Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-08-11 / 32. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. XXXVII. Évfolyam, 32. szim Felelős szerkesztő: Pápa, 1940 augusztus 11., vasárnap XXXVII. Évfolyam, 32. szim Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 augusztus 11., vasárnap Erdély Nincs olyan magyar ember, akinek a napjainkban ne jutna eszébe ez a szépen csengő és a magyarsággal 20 év elszakítottsága ellenére is annyira összeforrott szó: Erdély. A háború végén a hátországban lappangó és g^ván meghúzódó „felmentettek" egyik megbocsáthatat­lan bűne az, hogy a magyar katonák kezéből kiragadták a fegyvert és így a szabadon maradt határokon, Erdély bércein beözönlött az oláhok bocs­koros hada. Husz év... „hosszú idő az emberi életben és mégis kevés a történelem minden igazságtalanságát előbb­utóbb jóvátevő rendszerében. Nagyon jól tudjuk, hogy délkelet Európának a békéje Európa békéje is és a tengelyhatalmak győzelme, mely minden parancsbékét a kien­gesztelődés szellemében old meg, itt is érezteti egymást megbecsülő és igazságos hatását. A régi területek visszaszerzése után, csak akkor tudjuk évszázados törté­nelmi hivatásunkat teljesíteni, ha a fennálló hiányokat pótoljuk és gazda­sági rendszerünket átalakftjuk. A históriai Erdély ismertetését ná­lam hivatottabbak minden oldalról méltatják és méltatni fogják, amiért gazdasági szempontból szeretnék egy­két kérdést vizsgálat tárgyává tenni. Kétségtelen, hogy az új rendszerben nemcsak egy erős nemzeti iránynak kell uralkodnia, hanem a szociális berendezéseknek valóságos keresztül­vitele is múlhatatlanul szükséges. Nem elég a szó, ma már a tett a mértékadó. Csakis a korszerű nép­védelmi és gazdasági berendezkedé­sünk biztosithatja az uralkodó nemzet éspedig a magyar nemzet hegemóniá­ját a Kárpátok medencéjében. E gondolatok után nézzük meg, hogy mi van és mit kell gazdasági téren Erdélyben elvégezni és husz esztendő mulasztását pótolni. A régi békeidőben Í6 számos té­nyező avatta Erdélyt a magyar gaz­dasági élet egyik pillérévé. Nem kell másra gondolni csak a bányászatára, erdészeti berendezkedéseire és mind­inkább előretörő iparára. Természeti adottságai is nagyfokú iparosodást idézte elő, mert a hőenergiát a tordai főldgázkutak olyan. bőségesen ontot­ták, hogy minden, az iparral egy kicsit is foglalkozó műszaki ember oda képzelte el ipari téren mozgó elgon­dolásait. Trianon miatt elveszítettünk olyan területeket, melyek visszaszerzésének küszöbén kötelességünk vele foglal­kozni. Nekünk fel kell készülnünk arra, hogy a visszaszerzett javakat ne csak fenntartsuk, hanem azt az összesség érdekében gyarapítani is tudjuk. Ma Erdély munkavállalója közel 300.000 lélekre tehető, akiknek a helyzete nem lehet közömbös a kor­szerű nemzetgazdaság munkarendjé­ben. Erdély iparosodása a román meg­szállás alatt, ott ahol már magyar ipar tette le alapjait, fejlődött és gyarapodott. Mégis csodálatos az a mentalitás, amivel az iparvállalatok vezetői a szociális téren mutatkozó szükségességeket kezelték, és minden ilyenszerü beruházástól elzárkóztak. Erdély nyersanyagokkal olyan bő­séggel eí van látva, hogy minden uj vállalkozás, mely a belföldi nyers­anyagokra támaszkodott, rövid idő alatt a fellendülés állapotába került, ami megengedte a fejlesztésre szánt beruházásoknak évenkénti szaporítá­sát. A husz esztendő iparosodása a román megszállás alatt is gyarapodott és ez egy meglevő gazdasági erő, amit értékelni kell, de az uj magyar élet követelményeivel. Erdély ipara ma már olyan gazdag, hogy visszaszerzése hatékonyan fog az anyaország iparára kiegészítőlég hatni. Gondolni kell az arany és ezüst bányászatára, kémiai és nehéz iparára és az uj időben meginduló textil, valamint ősi faiparára. Várjuk felkészülve és testvéri szere­tettel az erdélyi ipar minden alkotását, ami most még csak egy kívülálló, de a közeli jövőben már egy egészet alkotó lesz régi nagy hazájával... integer Hungáriában. ebesfalvi Ötvös Dániel dr. . . . r , , . ; . > ' ' ' ' . T > - 5 Kirándulás a Balatonhoz A ruszin tanítók pápai tanfolyama a maga