Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-09-15 / 37. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. XXXVII. évfolyam, 37. szám Dr. Felelős szerkesztő: BUDAY FERENC Pápa, 1940 szeptember 15., vasárnap Veni Sancte után... Mikor elmentek, egy kicsit vállunkra-nehezült a történelem vaskeze. Nagy események, jövőt formáló fordulatok dobták előre árnyékukat s bizony, szorongó szívvel vettünk búcsűt tőlük . . . Most visszajöttek I Szívükben ott zúg a közelmúlt öröm-kondulása. Ajkukon kicsordul a pattogó ütemü indulók tüzes ritmusa, melyet keresztülsző egy-egy szó vagy sírásbacsukló hangfoszlány Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely égigszökkenő boldogságából... Soha nem érzett záróakkordjai egy gondokkel terhes vakációnak... És most egy megnagyobbodott, Isten szívén pihenő Magyarország gyermekeként ülnek le az ismerős padokba, révednek rá a hosszú folyosókra, szürke bútorokra, üveges szekrényekre s magyar szívük friss szántásából megizmosodó elhatározások kelnek . . . S amint tágul a jövőbe tekintő szem, úgy szélesedik a magyar jövendő, melyre szikrázó fénycsóvát vet a lelkekből kiszakadó remény . . . Veni Sancte . . . Te Deum . . . Az égigzengő hálaadás egybeforr az Isten kegyelmének kérésével s nem tudjuk, melyiknek erősebb a hangja és hangulata. Csak azt érezzük, hogy ünnepünk van; visszatérés van és nincs is örökké tartó bíicsú, csak a megérkezés késik néha . . . Nem tudjuk, hogy a közeimuit csoda-áramában fürödjünk-e vagy szemünket távoli kontúrokra szegezzük, ahonnan a szent és Iebírhaiatlan Magyar Akarat küldi majd felénk országépítő problémáit . . . Lelkünk ott kering a Hargita bércei körül, de a jelen munkára szólít 1 Veni Sancte . . . Te Deum . . . A kezdet és a befejezés ugyanaz, csak a tartalom vár kitöltésre. Ez a tartalom nem lehet más, mint az Istenben meggyökerezett lélek aktivitása, szent lendülete minden felé, ami szép és nemes és magyar, magyar igazán 1 Zengő indulók mellett vonul be a diáksereg 1940. év őszén 1 Székelyföld felöl azonban nemcsak indulók jutnak el hozzánk . . . Üzennek a rejtelmesen szép erdők és titokzatosan mély völgyek! Ami most visszajött, azt meg kell tartani! A szívek horpadását be kell temetni, a temetetlen fájdalmakat el kell hantolni, a romokat ujjá kell építeni . . . Munka kell I Magyarhoz méltó, dacos újrakezdés! Ez következik a Veni Sancte után I Erre mondd rá az áment, diákpajtásom ! A zöldkereszt az iskolában Egy évvel ezelőtt terjesztette ki áldásos működését a zöldkereszt városunk óvodáira és elemi iskoláira és ennek az elmúlt esztendőnek a tapasztalatairól és eredményeiről számolt be szombaton délután a városháza nagytermében az iskolák vezetői és a tanítói kar előtt vitéz dr. Mezey Kálmán, az egészségvédelmi szolgálat vezető orvosa, aki az értekezletet a szabadságon levő tiszti főorvos helyett összehívta. Közel két órás előadásának minden szavából a nemzetét féltő igaz magyar ember aggodalma csendült ki, aki az orvos szemével sokkal megdöbbentőbben látja azt a rengeteg bajt és veszedelmet, ami a magyarság gyökerét rágja, ami a magyar gyermekek arcáról letörli az élet színét és ami megtölti az apró koporsókat, ami ellen ha nem küzdünk a társadalom teljes erejének a latbavetésével, a nemzet a pusztulás útjára lép. Megdöbbentő adatok: Egymásután tárja elénk a statisztika száraz adatait, melyeknek mindegyike egy-egy égő fájdalom, mindegyike egy ostorcsapás és vád, amely segítségért kiált felénk. Megdöbbenve halljuk, hogy a megvizsgált 2078 elemi iskolás es óvodás gyermek közül 670, vagyis az összes 32.24 %-a tüdőbeteg, 63 rühös, 5 vérbajos, 6 ortopéd beteg, 142 szívbajos (6.83 %), 230 belsőbajban szenved, 5 teljes szellemi fogyatkozásu, 98 szembeteg, 634 fül, orr és torokbajos, 234 sztrumás. A gyermekek legtöbbje nemcsak egyféle, hanem egyszerre több betegségben is szenved. Sok a tetves gyermek: A betegség legfőbb csirája a tisztátalanság. A megvizsgált gyermekek közül év elején piszkos volt 542 (26.08 %), ezekből sajnos le kell írnunk 282-nek teljesen tetves volt a feje. Ezt a számot év végére nehéz munkával sikerült akként leszorítani, hogy csak 301 (15 %) volt piszkos és ebből 118 a tetves. A tisztasági táblák: Megtudjuk a beszámolóból, hogy a zöldkereszt érdekes módon őrzi ellen a gyermekek tisztaságát. Minden osztaiyban ki van függesztve egy tábla, amelyen az osztály összes tanulói fel vannak véve és mindegyiknek a nevénél különböző jelekkel fel van tüntetve, hogy az illető a vizsgálatok alkalmával vájjon tiszta, piszkos, vagy pedig tetves volt-e. Így ezek a táblák állandóan mutatják, hogy az illető osztály miként áll a tisztaság dolgában. Ezáltal a gyermekek között meg van a versengés és mindegyik arra törekszik, hogy a tiszta jelzést kaphassa meg. Hogyan dolgozik a zöldkereszt. Az orvos megvizsgál minden gyermeket és akit betegnek talál, annak a szüleit erre figyelmezteti és a védőnő azonnal gondozásába veszi. Meglátogatja a családot és ha ott találja a betegség csiráit, az egész családot gondozás alá veszi, így a gyermekek révén az elmúlt évben már 550 családot vett gondozásába a zöldkereszt. Szociális gondoskodás. Fájdalmasan említi dr Mezey Kálmán, hogy a szociális segítség céljára szegénységünk folytán csak minimális összeg jut. Az elmúlt évben 14.000 liter tejet és 1.300 kg. cukrot tudott mégis kiosztani a szervezet. Sikerült továbbá Pápa város megértő támogatásával 80 gyermeket az Öreghegyen tidtiltetni, mig 24-et sikerült a farkasgyepüi szanatóriumba beutalni. Sajnálattal emlékezik meg arról, hogy vannak, akik a gyermeknyaraltatási ellenzik és ezek ellen mint orvos ezen alkalommal is felemeli a szavát, a nyaraltatást igenis szükségesnek és fontosnak tartja és annak további fejlesztését elengedhetetlenül szükségesnek látja a szegény gyermekek egészségének helyreállítása szempontjából. Hálával emlékezik meg Hamuth János polgármesterről és Wohlmuthné Galamb Ilonáról, akik a gyermeknyaraltatás érdekében minden tőlük telhetőt megtettek. A 80 nyaraltatásban résztvett gyermek közül 50 tüdőcsucshurutos, 17 angolkóros és 13 mirigyváltozásos volt. Ezeknek mindegyike 3-4 kg-os súlygyarapodásra tett szert. A jövő tennivalói. Mindent a gyermekért. Előadása végén a gyermeket állítja a nemzeti cél előterébe. Dolgozzon együtt a tanító és az orvos, hogy a mult bűneit megjavítsuk és a jövőben megvédjük a gyermeket. Az a biztos meggyőződésünk, hogy vitéz dr Mezey Kálmán meg is fog tenni mindent, ami tőle mint orvostól és igaz magyar embertől kitelik, hogy a magyar gyermekek arcára visszahozza a pirt és megritkítsa az apró koporsókat. A Szent Annatemplom hírei Megyés Főpásztorunk bölcs intézkedése az alsóvárosi hívek régi vágyának beteljesülését jelenti. A Szent Anna templom külön lelkészt kapott, aki az alsóvárosi hivek minden lelki szükségletének kielégítésére bármikor rendelkezésre áll, kivéve azokat a ténykedéseket, amelyek anyakönyvezéssel vannak egybekötve. így egyelőre az esketést, temetést, keresztelést csak a Nagytemplom plébániáján végzik. Az alsóvárosi hívek minden más lelkigondozási ténykedésben az Anna-templomban részesülnek. A Szent Anna-templomban hallgatnak szentmisét ezentúl az Állami Liceum és Tanítóképző-intézet, a Róm. Kat. Polgári Fiúiskola, a fiú iparos- és kereskedőtanonc iskola, az alsóvárosi róm. kat elemi iskola és az állami gyakorló-elemi iskola növendékei. Hétköznapokon reggel egynegyed nyolckor van szentmise. Vasár- és ünnepnapokon 7 órakor, fél 9-kor és 10 órakor. A 7 órai és 10 órai szentmisék a hívek miséi; a fél 9 órai kizárólagosan diákmise, melyen az említett iskolák növendékei vesznek részt. Vasár- és ünnepnapon délután 2 órakor litánia van. Szombaton és ünnep előtti napokon este 7 órakor, téli hónapokban esti 6 órakor van litánia. Az időszaki ájtatosságok ide • jét a templomigazgató közölni fogja a hívekkel. Szentgyónáshoz minden reggel a szentmisék előtt fél órával lehet járulni; továbbá minden szombaton és ünnep előtt való napon az esti ájtatosság előtt és után. Első péntek előtt való csütörtökön este 6-7 óráig; első pénteken reggel a szentmise előtt és alatt. A temetésekre vonatkozóan megkell jegyeznünk, hogy a Szent Anna templom azáltal, hogy lelkészt kapott, elvesztette kápoina jellegét. Tehát a ravatalozások is megszűntek a templomban. » Utalunnk kell a Pápai Hírlapban megjelent cikkre. A „Róm. kat. alsóvárosi polgár"-nak illik tudnia, hogy reggelenként nem „könyörgését tar-