Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-06-16 / 24. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. XXXVII. Évfolyam, 24. szám Felelős szerkesztő : Dr. BUDAY FERENC Pipa, 1940 június 16., vasárnap Üres a fészek Még egy-két nap s Te, Kedves Diáktestvérem, elhagyod a fészket, amely tíz hónapon keresztül védett, nevelt, oktatott. Kirepülsz belőle, dalos ajkad másfelé énekel. Tíz hónapi kemény, férfias munka után megér­demled a pihenést. Menj csak, pihend ki magadat 1 De mielőtt utoljára lép­néd át az iskola kapuját, engedd meg, hogy néhány tanácsot adjak. Ne a tanárt, a nevelőt lásd most bennem, hanem a valamivel idősebb testvért. A vakáció lehet a lelkiizmosodás, de lehet a — lelki leégés ideje is. Most sugárzik arcodról a boldogság. Ott lüktet a szívedben : vakáció ... szabadság... nincs algebra... nem szekundázol be még álmodban sem... gondtalanság... cserkésztábor... erdő... patak... Ragyog a szemed. S én megértem örömödet. De vigyázz 1 Hány diáktársad ment ugyanilyen rajongó lelkesedéssel, boldogság­éhséggel a vakációra — és visszajött fáradtan, lelkileg kifosztva, leégve, lerongyolódva. Kedves Diáktestvérem, menj, de Istent ne küldd vakációra. Neked nemcsak az iskolaévben volt szüksé­ged Istenre; legyen szükséged Rá a vakációban is I Hidd el nekem, hogy a szünidő — bár pihenés — mégis a legkomolyabb próbaidő. Itt válik el, hogy iskolaévi viselkedésed komoly, őszinte, igaz jellemből fakadtak-e, vagy csak az iskola tör­vényéitől félő és ezért előttük meg­hunyászkodó farizeus voltál. A vaká­cióban nem az iskola kéri számon tőled; mikor fekszel le ?.. milyen a beszédstílusod ? .. hogy viselkedsz leánytársaságban ? .. A vakációban a Te ellenőrződ és számonkérőd: a lelkiismeretedben élő Isten és a te minden farizeusságtól irtózó becsü­leted. Kedves Diáktestvérem, hallgasd meg útravalóul ezt a kis görög regét: Theseus, a daliás hős hosszú, kalan­dos, sok boldogságot igérő, de még több veszéllyel fenyegető útra indúlt. Atyja féltette a tengertől és a vesze­delmektől. De nem tudta visszatar­tani. Mikor hajóra szállt, két zászlót adott a kormányos kezébe: egy fehé­ret és egy feketét. És megparancsolta neki, hogy aszerint, hogy fia él vagy meghalt, úgy húzza fel visszatértük­kor a fehér, vagy a fekete zászlót az árbócra. Fiát pedig megölelte és ezt mondta neki: Mindennap kijövök a tengerpartra és epedve várom, hogy fehér zászlót lássak lobogni vissza­térő hajód árbócán. Kedves Diáktestvérem, az Amla Mater utoljára ölel keblére. Remegő, aggódó anyai szívvel utadra bocsát. De gondolatban elkísér vakációdra és ... szeretettel, imádkozó szívvel, testileg-lelkileg épen, fehér zászlóval vár vissza. Kerényi Oláf. R MRBI is megkezdi székházépítését a vidéken A MABI országos közgyűlésén tervbevatték a vidéki székház építé­sét és hir szerint Pápa városát is kombinációba vették. A MABI szék­ház építésével kapcsolatban igen aktuálissá vált az a cikk, amely a Pápa és Vidéke mult vasárnapi szá­mában az OTI székház felépítésével foglalkozik. A cikk irója helytelennek találja azt az elgondolást, mely szerint a székház a városmajor melletti üres telken épülne fel. Csak egy tervszerű városrendezés keretében tudná elkép­zelni, hogy egy eléggé nagyforgalmu középületet építtessék azon a helyen. Kétségtelen, hogy a város kiterjedése, valamint a forgalma nem teszi indo­kolttá az OTI székház olyan helyen való felépítését, amely egyrészt nehe­zen közelíthető meg, másrészt pedig a munkavállalók zömének lakásától és munkahelyétől távol esik. Miután a mai gazdasági viszonyok között a környék rendezése kivihe­tetlennek látszik, kézenfekvő az a gondolat, hogy a székház a Belvá­rosban épüljön fel, annál is inkább, mert a legszűkebb értelemben vett Belváros képén is akadnak még szépséghibák, sőt balesetelőidéző for­galmi akadályok is, amelyeknek leg­alább egy részét a székház felépíté­sével el lehetne tüntetni. Lázár Andor minisztersége idején szó volt az uj járásbirósági épület felépítéséről, sőt az igazságügyi költ­ségvetésbe 500.000 pengőt fel is vettek már erre a célra, de mind­ennek