Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-03-30 / 13. szám

ÜPÁÉSYh V POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINOEH VBSARNfiP i xxvill. Évfolyam, 13. szám Felelős szerkesztő: Dr. BÜDRY FEREI1C Pápa, 1941 március 30., vasárnap Szakirányú iparostanonciskolánk jövője Ne ijedjünk meg a cimtől. ne juttasson eszünkbe ez a szó az utcán süvöltve suhanó kerékpárost, vagy slágert fütyülő suszterinast, esetleg tanítás uián utcara zúduló csibészniagarát, mert ezek a régmultat jelképező, humoros képek elvonhatják figyelmünket a valóságtól. Pálya, vagy hivatás? A ma iparostanonca kemény munkában, legtöbbször igen szomorú szociális körülményék között készül kenyérkereső pályajára. Nem irhalom, hogy hivatására, mert míg a tanoncszerződtetés előtt nincsen kötelező képességvizsgálat, addig a legtöbb tanoncnál csak a kenyérkerdésroi beszélhetünk. Addig, amig iélszemre szürkevaksággal szobaiesiőtanonc, hiányzó jobbkez,-középcsoiiilal gépész lehet a palyakereső ifjú, komolyan íiivatoltságrot nem beszélhetünk. Iskoiánk minden lehető eszközzel azon dolgozik, hogy az iparostanonc jobban es alaposabban készülhessen további, életére. Természetesen ez a cél irta: ZAVORY ZOLTÍH. igen nagy igényeket is támaszt egyrészt a tanárral, másrészt az iskolával szemben, de még fokozottabb a tanár igénybevétele, ha az iskola eszközei korlátozottak! A tanár felkészültségével igen sok hiányt pótolni tud, de mindent nem. Ez pedig azt jelenti, hogy az intézmény fejlődésében megáll, majd viszszaesik. Iparostanonciskolánk eddig a maga nemében olyan eredményeket mutathat fel, amelyek feltétlenül erős fejlődést jelentettek, de ez a fejlődés szükségkép meg fog állni, ha most, vagy a közeljövőben a további haladás lehetőségeit nem adjuk meg számára! Jó lesz előre gondolnunk arra, hogy a hadigazdálkodás a háború után átáiiitódik beketermelésre és főleg fokozott tömegtermelésre, nehogy termelési zavárok álljanak elő. Ezzel a fokozott tömegtermeléssel szemben csak korszerű kisipari termelésnek van jövője, mert a lebontott vámsorompók jónéhány »üvegházi« gyáripart tesznek életképtelenné. Milyen legyen a jövő iparosa és kereskedője ? Elsőrangú nemzeti érdek és egyben kötelesség is a kisiparos és a kiskereskedő réteg érvényesülését elősegíteni minden rendelkezesre álló eszközzel, egyben pedig a szaktudás hatalma fegyverét kell a kezükbe adni. Ezt már elvégezték a németek, csehek, szlovákok, sót a románok is megkezdték, nem maradhatunk le mi sem, mert az élet versenye pótolgatásra időt nem fog adni. A legnehezebb kérdést, a falusi kisiparosság oktatásának kérdését most akarja rendezni az állam, mert a jelenlegi állapotot fenntartani nem lehet tovább. Mi a Helyzet ma a tanoncok képesítésénél? Ma az a Ifelyzet, hogy pl. a falusi foltozóvarga tanoncát beszegődteti a Pápa és Vidéke Ipartestületnél. A tanonc eleget tesz iskolázási kötelezettségének a falujában lévő ismétiőiskolában, ahol főleg mezőgazdasági szakismeretekkel foglalkoznak, mivel az iskola többsége föídmivesifjú. A tanoncidő leteite után felszabadul és megkapja ugyanazt a segédlevelet, amelyet pl. egy négy évfolyamot elvégzett pápai cipesztanonc, aki négy éven át szakmájának elméleti, egészségügyi és szakrajzi részét kitűnő eredménnyel tanulta. Ez a helyzet nem egészen igazságos, mert egy nagyobb vállalatnál a felvétel alkalmával csak a segédlevél felmutatása fontos. Tehát, esetleg a nagyobb tudású ifjú mellőzését jelenti és nemzeti szempontból a nagyobb termelőképességű és minőségileg jobb munka veszik el. * Ha pedig felveszik mindkettőt, a kévesebbet tanult ifjú nem birva a versenyt, csakhamar kiesik és elveszitve munkalehetőségeit a kültelki és falutjáró kontárok hadát gyarapitja pusztán azért, mert a tanulás lehetősége nem volt meg. A körzeti iparostanonciskolák Az állam is belátva ennek tarthatatlanságát, körzeti iskolák szervezésével fogja megoldani ezt a kérdést. (Győr, Székesrehervár, stb.) Ez a közvetlen ok, amiért cikkemet irtam. Mert ebből a szervezésből városunknak nem szabad kimaradni! Ha most megint a régi gondolkodásmóddá!: »ráérünk arra meg« lesz jeiszavunk és a körzeti iskolát egy áldozatkészebb város vagy nagyközség kapja, soha többé vissza nem terő alkaimat mulasztunk el és szomorúan nézhetjük szépen fejlődő iskolánk megáilását és a mindjobban erősödő versenyből való kiesését! Mi a körzeti iparostanonciskola? Mit jelent a körzeti iskola? Azt jelentené, hogy Pápa körül meghúzott cca 30 km-es körön belül eső községek tanoncai hetenként egy napon a pápai tanonciskolát kötelesek látogatni. Ez jelentené a tanulók létszámának emelkedését, de egyben a város forgalmának növekedését is. Hogy a körzeti iskola mennyire érdeke a falusi kisiparosnak is, arra bizonyítékul szolgáljon az a tény, hogy a pápai iparostanonciskolának évek óta vannak önként bejáró vidéki tanulói, akik törvényes kényszer nélkül esőben, hóban napi 15—30 km-t tesznek meg kerékpáron csak azért, hogy szaktudásukat fejleszthessék! A beutazás kérdése, útiköltség, stb. már csak részletkérdés, amelyet úgyis országos rendelettel fognak szabályozni. Alkalmas-e a pápai iparostanonciskola, hogy körzeti iskola legyen ? ' . Iskolául jelenlegi felkészültsége } tole. Tisztán elméleti úton ezt nyújtani iCjjesen megfej

