Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-11-10 / 45. szám

• POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK MINOEH VB SfiRMAP XXXVII. évfolyam, 45. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 november 10., vasárnap Legfontosabb szempontok a Főtér rendezésénél Irta: MOLNÁR ISTVÁN. Minden évszázad nyomot hagy a városok epület rengetegében, rendjében és éietéoen. A kereskedelem, a gazdasági élet, a közigazgatas, ísiíoiak és tuüományos intézmények, az Egyház lelkeket megszentelő tevékenységenek otthonai a templomok, a zárdák, szeretetházak es Kórházak épületei évszázados képét adják a városoknak. Az emberalKOtó munkássága, szellemének nagysága és kiválósága megnyilvánul továnbá szobrokban, emlékművekben és képekben is. A városok arcuiatán még a tapasztalatlan utazó is sokszor eszreveszi a történelmi multat a régmúlt kiváló alKOtasait, művészetet, a varos tervszerű fejlődését és rendet. Pápa evezredes múltjából sajnos csak a legutolsó kétszáz év varosa maradt fenn. Hol van az Árpád kor, a Mátyás király renaissance Pápája, a másiéiszázad végvári városa? Az Árpád kor városa teljesen megsemmisült. Az igazságos király vadászkastélyának maradvanya, a régi vár aiaptalai a kastély alapzatában és a házak rengetegében eldugott és észre nem vehető városfalak a hódoltság előtti Pápa emlékei. A pusztító viharban fennmaradt emlékek is Mária Terézia barökk korának köntösébe öltöztek és szerényen elrejtőzve vályog falak és malter remekeit között tengetik szerény eletüket. A végvári éiet-nalál narc

J másfélszázadéban majdnem teljesen elpusztult a város ősi múltjának összes emléke. Pápa a XVIII. században épült újjá. Romokat kellett eltakarítani. Ekkor százával épülnek a házak, kialakulnak az utcák és a város megkezdi a falakon túl a terjeszkedést. Lecsapolják a hódoltság legnagyobb védei'mi erősségét a mocsarakat. Az alkotásban elölj ár az Egyház, a földesúr, a város, a nemes polgárság és intézmények. Közel kétszáz év távlatában most is barokk hangulatban élünk, mert Pápa barokk művészet alkotásának csodálatos termékeny talaja és meleg otthona volt. A kicsi utcákban a kopogatós ajtajú és vasrácsos ablakú házak épp úgy sugározzák a XVIII. század leikiségéneií művészetét, mint a kontinens legszebb klasszikus barokk remeke az »öreg templom*, vagy a főúri izlést és vagyont hangsúlyozó várkastély. A város szíve életének és lüktetésének középpontja a Fő-tér. »Hatalmas arányai, barokk épületeinek hangulata páratlan élményt nyújtanak. Magyarország egyik legnagyobb és leghatasosabb és legszebb tere. Közepén áll csodálatos szépségében a kontinens legszebb barokk alkotása az »öreg temploma A fenség érzetét kelti lelkünkben. Az épület hatalmas arányaival diadalmasan mutat a Magasságok 'félé. Kőbe vésett fenséges Isten imádás az épület*. (Rádió riportja: 1940. május 25.) Büszke lehet a város, hogy újjászületésekor, a romokból való relépülésekor gróf Esterházy Károly egri püspöknek, a városnak, a nemes polgárságnak és lakosságnak bőkezűségéből, buzgóságából és a művészek páratlan zsenialitásából keltették életre. A XVIII. század évszázadokra megadta a város képét és arculatát. Sajnos, ezt az utókor nem értékelte és nem becsülte meg. Rombolt és pusztított. A pompás hangulatú, történelmi multat lehelő főtéri házak csoportjába odatolakodott az elmúlt század és a mostani kor »vakoiat müvészete«. Ott látjuk a balatoni villa stílustól kezdve a század fordulói malter stílus szálloda jellegű építkezésig igen sok zagyvaságot és stilustalanságot. Úgy járt ez a tér is, mint a kassai dóm núsz éves rabsága idején, melléjetolakodott a gótikus csodás szépségéhez a Bata-cég ízléstelenséget ordító reklám »palotája«. Itt sem törődtek, hogy ki mit és hogyan épít. Itt rikolt a reklám őrület minden otrombaságával és ízléstelenségével. A város patinás barokk hangulatát védő »szabályok« úgy látszik a vastag portól használhatatlanokká váltak. Gótikus giccsektől kezdve az egyéni ötletek és tervszerűtlen kísérletekig itt mindent találhatunk. Falusi módszer szerint a forgalom irányát lekövezték, leílazterozták és ezzel megbontották a tér egységes képét és hangulatát. Az állandó vásárok pedig portengerré tették a város középpontját. A