Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-08-25 / 34. szám

PGLIT! Kfil HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VflSflRNflP MXVII. Évfoivam, 34. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 augusztus 25., vasárnap A volt papai 7-es huszárok ünnepe Augusztus 17-én délelőtt 11 órakor az Esterházy-út elején felállított emlékmű előtt kegyeletes ünnepséget rendeztek a volt pápai 7-es huszárok még életben lévő harcosai. Az ünnepélyen az egyházi és világi hatóságok

1 vezetői, a katonaság, frontharcos küldöttség, a Kat. Leánykör csoportja jelent meg. Kovács Kálmán ny. huszárezredes állt' az emlékmű elé és magas szárnyalású beszédben méltatta a nap jelentőségét. — 26 évvel ezelőtt — kezdte beszédét — a derült Európa egén villám cikázott át. Megmorajlott a föld és utana megindult a nagy világégés. Alig, hogy elhangzott: „a mindent meggondoltam és mindent megfontoltam" legfelsőbb királyi elhatározás, a gyönyörű Kárpátok övezte, boldog Magyar hon is, mint egy hatalmas tűzhányó krátere, ontotta magából lelkes örömujjongással a győzelmi mámor biztos reményében a tengernyi zsarátnokot, hogy perzselő erejével felégesse maga körül a tájat, de megmentse a magyar hazát. — Villogó szemű deli katonák hatalmas serege, az egész magyar nép színe-java özönlött a határok felé a gátra, hogy saját testével ércfalként tartsa fel az ellenségnek megsemmisitésünKre szánt betörését. — Ennek a mi, sokezreket számláló tömegünknek volt egy kis drága gyöngyszeme, égető rádium atómja, az 5. honvéd iovas hadosztály, amely a világ legjobb katonáiból álló büszkesége volt az akkori m. kir. honvéd lovasságnak. — Satanow-Gorodok mesélhetné el legszebben, miként dübörgött lábuk alait a föld, amikor ez az 5. honvéd lovas hadosztály rohamozott. Csak Satanow-Gorodok mondhatná meg, miként remegtek a falak és az emberek szívei a magyar huszárok „rajta-rajta" kiáltásától, mert mi, akik a világháború kezdetén még tapasztalatlan fővel, de annál lelkesebb magyar szívvel, ennek a történelmi nevezetességű lovasrohamnak, Isten különös kegyelméből még ma is életben maradt részesei vagyunk, 26 év távlatából már csak mint egy rossz álomra emlékszünk vissza. — Az orosz kolosszus jól kiépített állásai, a kitűnően elleplezett géppuskák és puskák óriási tömege, az akkor nemrég elmúlt orosz-japán háború tapasztalataiból született láthatatlan farkasvermek és drótakadályok azonban megállították a magyar lendületet és összeomlott a világ legvakmerőbb, az ellenség által még csak elképzelni sem tudott magyar lovasroham. Satanow-Gorodok! csak te tudnád megmondani, hogy az előtted elterülő orosz mezőn hány hős magyar huszár bajtárs alussza örök, dicső álmát; Satanow-Gorodok! csak te tudnád megmondani, hogy hány magyar huszár vonult be a Mindenható örök kádérébe, ahonnan nincs többé hazatérés. — Az itt hozott áldozat azonban még sem volt hiábavaló, mert ez az az első híres, egetverő lovasroham, amely felhívta az egész világ figyelmét a magyar névre és az orosz ármádia előtt reszketve kiejtett és az egész világ előtt közszájon forgó „vörös ördög" elnevezés is innen veszi eredetét. Satanow-Gorodok hősei 1 Tekintsetek le ránk, még mindig árván maradt magyarokra, amikor emléketek előtt hazánkért imádkozunk. — Álljunk meg mi is most egy pillanatra és egy néma perccel áldozzunk a régi bajtársainknak, a satanow-gorodoki hősök emlékének! Csillag János volt 5. honvéd huszár hadosztály kürtöse imát fújt. Szállt trombitájából a hang a verőfényes augusztusi ég alatt a messzeségbe, mintha régi küzdelmes csaták minden emléke újra éledne. Utána Dr. Uzonyi Kálmán polgármesterhelyettes beszélt. — A magyar nemzet történelmében a dicsőség és gyász — mondotta — mindig együtt jár. A világháborúban is így volt. — Kivették a fegyvert dicsőséges harcok után a kezünkből és hazánkon rabló szomszédok osztozkodtak. — Ez a hősi emlékmű a SatanowGorodok szörnyű csatáját idézi emlékünkbe. Az élők nagy tartozására hív fel. — Figyelmeztet, hogy nincs helye senkinek ebben az országban addig, amíg a munka nincs elvégezve. Ez a munka a jövő, boldog Magyarországa. ... .Majd a koszorúkat helyezték el sorban. Kovács Kálmán ny. huszár-ezredes beszéde végén megkoszorúzza az emlékművet, a jobboldali képen: a Kat. Leánykör, a katonaság és a frontharcos küldöttség. (Téglássy felv.) Kovács Kálmán a volt 7. honvéd huszárezred nyugállományú altisztikara nevében, Grundböck Sándor a helyőrség, dr. Uzonyi Kálmán a város, Takács József a repülők nevében helyezett el koszorút. Koszorút és virágot helyeztek még az emlékműre a Frontharcosok és a Kat. Leánykör. Megható jelenet volt, amint Ghiczy Zoltánné a következő szavakkal helyezte el a virágot: — Ti hős pápai huszárok, akik álmai voltatok a pápai leányoknak, álmodjátok meg a dicső és boldog Magyarországot. Majd Uray Anna ifj. elnöknő vezetésével elhelyezte a Leánykör a virágot, az ércnél maradandóbb emléket kifejező szobor talapzatára, ahogy azt Uray Anna jellemezte. Az Esterházy-úti ünnepség után a barátok templomához vonult a közönség, hogy a hadifogságban meghalt hősök emlékműve előtt rójja le kegyeletét. P. Markó Marcell, ferences házfőnök volt az ünnepi szónok. Szavaiban megelevenedett mindenki előtt az a rettenetes kín és nyomorúság, amelyben a hadifoglyoknak része volt. Beszéde közben többször a feltörő sírás elhalkította hangját, hogy annál elevenebb valóságként álljon előttünk sorsuk. — 660.000 a hősi halottak száma — mondta beszédében — és 1 millió a hadifoglyok száma. Az előbbiek mindent odaadtak a hazáért, az utóbbiak mindent elszenvedtek. Mert ebben a szürke szóban: pléni, minden kín és fájdalom benne van. — Minket az evangélium felséges szelleme: a szeretet hatott át" a fogságban. — Ennek a szeretetnek kell érvényre juíni ma is. Beszédét Bornemissza János erdélyi származású tanár, hadifogoly társa sírfeliratával zárta be. — Amiért a Bornemissza Jánosok harcoltak: Erdélyért, ma is aktuális kérdés leit Adja Isten, hogy Erdély ismét a mienk legyen 1 A hősök harangjának zúgása közben koszorút helyeztek a hősi emlékműre. Pápa város legnagyobb tartozása A fővárostól a legkisebb faluig a legtöbb magyar város és község lerótta már kegyeletét a világháborúban elhalt hősi halottai iránt és monumentális emlékművek hirdetik az egyes helységek hősi halottainak soha el nem múló dicsőségét. Városunk sajnos azok közé tartozik, amelyek ezt az erkölcsi kötelezettségüket még a háború utáni két évtized elmúlta után sem teljesítették. Nem hinnénk, hogy városunk lakosaiban kisebb lenne a hazaszeretet és a hősök iránti tisztelet, mint más városok polgáraiban és így csak a nemtörődömség rovására írhatjuk, hogy Pápa város még mindig azok között a városok között van, amelyeknek nincs hősi emlékműve. A hetes huszárok lelkes munkája, — akik a gorodov-Satanovi csatában elesett bajtársaik emlékére az Esterházy-út sarkán felállították a hősi emlékművet, — nem mentheti fel a város közönségét, hogy a város hősi halottainak az emlékét meg ne örökítse, ahova erőt és hazafiasságot meríteni zarándokolhasson ennek a városnak minden polgára, ahol büszkén állhat meg a hősi halott özvegye és árvája, akiknek hozzátartozója a legtöbbet, az életét