Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-09-03 / 37. szám

PAPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILIP. - MEGJELENIK MINDEN VlSBRNIP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ér: egész évre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Vasárnap szentelték fel az új veszprémi püspököt Fényes szertartások között szentelte fel dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az elmúlt vasárnap az Egyetemi templomban a veszprémi Egyházmegye új főpásztorát dr. Czapik Gyulát. Az ünnepélyes szertartáson megjelentek a főpapság képviselői, József főherceg, Kunder Antal a kormány képviseletében, számos közéleti nagyság és az érdeklődők nagy serege. Pápa városát Hamuth János polgármester képviselte a püspökszentelésen. A megjelenő előkelőségeket, küldöttségeket és a templomot betöltő nagy közönséget az Actio Catholica szervezési osztályának rendezői vezették helyeikre. Pontosan reggel kilenc órakor megkondultak az Egyetemi-templom harangjai és a kóruson felhangzott Halmos „Ecce sacerdos"-a, amelynek hangjai mellett vonult be a bíboroshercegprímás a segédkező püspökök és a fölszentelendő püspök kíséretében. Az ünnepies bevonulás után a felszentelő bíboros-hercegprím ás trónszékéhez, a felszentelendő Czapik püspök külön oltárához vonult a segédkező püspökök kíséretében és a megfelelő miseruhák felvevése után megkezdődött a felszentelés magasztos szertartása a mise keretében, amely felidézi az őskeresztény idők emlékét, amikor minden pap egy mise keretében végezte a szent szertartást. A püspökszentelés a misébe kapcsolódik be szervesen s annak egyes részeinél történik meg fokozatosan a püspöki hatalom átadása a felszentelő püspökök részéről, akik az apostoli jogfolytonosságot nemcsak jelképezik, hanem ténylegesen is gyakorolják. A felszentelés lényeges részei a pápai bulla ünnepélyes kihirdetése, amelyet mint az új püspök jegyzője dr. Beresztóczy-Bartmann Miklós pápai kamarás, miniszteri tanácsos végzett el majd a felszentelő püspökök által történt ünnepies kézrátétel, azután a szent krizmával való megkenése az új. püspök fejének és kezének, a püspöki méltóság jelvényeinek fokozatos átadása és végül az új püspök ünnepélyes trónbaemelése, amelyet követett a Te Deum hangjai mellett teljes püspöki díszben való végigvonulása a templomon, miközben a felszentelés szertartásán összes megjelenteket megáldotta. Közben a régi szokás szerint az offertoriumnál az új püspök felszentelő érsekének címerével és jelmondatával díszített két égő gyertyát, két aranyozott és ezüstözött kenyeret és két hordócska bort ajánlott fel, míg a felszentelés szertartása után hálája jeléül, ugyancsak az ősi szertartásnak megfelelően háromszor hódolt a felszentelő bíboros előtt, akinek „Ad multos annos" szavakkal mondott köszönetet a felszentelés végzéséért, amelynek befejezése után a bíboros-hercegprímás, a segédkező püspökök és az új felszentelt püspök a résztvevő közönség hódoló sorfala között elhagyták a templomot. A felszentelési szertartás alatt Pántol Márton és Pécsi Sebestyén orgonaművész kíséretével a jezsuita noviciusok énekkara szerepelt. Délután két órakor a Középponti Katolikus Kör fehértermében dr. Czapik Gyula, az új veszprémi püspök a felszentelő püspökök és a megjelent egyházi és világi előkelőségek tiszteletére ebédet adott. Ezen az első felköszöntöt az új püspök mondotta a következőkben: Az új püspök első beszéde — Amióta püspöki kiválasztásomnak hírét vettem, nem tudok szabadulni valamennyiünk boldog gyermekkorának példázatától, az ökörszem és a sas meséjének alapgondolatától. Attól, hogy a kicsiny gyenge teremtés magától nem tud a magasba jutni, hacsak a hatalmas sas szárnyának ereje oda fel nem emeli. — Az apostoli utódságot emberi erővel elérhetetlennek vallottam és vallom, hiszen maga az Üdvözítő mondotta róla: „Non vos elegitis me set ego eligi vos: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." Gondolom, hogy az apostolok szeme szeretettel tekintett Jézusra, amikor kiválasztotta őket, gyenge esendő embereket. — Az apostolok méltóságára emelve, odaadó szeretettel nézek én is Róma felé, a Krisztus által vetett kőszikla alap saslelkü birtokosára, akinek szárnya engem, esendőt és gyengét az apostolutódságra felemelt. XII. Pius pápa előtt mélységes tisztelettel és alattvalói hódolattal hajlok meg, kérvén jelenlévő képviselőjét, a pápai nunciatura vezetőjét, hogy e hódolatomat, engedelmes és hűséges fogadalmamat trónusához eljuttatni kegyeskedjék. ; — Mint magyar püspök, Róma után Budavára felé fordulok. Itt látom reprezentálva a magyar hazát. Hazaszeretetem és a tekintélyt Istenre visszavezető katolikus hitem, de ezenfelül a múltból felém csillanó egyéni emlékek is késztetnek, hogy hódolattal hajoljak meg Magyarország főméltóságú kormányzója, vitéz Horthy Miklós előtt, kérvén Istent, hogy nemzetünk élén a boldog jövő felé segítse. — Róma és Budavára után Esztergom, a Magyar Sión ura, Magyarország Bíbornok Hercegprímása felé fordulok. Meghatódottan, mélységes hálával, igaz tisztelettel teszem ezt. Erre késztet magas Személye, akinek tekintélyt nemcsak a méltóság, hanem az egyéni kiválóság és jóság ad. Erre a hódolatra késztet most különösen az a kötelék, amellyel püspöki választásom fűzött Főmagasságához. Szívemben érzem, mit köszönhetek jóságának, amelyet most felszentelésem vállalásával is tetézett és amelyet a jog érseki hatalma alá való jutásommal megerősített. Kérem az Urat, tartsa fölötte boldogító jobbját, magam pedig ígérem, hogy mindenkor hálás és készséges sufraganeusa leszek. — Köszönöm jóságukat az együtt szentelő Püspök Uraknak. A győri püspök úr őnagyméltóságának, aki majdnem két évtized előtt nehéz és küzdelmes napjaimban jóságos és megértő szívvel volt hozzám: a kassai megyéspüspök úr őnagyméltósága pazmanita társamnak, a váradi káptalanban megtisztelő barátomnak. — A jelen öröme elém hozza a a múltnak eseményeit és hálás megemlékezésre késztet. Igy emlékezem meg Szeged városáról, szülőföldemről ; a szegedi piaristákról, vallásosságom megalapozóiról. Hálával gondolok a csanádi egyházmegyére, amely felnevelt, kitüntető pozíciókban alkalmazott. Hálám illesse az esztergomi főegyházmegyét és Jézustársaságát, amelynek területén majdnem két évtizedig működhettem és ahol mindig megbecsülő támogatást találtam. Nagy szeretettel gondolok a váradi egyházmegyére és annak Székeskáptalanára, amelynek két nap híján egy évtizeden keresztül tagja lehettem. Idegenből kerültem kötelékébe, de az első naptól kezdve máig úgy az apostoli kormányzó Úr, mint a káptalan Seniorja és Tagjai igaz testvéri szeretettel viseltettek hozzám. — Megbecsüléssel emlékezem meg az Országos Katolikus Szövetségről, az Actio Catholicáról, melyek keretében működhettem, a magyar sajtóról, főképp a katolikus sajtóról, annak munkatársairól, akiknek immár majdnem három évtizede lehettem én is társa és /nunkása. A jelen öröme, a múltnak hálája után a jövő reménységet említem fel. Reménységemnek osztályosát, az ősi veszprémi egyházmegyét. Kérem az Istent, adjon nekem erőt, hogy a történelmi idők és emlékek által megszentelt földnek méltó főpásztora, hazám e területének példátadó polgára lehessek. — Isten áldja és éltesse az engem felszentelő kezét, tartsa meg és boldogítsa az itt jelenlévő mindannyiunkat ! A következő felszólaló dr. Seréd Jusztinián bíboros-hercegprímás volt, aki köszönetet mondott az új püspök