Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-10-01 / 41. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. A pásztorbot ékessége ! Az új megyéspüspök székfoglalójára írta MAGYARÁSZ FERENC dr. A latin nyelv igen finom és éles logikával kétféle birtokos esetet különböztet meg: alanyit, mely a birtokos cselekedetét fejezi ki és tárgyit, amikor a birtokkal történik valami. „A pásztorbot ékessége" tehát annyit jelent, hogy a pásztorbot ékesíti azt, aki viseli, de annyit is, hogy a főpásztor egyénisége díszül szolgál annak a hivatalnak, melyet betölt. A veszprémi egyházmegye Isten különös kegyelmének és a saját szerencséjének vallhatja, hogy Czapik Gyula dr., ki e-hó 25-én foglalta el püspöki székét, mindkét értelemben díszének vallhatja azt a pásztorbotot, melyet azon a napon kezébe vett. Neki nagy dicsőség veszprémi püspöknek lennie, de a veszprémi püspökség is a mai súlyos, válságos időkben örülhet, hogy ilyen férfú lépett mint kilencvenedik utódja nagynevű elődeinek a Szent István-alapította főpásztori székbe. Új püspökünk azonban nem a dicsőséget keresi a püspökvár ormán, hanem a munkát az Isten dicsőségére, a lelkek üdvére, az egyház fölvirágozására és a haza békéjének megszilárdítására. És ebben a munkában mindnyájan mindenkor hűséges, ftevékeny és engedelmes munkatársai akarunk lenni. Hűségünkre ne vessen soha semmilyen csekélyke árnyékot a régi magyar átok, a visszavonás az egyenetlenség, mely miatt már II. Endre királyunk is keserűen panaszkodik III. Ince pápához 1214-ben írt levelében. Tevékenységünket hassa át az a szent meggyőződés, hogy a világnézeti harcokat nem lehet sem távolról, sem közömbösen szemlélni. Vagy benne vagyunk ezekben a harcokban, vagy elgázolnak bennünket. S e meggyőződést nagyban segíti és táplálja az a megnyugtató érzés, hogy új püspökünk maga is a hit harcainak harcosa. Ne feledjük azonban az apostol szavát, hogy csak a harcok egyúttal „a szenvedések nagy küzdelmei". (Zsid. 10, 32.) A jövőbe csak az Isten szeme láthat ; hogy mit hoz az nekünk, nem tudhatjuk. Lehet, sok olyan szenvedést és megpróbáltatást, melyet mi legföljebb hírből ha ismertünk. De a megpróbáltatás a vértanúk egyházának életelmeleme, s a pálma, tehát a győzelem pálmája is, a rátett súly alatt nő magasra, mondotta a régiek közmondása. Amíg nekünk ilyen vezéreink vannak, mint a mi új püspökünk, nincs okunk a kicsiny hítüségre, ha sajátmagunkban is megvan az élő, erős, tevékeny akarat. De engedelmességet is említettem. És valóban ebben a mi forradalmasított korunkban, amikor az egyéniség túltengésének evangéliuma áttör a régi gátakon s a történelem biztos útjának kövezetét föltépve torlaszokat emel magának romboló harcaihoz: nagyon is elkél az engedelmességre való hivatkozás. Mert az engedelmesség szavából kicsendül fönntartó és honmentő elv: a tekintély tisztelete meg a rend szeretete. E kettőben találkozik a konzervatív meg a konstruktív erő, melyet a katolikus egyház egysége és hierarchikus berendezése mindenkor jelentett az egész emberi társadalomnak. A püspöki méltóság konzervatív erő, mert hűséges megőrzője azoknak a vallási, erkölcsi, nemzeti, államjogi, alkotmányos, kultúrális és szociális kincseknek, melyek a multak viharaiban is fönntartották az egyházat s az államokat. De konstruktív, építő erő is, élő és éltető tényezője szellemi életünknek. Az ember meghalhat, meg is kell halnia; de a veszteséget, bármily nagy legyen is az, pótolja az imádságos reménység, hogy az utód méltóképen lép az elődök nyomdokába. Ehhez kívánjuk székfoglaló ünnepén Isten bőséges áldását új megyéspüspökünknek, dr. Czapik Gyula őnagyméltóságának 1 az idők járásától független két állam EZZEL, VAGY EZEN — ! Dr. Czapik Gyula egyházmegyénk uj főpásztora ünnepélyes keretek között foglalta el püspöki székét, a veszprémi székesegyházban Ösi egyházmegyénk árvasága, mely közel öt hónapig tartott, az elmúlt hétfőn véget ért. A mélységes gyászt és szomorúságot — mellyel a tragikusan elköltözött főpásztorok elvesztését sirattuk, hisz a kilencszázesztendős egyházmegye történetében még nem fordult elő, hogy két hónapon beiül két püspököt temettünk volna —, végre az öröm és a szeretet ünnepe váltotta fel. Öröm ünnepe volt szeptember 25-ike, mert Szent Gellért első Csanádi, vértanú-püspök napján érke zett hozzánk az ősi csanádi egyházmegye szülöttje és papja, most már mint Krisztus apostol-utódja, s egyházmegyénk kilencvenedik főpásztora, hogy megkezdje a kormányzás, a léleképités és segítés nagy munkáját. Ezért ünneplőbe öltözött erre a napra Veszprém ősi vára. A zászlók ezrei a virágok szinpompái és a harangok zúgása, hirdette a nagy örömöt. Szeretet ünnepe volt a székfoglalás napja, mert amikor először hallottuk uj főpásztorunkat hirdetni az Igét, egycsapásra meghódította hivei szívét. Amikor működésének irányáról beszélt, mindnyájan éreztük meleg szívének szeretetét. Határozott szavakkal lobogtatta meg főpásztori címeres zászlóját s mikor kimondotta, hogy ezzel a programmal akar küzdeni, vagy ezért akar meghalni — mindnyájunk szíve összecsengett s mindenki szívébe zárta. Egyébként az ünnepségek már vasárnap megkezdődtek. Az uj főpásztor megérkezése előtt még felkereste nemrég elhalt szülei sirját, ahol mint püspök is lerótta a fiúi hála és kegyelet adóját. Ezen nemes aktus után érkezett meg székvárosába, melynek határában a veszprémi törvényhatósági bizottság küldöttsége várta dr. Mesterházy Ferenc főispán és dr. Berky Miklós alispán vezetésével. A város kapujánál a város vezetősége üdvözölte. Mikor a díszmenet a Hősök kapujához ért, a püspök megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját. A székesegyház előtt egyházi ruhákba öltözött, majd fogadta dr. Simon György káptalani helynök köszöntését s a Te Deum hangjai mellett vonult be püspöki templomába. A szertartások után Veszprém város közönsége nevében dr Jánosi József tanácselnök, az egyházközség világi j elnöke köszöntötte városába, hivei közé megérkezett főpásztort, aki keresetlen szavakkal kérte hivei szeretetét. Este még a város egyesített dalárdái lampionos szerenádot adtak a megyéspüspök tiszteletére. Az ünnepélyes beiktatás hétfőn délelőtt 10 órakor volt. Már kilenc órakor az autók serege ontotta a meghívott előkelőségek és hivek százait. 10 órára zsúfolásig megtelt a székesegyház. Az előkelőségek között voltak: Hóman Bálint kultuszminiszter a kormány képviseletében, gróf Hunyady József — Zitakirályné képviseletében, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, Esterházy Móric gróf, Huszár Károly volt miniszterelnökök, Törley Bálint, dr. Antal István, Stolpa József államtitkárok, továbbá főispánok, képviselők serege, a szerzetesrendek főnökei, a főpapok mind lila egyházi ruhákban és az egyházmegye mintegy 200 fehér-karinges papja. Városunkból Németh József apátplébános, Hamuih János polgármester, dr. Biró Lucián bencés igazgató, P. Laczkó Arnold, P. Markó Marcell, házfőnökök, Kari János földbirtokos, dr. Friml Jenő kórházi igazgató főorvos, Hörcsöki István, Molnár István, Kerényi József hittanárok stb. 10 órakor megkondult a székesegyház nagyharangja s jelezte a főpásztor érkezését, aki teljes egyházi ornátusba öltözve először a szentségi oltárnál rövid adorációt végzett s majd elfoglalta püspöki székéi. Elsőnek dr. Langmár Lipót kanonok felolvasta a pápai kinevező bullát, majd a 85 éves Kauzli Dezső nagyprépost meleg és bensőséges szavakkal tolmácsolta a papság és a hivek hódolatát. Erre az üdvözlésre rövid allokuciót intézett papjaihoz s kérte őket, hogy mindenki megértő és szerető testvérét lássa a főpásztorában. Majd a papság egyenként hódolatra jelent meg az uj püspök előtt, aki békecsókkal köszöntötte a minden egyes papját. Ezután megkezdődött a főpapi szentmise, mely • alatt a templom énekkara énekelt. Az evangélium után az uj püspök a szószékre lépett s itt mondotta el nagyhatású, felejthetetlenül szép, első beköszöntő