Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-12-22 / 51. szám

S. O. S. Pápa! Pápa keletkezésének és fejlődésének a kedvező földrajzi fekvésén kívül, egyik főtényezője a Tapolca folyó volt. Ez adta meg a lehetőséget, különböző iparágak keletkezésének és virágzásának. Már az Árpádházi királyaink idejében, a Tapolcán épült malmon jelentették, e vidék fontosságát. Később amikor Pápa várossá fejlődött, a város életében és vezetésében fontos szerepet látszó céhek legtöbbjének, a Tapolca adta meg a létalapot. A város védelmét is jórészt a Tapolca biztosította és könnyítette meg, egészen 1752-ig, amikor királyi rendeletre, a várost körülvevő erődítéseket és fa, iaLat le kellett rombolni. Ezzel megszűnt Pápa vár illetve végvári jellege s ezzel a Tapolca is elvesztette, a város életében évszázadokon keresztül, oly fontos védelmi jellegét. A város akkori urai és vezetői, többé nem sokra becsülték a Tapolcát és annak életet adó tisztavizét, szenyvfz levezető csatornává, cloacavá tették. Meg is boszulta magát ezért a csúnya eljárásért a Tapolca, mert a XVIII. század közepéig életet és védelmet nyújtó folyó, a várost pusztító ellenséggé változott s ezzel egészen napjainkig determinálta a város életét és fejlődését. A bosszú kemény és szörnvü volt, mert a Tapolca Pápát halott várossá tette. Ha tanulmányozzuk Pápa város egészségügyi történetét s figyelemmel nézzük a néhai kirurgusok feljegyzéseit és tabelláit, szörnyű kép tárul az ember szemei elé. De még szörnyűbb az, hogy legutóbbi időkig, bár sokan sejtették, hogy bizonyos fertőző betegségek pusztításának^' egyik főokozója a Tapolca lehet, ennek megakadályozására semmit sem tettek. Már a mult század közepén mutatta ki W. Budd, hogy a thyphus és cholera, a beteg széklete és vizelete útján terjed s a fertőzés terjesztésében, ab ano ad es, a legfontosabb terjesztők az élelmiszer, tej és a víz. Nem célom felsorolni azokat a nagy víz és tej terjesztette, cholera, typhus járványokat, amelyeket az orvosi irodalom nyilvántart, kétségtelen, hogy ezekről a pápai kirurgusok nem tudtak, mert ha tudták volna akkor, nem nézték volna ölbetett kézzel a Tapolca szörnyű pusztításait. Sajnos csak két és fél évvel ezelőtt jelent meg az első hivatalos plakát, amelyen a polgármester felszólítja és figyelmezteti Pápa város lakosságát, hogy a Tapolca vize fertőzött, betegséget terjeszt és azt mosásra, öblítésre ne használja és az alsó szakaszában ne fürödjön. Nem kell commentálnom annak a jelentőségét sem, hogy az Irgalmas kórhoz is csak két évvel ezelőtt iktatott a szennyvíz levezető csatornájába szennyvíz derítőt, amely azelőtt közvetlenül szállította és öntötte a kórház fekáliáját a Tapolcába. Nem akarom felsorolni a hét cholera járványt, amely a mult században megtizedelte Pápa lakosságát, amely járványok terjesztését főképen a Tapolca végezte. Ha a fertőző betegségek gyakoriságát tekintjük, amelyek között a cholerán kívül a typhus, vérhas és a Tbc. szerepelnek, amely fertőző betegségek terjesztésében fontos szerepe van a víznek, látjuk, hogy a mult század második felében 1900-ig, az összes halálokok között a fertőző betegségek 49 %-al szerepelnek. Ez a jelenség volt főképen az oka annak, hogy Pápa természetes szaporodása 1865-től 1874 ig, amely évtizedbe beleesik az 1866 és 1873 évi cholera járvány, az eredmény apadás volt 471 lélekkel. 1865 tői 1894-ig, tehát három teljes évtizeden át, a természetes szaporodás összesen 25 lélek volt. Amint megindult a himlőoltás kötelezővé tételével és végrehajtásával az egészségvédelem, a természetes szaporodás feltűnően javul, és 1894-től a századfordulóig tehát hat év alatt, a természetes szaporodás 638 lelket eredményezett. Ugy látszik a város vezetőségét a századforduló után sem érdekelte nagyon Pápa fejlődésének problémája, mert a fejlődés egyik fontos tényezőjét, az ipart, ami a város keletkezésétől kezdve, úgyszólván napjainkig, megadta a város jelleget és fejlődésének lehetőségeit, elhanyagolta. Engedték, hogy a férfiakat foglalkoztató kisipar visszafejlődjön és tönkremenjen, s lehetővé tették, hogy tulnyomólag nőket foglalkoztató gyárak létesüljenek. Nem vonom kétségbe, hogy az akkori világnézet és társadalmi felfogás szemszögéből itélve meg Pápa vezető embereinek város fejlesztő politikáját, talán jót akartak. Az a haszon, amit vártak és reméltek talán bekövetkezett, de nagy árat kellett fizetni érte, amit nem láthattak és talán az említett ok miatt nem is láttak. Lássuk hát mi az eredmény. A pápai gyárak és üzemek kb. 2000 nőt foglalkoztatnak, akik közül kb. 60°/o-a családanya. Ezek kialakítottak egy visszás helyzetet, hogy az asszony válik családfenntartóvá. Ahol a férfi is kereső, nem kell bővebben magyaráznom, hogy milyen családiélet alakul ki és milyen a gyermek helyzete, nevelése, gondozása, az ilyen családban. Ha Pápa utolsó 100 évi népesedési statisztikáját tanulmányozzuk, látjuk, hogy Pápának 1840 ben kb. 15000 lakosa volt. 1900ban kb. 17400, 1940-ben kb. 22500. Tehát ezek szerint, Pápa 100 év alatt 7500 lélekkel szaporodott. A rendelkezésre álló adatok szerint 1865-től 1940-ig Pápára bevándoroltak 5300-an. Tehát mint természetes szaporodás maradt 2200 lélek. A statisztikai kimutatások szerint, a természetes szaporodás országos átlaga a mult században, 20 %o körül volt Pápának a mult században, 8 8 %o volt a természetes szaporodási átlaga, aminek az országos átlaghoz viszonyított alacsony volta az elmondottakból érthető. A mult század végén, a himlőoltás kötelezővé tételével és annak végrehajtása után jelentkező javulás, Pápa természetes szaporodásában is mutatkozik és rohamosan javul, úgy, hogy 1900ban pontosan 15 2 %o. Ettől kezdve erősen csökken és 1939-re 3 %o-re apad. Az országos átlag ma is 6.2 °/oo. Tehát most is mint a múltban, mélyen az országos átlag alatt van. Ha a természetes szaporodás valahol a 6 °/oo alá kerül, az a társadalom apad, pusztul, halódik. Igy halódik Pápa városa is. A város látszólagos, vérszegény és lassú szaporodását a statisztikai kimutatások szerint, az átlag évenként kb. 150 bevándorló teszi. Hogy mekkora veszteség érte eddig Pápát emberben az utolsó 100 évben, kitűnik abból, ha a természetes szaporodás évi átlagát 10 %o-nek veszem, ami alacsonyabb mint az évi országos átlag az utolsó 100 évben, és ne vegyen a 100 év progressiv természetes szaporulatát sem, a város laFigyelem r figyelem! Mielőtt vásárol, tekintse meg nagy karácsonyi raktáromat vásárolja ajándéktárgyait VINCZE JÁNOS bőrdíszmüárú szaküzletében, mert a bőrdíszmű szép, olcsó és örökös ajándék. GTBZMIBB mes árúim minőségéről és •Icsésigirél. Pápa, Fő-utca 25. (Református nőnevelővel szemben. kosságát átlagban 18000 léleknek vegyem, akkor Pápa lakosainak a száma ma nem 22500, hanem az évi átlagos bevándorlást hozzá szá mítva minimum 48—50000 lélek lenne. íme szörnyű veszteségi Kérdem: szaba-e várni és ölbetett kézzel nézni a lassú és biztos pusztulást? Most amikor az egészségvédelem másfél évtizedes nehéz küzdelmeinek eredményeként, megértük az 1940 VI. t. c. megalkotását és ezen törKarácsonyi gazdai gondolatok... Irta; Koperniczky István. vénynek 888/940 B. M. rendeletben kiadott végrehajtási utasítását, mód és lehetőség van arra, hogy sok-sok okot gyökeresen szüntethetünk meg, amelynek részük van Pápa pusztulásában. Pápa egészségügyi fejlődésének ezen fordulóján fogjon össze a társadalom és fektesse le a fejlődő és virágzó Pápa alapjait és nem csak az értékeinket, de az életünket is mentsük meg. Dr. vitéz Mezey Kálmán. Karácsony! A szeretet és béke ünnepel És 1940. karácsonyán lángban áll a világ. — Az északi tengertől a földközi tengerig a repülőgép-óriások, gigászi csatahajók vívják élet-halál harcukat, a hó borította Albánia hegyóriásain és az afrikai sivatag homokbuckáin ember küzd ember ellen véres közelharcot... A háború nagy forgatagában itt állunk mi, maroknyi magyarok a forrongó Európa közepén békében és csendben, de nem tudva mit hoz a holnap . .. S ebben a nagy forrongásban, idegizgató eseményvárásban ott áll a magyar gazda, egybeforrva a vérrel és verejtékkel öntözött földjével a szent és drága magyar anyafölddel. A téli fagyban megdermedt az élet, lefagyott a föld s befúi'a a hó ismét a magyar rónát. — Téli, karácsonyi pihenőre tért a nehéz, küzdelmes esztendő után a gazda is. — Nehéz, küzdelmes és örökké emlékezetes marad minden magyar gazda számára az 1940. gazdasági év. Küzködtünk, verejtékeztünk, emberfeletti munkát végeztünk s súlyos gondjainkat még tetézte a munkás és igásállathiány. — Mily keservesen vártuk a kemény, engesztelhetetlen télből a tavaszt s mikor megjött, vártuk napról-napra az életet, a fejlődést fakasztó napsugarat s helyébe jött, mint az Isten ostora az árvfz, könyörtelenül végigszáguldva egész évi munkánk reményén ... jött az eső s napról-napra áztatta a vízzel telített magyar földet. — Ha visszatekintünk az elmúlt évre, fáj minden ami emlékeztet a szomorú közelmúltra. — De karácsony van! Szép fehér hóborította karácsonv s a hótakaró alatt már ott szunnyad a jövő, a magból pattant új élet, az új magvar termés f Fordítsuk hát múltba révedező tekintetünket a holnao, a iövő felé s nézzünk úi bizakodással, újult reménnyel a szebb jövő elé. A mi idei karácsonyi ajándékunk csupán a „Gazdasági lehetőség". Ebből minden gazda annyi ajándékot kap, amennyit szorgalmával, tehetségével, üzleti érzékével kiharcol, kiküzd magának. — A gazdajövő is forrongó káosz! Irányított gazdálkodás, a termelés és értékesítés egységesítése, földreform, konjuktúra, infláció, árkormánybiztosság, minimális munkabérek, maximális árak, szerződéses termelés stb.... forgatagában ott áll a magyar gazda s várja a kibontakozást, a biztos alapot amelyen elindulhat és nyugodtan haladhat. Addig is, mig eljutunk odáig, amig ebből a nagy zavarból kialakul a biztos jövő, meg kell állapítanunk, hogy a gazdálkodás megszűnt „úri foglalkozás" lenni. — A gazdálkodás ma már üzlet, és pedig olyan üzlet, mely egvike a legnehezebb kenyérkereső pályáknak. — Annyi és olv nehéz munkát, legyen az szellemi vagy fizikai, egyetlen „kenyérkereső,, pályán sem kell végezni, mint a gazdaságban. Állítsuk csak szembe a napkeltétől napnyugtáig kapáló, arató mezőgazdasági munkást bármily más fizikai munkával, vagv a változó, nem befolyásolható tényezőkkel küzdő fö'dbirtokos vagy intéző idegizgató szellemi munkálát bármiiv más szellemi munkás ténykedésével s látjuk a külömbséget. Ne felejtsük el azt sem, hogy a föld tulajdonosa a legbiztosabb adóalany, ahol nincs „kettős könvwezetés", mert a gazdálkodás jövedelme nyitott könyv mindenki részére. — Azt sem feledjük, hogy mindenki a földet reformálja, a leghálásabb téma, amihez avatott, avatatlan egvaránt hozzászól és mohón reformálta a nemzet létalapját, a magyar földet. — Földreform szükséges és kell, de ahhoz csak az nyúlion hozzá, csak az szóljon bele, aki tisztában van annak egész komplexumával, mert itt a részletkérdések és részletmegoldások olv lejtőre vihetik agrár államunkat ameIven nincs megállás, vagv csak akkor, amikor már késő. Ne csináliunk tehát fiók földreformokat, ne politizáljunk, bízzuk ezt azokra, akik azt hozzáértéssel és hivatásérzettel csinálják. — A mi téli behavazott időnk a legalkalmasabb arra, hogv elméleti földosztás és politika helyett kezünkbe vegyük a papírt és ceruzát s tanuljunk meg okosan, számítással és ne találomra „majd csak lesz valahogy" jelszóval gazdálkodni. — A gazdái\