Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-03-16 / 11. szám

PÁPA ÉS VIDÉKEi 1941. március 16, vasárnap szakadnak fel. Ivöllők, irók, újságírók hihetetlen lázas 'sietséggel adják ki ver­seiket, cikkeiket és tanulmányaikat. Mintha csak éreznék, hogy a sajtó ta­vaszi lélegzetvétele rövid ideig tart. láz­ért irja a plébánia levéltárában őrzött História Domusban az eddig idézett, egykori feljegyzéseiben Plosszer Ferenc káplán, a későbbi hírneves veszprémi kanonok: ') Sajtó nyomtatványaival ön­tettünk el ... őzönként áruitattak tör­vényjavaslatok, napi események rajza, proclamatiók, országgyűlési beszédek, stb., s egy, két, három Váltó krajcárért áruba bocsáttattak oly sikerrel, hogy a pápai nyomdának ily keresete soha sem volt«, . S . , Márciusban előkelő vendége volt Pápának. »Pápán ment keresztül Deák > Ferenc, mint új igazságügyi minister ÍJ. Venkheim Bélától kisérve. A kitűzött napon kivilágositás volt rendezve, de mivel Deák Ferenc Pápára igen későn érkezett, a kivilágítás minden feltűnő ünnepél\ r nélkül elmúlt«. A hónap végén általános volt az iz­gatottság a »pénz és hadügyministerium miatt<;. A fővárosi hangulat »Pápára is elhozatott«. »Pestről és Győrből lá­zadási kísérletekről érkeztek liirek...« u . . . . A forradalomtól és zavargásoktól féltek szaküzlete, laboratóriuma és rettegtek. Április 1-én »érkezett a Pápa, KOSSUth LajOS-UtCa 21. ^ffi Letűnt birodalomban hir, hogy az ország e kivánata is telje­sült, mi sokak szeméből örömkönnyeket facsart«. t A márciusi események befejezése­ként megemlítjük a következő érdekes feljegyzést: »Miután a »lotteria« rende­let következtében megsemmisíttetett a »lotteria« bolt fölött függő kétfejű Sas Pápa új Herostratusa Strausz Antal ügyvéd által nagy örömzaj közt levága­tott, továbbá a posta és más nyilvános épületekről a sárga fekete szin letöröl­tetett s rájuk a három szin festetett«. A szabadság első mámoros napjai után megindult a véres küzdelem a márciusi vívmányokért... Városunk diadalmas magyar honvédeket látott... de az ellenség seregei is többször be­vonultak falai közé... A porba hullott kétfejű Sas »levágása« sok szenvedést és drága magyar vér kiontását követelte. »Az örömzaj <-t véres csaták fegyver­csörgése, az elesettek halálsikolya, az árvák sirása és zokogása váltotta fel. A márciusi vívmányok mámoros örömét, a szabadság tavaszát a der­mesztő fagy és minden tavaszi rügyet lehervasztó hidegség követte ... MOLNÁR ISTVÁN. Prim a> márkás fotócikket, E:::|:r gyógyító hatású pápaszemet mindég olcsón nálam vehet. KOVÍCS IMRE vizsgázott látszerész- FOTO-ft DTIW A és "fénykép ész-mester IV/IV/ V/r I llXíl Egy ködös, nedves délután kopog­tam be Pápa legzárkózottabb életet élő emberéhez. Több, mint tiz éve vagyok ennek a városnak lakója, de csak most láttam először szemtől-szembe ezt a különös embert, aki egy élet minden munkáját arra fordítja, hogy megeleve­nítsen magában régen multté lett év­századokat. Fényből és árnyból gyúrt alakok Először csak a puritán egyszerű­ségű embert láttam, aki külsőleg olyan, mint én, vagy a többi embertársam, de néhány percnyi beszélgetés után eltűn­tek közelemből a bútprök, falak, s mint a kisgyermek 4níesében, a képzelet­világ bűvös szárnyán szálltam messze, vissza^eTmultba, egy