villanyvilágítással mérhetetlen károKat okoztak a templom csodálatosan szép művészetében, a tér kivilágításával, a 4—5 villanyoszloppal pedig megbontották a barokk hangulatát. Primitívebb kivilágítást még tervezni is művészet lenne! A Fő-téren lévő piac is idejét múlta. A város fejlődése, a kereskedelem érdeke parancsolólag egész megoldást sürget és követel. Rómában és az olasz városokban a Duce lángelméje kibontatja a mult század malter rengetegéből és ^vakolat művészetéből a régmúlt értékes alkotásait. Az örök városban ősi fényébe helyezik a római impérium évezredes alkotásait, a világ Egyház alkotásait. A kettős város mellett felépül és kialakul a modern Róma, a mai íassizmus birodalmának a fővárosa is. Utcákat bontanak le és 4—5 emeletes házsorokat döntenek össze ... Berlinben, Madridiban és a világ legtöbb városában szinte kínos pontossággal és majdnem túlzó aggodalommal védik és óvják a történelmi mult alkotásait. A mult megbecsülése a jeilen felemelését és gyarapodását jelenti. Évszázadok kőbe, fába és márványba vésték a múltját és a lelkiség művészetét. A kövek évszázadok múlva is beszélnek. Kultúrát és történelmi jogokat hirdetnek. Erdélyhez való jogunkat is legmeggyőzőbben az ezeréves múltunk alkotásai hirdetik és bizonyítják. Székesfehérvár feltárta legdicsőbb korának, Szent Istvánnak és az Árpádház korának emlékeit. Szombathely felásta Pannónia legősibb, a IV. század elején épült Szent Quirinus bazilikáját. Esztergomban ismét történelmi pompájában tündököl az árpádházi királyok palotája. Pécs nagy áldozatokkal a török hódoltság emlékeit védi és restaurálja. Mindenhol törekvést, lendületet, áldozatokat és terveket látunk. 50 évre is sok helyen kidolgozzák a város fejlődésének és gyarapításának és emlékei megőrzésének terveit. A terveket meg is valósítják ... Mi van Pápán? Jóízűen vitatkozunk pro és contra, hogy a város Fő-terének rendje, ősi patinája, történelmi hangulata és mérhetetlen értékeinek megőrzése és megvédése, rendbehozása közérdek-e vagy pedig magánérdek? Megdöbbenve olvastam a lap hasábján egyesek véleményét, melyben fűtől fáig mindent összehordva olvashattunk az egyéni önző érdekek mellett. Tapsolni lehet... Tudatlanság ez vagy kimondottan rosszakarat, itt a varos érdekéről, történelmi múltjának megvédéséről, páratlan értékeinek megőrzéséről és a mai fejlődés követelményeinek megoldásáról van szó. Vagy pedig engedjük a Fő-teret a további úton a pusztulás felé. Engedjük, hogy mindenki érdekeinek megfelelően építheti a házát, alakíthatja patinás barokk épületeinek homlokzatait a gótikus malter művészettel kezdve a legújabb hipermodern stílusig. Az ország egyik legszebb tere így az ízléstelenség múzeumává változik. Égetően fontos problémánk a Fő-tér rendezése. A legfontosabb teendő a történelmi múltunk kevés emlékét megvédeni a tudatlanság barbarizmusától. Kérlelhetetlen szigorúsággal, de a szakértő tudásával ellenőrizni minden építkezést és épület restaurálást. A Fő-teret továbbá meg kell szabadítani a »malter stílus« remekeitől és a reklám ízléstelenségeitől. Vissza kell állítani az ősi barokk hangulatot. Meg kell szabadítani a portengertől is. A villany felhasználásával pedig nagyszerűen lehetne a tér barokk szépségét kihangsúlyozni. Meg kell véglegesen oldani a piac kérdését is. A város kereskedelmének érdeke, hogy az üzleti élet forgalma méltó helyen tovább fejlődhessék és gyarapodhassék. Kíváncsian várjuk a Papa és Vidéke részletes terveit. Gondolatunkban megjelenik a XVIII. század, az újjászületett város Fő-tere. Barokk hangulatú házak között csodás szépségében diadalmasan áll az újjáéledt hitélet szentélye: az »öreg temploma Minden a múltról beszél, minden a történelmi hangulatot sugározza és a művészek lelkiségének kifejezője. A mai lázas kor rohanása, élete, lüktetése és vérkeringése veszi körül. Modern városrészek épülnek. A gyárak szirénája, az autók tülkölése a rohanó élet lármája belesüvít néha a kétszázéves nagyharang bugásába. Nincs ízléstelenség itt, minden az újjászületés diadalmas múltjának a hirdetője. Fényében tündököl a klasszikus barokk remek alkotása. Keresztje messze hirdeti és fényével belerajzolja a sötét magyar éjszakába a kereszt diadalát. Nyitott tornyából pedig a messze Bakony aljáig elszáll hívó szava. Hívja és várja az élet terhét hordók ezreit. II EGY CSEPP A TENGERBEN II A borongós, lombhullató őszben, de már télre hajló hangulatban a meleg szoba durúzsoló Káiynája mellett milyen szívesen gondolunk vissza a forró nyárra s a fajtájáért aggódó magyar böngészve jár gondolataiban a magyar ugaron. Eszébe jutnak a kicsi falvak gondterhes házikói, ahol talán még betevő falat sincs, nem meleg szoba. Milyen más is volt a képe ezeknek a magyar éjszakában virrasztó faluknak a nyári hónapokban, amikor a hadbavonult férfiak helyett serdülő legénykék és lányok, vagy talán édesanyák álltak az ekeszarva mellett, vagy vágták kipirult arccal, nem lankadó munifokedvvei az életet, a kenyeret, a ringó búzatáblákat. Végezhették a munkájukat nyugodtan, az anyáknak nem kellett aggódni pöttömnyi kis gyermekeikért, mert szerető szív gondozta őket, kedves tanító nénik ügyeltek rájuk a napközi otthonokban. Ezeket a napközi otthonokat a kormányzat szociális intézkedése hívta életre. A nyári napközi otthon minden évben általánosságban június 15-től szeptember 15-e között működött. Fenntartásukat részben a kormány által adott segély, de legnagyobb részben a községek által adott hozzájárulás biztosította. Az otthon legtöbb helyen az iskolában volt elhelyezve, ahol a kis pöttömnyi magyarok reggeltőlestig részesültek gondozásban lelkes tanítónők áldozatos munkájával. Játszottak, szórakoztak a kis gyerekek és ott fogyasztották el tízóraijukat és uzsonnájukat, leginkább tejet, amit szintén a községek biztosítottak, vagy a gyermekek szülei adtak. A napközi otthonok feladata volt tehát, hogy a nyári munkaidőben a még felügyeletre szoruló apró kis magyarokat egybegyűjtse, kellő felügyelet alatt nevelje, oktassa, amig a szülök reggeltől-estig a mezőn dolgoztak, védve legyenek minden veszedelemtől. Láttuk őket a nyár folyamán többször is, amint a forró nyári melegtől lebarnulva játszadoztak, szórakoztak, csupa öröm és vigasság volt mindegyik gyermektábor, látszott rajtuk az élet lüktető zenéje. A nyári napközi otthont intézményesen 1938-ban szervezték meg a vármegyében. Abban az időben voltak kétkedők. akik az intézménynek nem jósoltak jövőt, jelentőséget nem tulajdonítottak neki s valaki szinte gúnyosan mondotta: »mi ez, egy csepp a tengerben^ Hála Isten, az ellenszenv és lekicsinylés ellenére is ez a csepp ma már dagadó folyam, amely minden évben újabb területeket, falvakat sodor magával s ahol egyszer működött, a következő évben mindenki szeretettel és türelmetlenül várja a megindulást. Hogy a csepp folyammá lett, bizonyítja a vármegye alispánjának ez évi őszi jelentése is, amelyből megállapítható, hogy a vármegye 177 községéből 73-ban működött áldásosán a napközi otthon. 73 községben (3396 gyermek) élvezték az ártatlan, pöttömnyi kis magyarok a nap áldásos melegét a szociális gondoskodás hatósági megnyilvánulását. Minket pápaiakat pedig különös öröm tölt el, mert a vármegye 73 községéből 39 község a pápai járás területén fekszik és anyagiak hiányában csak 8 községben nem működött a napközi otthon, míg 1938-ban csak 8 községben lehetett a nyári gyermekvédő otthont megnyitni. A csepp tehát nem veszett el a tengerbe. Amidőn ezt a tényt örömmel állapítjuk meg, csak szívből gratulálni tudunk a pápai járás közigazgatásának, a szociális érzékű, meleg szívű, munkát és fáradságot nem sajnáló főszolgabírónak és ebben a munkájában szívvel-lélekkel támogató járási

1 jegyzői karnak. Ők tudják legjobban, hogy a semmiből mit lenetett alkotni, a cseppből hogyan lehetett hömpölygő folyamot varázsolni. Az ő megértő munkájuk nélkül a csepp elveszett volna és a nemes mozgalom ma is csak 8—10 falu körül vergődne a kormányzat által adott segéllyel. Az akadályt nem ismerő akarat azonban mindent legyőzött. Ez a mozgalom ékes bizonyítéka annak, hogy mit tud tenni a hivatása magaslatán álló közigazgatás, ha 'kötelességét nem az akták léleknélküli intézésében látja, hanem meglátja a haladó élet követelményeit és rögtön megtalálja a módját annak, mikor és hol kell a kellő pillanatban segíteni. Az alispáni jelentés szerint a vármegye törvényhatósága — látva az eredményt — különös feladatává tette, hogy a nyári napközi otthonokat még továibb