki­töltve, jobbnak látták, ha élve szállíta­nak Pápára és amint a parancsnokuk mondotta, jó leszek én ott diszpatkany­nak és majd a pápai nagytemplom előtt fognak fölmagasztalni. Földobtak a ko­csira s először a községi elöljáróságra vittek. Ott összehívták a községi elölf­j ár óságot, három oldalról szuronyt sze­geztek rám. Kerekes Lajos parancsno­kuk (akinek ujja tele volt rablott arany­gyűrűvel), addig ütött, mig a fejem föl nem dagadt. Csak a jó Istennek köszön­hetem, hogy 'adott annyi érőt, hogy va­lamelyik szuronyba bele nem estem. Mi­kor itt kitombolták magukat, ismét feL ába 16 hull

Next

/
Oldalképek
Tartalom