elpusztult, liatal­maynirodalom világába. Megelevened­tek előttem Marius, Sulla, Caesar, Octa­vianus, Nero, Diocletian, Maxentius, Va­lens, Caracalla fényből és árnyból gyúrt alakjai; láttam Elagabalusnak fiatalsá­gában is fenékig romlottságát, akit 18 éves korában ért utói végzete. Ha az újságíré rosszul ír Néhai jó Kovách Gáborról, a Nem­zeti Múzeum egykori könyvtárosáról je­gyezték fel, hogy egy intervjú keretében megemlítették katalóg-tudását, melyet iO.OOO-rel jelzett az újság. Talán két év múlva ismét közölt a lap egy ismerte­tést a múzeum eme derék és fáradhatat­lan munkásáról, de ekkor, hogy-hogy­nem. 15.000-et irtak, jelezvén vele Ko­vách Gábor szinte példátlan emlékező­tehetségét. Hónapok múlva összetalál­kozott a cikk irója Kovách Gáborral. Alig ismert rá. Lefogyott, beteges arc­jómoskcr TI LE FON' h70-5 hOO-J OLCÍŐN VESZELI FERENC FES TÉk'SZA KÜZ L E TE BEN hok Tjjy m ró-u e szine arra indította az újságírót, hogy egészségi állapota felől érdeklődjön. El­hűlve hallotta, hogy ő az oka Kovách Gábor minden bajának. U. i. amikor az első cikket irta, tévedésből 10.000-re tette a jó könyvtáros katalóg-tudását, holott csak 5.000 volt az. Kovách Gábor olvasván a cikket, kötelességének tar­totta a hiányt pótolni. Mikor aztán a második cikk 15.000-et jelzett, abba már beleőszült tszegény Kovách Gábor uram­bátyám. Kérte is az újságírót, hogy soha többé ne irjon vele kapcsolatban semmit az újságba, mert még egy el­írás, s az a halálát okozza. I legnagyobb élő magyar rémai-numizmatikus É11 talán nem esem annak az újság­írónak a hibájába, ha dr. Répássy Gyu­lát nemcsak az egyik legnagyobb élő magyar római-numizmatikusnak, ha­nem a letűnt római kor egyik legala­posabb ismerőjének nevezem. Néki alig lesz szüksége (kiegészíteni numizmatikai vagy történelmi tudását, mert az a maga nemében teljes. Nagyanyámra emlékszem, akinek sokszor megcsodál­tam a rokonságismeretét. Répássy dr., ez a szerény, igénytelen ember, letűnt ezer év cézár ját-császár át ismeri úgy családostól, rokonságostól, mint nagy­anyám az atyafiságát. Ér emígy üjtemé­nyét ismeri nemcsak a Nemzeti Mú­zeum, hanem a Britisch Múzeumig Európa legnevezetesebb katalógusai is. Van a gyűjteményében olyan érme, melyet a katalógusok, mint {az egész vi­lágon egyedülállót ismertetnek. London elismeri tévedését Kiválóságát a nuzmatikában leve­lezése igazolja. Percy H. Webb úr a ró­mai érmékről katalógust adott ki. Ré­pássy dr. olvasván a könyvet, látván an­nak több tárgyi tévedését, egy elaborá­tumot küldött Londonba, megjelölvén tüzetesen a hibákat. Eredmény: egy kö­szönő levél a világ leggazdagabb múzeu­mától azzal a megjegyzéssel, hogy az emiitett könyv legközelebbi kiadását a beküldött helyreigazítások alapján ké­szilik. Pénz, pénz, pénz Régi pénz. A mindennapi ember előtt egy kerek fémlemez, rajta legtöbb­ször elmosódó arcvonások, alig betűz­hető felírás. A numizmatikus előtt bű­vös pálca, mely az Idő berozsdásodott ajtaját kinyitja, és más világba vezeti Értesítés Tisztelettel értesítem a n.é. közönséget, hogy Korvin-u. 5. szám alatt liszt- és termény­üzletemet megnyitottam. Raktáron tartok gőz- es műmalmi liszteket, darákat. Naponta friss /. rendű tengeri-liszt, kása és dara. Korpa állandóan kaphaitó. Szíves pártfogást kér: PÉTER SflNDORNÉ. Telefon átmenetileg : 12—77. Balesetek. Esztergom Jenő polg. isk. tanuló játék közben elesett és bal karját törte. — Dávid Jenő nagyacsádi legény elcsúszott és jobb karját eltörte. Mindkettőt az Irgalmasok kórházában ápolják. — Hancsics Boldizsár, aki a mult héten öngyilkosságot követett el, tüdőgyulladást kapott és meghalt. lelkes hiveit. S ahogy hallgatom ezt a halkszavú embert, amint a kopott érem­vésetek idomán olvassa a történelem megfakult lapjait, feltámadnak régen porrá lett emberek. Nagyok voltak, ha­talmasok; világbirodalomnak voltak is­tenített urai, de emberek is voltak, a te­remtett lények gyarlóságaival telítve. S most emléküket nem őrzi más, mint egy lapos fémkorong, megkopott arc­vonásokkal, melyeket Antiochia, Ale­xandria, Róma, Sissia, vagy annyi más pénzverdék görög vésnökei faragtak ércbe azzal a szándékkal, hogy halha­tatlanságot gyúrjanak mulandó anyag­ból. Sictransit glória mundi! Répássy dr. specialista. Tacitus és Florianusnak, ennek'az összesen kilenc hónapig uralkodott két császárnak ér­méié az elsőség a gyűjteményében. Kö­zel 400 db. van már belőle. Ahogy elém rakta a bidermayer-szekrény lapos fiók­jainak ezeket a példás rendben, gond­dal egymásmdlé sorakoztatott kincseit, éli valahogyan úgy. voltam velük, mint a juh-nyájjal. Egyformáknak láttam őket^ őelőtte mind más és más; amint más és más verdék készítették azokat, úgy változott a stílusuk. Az egyik kis rekeszben a többitől teljesen különböző formájú pénzdara- j bot láttam. Sekel volt. Krisztus idejé­ből. Forgattam az ujjaim között, és arra gondoltam, hogy talán ez volt az egyik a harminc közül, amit vérdijul fizettek az Igazságért. Régi pénzek. Száz és száz- Ezer és ezer élő ember kezén fordultak meg. Vásároltak rajtuk élelmet, ruházatot, örömöt, mámort; emberi becsületet, emberi életet. Most halkszavú, magá­nyos ember szekrényébe zárva álmod­ják régen elmúlt fényüket, dicsőségü­ket. Meg gazdájukét, akinek emlékét őr­zik nehezen pusztuló anyaguk minden atomjával. \ j Dr. Répássy Gyula, a „különb" ember Sokan különcnek nevezik Répássy dr-t. Petőfit is annak nevezte sok kor­társa. De ez volt Kepler is, és az volt a cinqecento halhatatlan mestere, Michel Angelo is társai előtt. Ez a jelentésvál­tozást szenvedett szó azonban magában hordozza a »különb« értelmet is. Mert különbek ezek a Répássyak, mint mi vagyunk, szürke emberek. A művészet, a tudomány megszállottjai ők, akiknek kultúrát, civilizációt köszönhetünk, amik az embert isteni elrendelés foly­tán az anyagi élet fölé emelik. Tudomá­nyuk lehet céltalannak látszó, mégis ők azok, akik olyan szellemi javakkal ajándékoznak meg bennünket, melyek nélkül szegények, nagyon szegények maradnánk. JÁSZAI JÓZSEF. ELADÓ HÁZ Vásár utca 4. számú, esetleg- Sorompó­utca 5. szám alatti. Ez utóbbi 600-nál több D-öl nagyságú telek. Egyben: Ki volna hajlandó Csatorna-utca 24. szám alatt épülőfélben levő ház további költségeihez kölcsönnel hozzájárulni és az adott összeg a kibérelt lakás bérletével lenne letörlesztve. Több évre szóló bérleti szerződést kötök. Bővebbet: Székely Ferencnél Kazinczy­utca 3/a. (Vasúti híd túlsó oldalán.) Vasárnapi levél Kedves Szerkesztőm! A közelgő tavaszi napfény ki­húzott hajdani csendes odúmból és andalogni készültem a rokitnói mocsarakra emlékeztető pápai ut­cákon. Szagos volt az tutca, amerre szilfid alakom elvonult, nem ugyan miattam, de bájos hajadonok és kobakos szeladonoktól áradt a ta­vaszi illat. De becsszavamra meg­fizettem ezért az andalgásért. Mert a néger csodafutó hozzám ké­pest olybá tűnt fel, mint városunk büszkesége: a lágy tónusú motor­hajtásos sublót. Lassú és döcögő Az utóbbi és köztem legfeljebb csak annyi volt még a különbség, hogv én akkor rohantam, ha em­ber jött közelembe, mig emez ha­tásos várakozással incselkedik ak­kor. Tudom, nem kíváncsi ember, kedves Szerkesztőm, de ez az ügy Önt mégis érdekli. Hogy hiába ne feszegesse a rejtély berozsdásodott zárát, megmondok mindent. Egyetlen oka volt jobbra-balra libegésemnek és rohanásomnak: üldöztek. Üldöztek pediglen azért, mert az hírlett rólam, hogy hiva­talból tudok olyant, amiről én se tudok. Nem aludtam éjjel, nem kum­tam nappal, mert üldöztek, hogy igaz-e? Bájos nejem elreteszelte az ajtót, bevonta deklipapirral az ab­lakot, miért gyermekeim üvöltöt­tek, hogy setét az ég és nem tud­ják célbavenni a csillár körtéit. Irodámban leszereltem a telefont, oldalbordámmal arról tárgyaltunk, hogy ő elvonul árvízi segítőnek, mig én beállok bakonyi remeté­nek, csimotáink pedig a grosz­mujderhez szállnak. Elhatároztam, hogy bajuszt eresztek és szakállt növesztek, hogy senki emberfia ne vélje felismerni bennem azt, aki vagyok, hogy porcellán nadrágot öltök és cilindert rakok, hogy igla­székesztyűt húzok és friss ibolyát tűzök, hogy táblát szerelek ezzel a felírással: siket és néma lettem, ne szólj hozzám! És mindez azért történt, mert van rémhir a világon! Szánjon, kedves Szerkesztőm. De hogy okul jon, mindjárt feltárok néhány rémhírt, hogy készüljön el Maga is egy esetleges offenzívára. Mert legközelebb azzal sa­nyargatják Önt, hogy 1. hallotta-e. hogy annyi orr­reszelési gyártmányt és cérnát le­het kapni, amennyit ki-ki venni óhajt; 2. hallotta-e, ' hogy tavasszal megregulázzák a Bakony-eret; 3. hallotta-e, hogy felírják a városházára, hogy az a !városháza; 4. hallotta-e, hogy egy helyen lesz a piac, hogy rendezik a Fő­teret, hogy csatornázzák a várost; 5. hallotta-e, hogv a Kinizsi nem bizza el magát és bajnok, meg NBC-és lesz; 6. hallotta-e, hogy soha többé nem lesz rémhir? Hát hallja meg, ezekből soha nem lesz semmi, mert Nostrada­mus mindezt előre megjövendölte: »ezek ellenkezői mind bekövetke­zendenek«. Amit pedig a nagy lát­nók fokhagymás párlat-mámorá­ban megjövendölt, valóra válik. Ezekkel szemben igaz az, hogy 1. Recegebünkócon belefújtak a rezes kürtbe, hogy tűz van, pe­dig csak a hold világított a falu végen; 2. hogy két édes csimotám új, fehér házikabátomat piros ceru­zával, elvitathatatlan művészi ér­zékkel : mackókkal és szamárfe­jekkel telerajzolta, hogy kezükbe került egv békebeli kalendárium és abban felfedezték az elszakíthatat­lan Guttmann-nadrág reklámját és fekete plasztronos nadrágomon »csak ketten« kipróbálták. És ne­kik sikerült két csőre bontani. Folytathatnám, de nem foly­tatom, mert rámfogják, hogy rém­hirterjesztő vagyok, pedig nem csi­nálok mást, mint csak andalgók és vagyok Szerkesztő Úrnak szánandó tisztelő hive: jA ÉDES ÁRON. Átmeneti kabátok, felölt öltönyök, magyaros a legutolsó divat szeri HEKI.ER

Next

/
Oldalképek
Tartalom