Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-02-16 / 7. szám

PÁPA ES VIDÉKE POLITIKII HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP XXXVIII. évfolyam, 7. szán Dr. Felelős szerkesztő: BUDAY FERENC Pápa, I94! február 16. v vasárnap piégegyszer S.O.S. Pápa! Irta: Dr. vitéz MEZEY KÁLMÁN. A .Pápa és Vidékéiben megjelent Pápa egészségügyi és fejlődési pro­blémáit tárgyaló cikkek élénk érdek­lődést váhuttak ki. A hozzászólók liőnbőző szemszögből világították leg a bajokat és a lelkek különböző felfugó képessi ge szerint, aggódó civvel szóltak hozzá a problémahoz. Érdekes, és a magyar női lélek iá latos értékeit és felfogó képes­jet tükrözi vissza „Egy asszony" ráiasza. Szinte drámai erővel rezonál igazi Nagyasszonyokhoz méltóan itározza meg a magyar nő, a ma­rar anya hivatását a családon belül a családon kívül. Mely szociális érzés és mérhetetlen fajt szeretet füti. la Istennek, vannak még ilyen iszonyok Papán és ezért bízom ibban, hogy az a küzdelem, amit a szociális, egészség- és családvédelmi téren indítottunk, eredményes lesz. A természetes szaporodás javítását [ászai József polg. tsk. tanár ur küiö­szemszögböl nézi és latja. Sötét lekkel festi le, a középosztály erkölcsi felfogását, amely nem haj­keliően követni és teljesíteni isteni és nemzeti parancsot, a sza­>rodás terén. Sajnos a mai társadalmi gazdasági berendezkedésünk mel­lett, a középosztálynál egyszerű számtani művelet példájára, nem lehet a gyermekszaporodás problémáját megoldani. Véleményem szerint, amíg nálunk a szociális és családvédelmi problémák intézményes megoldást nem nyernek, addig amig nálunk a gyermek jogait nem a nemzet vitális érdekei szabják meg, hanem a nye­reségre kalkuláló Tőke, addig a nem­egészsége, szaporodása és erő­södésének javítására és fokozására [kifejtett munkánk, legjobb esetben ben félsikerrel jár. Ez a „menteni, ami menthető"-elv politikája. Ma a nemzet életbevágó fontos érdekei >arancsolóan azt kívánják, hogy a íonvédelmi szükségletek teljes mér­tékben elégittesenek ki és mindent állítsunk a honvédelmi érdekek szol­gálatába. A sociális és családvédelmi >roblémák megoldása is elsőrendű íonvédelmi érdek. Ezen a téren tör­téntek is komoly intézkedések. Véle­ményem szerint azonban a megtett intézkedések csak a bajok tüneti javu­lását eredményezhetik. Az agglegény­^ügy és az örökösödési törvénynek szociális és családvédelmi szempont­Jói való megoldása és rendezésének irsadalom áthangoló és átformáló tatását kellett volna és kellene igénybe venni. A nemzetnek fedezetet kell találni a legértékesebb társadalmi rétegének, a középosztály létminimu­mának, a családvt delmi szempontok szerint való rendezésére, mert ez is elsőrendű honvédelmi érdek. Ha visszagondolunk a nemzet tragédiá­jának szomorú éveire, aminek bekö­vetkezését sok tekintetben a közép­osztály anyagi összeroppanása és fel­morzsolódása könnyített meg, nem szabad, de bűnös könnyelműség volna elmulasztani a gátemelést és ölbetett kézzel nézni a közeledő ár­vizet. „Egy középosztálybeli" Mégegy­szer a haldokló város c. cikkevei egyetértek és az eddig elmondottak­ban alá is támasztom a szülői fele­lősségérzetből fakadó aggályait. Min­den középosztálybeli ember tényke­dését és munkáját a családban, vagy azon a munkahelyen, ahová a sors, vagy a nemzet bizalma állította, első­sorban a felelősségérzet kell, hogy irányítsa. Ahol, vagy akinél ez hiány­zik, ott nincs biztos erkölcsi bázis,, az nem építőmunkát végez. Azzal a beállításával azonban nem értek egyet a cikkíróval, hogy a szü­letendő gyermekben az emberi önzés anyagi érdeket lát és kétségbe* vonja, hogy az önzés megváltoztatja az értékítéleteket. Szerintem, ez nem helyes ma, ez a régi keresztényelle­nes, liberális világszemlélet beállítása. Ha a krisztusi, katolikus erkölcsi tanítás világszemlélete alapján akar­juk az értékítéleteket megérteni, akkor a család fogalmát ki kell szélesíteni a társadalmi közösség, a nemzet fogalmának határáig, az emberi önzés fogalmát is egyénről, a családról, a társadalmi közösség, a nemzet egye­temének határáig kell kimélyiteni és kiemelni. így egészen más értéket és értelmet kap a gyermek, az egyén, a család. A „Pápai Hírlap" f. évi 5. és 6. számában „Hozzászólás a Főtér ren­dezéséhez és egyéb kérdések" címen Cziller Péter ur többek között foglal­kozik a Tapolca folyó problémájával is. A szerkesztői csillag megjegyzi, hogy „A cikknek, bár többizben el­kalandozik a tárgytól, közérdekű vonatkozásainál fogva szívesen adunk helyet." A cikkben a Tapolcára vonat­kozó megállapításai oly komolytala­nok és naivak, annyi tudatlanságot és tájékozatlanságot árulnak el, hogy azokra külön cikk keretében akarok válaszolni. Szükségesnek tartom ezt éppen közérdekből megtenni, külö­nösen