Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-01-05 / 1. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELEAIN MINDEN VASARNAP XXXVIII. évfolyam, l. szám Felelős szerkesztő i Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1941 január 5., vasárnap t< > V Pápa és Vidéke ían.13-án este8-kor a Jókai színházban •j Ünnepi beszédet mond: Dr CZAPIK GYULA megyéspüspök úr. . • . Közreműködnek: Kováts Jolán a M. kir. Operaház tagja, Farkas Ilonka operaénekesnő, Sz. Krémer Valéria oki. zongoratanárnő, Kiszely Gyula a Rádió rendezője, littasy György a M. kir. Operaház tagja, Kishonthy József operaénekes, Kalmár Mihály zeneiskolai igazgató, Hámori Lajos a Vörösmarty Társaság és az Ányos Kör tagja, P. Ambrus Máté szerkesztő. Helyarak: 1'— pengőtől 3'— pengőig.'— legyek elővételben a „PAX" könyvkereskedésben kaphatők. 'BN Hezeb, melyeft nem találják meg egymást Fülünkbe csengenek még dr Czapik Gyula megyéspüspökünknek pünk isdkor az egyesületi világi vezetők ö szejövetelén elmondott szavai: ahol k t kéz egymásba fonódik, áldólag o áteszem harmadiknak az én föpásr-' t( ri kezemet. Háronl negyed éve már, hogy ell h rlgzották püspökünk szavai, ame1] :k felhivták a város katolikus társ dalmának világi vezetőit, rhogy' k ztledjenek egymáshdá, értsék meg e ymást, tegyenek félre minden kicsi-' s ességet és dolgozzanak együtt a n gy, közös éélokért. Az elmült háromnegyed év ázon1) n azt mutatja, hogy a püspök szavai a pusztába kiáltott szavak maradtak k nt az életbein küzdő világi katolikus ti rsadalom nagyon kevéssé tudott C szekovácsolódni és igy sajnos nag ón kevés kéz találta meg egymást. A püspöki szóra, ha imbolyogva if néhány jóindulata kéz elindult e ymás felé férfias, erős kézszoritásra, n ielőtt azonban a kezek összekapcolódhattak volna, jöttek a finom h lószövök és az erős kezek ahelyett, h így szétszakították volna a gyenge akadályt, szépen visszahúzódtak, sőt talán messzebb kerültek egymástól, mint azelőtt voltak és ennek eredménye, hogy városunk katolikus társadalma itt áll szétszórva; minden társadalmi egység, minden erős külső kapocs nélkül. 1 legtöbb társadalmi vezető ebbe az állapotba bele is nyugodott, meg vannak győződve arról, hogy ezt a politikai és társadalmi ellentétektől szétszóródott nyájat az együvétartozás szükségességéről meggyőzni és a leglazább társadalmi szálakkal is csak összekötni teljesen lehetetlen és felesleges, fáradtság. A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a szakadékok olyan mélyek, nieíyeket áthidalni teljesen lehetetlenség. Hálá Isten azonban vannak a rendületlenül bizó egyháziak mellett olyan világ jak is, — habár áz utóbbiak nagyon kevesen, — ákikbeti megvan az a szent hit és meggyőződés, hogy á katolikus ányaszen egyházhoz való

1 tartozásnak, amely mégis legerősebben kell, hogy összefogjon benhünket világiakat is, annyira felette kell állania a társadalmi és politikai elíeiitéteken, hogy ezéket a látszólag leküzdhetetlen akadályokat is Te le hét és le is kéli küzdeni. Ha az egymással éles ellentétben állók találnak egy helyet; ahol a politikai felfogástól és a társadalmi állástól mentesen csak egymás katolikus mivoltát nézik, akkor lehetetlen, hogy össze ne találkozzon a város katolikus társadalma. Ilyen hely pedig van-városunkban és ez a Belvárosi Katolikus Kör. Ennek az egyesületnek az alapszabályai, ellentétben a többi egyesületekével, — melyek társadalmi állás, vagy élethivatás alapján cso- • portositják tagjaikat — olyanok, hogy abban politikai állásfoglalásra és tár-, sadalmi állásra való tekintet nélkül a város minden katolikus polgára bent lehet. Itt kell tömörülnie a hivatalnoknak, az iparosnak, a kereskedőnek, a földmivesnek. Itt cserélhetik ki eszméiket és itt oszlathatják ' él azokat a látszat-ellentéteket, melyekről azt hiszik, hogy közöttük ál anak. Itt egy nagy körré szélesedhetnek az apró klikkek, melyek ahelyett, hogy egymást erősítenék, egymást gyöngítik. És ha egyszer sikerült a különböző felfogású egyéneknek egy immúnis helyet taláiniok. ahol megvan a lehetőség az egymás megismerésére, akkor talán összefonr dnak az erős kezek és kérhetik, hogy tegye rá kezükre a püspök áldólag harmadiknak az ö kezét és forrassza össze elszakíthatatlan szövetséggé kézfogásukat. Pápa legtragikusabb esztendeje Irta: MOLNÁR ISTVÁN. A város ezer éves múltjában a legszomorúbb, legtöbb könnyel áztatott és a legtragikusabb év:. 1831. Az egész Európát bejártá az év első napjaiban a vészhír: jön a kolera. Két év alatt Moszkvából NewYorkba jutott el. Városunkba 1831 szeptember elején érkezett. A félelem és a rettegés, mely ennek az ismeretlen járványnak híre előtt járt, példa nélkül áll a történelemben... Senki sem tudta mikép terjed, csak annyit láttak, hogy ma itt, holnap pedig a szomszédban van... és felüti fejét ott is, ahol a legpontosabb orvosi „előírásokat* pontosan betartották. A halálfélelem uralkodott, rettegés volt mindenki lelkében. Nem tudtak a gyilkos ragály ellen védekezni. Felsőgörzsönyben augusztus 28-án az evangélikus. Berki János takács 7 éves fia az első áldozat Az anyakönyv a halál okát „epemirigy nek*nek jelzi... A kővetkező napon * Acsádon Gyenge Ambrusné szül. Bejszi Éva ev. vallású lakos a má? sodik áldozat... „A reformátusok közül legelsőben elvitt a nyavalya, az epeveszély, vagyis cholera" Csán Mihály 35 éves jobbágyot. A „Felső' Majorok"ban a katolikusok sorát Gecző Péter 58 éves jobbágy nyitja meg szeptember 14-én. „1831 szeptember hóban kezdette meg Pápán is a cholera a halált terjesztő működést s addig nem nyugodott, mlg utcáról-u teára járva áldozatait el nem ragadta. Mily tetemesek lehettek, bizonyltja a halottas' könyv." Szinte borzadva lapozgattam a tragikus napok bejegyéseit a „ha! lottas könyv "-ekben... A katolikus Egyház 1192, az evangélikusok 15§, a reformá usok 146, az iZraelítUri 4RA 16 FILLER