Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-12-03 / 50. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE PDLII IMII HETILAP. MEGJELENIK ilINDEN VBSARNIP Szerkesztőség: Horthy Miklós f-ó-utca 21. Telefon: 11 -90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő; ORi NAQY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Célom hivatás, nem sors — Adventi gondolatok — Prohászka mondása, melyet kivált az ádventi időszak küszöbén érdemes megszivlelntínk. Mert mi is az az ádventi időszak, s mi az benne, ami az embert a mindennapi élet taposó malmában érdekelhetné? Vannak-e az ádventnek olyan általános emberi vonatkozásai, amelyek az újságíró tollára és az olvasó figyelmébe kívánkoznak ? Az ódvent megvált&s-várás: és ezzel máris rámutattunk arra, mennyi Gseredeti, igazi emberi vonás van benne. Mert a megváltás-várás mindenekelőtt azt mondja, hogy a világ jelenlegi állása nem az, amilyennek lennie kellene, hogy az emberiség sorsa rosszabb, mint volt és mint lehetne. Ez a beismerés nem merőben vallási igazság, ebben az őszinte szóban találkozik a ködös őskorba vesző pátriárkák reménysége, a Babilon vizei melled szabad hazájukat sirató rab zsidók elnémult tantja, a klasszikus ókornak lettünk az aranykoron kesergő és a „dolgok uj rendjének születésén" örvendező költője a természetiségek naiv hitével — és a magunk tapasztalatával és meggyőződésével. Hiszen a kisdedtől az aggastyánig mindnyájan azt érezzük és valljuk, hogy sem az egyénnek, sem a társadalomnak, sem a népeknek és nemzeteknek életében nem találjuk meg a békének és megelégedésnek elemeit. Megváltás után epekedünk, megváltót várunk, kiben a megváltás fogalma reális valósággá válnék. Ennek az eljövendő jobb sorsnak érzése azonban hatalmas rugója a haladásnak. Kultúrtényező, kár volna kiesnie. Mozgató erő, melynek jótékonyan nyugtalanító hatása megóvja a társadalmat a tespedéstől és hanyatlástól. A megváltás-várás nem meddő vágy, hanem termékeny talaja az elméleti és gyakorlati vívmányoknak is, de meg az erkölcsi megujhódásnak is, melyek által az emberi élet nemcsak szebbé, kedvesebbé, de jobbá is lesz. De van-e arra kilátás, hogy az emberiség csakugyan jobbá, nemesebbé válják ? Vájjon a világ mostani képe, az egyre nyomasztóbb háborús veszedelem,a gyűlölet gyilkos paroxizmusa, a sötét háttérből fenyegetően fölszálló réme a rettenetes összeomlásnak és Ínségnek a megváltás jelei-e ? Nem annak a jelei, de annál hangosabb bizonyságai annak, hogy a megváltás nem magán az emberi akaraton múlik, mert Eötvös szerint „rombolás az ember mindenhatósága". A megújhodásnak erkölcsinek kell lennie legelsőben, a megváltás nem technikai vívmány, nem is tisztán emberi tény, hanem a gondviselésnek és az elszánt akaratnak együttes eredménye. Ha minden csak egy vak végzet szerint történnék, akkor igazán csak sorsról beszélhetnénk. De mert az emberi életnek Isten is, meg mind magunk is együtthatói vagyunk, azért mondja találóan Prohászka, hogy célunk nem sörs, hanem hivatás. Nem vagyunk játékszerei egy kegyetlen fátumnak, hanem kovácsai jobb sorsunknak, melyet a Teremtő hivatásul tűzött elénk. Minden erkölcsileg szép elhatározás, minden nemes tett, minden becsülettel végzett munka, minden emberül teljesített kötelesség, minden megbocsátott sérelem, minden megfékezett szenvedély, minden letörölt könny felebarátunk orcáján, minden híven megőrzött hitvesi eskü, minden áldozat a gyermekért, minden következetesség a közéletben, szóval minden erkölcsi, tehát keresztény érzék egy-egy lépés a megváltás felé, egyegy ádventje az Urnák, kinek utján járni csakugyan nem öntudatlan sorsnak kárhozata, hanem nemesi hivatásnak öntudata. Ez ez öntudat pedig ádventi gondolat a javából. Ezáltal lesz a világi ember is hitének igazi apostolává. Dr. Magyarász Ferenc O. Cist. Szalámigyár létesül Pápán A városunkban már évek óta működő Poels és Társa húsfeldolgozó tizem ujabb, a város fejlődésére és a gazdasági helyzetre nagy kihatással levő tervekkel foglalkozik. Elhatározta ezen cég, hogy eddigi húsfeldolgozó üzemet kiterjeszti szalámi gyártásra is. A szalámi gyártás bevezetéséhez szükséges előmunkálatok már megindultak. A cég a várostól átvett épületekhez egy ujabb 24 méter hosszú emeletes épületet emeltet, melynek építkezése már folyamatban van és rövid pár hét alatt az építkezés be is fejeződik. A létesítendő szalámigyár a legmodernebb gépekkel lesz felszerelve, a gépek már itt vannak és csak arra várnak, hogy megindulhassanak. Az építkezés befejezése után, előreláthatólag egy-két hét múlva a szalámigyártás meg is indul. Ez az ujabb gyárüzem jelentős befolyássaj lesz a város és a vidék gazdasági életére, ugyanis egy gyártási yzezonban körülbelül 1000 darab sertés kerül feldolgozásra, ami a sertésttartó gazdáknak válik előnyére. Jelentős ezen üzem szociális szempontból is, mert ujabb elhelyezkedési lehetőségeket nyújt és csupán szakmunkában 12 egyénnek ad kenyeret. Kik kaphatnak földet? A zsidó birtokokért megindult országszerte a jelentkezés. A közigazgatási hatóságok mindenütt jegyzésbe veszik a jelentkezőket. Figyelmeztetik azonban őket, hogy az igénylő rendelkezik-e megfelő pénzösszeggel. Akinek nincs pénze, az hiába is jelentkezik Földingatlanban továbbá csak azok részesülhetnek, akik a földmiveléssel hivatásszerűen foglalkoznak, gazdaság i iskolát végeztek, vitézek, hadirokkantak vagy hősi halottak fiú leszármazottai. Ugyancsak jelentkezhetnek az arany, ezüst vitézségi éremmel kitüntetettek, vagy a tűzharcosok. Mindezeknek azonban egészségi szempontból is alkalmasnak kell lenniök. A jelentkezőknek az előzetes költségekre, az ingatlan ára után számítva, — 4 5 (négy és fél) százalékot kell lefizetni. A vételárnak legalább 30 százalékát kell lefizetni, illetve, ahol háromnál több a családtagok száma és a vitézeknél csak 25 százalékot. Ezeket az összegeket a vásárláskor kell kifizetni, illetőleg előre letétbe helyezni. Igazolni kell továbbá, hogy az ingatlan felszereléséhez családjuk és állatállományuk fenntartásához a legközelebbi termés betakarításáig a szükéges anyagi eszközökkel rendelkeznek. Nem kaphatnak földet azok, akik a föld megír üvelését nem személyesen kívánják elvégezni, kivételek. A hadirokkantak itt is Segítsetek. Nehéz napokat élünk. Napjaink sötétek. Az újpogányság szelleme szinte elsöpréssel fenyegeti keresztény kultúránkat. Már ott járunk ennek a rémületes sötétségnek a félhomályában. A reménytelenség és a kétségbeesés környékez bennünket. Hisz az emberi történelemben nincs kor, mely olyan kevés nyugalmat élvezett volna, mint a mostani. A modernpogányság nem nyújt enyhülést életünk elviselhetetlen terhei ellen. A bizonytalanság állandóan növekszik és a vigasztalásnak legkisebb reménye nélkül nézünk a jövőbe. Mindennek pedig az istentelenség a méregpoharai Azért, amikor várjuk Krisztust, a Gyermeket, aki már egyszer megváltotta a világot — most ádvent első vasárnapján szerte a csonka hazánkban közel háromezer szónok hirdeti híveinknek: Vissza Krisztushoz! Krisztus nélkül most sem lesz béke és nyugalom a földön, mert másban nincs üdvösség, mint Krisztusban 1 Az Akció Katolika pedig kibontja újból zászlóját, amelynek ezekben a rettenetes napokban ez a csatakiáltása: Világiak egy táborba Krisztus országáért! A véres emlékű spanyol forradalom idején történt, hogy vörös hordák megrohanták az egyik templomot és azt ki akarták rabolni. A plébános testével fedezte a bezárt templomajtót, amely már-már szakadozott a rámért ütések súlya alatt. Az istentelen csőcselék dühe most már a papra terelődött, aki megérezte, hogy hamarosan vége. Ekkor hagyta el ajkát a segélytkérő sikoltás: Egyedül nem bírom! Segítsetek 1 Időközben káplánja máris fellármázta a híveket és azok roham lépésben siettek templomuk védelmére. A nekivadult vörösök meghökkentek a támadás láttára és rövid küzdelem után kereket oldoitak. A templom megmenekült, bár a plébános véres vértanúteteme volt az ára a győzelemnek ... Kérdezem ezek után, kié a templom? A papé? — Nem, hanem mindnyájunké. Azért, elvesztésével nemcsak a pap veszít, hanem mindnyájan. Épp így a nagy világtemplom, az Egyház sem a papoké, püspököké és a pápáé, hanem valamennyiünké!