komoly munkájába beillesz­tett egy-egy kirándulást is, hogy fű­szerezze annak programját. Ilyennek számított a balatoni kirándulás is. Kellő előkészítés után indultunk útnak a „magyar tenger" felé. Kissé álmosan hatott ránk a nekünk szo­katlan síkság, mig rá nem jöttüuk annak értékére. A nálunk szokatlan fekete föld, a végeláthatatlan búza­keresztek láttára lekerült fejünkről a kalap. Igen! Imádkozva hálálkodtunk már az Egek Urához az anyaföld gazdagságának, a mindennapi ke­nyér ajándékának kézzelfogható kin­csei láttán. Szeaiünk- nyugtalanul keresett va­lamit. És végre, felrajzolódtak az égen a hegyek körvonalai. Felra­gyogtak a szemek. A vonalak min­dig erősebbek, a színek határozot­tabbak lettek s végre megjelent a Bakony szelíd, hullámos tömegével. A fiúk szeme tágabbra nyílott, a szí­vek erősebben kezdtek dobogni, s az arcokon kigyúlt az öröm tüze. Megélénkült a beszéd és mindenki az ablaknál állott. Nem is állott, csüngött az ablakból a sok ruszin és rátapadt szemével a „dombok" sötétzöld vagy barnássárga szikla­csodáira. Dombnak mondták a te­kintélyes hegyeket, mert nálunk Kár­pátalján annak számitanának. Dalolt, vigadt a társaság a hegyek láttán, de egyszeribe elhallgatott min­denki. Megjelent a látóhatár peremén valami meseszerű, valami olyan, mint a magas hegyek mély völgyeiben látható felhőtenger. Megállt a fiúk tudománya. Ilyet még nem láttak. Tenger terült el előttünk. Nem olyan felhőtenger, mint a mi hegyeink kö­zött. Nézzük csak! Hiszen ez nem is tenger. Ez valami nagy jégfelület. Talán a Bakonyon túl már az északi sarkvidék jege kezdődnék? Vagy ez volna talán a délibáb ? Közelebb kerültünk a csodához. Fehér apró színfoltokon nyugszik meg szemünk a támpont nélküli tükrön. Vitortás úszik a vízen 1 Ez hát a Balaton ! Szemünk simogatva siklik végig a nagy térségen. Lassan ki­alakul a kép. A háttér sejtelmes vo­nalai keretet adnak a nagy képnek. A zöld és kékes színek lágy sejté­séből érzékelhető lesz a víz és a hegy. A buja növényzet s a jómód je­lei látszanak körülöttünk. Pannónia kultúráját érzékeljük egész utazásunk alatt. A különös, más vidéktől eltérő szép, kevert rasszát figyeljük. Megte­lünk az új benyomások sokaságá­val és a nekünk megszokott függő­leges fogalmak fordítottját élvezzük. A víziélet pompás változatossága, a fogalomkör újszerűsége, a Balaton szépsége megfog bennünket! Vége már a kirándulásnak. Még fülünkbe csendül a „Hullámzó Ba­laton" ringató dala, de a fiúk már régen a boldogok álmát alusszák. Szép volt az álom, mintahogy álom volt maga a Balaton is! Joszipcsuk László. Karácsony Antal Egy egész élet becsületes munká­ját jutalmazta meg a Földművelés­ügyi Miniszter, mikor 40 évi hűsé­ges szolgálatáért Karácsony Antal­nak, a Mezőgazdasági Szakiskola öreg parádéskocsisának 80 pengő készpénzt és díszoklevelet adomá­nyozott. A miniszter ajándékát és a dísz­oklevelet a múlt vasárnap a Szak­iskola záróünnepélyén adta át Ha­muth János polgármester a kitünte­tett gazdasági cselédnek. Példaként állíthatjuk oda Kará­csony Antalt a mezőgazdasági mun­kásság elé, az ilyen emberek becsü­letessége, hűsége, a magyar föld iránti olthatatlan szeretete a fenn­tartója és éltetője ennek a hazának. A hosszú, hűséges szolgálatért békés, nyugodt öregkort kívánunk Karácsony Antalnak. Pápa város területén a következő kiskereskedők jogosultak cukrot árusítani: Balassa Dezsőné, Nagyváradi-u. 19, — Balla Endre, Széchenyi-tér 8., — Bartha Gyula, Aradi-u. 27., — Bartl Istvánné, Döbröntei-u. 1., — Bartl Jenő, Kossuth-u. 24, — Berkes Gábor, Kisfaludy-u. 2., — Békés Imréné, Jókai-u. 31., — Borbély Kálmán, Török Bálint-u. 27., — Cseter Istvánné, Vaszari-u. 6., — Csomasz Kálmánné, Lajos u. 2., — Dani Ferencné, Korona-u. \. f — Dudás Istvánné, Szent Benedek-téi 15., — Edvy László, Aradi-u. 7.,— Gombás Pálné, Klapba-u. 12., — Horváth József, Horthy Miklós Fő-u. 12., — Horváth Vilmosné, Acsádi-uv 2., — Hubert Ferenc, Szladik János­u. 11., — Inhauser Vince, Boldog­asszony-u. 25., - — Katula Károly, Szt. Imre herceg Fő-tér 22., — Ko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom