Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-04-09 / 14. szám

Magyar föltámadás Dr. Magyarász Ferenc 0. Cist. Szokásom ellenére adom ezt a címet jelen cikkemnek. Mert bár a vallás és mindaz, ami vele összefügg, át is járja az emberi életnek minden vonatkozását, tehát a nemzetieket is: viszont az is igaz, hogy a vallásos igazságok és tények lényegüknél, céljuknál és eszközeiknél fogva nem nemzeti, hanem egyetemes emberi jellegűek és így nem szorítkozhatnak kizárólag egyetlen népre vagy nemzetre sem. A régi zsidó vallás és világszemlélet nagyon mereven exkluzív volt. A klasszikus görög könynyelmü derűje nem is foglalkozott ilyennemű kérdésekkel és nem kereste vallásában az expanzív erőt. Ellenben a rómaiban, ha tudat alatt is, de már élt és hatékony volt az általánosság sejtelme; ha tehát ennek kedvéért rá is erőszakolta a legyőzött nemzetekre a maga vallását, de legalább azoknak vallásos kultuszát is fölvette a magáéba. A kereszténység azonban lényegéban katolikus, a szónak nemcsak felekezeti, hanem őseredeti értelmében. t. i. általános; s ez az időbeli és földrajzi kiterjedése az ö isteni szerzőjének ama parancsán alapszik, mellyel elküldte tanítványait az egész világra hitet hirdetni, evangéliumot terjeszteni, embereket tanítani. Éppen ezért minden kizárólag nemzeti vallás ellentmond az igaz vallás fogalmának, mely világért sem nemzetellenes, hanem nemzetfölöttL Éppen ezért bármennyire szokása legyen is a vallásilag színtelen, sőt ellenségesen aláfestett sajtónak, hogy ilyenkor, nagy vallási ünnepek jöttére, a néha külön e célra berendezett munkatárssal a vallás és hazafiasság zongoráján négykezest játszasson : nem e szokást követjük, mikor a jelen húsvéti cikknek e címet adjuk: magyar föltámadás. Mert az ezidei húsvét rendkívüli idők járása, régi remények váratlan megvalósulása, férfias küzdelmek ideje és soha nem szűnő kötelességek jutalma elsősorban a magyar nép számára. Mindig hittünk a történelmi igazságszolgáltatásban és mindig hirdettük is annak [a jobb kornak hitét, mely nekünk, egy diadalittas korszak mámoros igazságszolgáltatása áldozatainak, meghozza az igazságot. De nem mertük hinni, hogy ez az igazság már oly közel van és nem mertünk álmodni arról, hogy a kisantantnak nevezett idétlen szülött atyja, a mi legádázabb ellenségünk, Benes Éduárd maga legyen kénytelen elmozdítani az igazság sírjáról a gyűlölet nagy és nehéz kövét, melynek őréül sikerült neki odaállítania a nagyántánt vezércsahosát, a francia diplomáciát. A mi igazságunk azonban föltámadt és azért egész népünknek allelujája ezidén sokkal mélyebbről, sokkal erősebben és sokkal őszintébben tör elő, mint máskor. Igaz, a föltámadást két évtizednek sok és nehéz szenvedése előzte meg. Igaz, még mindig maradtak hegyek, völgyek és rónák, folyók és tavak, falvak és városok és bennük ezernyi magyarok, kik várják ezt a magyar húsvétot, de egyelőre az még nem virradt számunkra. Igaz, hogy még napokkal, sőt órákkal ezelőtt a bizonytalanság mustárgáza fojtogatta szívüoket-lelkünket, mely csak a minapi leszerelések!e derült ki újra, látva, hogy akiknek sorsáért oly nyomasztóan aggódtunk, azok velünk éneklik: Föltámadt Krisztus e napon, hogy az ember vigadozzon, allelúja! Azért tehát, ha nem is teljes még a mi ünnepi örömünk, de őszinte annak forrása is, hangja is, mert ehhez a magyar ünnepi örörahanghoz a magyar kötelesség hétköznapian egyszerű, de nem kevésbé őszinte hangja szolgáltatja a kíséretet. A kötelességé, mely panasztalan áldozatkészséget parancsol a válság nehéz* napjaiban. A kötelességé, mely visszarántja a lelket a csüggedésnek vagy kétségbeesésnek örvényétől. A kötelességé, mely erősebb az őrömnél is, hisz amit nemzeti örömök nem tudtak elérni, azt műveli a lelkekben a kötelesség: az engesztelés fátyólával takarja a multat és egymás megbékélt kezébe teszi le a jövő sorsot. így igen, így magyarrá válik a húsvét ünnepe. Mert amint a Megváltó föltámadása is megpecsételte azt, amit halála szerzett: az engeszletést Isten és ember között — úgy a magyar húsvétnak ilyetén fölfogása is nem devalválja a vallási jelleget, amikor abba nemzeti elemeket, ilyen nemzeti elemeket kever, t. i. a nemzeti kötelességérzet elemét. Ezt a magyar húsvétot aztán biztos lépésekkel vezeti a történelem gondviselő Istene a tökéletes föltámadás látnoki eszményképe felé. Húsvéti zsoltár Azon a fényes reggelen lehullt a sötét gyászlepel, s a Krisztus fény ruhában itt is, ott is megjelen. Mert szétszakította láncait pokolnak, bűnnek, halálnak és átjött a sziklasirkövön bizonyságául önmagának. Fénye ragyogja szerteszét, Alleluja, Alleluja, él a Krisztus, legyőzte lelkünk ellenét. És kinyitotta a vesztett Boldogság bűnnel bezárult ajtaját, Alleluja, Alleluja, Alleluja! minden szívet ez járjon át hegyen-völgyön szél zúgja át. Jaj, de még nincs mindenütt húsvéti örömnek hajnalodása, még mill/ókat fojtogat a Bűn, és hályog zárja el szemünk elől feltámadt Krisztus fényözőnét, útjuk göröngyös, fájó, fojtó sötét... Ki veszi le rólunk a terhes igát? s ki fogja föl aláhulló könnyeinket ? a milliók sóhajtását ugyan ki hallja meg ? hogy bálvány-oltáraikra szálijon a Krisztus, és húsvéti gyertya égjen mindenütt. Alleluját zengjenek fehérek, sárgák, feketék; eggyé legyen a hitben a százféle keverék, egy énektől visszhangozzék tenger, föld, hegyhalom Alleluja! Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja győzött minden bálványokon ! (R- I ) Első zarándoklás XII. Pilis pápához Még mindenkinek élénk emlékezetében élnek azok a felejthetetlen napok, amelyek az elmúlt esztendőben Magyarországra köszöntöttek. Akkor még csonka országunk abban a kitüntető megtiszteltetésben részesült, hogy Budapesten rendezhette meg a Nemzetközi Eucharisztukus Kongresszust, amely éppen első Szentkirályunk, Szent István jubileumi évére esett. Százezrek hömpölyögtek a főváros utcáin s leírhatatlan lelkesedés vett erőt úgy az itt tartózkodó külföldiek tízezrein, mint rajtunk, magyarokon, hogy itt járt közöttünk Istenben boldogult pápánk legátusa, Pacelli Jenő bibornok államtitkár, akit XII. Pius Pápa néven most március 12-én koronáztak meg Rómában. A magyar nemzet hálájáról és lovagiasságáról híres. így ismernek szerte a világon minket s ennek a hálának akarunk kifejezést adni, amikor bíboros Főpásztorunk vezetésével 1939 június 27-én elindul a magyar katolikusok első hivatalos zarándoklása Rómába, hogy ott a magyar nemzet háláját és ragaszkodását fejezzük ki a minket annyira szerető XII. Pius Pápa előtt. A hivatalos zarándoklást rendező Actio Catolika Országos Elnöksége azt óhajtja, hogy ebben a zárandoklásban az ország apraja nagyja, szegénye és gazdaga egyformán vegyen részt és éppen ezért úgy állította össze a programot, hogy már teljes ellátással 96'-pengőért is részt lehet venni a zarándoklásban. Egyéni útlevél nem szükséges, mert hisz akinek nincs útlevele, úgynevezett csoportos útlevéllel utazhat. Ez is óriási könyitést jelent. Egy csoportban megy az országos zarándoklás és együtt töltik el Rómában a felejthetetlen napokat, majd ott a zarándokok „A" és „B" csoportra válnak. Az egyik csoport július 3-án tér viszsza Budapestre, a másik a „B" csoport pedig Rómán kívül megnézi Nápolyt, Pompeit, Capri szigetét, Assisit, Fiesolét, Certosát, Firenzét,