Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-04-14 / 15. szám

POLITIKAI HETILftP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a P épai Belvérosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­milliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fiII. 9Ü9K0ZZUNR! Megrendítő hangú levetet írt Kor­mányzó Urunk az árvízkárosultak megsegítéséről. Nincsen e hazában senki, akinek ne hatottak volna szíve legmélyéig azok a magasztos szavak, melyeket az Első Magyar intézett hozzánk. A hazáját szerető magyar, a népe soisát szivén viselő Vezér és a gondos családapa fájdalma, megrendülése és segíteni akarása csendül felénk és hívja azokat segít­ségül, akiket jósorsuk megkímélt. A kemény tél után bekövetkezett melegebb idő nem hozta el a gondok csökkenését, hanem éppen a meg­nagyobbodását, A pusztító víz áldo­zatot követelt azoktól, akik közelé­ben, talán eppen a vízből éltek. Hajlékuk szétrombolva, kis vagyonuk szétszórva, Ők maguk pedig nem tudják, hogy mit hoz a holnap. Mi, szerencsések, nem tudhatjuk, hogy milyen fájdalom az otthon pusztu­lása, de részt kell vennünk szeren­csétien testvéreink megsegítésében. Erre hív fel bennünket a kormány^ zói szózat. Adjon mindenki tehetsé­géhez mérten. Az ezeres adomány mellett csak úgy segít a fillér is, különösen ha szeretetből, igaz se­gíteni vágyásból adják. Ne legyen senki, akinek lelkében nem kelt visszhangot szerencsétlen testvéreink segítségért kiáltó szava. Legyen ez szent kötelesség, mert a legkisebb adománnyal is a nemzetet védjük, a hazát erősítjük. Erre a célra pedig sohasem lehet eleget adni. Adakoz­zon a gazdag, a szegény, annyit, amennyit tud és éljen abban a meg­győződésben, hogy adománya szent célt, a haza jobblétét szolgálja. KÉRELEM A Kormányzó Úr Őfőméltósága f. hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározá­val a árvízkárosultak megsegítéséle országos adománygyűjtést méltózta­tott engedélyezni. A legfelsőbb elhatározás végrehaj­tásakép a m. kir. Belügyminiszter Úr 57.500/1940 sz. alatt rendeletet bo­csátott ki, mely a gyűjtést az egész ország területén kormánybiztos veze­tése és ellenőrzése alá helyezte, egy­ben felhívta a közigazgatási hatósá­gokat az akció eredményességének leghatékonyabb előmozdítására. Ezen rendelkezés végrehajtásaként és a minden magyart kötelező haza­fias érzülettől indíttatva fordulok vá­rosom közönségéhez, összes hiva­talaihoz,! intézményeihez, egyesületei­hez, hogy mint a múltban, úgy ezen országos veszedelem idején is min­denki kivegye a maga méltó részét a segítésből. Az árvízkárosultak javára megindí­tott gyűjtés hatalmas lendülettel fo­lyik az ország minden részében és a második millió pengő felé köze­ledik. Azonban ez is nagyon kevés még ahhoz, hogy a rendkívüli méretű veszteségek pótolhatók legyenek,illetve a teljes nyomorba jutottak felsegí­tessenek. Az áldozatkészségnek tehát minden magyar részéről meg kell nyilvánul­nia, senkinek sem szabad az adako­zásból kimaradnia. Ne feledjük el, hogy honfitársaink megmentésével a Hazát mentjük. Bizalommal remélem, hogy Pápa város közönsége átérzi a magyar sors­közösséget és vagyoni helyzetének megfelelő felajánlást tesz. A hivatal­nokok s általában fix fizetéses egyé­nek — a városi tisztviselők és alkal­mazottak mintájára — ajánlják fel havi összjövödelmük bizonyos száza­lékát, mások pedig vagyoni és jövö­delmi helyzetüknek megfelelő ado­mányt nyújtsanak. Az adományokat szíveskedjenek a 64.100 számú „B. M. Árvízkárosultak segélyezésére, letéti számla Budapest* elnevezésüpostatakarékpénztári szám Iára a főpostán befizetni. Ezen be­fizetési lapok és bianco befizetési lapok a m. kir. postahivatalnál kap­hatók. Kérem, hogy a befizetésről, az összeg közlésével hozzám értesítés küldessék, hogy a város közönségé­nek összes adományai nyilvántartha­tók legyenek. Az adományok hir­lapilag nyugtázva lesznek. Bizom abban, hogy Pápa város közönsége szintén segítségére siet sok hajlék­talan, éhező, nyomorgó, mindenétől megfosztott magyar testvérének s ké­rem az áldozatos adományok sürgős eljuttatását. Pápa, 1940. április 10 Hazafias köszöntéssel: Hamuth János s. k. polgármester Baross közgyűlés Az elmúlt vasárnap, 7-én délután tartotta a Baross Szövetség pápai szervezete rendes évi közgyűlését. A közgyűlésen megjelent főtisztelendő Bíró Lucián bencés házfőnök, gim­náziumi igazgató is, akit a köz­gyűlés tagjai lelkesen ünnepeltek. A Magyar Hiszekegy elmondása után dr. Szentimrey Sándor járási főszolgabíró, a szervezet elnöke üd­vözölte a megjelenteket. Bejelentést tett több meghívottnak távolmaradási kimentéséről. Ezután Timár Lajos tett ügyvezetői beszámolót az elmúlt évi működésről, amit a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Kunszt Henrik a multévi zárszámadást, az ellenőri jelentést, majd a jövő évi költségvetést ismertette, A jelentés elhangzása után az egybegyűltek a tisztikar lelépő részének a felment­vényt megadta és azután az új, vá­lasztás következett. A közgyűlés a következő tisztikart és választmányt választotta meg: ügyvezető elnök : Timár Lajos, ügyész: dr. Tibor István, alelnökök: Fekete József, Mika Már­ton és Nagy Sándor, pénztáros: Kunszt Henrik, jegyző: Kovács Imre, háznagy: Lukácsy Mihály, sajtó­előadó : Téglássy János, ellenőrök: Törők József és Jankó Mihály, választ­mányi tagok : Balogh Gyula, vitéz Balázs Jenő, Bartl Jenő, Borbély Kálmán, Edelény i-Szabó László, Fa László, Hajdú Zsigmond, Horváih Pál, Katula Károly, Keppel József, Keszey Ferenc, dr. Kiss Gábor, Ko­vács Endre, Kummer Ferenc, Larn­bert Vilmos, Oswald Jenő, Ovády Zoltán, Papp Sándor, Reizer József, Stobitzer Béla, Süpek Pá!, Szilágyi Ferenc, Szőnyeghy Elemér, Törzsök Ferenc, Veszeli Ferenc, Witz Iván, póttagok: Balla Endre, Bányász Lajos, Hoffer Károly, László István (építész), Maradics Gyula, Pala Fe­renc, Puck Ferenc, Ruff Ferenc. A vigalmi bizottság tagjai lettek : Be­dőcs József, Horváth László, Péidl Lajos. A közgyűlési jóváhagyás után az elnök határozatilag kimondotta a választás eredményét. Fekete József indítványára a közgyűlés Mika Béla volt ügyvezető elnöknek eredményes munkásságáért jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott. Dr. Tibor István a megválasztottak nevében mondott köszönetet a megnyilvánult bizalomért és a Himnusz eléneklésével a köz­gyűlés véget ért. Fokozni kell a burgonya termelést A hideg tél, valamint az árvíz nagy kárt tett a vetésekben. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az elpusztult vetések helyett más növényt termel­jünk. Nagyon alkalmas a kukorica és burgonya az elpusztult vetések pótlására. Burgonyatermelésünk évi átlaga 19*7 millió métermázsa. Eb­ből csak egész jelentéktelen meny­nyiség, fél millió mázsa kerül kivi­telre. A többi mind szükséges a bel­földi szükségletek kielégítéséhez. Bur­gonya-termelésünk fokozása tehát közérdek. 1938-ban az átlagnál magasabb, 21-4 millió mázsa termés mellett az árak egész év folyamán igen maga­sak voltak, sőt időnkint áruhiány is mutatkozott a piacon. Az 1939. évi 23-6 millió mázsa termésünk már az egész megnagyob­bodott ország szükségletének a fede­zésére kellene elegendőnek lenni és a piaci események mutatják, hogy burgonya feleslegről nem is lehet beszélni. Ilyen körülmények között valóságos katasztrófa lenne, ha gyen­ge burgonya-termelés lenne. Ezt a veszélyt elháríthatjuk, ha most vetés­területünket annyira felemeljük, hogy gyenge termés esetén is rendelkezé­sünkre áll 22—23 millió métermázsa burgonya. Magyarország éghajlata nem a legkedvezőbb burgonyatermés szem­pontjából, mert kevés a nyári csa­padék. Az utóbbi években azonban egyes vidékek viszonyainak legin­kább megfelelő fajták kitenyésztésé­vel nagy eredményeket értünk el és most a vetésterület emelésénél az a legfontosabb kérdés, hogy minde­nütt az illető vidék adottságainak legmegfelelőbb fajtát vessék el. A burgonya-vetésterületet világos, hogy ott kell emelni, ahol a burgonyater­melés eddig is a legjobban sikerült. Ezek közé a vidékek közé tartozik Szabolcs m., Tolna és Somogy me­gye egy része, Komárom* Pápa, Győr háromszögben lévő homokos területek és a mohácsi sziget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom