Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-12-28 / 52. szám

APA ES VL v 1 ymu J || ^j..JU^JfTrnTf~I1NWTIT-Tr-l' mm. Mflfan, 52. »ás POLITIKAI SETILIP. - KE6 JELE8IK Kl IBEN YlSlilftP. Pipa, »41. itctabír 28., vasárnap glLl^lgjJ^^ Békesség Irta: Dr. NISZLFR TEODOZ, pannonhalmi fömonostori perjel. Nehéz napokban sokszor sóvárog fiz emberi sziv azután, ami számára megkönnyebbülést, szabadulást jelent. Az emberi sziv ilyen vágyódásai között vissza-visszatér a béke után. Többek köfcött azért is olyan kedves az embernek a karácsony ünnepe, mert újra hangzik minden karácsonykor az a köszöntés, Amelyet a karácsonyi angyal igy hirdetett a földre leszállott Űr Jézus üzeneteként: Békesség a földön. A keresztény bölcselet szerint a béke jó elrendezést jelent. Ott van béke, tthol ezen jó elrendezést nem zavarja semmi. Ha ezt a meghatározást vesszük «lapul, természetesnek mondjuk, iiogy az emberi sziv azért vágyódik sokszor a béke után, mert hármas viszonyában liOl egyik, hol másik téren előfordul a jó rend megzavarása- Látunk embereket, akik azért nem tudnak békét élvezői, mert fölborították lelkükben a viszonyt, amely a Teremtő és a teremtett lény között van. Ha a jó rend azt kívánja, hogy az Istent mindenek fölötti Szeressük, akkor azt is szomorúan kell megállapítanunk, hogy azok az emberek, akik az anyagiasság terén mozognak és mindig jobban és jobban ragaszkodnak a földiekhez, nem tudnak állandó és igazi békességet élvezni. Ha sok Van, amivel dicsekedhetnek, szivük a még többet várja és akarja. Ha<kevés azi ftnyagi jó, boldogtalanoknak érzik magukat. Ezekkel szemben vannak azok a felebarátaink, akik a nehéz órákban is tudnak mosolyogni és tudják szivvei-lélekkel imádni, énekszóval dicsőíteni az Urat, aki a teremtéssel nem fejezte be munkáját, hanem a világ végéig gond-t Viselő Atyja minden embernek | Karácsony szenti ünnepén meg kell tanulnunk, hogyan lehet boldog az az ember, aki megőrzi a jórendet Istenhez Való viszonyában. Mint eszmény jelenik meg előttünk a betlehemi Kisded, aki,a nyomorban és hidegben készséges örömmel jő az emberek közé és egész földi! életén azon dolgozik, hogy a földiektől függetlenített emberi élet békés, boldog legyen. Ezért halljuk jászola melleit az angyali éneket: Békesség... , De ott van a viszonyunk önmagunkkal szemben is. Magunk tudjuk, sjokszor látjuk az életben, hogy itt is előfordulhat a jórend megzavarása. Csak elő kell vennünk Dickens Karácsonyi énekét és vizsgálgatni csupán tanulság kedvéért, hányszor találkozunk az életben olyan Scrooge-féle lelkekkel, akik az önzés bűnétől elhomályosuha nem akarnak tudni másokról és csakf magukat szeretik. Hányan vannak, akife mint ez a Scrooge, csak későn veszik észre, mit. mulasztottak cl az életoen, amikor önmagukat úgy szerették, nogy ez a szeretet csaknem kizárt szivükből toinden más embert. Az önzés nenn tud békét teremteni a lélekben, amely még akkor is boldogtalan, amikor sokan mások azt hiszik, hogy az önző léleknek jó, mert talán a külsőn H*m látszik a lélek küzdelme a hidegség, a közöny ellen. Vagy talán az önző ember kifelé is rideglgé lesz és az emberek megvetése lesz az eredménye önző életberendezésének. Hogyan vágyódunk mi a Messiás után, aki az önzést nem ismerte? Ő munkájában csak az Urat látta és annak dicsőségéért lángolva járta körül a községeket és városokat. Mennyire kéli a viliágnak ma is az a Megváltó, aki nem, tudott önző lenni és az emberek kedvéért nem szűnt meg dolgozni, tanítani^ gyógyítani, szenvedni, meghalni? Min-j denét odaadta, csakhogy az emberek szivében fölgyújtsa a szeretetet, amely a a nehéz időkben is kisért az embereknek, osztályoknak, társadalmi rétegeknek egymás ellen való nagy és lelkeket ölő küzdése Ha a béke a jórend ered•ménye, azt kéli mondanunk, hogy a leik ékből azért veszett el a biéke, mert nem tudják az emberek egymásban Krisztust látni és minden gondolatukat, szavukat éts cselekedetüket úgy irányítani, amint ezt az irányt mutató és parancsoló Űr akarja És minél több a panaszuk a kis világunkban é.s a nagy világban, beleül és a környezetünkben a megzavart rend fájó sebei miatt, annál jobb hallanunk a 1 magunkhoz való viszonyt jól rendezve, békét teremt a lélekben. Ezért üzentetii angyala által a Ms Jézus: Békesség. , És mit szólunk akkor, amidőn az, emberekhez való viszonyunkra gondolunk. Az Isten szándéka szerint a testvérekben Krisztust kell látnunk. A Szentírás ezen gondolatát gyönyörűen élték át az első keresztények és ezért ma is úgy nézünk rájuk, mint akik egy szívvel és lélekkel, szent békességben tudtak élni a nehéz időkben és tudták elviselni a 300 évig tartó szenvedést. És minél jobban sikerült a történelem folyamán megvalósítani ezt az életszemléletet, annál több volt a béke és öröm az emberi szivekben. Igaz, voltak bajok minden időben e téren is. De a bajok is eszközök voltak az Ür kezében, hogy újra és újra lángra gyújtsa a szivekben a jórend után való vágyat és a jórend megvalósítására való törekvést. És ha ma nagyon sokszor panaszkodunk a háború és annak borzalmai miatt, a lélek mélyére szállva talán azt is észrevesszük, hogy azért van ez igy, mert a rend már fölbomlott a leljkekben. Gyarló vagy semmi lett az Istenhez való szeretet, már pedig nem lehet békéjük a romlott embereknek. önzés legyöngitette ezután a felebaráti szeretetet is. És jöttek ennek következtében az emberi lelkekbe a bűnök, amelyek végelemzésükben a szeretetlenség jegyeit viselik magukon és amelyek miatt nem lehet béke az emberek között. Ezen általános megállapítás mellett kellene még arra is gondolnunk, hogy, nemcsak igy országos vagy vi ágviszonylatban hiányzik a béke alapja, nanem. Msebb és nagyobb körökben: családokban, társadalomban fájó szívvel látjuk, hogy a jórend beteg. Kikezdi az emberek gyarlósága. Féltékenység, irigység, bosszú, gyűlölet innen is, onnan is tákarácsonyi angyal köszöntő szavjít: Békesség. Békesség ebben az ősi városban, hogy a megértő szeretet útján necsak! hatásnélküli üzenet, hanem élet is le-* gyen, megvalósulás is legyen a Ms Jé-! zus karácsonyi ajándéka. Olyan jó él-j Jviezni azt a békét, amelyet az Ür ád és csak Ő tud adni igazán! Karácsonyi ének 1941-ben Irta: MAGASI ARTÚR. Kis Jézuska, szüless meg újra, oly sok istálló várja jöttöd, bogaras barmok istállója, hogy békességgel felköszöntőd. Kis Jézuska, szüless meg újra, mosolyogj ki a börtönracson a gyűlölet vak börtönéből, és csempéssz öklünkbe karácsonyt / Ne ijedj meg az dgyuzajtól, fújd el a fojtó lángszórókat, hadd hallassék el mindenüvé a jóakaró angyal-szózat I Titkos éjen szent ejtőernyőn, angyalkezeken Földre szállva szálld meg a szívek birodalmát s támadj rá Lucifer hadára l Szép csillagod vezessen Hozzád, hogy kisded jászolodhoz lépve kapjon észbe megszégyenülten a bús Föld sok haragos népe l Kis Jézuska, szüless meg újra, úgy áhitjuk halk békességed, gyermek szemecskéd égi kékjét, gőgicsélő, nagy bölcseségedl Taníts újra a szeretetre, mint százezerszer már megtetted! Ne bántson, ha tán ma éjjel is gyilkos bomba robban megettedI Kis Jézuska, ne hagyj magunkra, hirdesd meg újra szentkarácsonyt, üzend le háborús zajunkba bűvölő csended, hogy megártson, megártson gőgnek, gyűlöletnek, alvadt vértől lakkos körömnek s hozza meg ízét fanyar szánkba a megbékélt testvér-örömnek l S dicső-égül, mely a Magasban, Kis Jézuskám, Nagy Istent illet, fogadd el ádvent böjtjén megtört, bocsánat-kérő vétkeinket l fi katolikus Széchenyi Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ »Defunctus adhuc loquitur« — A

1 halott tanítása él. Kire illenék jobban' ez a klasszikus szállóige, mint Széche-í nyire, akinek emléke születésének 150 éves évfordulóján élő mementóként világit a történelmi idők sodrába került magyarság szemébe? Ma az egész or*szág Széchenyi lelkét idézi, hogy belőle erőt, vigaszt és reményt merítsen. Vanne ijdőszerűbb kérdés tehát annál, hogyj bele tekintsünk a legnagyobb magyarnak lelkébe, abba a lélekbje, amely műveiből és írásaiból ma is izzó fáklyaként sugárzik felénk? E sorok az Actio Catholica szándékai szerint kívánják Széchenyi kultuszát szolgálni, amikor megkíséreljük Széchenyi lelkének egy olyan attitűdjét feltárni, amely nélkül talán soha sem érezhetjük és értékélhetjük kellőképen Széchenyi igazi nagyságát. Sokat beszéltek és írtak már Széchenyiről, dó nem mondhatjuk azt, hogy teljesen ismertjük és Mértékéltük Széchenyit: képmása ma sincs befejezve, portréja ma sem; kész s úgy vagyunk véle, mint Leonardo da Vinci az Utolsó vacsora Krisztusfejével; sohasem készült el vele. Minél madja azt. A világok harca mellett még jobban elmerülünk Széchenyi tanulmányozásába, annál több és újabb vonást fedezünk fel benneErőnket meghaladó feladat lenné Széchenyi igazi arcát megrajzolni, dé néhány ecsetvonással hozzá szeretnénk járulni az olvasó lelkében élő Széche^ nyi képhez azzal, hogy kiragadjuk egyéh ínségének éppen azt a mozzanatát, meíyf bélyegét ugyanúgy rányomta, mint izzói házafisága. Ez a mozzanat Széchenyi vallásossága és mély lelM élete, amely alapja és forrása volt világnézetének, életfelfogásának, nemzetreformátori elhivatottsár

1 gának és izzó magyarságát minden tettével szolgáló hitvallásának. f Széchenyi nemcsak papírforma szerint, de "lénye lényegében is hitvalló katolikus volt. Ez a megállapítás első pillanatra szembenállónak látszik azzal az általános előítélettel, mely nem igeni tudja párosítani Széchenyinek az anyagi érdeket sugárzó, erősen földszagú fi>ziokrata beállítottságát a katolikus vallás transzcendentális irányzatával. D-e éppen ez a látszólagos ellentét egyik bizonyítéka Széchenyi lelki nagyságának: számol az anyagi tényezőkkel, hogy beÁRA 20 FILLÉR