pedig azért is, mert a P. H. szerkesztője éppen közérdekből tar­totta szükségesnek a cikk leközlését. üz Egészségvédelmi viharos Szövetség alahulo - hozgyülgse A mult hét csütörtökjén tartotta az Országos Egészségvédelmi Szövetség pápai fiókja alakuló közgyűlését. A közgyűlést a távollevő Hamuth János elnök helyett dr. Domonkos Géza társelnök nyitotta meg, aki röviden ismertette a Szövetség cél­kitűzéseit. Az alapszabályok tudo­másulvétele, a zárszámadás és a költségvetés elfogadása után a köz­gyűlés megválasztotta a Szövetség pápai fiókjának tisztikarát, mely sze­rint: elnök: Hamuth János, társ­elnök: dr. Domonkos Géza, alelnö­kök: Dienes Tiborné, dr. Pongrácz Józsefné és Kraft József, ügyvezető főtitkár: vitéz dr. Mezey Kálmán, pénztáros: Süle Zsigmond, ellenőr: P a u 1 i c h Győző, számvizsgálók: Schlosser Ernő, dr. Szöllősy Sándor, dr. Ötvös Dániel. Azonkívül 15 tagú választmányt választott a közgyűlés. A fiókegyesület védőivé választotta Medgyasszay Vince ref. püspököt, Msgr. Németh József apátplébánost, Ólé Sándor ref. lelkipásztort és Bácsi Sándor ev. lelkipásztort. Dr. Pongrácz Józsefné mind a maga, mind a női bizottság nevében indítványt terjesztett ezután a köz­gyűlés elé, amely szerint keresse meg a Szövetség a gyárakat, hogy elsősorban a sokgyermekes pápai lakosokat alkalmazzák. Indítványozza továbbá, hogy az iskolából kimaradt kiskorú gyerme­kek felügyelet alá kerüljenek. Újítsa fel a Szövetség a patronális intéz­ményét. Keresse meg a Szövetség az egyesületeket a segélyezés iránt Tegyen meg a Szövetség mindent a gyermeknyaraltatás érdekében és végül kövessen el mindent a cigány­kérdés megoldása érdekében. A köz­gyűlés az indítványt nagy lelkese­déssel elfogadta. Msgr.. Németh József apátplébá­nos emelkedett ezután fel és terjesz­tette a közgyűlés elé dr. vitéz Mezey Kálmán városi orvosnak a pápai sokgyermekes családok gondozásba vételéről készített tervezetét és kérte annak elfogadását. A tervezet szerint: Az Egészség­védelmi Fiókszövetség szociális szak­osztálya bizassék meg a sokgyer­mekes családok gondozásba vételével. A szakosztály gondozási munkájá­ban vegyen részt és képviseltesse magát a város, az összes vallásfele­kezetek, az összes szociális és ka­ritatív tevékenységet kifejtő egyesü­letek. Mind a város, mind az összes egyesületek a sokgyermekes csalá­dok gondozását adja át a szociális szakosztálynak, a gondozásba át­adottak létszámának megfelelően arányos részt juttasson a szakosz­tálynak abból az összegből, amelyet szociális és karitatív célokra fordít. A szociális szakosztály a körzeti védőnők bevonásával nyilvántartásba veszik és kartotékot fektet fel az összes sokgyermekes családokról és azok anyagi helyzetéről. A rendelkezésre álló adatok alap­ján a szociális szakosztály teljes autonómiával bírálja el, hogy melyik családot milyen és mekkora támo­gatásban részesíti. Ha a város és az egyesületek ál­tal nyújtott anyagi támogatás kevés­nek bizonyulna a legszükségesebb segítségnyújtás fedezetére, a szak­osztály gondoskodjék a szükséges fedezet előteremtéséről, a társadalom bevonásával. Munkaalkalmak esetén a szociális szakosztály kiküldöttjei utján eljár a munkaadóknál, hogy az általa java­solt családfenntartók vagy azok csa­ládtagjai munkához jussanak. A szociális szakosztály gondos­kodik arról, hogy a gondozási mun­kának erkölcsi kihatásai minél na­gyobb fokban érvényesüljenek, ami­nek biztosítása céljából nemcsak a tagjainak, és a védőnőknek a támo­gatását, hanem a hatóságok, a rend­őrség és a büntetőbíróság támoga­tását is kéri és igénybe veszi. Ólé Sándor lelkes szavakkal kelt e javaslat védelmére és annak el­fogadását kérte. Bácsi Sándor mélységes szociális érzéstől áthatott beszédében kifogá­solta városunk egészségügyi és szo­ciális elmaradottságát és ezen a té­ren sürgős tennivalókra hívta fel a figyelmet. Sok helyen jártam — mondotta —, de olyan elmaradott­ságot mint Pápán, nem igen talál­tam. A város vezetőségének szociá­lisabb gondolkodását sürgette. Az einöklő dr. Domonkos Géza erélyesen utasította vissza Bácsi Sándor állításait. Szerinte Pápa vá­ros semmivel sincs hátrább az egész­ségvédelem terén, mint az ország bármely városa és a fertőző meg­betegedések számának az aránya sokkal kedvezőbb az országos átlag­nál. De addig, amíg a csatornázást a város megoldani nem tudja, többet a közegészségügy terén nem tudunk tenni, ez pedig 2,000.000 pengőbe kerülne s így arra ezidőszerint nem gondolhatunk. Bácsi Sándor kifogásolta az elnök erélyes szavait és egyben szóvátette a ravatalozó hiányát. Dr. Domonkos Géza szerint a ravatalozó ügye 2 éve a minisztériumban van, de még nem nyert jóváhagyást. Vitéz Karcsay Béla ugyancsak visszautasította a város vezetőségét

Next

/
Oldalképek
Tartalom