De ne

m meg nem lehet. Feltétlenül szüKséges lenne leiszerelese es épültei Mert körzeti is- a gyakorlati oktatás is. A gyakorlati kolaba torvennyel cs

ak ú

gy kötel-ezhe- oktatáshoz azonban tanműhelyek betűnk harku, ha az iskola tényleg any- rendezése elengedhetetlenül szükséges, nyit nyújt, amennyit jogosan elvárnak A műhelyoktatás egyedül hivatott arra, hogy a korszerű tanoncoktati'ys továbbfejlődését biztosítsa. A pápai szakirányú iparostanonciskola tanműhelynek alkalmas helyiséggel jélenleg nem rendelkezik s így mai alakjában csak átmenetileg alkalmas körzeti munkára. Ellenben alkalmas lenne a jelenleg beépitetlenül álló Anna-téri kapurész és az udvar egy részének beépítése úgy, hogy a földszinten lehetne a nehéziparokat elhelyezni, az emeleten pedig a könnyűiparokat. A nehézipari teremben lehetne elhelyezni a motorokat, az erőátvitelt anélkül, hogy az üzemben levő motor rezgése, vagy zúgása zavarná a többi tanteremben folyó tanítást. Megoldható lenne sok egyéb korszerű újitás is és végre a város legnagyobb létszámú saját iskolája minden tekintetben megfelelne céljának. Mit kell tenni ? Tisztában vagyok azzal, hogy ezt az újítást nem lehet máról-holnapra keresztülvinni, nem lehet hatalmas öszszegeket az adózó polgár zsebéből kisajtolni, de előbb vagy utóbb meg kell lennie még akkor is, ha nem leszünk »körzeti« iskolává. Tehát okosabb dolognak tartanám, ha most hangsúlyozná a város erre való későbbi áldozatkészségét, nehogy a körzeti iskola megint egy szép »álomkép« legyen csupán, »amit a rajzoló maga is csak szép tervnek gondol*. i ... ; ; ; Nem. kell itt azonnal 100.000 pengős kiadásokat elképzelni, ne vegyük mintának a nagyobb városok luxusműhelyeit, hanem a lehetőségekkel számolva legalább azt a bizonyos kis bibliai »mustármagot« ültessünk él és akkor fokozatosan, egy újabb évtized alatt elérhetjük célunkat: a korszerűen félszerelt iparostanonciskolát. A felszerelés kérdése már könnyebben oldható meg, mert más városban is az egyes szakmák testületi ajándékai A MEP vármegyei választmányi ülése Veszprémben képezik a kiindulás alapját. Nem hiszem, hogy egy-egy gyalúpad, egy-egy szerszám ajándékozása létalapjaiban tá-r madna meg jobbmódú iparosmestereket, hiszen a ráerősített táblán hosszú ideig tanúsítaná az illető mester jószivét és megértését az ifjabb iparosgeneráció előtt és igazolná, hogy nemzetének boldogulásáért nagyobb áldozatra is képes. Ennek az ajándékozó léleknek felébresztése az ipartestület feladata lenne, viszont az ipartestület előnyét szolgálná az, hogy a mestervizsgákat, esetleg a segédvizsgákat is az iskolai tanműhelyekben tarthatnák. Az építkezés költségeihez nemcsak a város polgárai járulnának hozzá, hanem a vármegye és az állam is, hiszen az iskola vármegyei és igy állami munkát is végezne. A körzeti községek pedig tanoncaik arányszámának alapján kötelezhetők lennének évente bizonyos összeggel az építkezés költségeinek törlesztéséhez és a fenntartási költségekhez hozzájárulni. Ugyanerre a c^lra lenne fordítandó a tanoncok iskolamülasztásaiból befolyó összeg. A tanoncok létszáma előbb-utóbb úgyis emelkedni fog, mert a — remélhetőleg — szaporodó népünk földmivesfeleslegét az iparnak kell felszívnia, másrészt pedig az iskola és a leventeszolgálat hetenként másfél napra elvonja az ifjút mesterének műhelyéből, fel kéli tehát a tanoncidőt emelni, hogy a műhelynek is megfelelő idő álljon rendelkezésére, mert különben félig felkészült segédet engedhet ki az élet könyörtelen versenyébe. Tóth Árpád budapesti fodrásziskolai igazgató irji egyik cikkében: »Tele vagyunk megoldatlan munkáskérdésekkel, de a megoldás alapját, a tanoncoktatást senki sem tekinti olyan kérdésnek, amellyel foglalkozni érdemes«. Pedig érdemes, mert a jövő Magyarországának egyik legjelentősebb rétegéről, a kisiparosságról van szó! Ne feledjük él, hogy ez a réteg igazi termelő munkát végez és a polgári tőkeképződés egyik alappillére. Ennek a pillérnek pedig legalsó tartóköve a tanonciskola. Erősítsük meg ezt a tartókövet még jobban; tehát: »Körzeti iparostanonciskolát Pápára k A M. É. P. vármegyei választmánya f. hó 25-én tartotta vármegyei gyűlését Veszprémben, a városi mozi helyiségében. A gyűlésen a kormánypártot dr. Antal István államtitkár képviselte, aki egyúttal az értekezlet vezérszónoka volt. A város és a járás területéről kb. 70-en vettek részt. Az értekezletet dr. Mesterházy Ferenc főispán nyitotta meg, aki elnöki megnyitójában vázolta a kormány felelősségteljes, nehéz munkáját. Beöthy Dezső, a veszprémi kerület képviselője a magyar honvédelemről, mint az egész nemzet egyetemes kötelességéről beszélt. Ennek a honvédelemnek a gerince a magyar hadsereg, amelyet a kényszerítő körülmények hatása alatt máról-holnapra kellett átütőerejű, modern hadsereggé fejleszteni. A magyar hadsereg ma már olyan erőt képvisel, amélyet barátaink és ellenségeink egyaránt respektálnak. Erre a hadseregre pedig akkor lesz szükség, amikor a háborús veszélyek elmúlnak. A felszámolás idején egységesnek és erősnek kell lenni a magyar nemzetnek, hogy honmentő feladatát teljesítse. Inántsy-Papp Elemér, az enyingi választókerület képviselője beszédében a termelés zavartalanságának biztosításáról, a nyersanyaggazdálkodás fokozásáról, a termelési javaknak a szociális szempontok szerinti szétosztásáról, a földreform kérdéséről, a nép és családvédelemről és a magyar ifjúságnak fokozott felelősségéről beszélt. Dr. János Áron, a devecseri kerület képviselője a vezetők és vezetettek kötelességeit sorolta fel, s arról a hősi polgári magatartásról beszélt, amelyet a mai idők megkövetelnek mindnyájunk

L tói és amelyek alapját képezik a megteremtendő népi egységnek. Dr. Antal István a jelenlevők lelkes éljenzése közben emelkedett szólásra. Beszédében, amelyet gyakran szakított meg percekig tartó tapsvihar, az időszerű kül- és bélpolitikai kérdéseket világította meg. A Magyar Élet Pártjának politikája — mondotta többek között — két pilléren nyugszik: külpolitikai tekintetben a tengelybarátság pillérén, belpolitikai tekintetben pedig a nép és a tájvédelmi gondolat pillérjén. Mindkét irányú politika az elmúlt években átütőerejű, mondhatnánk történelmi jelentő-