ellenére még nem volt pápai halandónak alkalma arra, hogy az uj járásbirósági épületet megcsodál­hassa, mert a szép terv akkor is csak terv maradt, jóllehet az OTI székház felépítésére szánt városmajor melletti telket erre a célra is felajánlották. Ha már most a Belvárosban azt a helyet keressük, ahol a székház fel­építése a legalkalmasabb volna, két­féle szempontot kell figyelembe ven­nünk. Az egyik szempont a már előbb emiitett városrendezés, azaz a szép­séghibák és forgalmi akadályok egy részének eltávolítása; a másik szem­pont az, hogy a székház a munka­ben lévén, a vidéki biztosítottak is könnyen elérhetik. Egy másik megoldás volna a Korvin-utca és a Fő-tér sarkán levő földszintes ház, amely a város közép­pontjában fekszik, az egyes város­részektől kb. egyforma távolságra van és ahol a székház felépítésével a Fő­térnek már olyan sokszor emlegetett fórumszerü kiképzése is elősegitődne. Harmadik megoldásul a Deák Ferenc-utca és a Horthy Miklós Fő­út sarkán levő ugyancsak földszintes ház kínálkozik. Az építéssel kapcso­latban itt is meg lehetne szüntetni azt a forgalmi szempontból lehetetlen helyzet, amelyet ezen háztömbnek a Fő-utcára való előrenyulása okoz. Városrendészeti, építészeti érdek volna bármelyik hely kiválasztása. Kétségtelen, hogy az esetleges ki­sajátítási eljárás a város számára azonnal kimutatható terheket jelent, nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a telekadományozás ugyancsak csökkenti a város vagyo­nát. Mégis, ha pillanatnyilag több kiadást is jelent, nem szabad, hogy kisebb anyagi áldozatok miatt a rosszabbik megoldás választassák. Meg vagyunk róla győződve, hogy a városi hatóságok is alapos tanul­mány tárgyává teszik azt a sok köve­telményt, ami egy régi város köz­épitkezésével együtt megoldásra vár. vállalók nagy többségének munka­helyétől ne legyen — még pápai fogalmak szerint sem — nagy távol­ságra. A helybeli biztosítottak nagy része ipari munkavállaló, akik több­nyire az Erzsébetváros peremén el­helyezeti gyárakban dolgoznak. Igaz, hogy a kisipari munkavállalók egy része az Alsóvárosban lakik és így a székházat olyan helyen kellene fel­építeni, amely az Erzsébetváros köz­vetlen közelében (igy egyutta a Felső­város mellett is), de az Alsóvárostól setn aránytalanul nagy távolságra fekszik. Ebből szempontból talán elsősor­ban a Török Bálint-utca és a Győri­út sarkán fekvő úgynevezett Tirol­féle épület jöhetne számításba. Az épület 3 városrész összeszögelésénél fekszik (Erzsébet-, Felső- és Bel­város), de az Alsóvárostól is köny­nyen megközelíthető. Itt egyúttal meg lehetne oldani a szemben levő első­számú halálkanyar megoldásának mintájára a második számúét is, amely közlekedési szempontból is nagyon fontos, mert a Győri-útról a Fő-tér felől a Török Bálint-utca felé közle­kedő jármüvek az éles szögben be­forduló ut miatt az úttestet kellően áttekinteni nem tudják, ami már a múltban több balesetet okozott. A székháznak a Tirol helyén való fel­építését erősen támogatja még az a körülmény is, hogy a vasút közelé­Városi zeneiskola növendékhangversenye F. hó 9 én tarotta a VII. növen­dékhangversenyét zeneiskolánk. Nép­hit szerint a 7-es szám a sikert je­lenti, s ennek jegyében is folyt le a közel két és félórás műsor. Örömmel tapasztaljuk a növendé­kek szembetűnő fejlődését évről-évre, mind zenei átélés,. mind technikai készség tekintetében, amit egyéni adottságok mellett kizárólag a kiváló pedagógiai és művészi képességek­gel megáldott tanerőknek lehet kö­szönni. Psz chológusok szerint akármilyen gyorsan haladjon előre a tanulás, a hibák eredeti százalékszáma állandó marad, ami arra figyelmeztet ben­nünket, hogy minő fontossággal bír, hogy a játék, a tanulás már kezdet­től fogva hibátlan legyen. Nem vi­seli tehát szívén gyermekének érde­két, aki próbálkozik taníttatásával, hanem kezdettől fogva meg kell ra­gadni az alkalmat, hogy a legki­válóbb pedagógusok és zenészek vegyék át a gyermek zevei nevelé­sét, mert amit fiatal korában a kez­dő muzsikus helytelenül tanult meg, ARA 16 FILLÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom