Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-12-15 / 50. szám

XXXVII. évfolyam, 50. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 december 15.

v vasárnap 9 mi értékeink Amikor körülöttünk lángokban áll a világ, eszmék és eszmények vívják egymással századokra kitartó harcaikat, patakokban folyik a vér, kattog a géppuska, dübörög a tank, légörvényt kavar a halált hozó repülőgép, a mi sokat szenvedett magyar földüink látszólag nyugodtan éli, tengeti életét. Még csak fújdogál körülöttünk az egész Európát átreformáló eszmék szele, nyugodtan hajthatjuk álomra fejünket, nem zavar bennünket a légiriadó velőtrázó vészjelzése. Aránylag, igényeinkről kissé ugyan Lemondva, békében élűnk. Ennek a béketudatnak jegyében azután ráérünk arra, hogy egymás ügyes-bajos dolgaival foglalkozzunk. Nem vesszük észre, hogy korunk új, szociális igazságot hangoztató eszméi döngetik a társadalom kapuit és hevítik a szociális, alkotó munkára készülő fiatalabb nemzedéket. Nem fontos a közérdek, nem fontos a korszellem megértése, nem látjuk szükségességéi annak, hogy a szociális eszméket a krisztusi evangélium jegyében megemésszük és eszerint alakítsuk át a társadalmat. Fontos az, hogy ott, ahol lehet, üssünk egyet valakin. Nem a társadalmi egységre törekszünk, hanem arra, hogy az erőket mállasszuk, megsüthessük a mi ikis házi pecsenyénket, hogy azután mi lesz a közérdékkel, kit érdekel az. Ha azután megvan a baj, hogy tudunk sírni és önmagunkat okolni. Lapunk az utóbbi .időben mindinkább hangot adott a társadalmi egység megteremtésének. Bátran kiállt a keresztény eszme, a szociális közérdekű gondolkodás és cselekvés mellett. Ez volt a baj, mert jöttek az egyéni érdekéiket féltők és ütnék rajtunk egyet, ahol lehet. A vasárnaponként könnyes szemmel imakönyvbe temetkező értékeink a szürke hétköznapok vásári zajában agyonkritizáinak bennünket. Kérdem. Gerinces katolikus tett ez? Táplálja ez az erők összefogását?Hangoztatják* öntudatos katolikus völitükat, amíg egyéni érdekük megengedi, de megtorpannak és meghunyászkodnak a közéleti hősök, a trubadur katolikusok, ha esetleg bátor kiállásuk következtében kockázatot kellene váilalniok. Hirdetik a katolikus összefogás szükségességét, a keresztény szociális eszmék megvalósítását, de ha közös akcióról van szó, egy közérdekű ügy egyöntetű megvalósítását keli keresztülvinni, akkor nagy tudásukat, munkakészségüket megtagadják, némán eltűnnek, hogy azután megbújva, az ismeretlenség IiepfLe alatt hegyes fúrójukkal könnyebben tudjanak operálni. Az új társadalmi rend az ilyen suttogó értékeket ki fogja magából vetni, a krisztusi eszmék alapján kialakuló új életközösség az ilyen mállasztó erőket ki fogja közösíteni. De mi sem kérümík az ilyen anyakönyvi katolikusokból. Még nem késő! Gondolják meg az illetékesek, hogy inkább együtt, mi csináljuk meg a jövendő élet társadalmi egységét, mert ha elszalaszt]uk az alkalmat, igen nagy veszedelembe jut a keresztény társadalom. Ha pedig nem akarnak ebben a nagy társadalommentő munkában részt venni, akkor álljanak szép csendesen félre, nem fognak senkinek sem hiányozni, de hagyják békében az önzetlenül és jobb viszonyokért harcoló új magyarságot dolgozni. * Az új idők dala csendült meg mult hétfőn este a Baross Szövetség helyi szervezete 'bátor kiállásában. A kezdeményezésért gratulálunk. De ezzel még nem mehetünk el a művészi élvezetet nyújtó »Erdélyi est« mellett. Nem volt tömve a színház, de ott voltak mindazok, akik keresztény jobboldali meggyőződésüket nyíltan, férfiasan merük megvallani. Tudjuk, voltak sokan, akiket más elfoglaltságuk akadályozott meg abban, hogy egy kellemes estének örvendhessenek. De távol voltak sokan, aikík hangoztatják magyarságukat, de hiányzik belőlük a bátor kiállás. Nem láttunk ott sokakat azok közül, — pediig ráértek volna, — akik a társadalmi ellentétek kiküszöbölését, a kasztrendszer ledöntését négyszemközt olyan fennhangon hirdetik. Nem láttuk ott azokat, akik égnek a keresztény társadalmi összefogás szükségszerű megvalósításáért. Hol voltak ezek a mi nagy társadalmi értékeink? Pedig milyen szép lett volna, ha mindnyájan együtt vagyunk és dokumentálni tudjuk, hogy a nagy célok előestéjén nincs köztünk különbség, nincs társadalmi ellentét, hanem mindnyájan egy hazának építeni, alkotni akaró gyermekei vagyunk. Milyen felemelő lett volna, ha városunk keresztény gondolkodású tömege együtt tapsolt volna és erkölcsileg is bebizonyítottuk volna, hogy megértünk az új eszmék befogadásái'a és mindnyájan téglahordói vagyunk egy szebb, keresztényibb, szociálisabb irány felé haladó új Magyarországnak. — úr — ván. Hol legyen a gabonapiac és a kirakodóvásár Lapunk legutóbbi számában szóvátettük, hogy a Fő-tér rendezésével kapcsolatosan aninét más helyre kell tenni a piacot is. Erre a célra nem Lgen találunk alkalmasabb helyet, mint a jelenlegi baromfipiac folytatásában levő Esterházy-féle gyümölcsös kertet. Ha ezt hozzáveszik a volt P. F. C. pályával megnövekedett piactérhez, olyan hatalmas területet kapunk, ahol az öszszes piacokat el lehetne helyezni. Idővel, ha a forgalom és a város .növekedik, itt szinte korlátlan terjeszkedési lehetőségek vannak. A Tapolca beboltozásával, valamint az ott levő kerthelyiségeknek bekapcsolásával további nagy területet nyithatnak meg a piac számára. Az* ott levő magas fal viszszaadná a régi Pápa belvárosának bástyaszerü kiképzését és evvel a mostani Csáky-utca is egy csapásra rendezve lenne. Ezek azonban természetesen csak későbbi tervekként jönnének számításba. A legsürgősebb teendők igazán csekély költséggel megoldhatók. A hozzávezető út a Fő-tér rendezésével megoldást nyerne. A Gyimót felől jövőknek az útját pedig meg lehetne rövidíteni, ha Gyimóti-útról összekötő útat'építenének a Gróf-útra. Az a hátrány természetesen meg lesz, hogy a vasútra bizony nagy kerülővel lehet eljutni, de idővel talán itt is kínálkozni fog valami megoldási lehetőség. A piacnak az áltálunk említett helyre való áthelyezése nagy lendületet iadna a Tőkért fejlődésének is. Kiemelné (ezt a városrészt iaz elhagyatottságából, életet, lendületet vinne oda, ami rá Is férne a Tőkertre. iElőbb készülnének ed az utak, a járdák és az egyéb közmüvek. És ez a körülmény egyedül is elég indok arra, hogy ide helyezzék a piacot. Mária szeplőtelen fogantatási országos vásár Az év utolsó országos vásárja december. 10—11.-én volt megtartva. A felhajtás igen élénk volt, különösen szarvasmarhában. Eladás az utóbbi vásárokhoz arányítva emelkedést mutatott. Kötés jórészt beállítani való szarvasmarháknál mutatkozott. Elszállítottak 28 vagon szarvasmarhát Miföldre. ' Áraik: Igásökör párja 1100—1200 P, ökör, I. r, tehén kg-Ként 96—100 fillér, ökör, II. rendű tehén kg-ként 80—90 fillér, ökör és tehén kicsontozni való kg-ként 30—40 fillér. Szopós borjú kg-ként 90—100 fillér. Nehéz ló páranként 1200—1300 pengő.. Könnyű ló páranként 1100—1200 P. Vágó ló drb-ként 90—130 pengő. Sertésvásáron kimondottam hízottsertés nagyon kevés fordult elő, aminek oka az, hogy a termelőtől félig kész sertést autókon Budapestre szállítják. A sertésvásáron a forgalmat kizárólag sovány sertésekből bonyolítottak le. i • • !•; A vásár forgalma számokban: Szarvasmarha 'felhajtás 2138 drb. Eladás 1162 drb. Ló felhajtás 835 drb. Eladás 121 drb. Sertés felhajtás 1326 drb. Eladás 1068 darab. i ; KERELEM Veszprém vármegye hazafias Közönségéhez! A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének Erdélyi Osztálya felhívta a vidéki közgyűjteményeket, hogy saját érdekterületükön kapcsolódjanak bele könyvgyűjtő munkájába. Ennek a könyvgyűjtő munkának az a célja, hogy a visszatért keleti országrészek könyvtárait minél sürgősebben, minél több és minél jobb magyar könyvvel lássa el. Megfelel® könyv adományokat kér az Erdélyi Osztály a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár közvetítésével Veszprém vármegye Hazafias Közönségétől is, attól a közönségtől, amely annakidején olyan szép számban küldött könyv adományokat felvidéki testvéreinknek. Most Erdélyen a sor! Nem lehet közömibös egyikünk előtt sem, hogy ennek a legősibb magyar végvidéknek van-e elegendő jó könyv a könyvtáraiban. t ! Most, amikor a könyvgyűjtő mozgalom vezetősége rajtunk keresztül Veszprém vármegye Közönségéhez fordul, hazafias szeretettel kérünk mindenkit, a ime|gye ivárosában és községében, hogy küldje el erdélyi testvéreinknek szánt könyvét íclmünkre: Veszprém vármegyei Múzeum és Könyvtár, Veszprém. A Veszprém vármegyéből adományozott könyveket a jövőben intézetünk gyűjti össze és továbbítja az Erdélyi Osztálynak. Az erdélyi szükségletnek megfelelően elsősorban 1918. és 1940. között megjelent magyar szépirodalmi, ismeretterjesztő, tudományos munkákat és lehetőleg teljes évfolyamú folyóiratokat kérünk. A régi szépirodalmi művek közül főképpen a klasszikusok: Vörösmarty. Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth és Gárdonyi műveit. Tekintettel arra, hogy 1940. december hó 31-ig (kell az összegyűjtött könyv anyagot rendeltetési helyére szállítanunk, kérjük az adományozó közönséget, hogy könyvadományait nevével és lakáscímével ellátva, legkésőbb folyó hó 25-ig juttassa el hozzánk.