Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-01-28 / 4. szám

Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. , Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész evre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­milliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fiH. POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ARAb 16 FILLÉR. # Nem szabad emelni a lakbéreket A „Budapesti Közlöny" kedd reg­geli száma közli a kormánynak a lakások és egyéb helyiségek bérletére vonatkozó egyes kérdések szabályo­zásáról kibocsátott rendeletét, amely a lakás és egyéb bérelt helyiség bérének felemelését korlátozza. A rendelet értelmében a bér összegét nem lehet magasabb összegre fel­emelni annál a bérösszegnél, amelyet a helyiségért az 1939. évi szeptember napján fizetni kellett. A béremelés tilalma vonatkozik az úgynevezett külön díjakra, vagyis a felvonó, köz­ponti fűtés, melegvizszolgáltatás, por­szivóhasználat és üvegbiztosíiás cí­mén fizetett összegre is. A rendeletoen foglalt korlátozó rendelkezések azonban nem vonat­koznak uj házakban a rendelet j hatá'ybalépése után használatba vett helyiségek bérletére, valamint azokra a helyiségekre sem, amelyeket adó­kedvezményben is részesülő átala­kított házban adnak ki, úgyszintén nyaralókra és fogadókra sem. Még sok a az iskolákban Dr. Békefi József kir. tanfelügyelő a várm. közigazgatási bizottságban nemcsak az elmúlt hónapról, hanem arról a félévről is átfogó jelentést tett, amióta a tanfelügyelős^get vezeti. Az iskolalátogatások alkalmával szer­zeit tapasztalataival — mint mon­dotta — nem lehet elégedett. Az is­kolák küls-5 állapota sok tennivalót mutat, az épületek tekintélyes száza­léka nem felel meg céljának. Igaz ugyan, hogy a főispán megértő, érté­kes támogatása folytán rendkívüli kedvezően kaptak álamsegélyt sok rossz iskola részére, de még hátra is sok van és csupán súlyosabb hiá­nyok megszüntetésére mintegy 2 n.il­lió P ál'amsegélyre volna szükség. Kifogásolható sok esetben a?, épüle­tek karban tartása és környéküknek tisztasági állapota. Az előbbiek meg­szüntetése az iskola fenntartók köte­lessége és itt kérte az alispán meg­értő támogatását, ha a községek a fenntartásból eredőleg vagy a fenn­tartók' támogatására összegeket irá­nyoznak elő. Az épüle ek környéké­nek és belsejének rendben tartására a tanítóság közreműködését fogja igénybe venni. A ne e'és és népi kultúra tekintetében a fanfelügyelő szerint az ősi kultúráju Veszprém megye joggal támaszthat még köve­telményeket mindazokkal szemben, akik mostani kultúrájának valamilyen tényezői s ezért a történelmi idők fokozottabb felelőségérzetét akarja vezéreszmévé tenni, a f gyelmezett ségen át. Végül kijelentette, hogy feladatát, szükség szerint erősebb kézzel is biztosítani fogja. Szabályozták a bejelentési kötelezettséget Az iparengedélyek kiadásának űj rendje Az ipa'ügyi miniszter rendeletet adott ki, amelyben szabályozza az iparengedélyek kiadásának módját. Eszerint az alább felsorolt kivételek­től eltekintve az iparengedélyeket és iparigazolványokat ismét az elsőfokú iparhatóságok adják ki. Az iparügyi miniszter külön engedélyével adha­tók csak ki iparengedélyek és ipar­igazolványok jogi. személyeknek, azoknak, akik a zsidótörvény értel­mében zsidóknak tekintendők, az ipar gyárszerü üzésére. Továbbá ugyancsak az iparügyi miniszter kü­lön engedélye alapján nyerhetnek iparengedélyt illetve iparigazolványt az élő állatkereskedők, féregíitóválla­latok, fogadó iparosok, fogtechnikusok hitelhírszolgálati és hiteltudosító vál­lalatok, menetjegy irodák, nyomda­iparosok, ószeresek, pénzkölcsönzők, sokszorosító irodák, szikvizgyárosok, színházi jegyirodák, temetkezési vál­lalatok, ügynökök, vagyonőrző vál­lalatok és zsibárusok. — A rendelet a fióküzletek nyitásának engedélye­zését is az elsőfokú iparhatóságra fcfeia- . -j; - •.-.••_;! :r Miniszteri rendelet jelent meg, mely a bejelentési kötelezettséget újból szabályozza. A rendelet szerint minden magyar állampo'gár továbbá mindenki, aki­nek állampolgársága kétes, vagy nem állapítható meg, esetleg még meg­állapítva nincs, lakóhelyének, illető­leg tartózkodási helyének 45 napnál hosszabb időre való megváltoztatását, egyik városból, vagy községből más városba való távozását köteles beje­lenteni. Ez a kötelessége minden magyar állampolgárnak akkor is, ha ugyanabban a városban 1 kását vál­toztatja. Olyan egyének, akikre személyes honvédelmi kötelezettség hárul, ide­értve a leventekötelezettséget, hadi­kötelezettséget, honvédelmi munka­kötelezettséget, a személyes vagy kü­lönleges légvédelmi kötelezettséget is — lakóhelyükről, illetve lakásukról való eltávozásuk esetén kötelesek újabb tartózkodási helyüknek pontos elmét a lakásban visszamaradandók­nál, hozzátartozóknál, bérlőtársnál, főbérlőnél vagy ha ilyen nincs, a házfelügyelőnél vagy a szomszéd­asszonynál hagyni. Az országos nyilvántartás céljából külön bejelentőlapon kell bejelenteni minden fiút, annak az évnek szep­tember hó 1. napjától kezdve, amely­ben 12. életévét eléri, továbbá min­den ennél idősebb férfit. Ug ancsak külön lapon jelentendők be mindazok a leányok, akik 16. életévüket betöl­tötték. Külön bejelentőlapot kötelesek ki­tölteni özvegyek, vagy elváliak, továb­bá azok a törvényes feleségek, akik népösszeírásnál már ismertetett külön­leges szakismerettel vagy tanult mes­terséggel rendelkeznek és 50. élet­évüket még nem tötlötték be. Bejelentésre kötelezik a tanintéze­teket, menházakat és kórházakat. Ugyancsak felelősek a szállodák ve­zetői is azért, hogy az újfajta beje­lentő lapon történjék a vendégek bejelentése. A rendelet jegyzéket közöl 636 városról illetve községről, ezeknek nem az előirt 45 napos határidő a mérvadó, hanem a lakóhelyen történt minden 24 órát meghaladó változást azonnal be kell jelenteni. Külön mellékletben felsorolja a rendelet, hogy melyek azok a szak­képzettségek, amelyek az ország ér­deke szempontjából a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban nyilván­tartásba kerülnek. %zeaény leány nem marad ie *.» Igen tisztelt ismeretlen „szegény Leány és szegény Fiú /" Lapunk multheti számában ezen a helyen az Önök prókátora voltam. Hallom, hogy a cikk hatása követ­keztében támadt örömükben farsangi bálozó vidámságuk gyöngyöző kaca­gása az ajkukra fagyott, kemény élet­küzdelemtől barázdákkal még alig szántott homlokuk elkomorodott, a szemük sarkában ott ragyogott egy könnycsepp, mint májusi hajnalon a virágok kelyhében a harmat. Önök ismeretlenül és látatlanul megszorí­tották tollforgató kezemet és gratulál­tak, mert sikraszálltam és meg mertem irni azt, amiről Önök csak álmodni mernek, vagy hangtalanul beszélni. Azt irtam, hogy ne ténje szét senki az álmok fátyolát az Önök életében és most egy hét múlva én nyúlok az álmok fátyola felé. No, ne ijed­jenek meg, nem leszek hütelen a zászlóhoz, melyre az. igazság van irva. Az elvekhez is töretlenül ragasz­kodom. Egy jottányit se adok fel, mert nem adhatok fel. A cikk min­den szaváért vállalom a felelősséget és tárgyi tarta mából egy betűt sem vonok vissza. De valamit mégis meg kell magyaráznom. (Sonasem gon­doltam, hogy cikkemért mindjárt apologétának is kell lennem.) Nem Önök, de mások feladták a kérdést, — bár elvileg a tárgyi igazságot lel­kesedve dicsérték, — hogy miért irtam, kikről és kiknek irtam? Az első kérdésre könnyű a felelet. Egyetemes hibát — és nem szemé­lyeket — os'oroztam Sohase szeret­tem a veszekedést. Tudom nagyon jól, hogy nem szeretni, de gyűlölni is kevesen vagyunk Miért szítanék akkor széthúzást? Távol legyen ez; tőlem 1 Nagyrabecsült főszerkesztőm értette meg legjobban szándékomat, akinek velem együtt az a hivatása, hogy dicsérjük az erényt és javítsuk a hibákat. A második és harmadik kérdésnél történt érthetetlen és meg nem okolt felháborodás. Egyesek találva érezték magukat, mások meg azt a nemzeti és (nem vagv ahogy irtam) vallásos alapon működő értelmiségi egyesüle­tet vélték tettesnek, amelyiknek én is tagja vagyok. így h t önmagam alatt is „fűrészeltem" volna a fát. Ennek az egyesületnek olyan agilis vezetője van, akinek vak engedelmességgel hűséges katonája és legodaadóbb munkatársa vagyok és leszek. Gon­dolatai és tervei, az én gondolataim és terveim is. Sohasem mérlegelem parancsait, maradéktalanul megte­szem azt. Mert tudom, ahol ketten összefogunk, ott csodát tehetünk, de milliós tömegek is széthullanak, ahol nincs egyetértés. Ismétlem, hogy a cikk tárgyi igaz­ságából egy betűt se vonok vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom