Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-04-09 / 14. szám

JF POLITIKAI ÜETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Szerkesztőség Laptulajdonos Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasóbmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fii! v Boldog magyar húsvét Dr. Irta: Tihamér veszprémi püspök A nagyszombati néma, síri csöndbe örvendetes harangzúgás kondul most szerte a világon. A templomok mint megáradt folyam öntik magukból az emberek ezreit s amerre csak néz a szem, mindenütt főí-alá hullámzó embertömeg, ünnepi arcok, örvendő tekintetek. Honnan fakad húsvétnak ez a mozgató ereje ? Miért nem bír ma magával az ember? Miért kell körmenet, kivonulás, lelkes ének... ki az utcára ? Mi az az ujjongó öröm, mely ma pezsdül az erekben ? Kinek szól az ünnepi harangszó ? Húsvétnak ez a meleg, lüktető öröme egy sírból árad a világra s a kigúnyolt, meggyalázott, megfeszített, de föltámadt Krisztus sírja mellett kettős gondolat ragadja meg lelkünket: Húsvétkor az élet ült győzelmet a halálon s a letaposott igazság győzött a gonoszságon. Azaz húsvét a jövő ünnepe s húsvét az igazság győzelmi ünnepe. Húsvét a jövő ünnepe. Az élet-enyészésnek egyetemes törvénye sápadtra fojtogatja emberi lelkünket, de a sírjából új életre kelő győzedelmes Krisztus kezeskedik amellett, hogy a földi enyészeten túl egy szebb, teljesebb jövő vár reánk. Húsvét mozgató öröme abból a tanításból fakad, hogy az egyén halála s a világok pusztulása nem végleges halál s nem elpusztulás, hanem hogy a földi életnek van folytatása az enyészetet nem ismerő életben. Ebből az igazságból pezsdül elő a világtörténelem legnagyobb tényének, Krisztus feltámadásának éltető és soha el nem fogyó öröme, és ezért fakadnak a feltámadottnak sírjából az életbátorság s világot győző optimizmus eleven forrásai. Mióta az első húsvét pírja végigömlött az apostoloknak reménytelenre halványult arcán s megvitte nekik a nagyszerű örömhírt, azóta közel 2000 év telt el az emberiség történetében. Nincs száma a szellemi irányzatoknak, melyek azóta vezetőül kíríálkozI tak azzal az ígérettel, hogy a boldogság földjére vezetik az embert. A mai ideges és meggyötört emberi fejek fölött is százféle zászló lobog s csalogat... de az a százmilliónyi embertömeg, mely e nagyszombati szent estén kerek e világon alázatos imával hódol a föltámadt Krisztusnak, ösztönös megérzéssel vallja az Apostol szavait: Nem adatott nekünk más név, melyben üdvünket találhatnék, mint Krisztus neve. íme egy sír, mely 2000 év óta nem hült ki! Egy sír, mely fölött százmilliók kegyelete virraszt, mert tudja, hogy a föltámadt Krisztuson kívül nincs biztos élet orientálódás, nincs jövő reménység, nincs az életnek kapaszkodó pontja. A húsvét misztériumával töltekező emberen is hatalmat vesz ugyan az enyészet ereje, de ez az ember nem úgy száll sírjába, mint akit legyőztek, hanem mint aki győzött. Neki a halál nem vég, hanem kezdet; nem megsemmisülés, hanem elindulás ; a földi haza után az örök haza; az előszó után a könyv. Valahányszor az elmúlás bénító gondolata terpeszkednék lelkére, fölényes biztonsággal mutat rá a húsvéti üres sírra. Igen! Húsvétkor fakadnak a rügyek, húsvétkor pattognak a bimbók, húsvétkor feslenek a szirmok, húsvétkor új életerő keringése indul a téli dermedés után, húsvétkor titokzatos erő ömlik szét a holtnak hitt fákban s a dermedt emberi lelkekben is. Cézárok ácsolhatnak össze világbirodalmakat, tudósok meglephetik az emberiséget napról-napra a technika alkotásaival, művészek csodálkozást fakasztó műremeket alkothatnak ... de az emberi lélek igazi mélységeit mindez nem töltené ki, ha elfelejtenénk a Föltámadott nyomdokaiban járni. Goethe „Faust"-jának hőse is megpróbált mindent a világon! és mikor mindenben csalódva, s mindenből kiábrándulva el ! akarja dobni magától az életet, egy! szerre meghallja egyik közeli templomból az ünnepélyes húsvéti harangzúgást; lehanyatlik az öngyilkosságra emelt kéz s új életerő száll a csüggedőbe. A dicsőséges húsvéti sír vigasztaló ünnepet hirdet mindazoknak, ezreknek és millióknak, akik homlokukon verítékkel, testükön az életküzdelem sebeivel, de szívükben a nyugodt lelkiismeret békéjével, csendben teljesítik életkötelességüket abban a szent meggyőződésben, hogy Igazság és Jóság el nem pusztulhatnak. De neheztelhet-e valaki reánk, ha ami meggyötört magyar lelkünkben a húsvét szent titkával féltve melengetünk még egy másik, kedves gondolatot is ? A mai ünnep minket arra is tanít, hogy halál nélkül nincs élet, hogy az éjből jön elő a Nap, s hogy húsvéti örömre a szenvedés sírboltján vezet az út. Az ártatlan Krisztusnak nemes áldozata a szenvedése mindennél világosabban igazolja a történetbőlcselet nagy igazságát: a népek azáltal élnek, ha legjobb, legtisztább, legszentebb tagjaik áldozatul adják magukat. A régiek az hitték, hogy az új épület alapja akkor lesz tartós, ha ártatlan emberek vérét keverik a malterba. Nos, a húsvéti igazság arra tanít, hogy a férfias gerinccel viselt magyar szenvedésből-amelynek keresztjét éppen legjobbjaink hordják sebes vállukon a magyar történelem köveit új ezerévre összeragasztó erő sarjadhat. Húsvét hajnalán az elítélt, összetaposott kegyetlen kínzások közt kivégzett Igazság kelt ki sírájból, tanítva, hogy a húsvéti hajnal öröméhez a jogot a Kálvária véres stációin keresztül kell megszereznünk. Csoda-e, ha a sírjából győzelmes életre támadó Krisztus, talán senkihez nem áll ma közelebb, mint a megásott sírjából az elmúlt közeli hónapokban már szintén föltámadt boldog magyar lélekhez ? Csoda-e, ha mint májusi verőfény simogatja lelkünket a húsvét nagy misztériumának ereje: az Igazság sohasem népszerű, egy időre az Igazságot lánrca is verhetik, a Jóságot kigúnyolhatják, a Becsületet lábbal taposhatják, de világfölényes erejük a nehéz kövei lezárt, lepecsételt sírból is húsvéti hajnal ragyogó fényességével kél diadalra. Az Igazság végső sorsa nem lehet a nagypénteki Kálvária sötét estje, hanem: a húsvéti hajnal fényes ragyogása. Hát zúgjatok-búgjatok húsvéti harangok ! Kongassátok bele a nagyvilágba, mindenüvé, ahol csak elnyomott emberi lelkek szenvednek, hogy a nagypénteki nap nem marad mindig sötét, hogy a húsvéti hajnal fényétől elfut az éjszaka. Mi hisszük, hogy minden nagypéntek után eljön a húsvét. Mi hisszük, hogy minden véres út végén, mely Olajfák-hegyén s Golgotán megy át, a húsvéti sír fénye dereng. Hisszük, hogy a magyar történelem véres keresztútjának stációi, ha Pilátusok, Kaifások, Heródesek ostorcsapásai között visznek is keresztül, a föltámadás hajnalához vezetnek. Igen, rendületlenül hisszük, hogy lia a mi nagypéntekünk 24 óránál hosszabb is, erre is virrad húsvéti hajnal. A pirkadást már látjuk ma: Húsz év óta az első boldog magyar húsvéton ! Az egész európai emberiség válságos órákat él ma át; megpróbál Krisztustól elfordulva élni s rájött, hogy szenvedése ezzel semmit sem enyhült, ereje, öröme azonban meggyengült. Rajtunk a feladat, hogy nagypénteki sötétségünkből hűséggel visszatérjünk a megfeszítet Szeretethez, és akkor vele együtt virrad reánk is a húsvét ragyogása. Ezért ma mindkét értelemben földi hazai s örök hazai gondolatokkal csendül ajkunkon a húsvéti könyörgés a föltámadt Krisztushoz, hogy szomorú kálváriánk sötétje mögött világoskodjék még továbbra is az elborult ég s ragyogjon fel fölettünk a húsvéti hajnal teljes pirkadata.