Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-07-16 / 30. szám

PÁPA ÉS POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21 Kiadóhivatal: Korvin-utca Laptulajdonos: a Pépai Belvárosi K Telefon: 11-90. 3. atolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. HAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fili., a szöveg között 5 filL Tihamér püspök nyomában Fiatal koromban olvastam 3-4 kötet munkáját, mikor a csikágói kongreszszusra ment, néhány pillanatra találkoztam vele Párizsban a keleti pályaudvaron 1926-ban. Azóta munkaköröm nem igen engedte meg, hogy munkásságával behatóan foglalkozzam. Egy-két szentbeszéd a rádióban, új munkáinak tudomásulvétele, ez volt az egész nálam. Tudtam, hogy nemcsak a magyar katolikus ifjúságnak tanítómestere, de szívesen hallgatják másvallásúak is. Tudomásul vettem, hogy munkái eljutottak külföldre is, mert olvastam külföldi ismertetéseket, mindenfelé láttam őket a könyvkereskedések kirakataiban. Egyszerűen örültem sikereinek, de nem is sejtettem, micsoda hódító útra indult el Tihamér püspök, mikor könyveinek első fordításai idegen nyelveken kezdtek megjelenni. Körülbelül két évvel ezelőtt lett kézzelfogható előttem, hogy a budapesti egyetemi hitszónok és egyetemi tanár a világon a legolvasottabb magyar író. Minden összehasonlítás vele gyermekes próbálkozás. 1937-ben egyik nagy párizsi könyvkiadó (Castermann) igazgatójával beszélgettem a vallásos irodalomról. „Higyje el, az értékes vallásos irodalomban nincs válság — mondotta. (Állításáról saját szememmel győződhettem meg, mert a rövid félóra alatt míg ott voltam, alig győzték kiszolgálni a vallásos könyveket kereső közönséget.) Nézze csak, itt van az Ön honfitársa. Kiadója a Mulhouse-i Salvator kiadócég valóságos főnyereményt ütött meg Tóth Tihamér könyveinek kiadásával. Beszélgetésünk eredménye lett, hogy a kiadó 10 szép Tóth Tihamér kötetet adott a világkiállítás magyar pavillonjában való elhelyezésre. 1938-ban Németországon keresztül utazva megszáltam barátaimnál. Éppen esperesi gyűlés volt megérkezésem napján. Képzelhető, hogy a világtól annyira elzárt német papok kíváncsiak voltak arra, mit is írnak idegenben Németországról, dehát csodák-csodája, az egyik megkérdezi, mi van Tóth Tihamérral, kit néhány nappal azelőtt szenteltek gjtispökké. Vége lett a politikának* csak Tóth Tihamérról kellett beszélni. S hogy tetszett nekik, azt bizonyítja az a tény, hogy minden le akartak foglalni egy-egy napi vendégségre. Másnap reggel tovább utaztam. 500 kilométer út után a Rajna völgyében álltam meg egy kis városkában. Barátomnál hasonlókép papigyűlés volt. Ugyanaz a jelenet. Érdekesebbnél érdekesebb történeteket beszéltek el Tóth Tihamér könyveivel kapcsolatban, miket nemkatolikusok is számosan olvastatnak gyermekeikkel. Németországot elhagyva Belgiumban álltam meg. Barátom, nagy magyarbarát, azt mondja: Képzelje csak, magyar író munkáját olvasom. Egy fiatalember jött a minap hozzám, azt mondta, hogy ő egészen hitetlen volt, de Tóth Tihamér munkáinak olvasása után megtért. Pénteki nap érkeztem Párizsba. Már várt a következő hétfőre szóló meghívás egy nagy külvárosi plébániára. Elmentem. Ebéd alatt 11 pap között sok mindenről kellett beszélnem. Egyszercsak az egyik előáll vele, hogy ő ismer egy magyar írót, Tóth Tihamért. Mondom, hogy csak néhány napja szentelték püspökké. Úgyszólván mindenki hozzászólt a róla szóló beszélgetéshez, „Tudja, — mondta a finomlelkű, müveit plébános, — mi nagyon tudjuk ám használni Tóth Tihamér munkáit. Nagyon sok jót tesznek." A hónap végén Délfranciaországba utaztam, hogy résztvegyek Aurillac városában a koronaküldő II. Szilveszter pápa születésének ezeréves évfordulójára rendezett ünnepségeken. Kolostorban voltam elszállásolva mintegy 20 pap között. Annyi, a franciákat égetően érdeklő kérdés között Tihamér püspök újra megkapta a megemlékezést. Az idén a Lille-i katolikus egyetem könyvtárosa mutatta boldogan Tóth Tihamér munkáinak 16 kötetét. Londonban minden katolikus könyvkereskedés kirakatában ott láttam munkáit. Olaszországban ugyanezt tapasztaltam. Képzelhető, hogy ezek után a közönbös tisztelet hogyan olvadt át bennem csodáló, szerető lelkesedéssé, s hogyan sújtott le halálát jelentő éjféli rádióhír odakint Párizsban. S azóta, hogy a halála hírét meghallottam, mindaz amit róla hallottam, csak megerősítettek iránta való bámulatomban. Nagy ember, szent pap volt s olyan nagy püspök ígérkezett benne, amilyenből ha csak több századra jut egy, már akkor is bőséges ájándéka a Gondviselésnek. Az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen intézkedése elvette tőlünk, de az írás szavaival élve, bár rövid ideig élt, mégis nagy idők ígéretét teljesítette. Nevelője volt a magyar nemzetnek, de az idegenben is akkora becsületet szerzett a magyar névnek, amekkorát még egyetlen magyar író sem. Jól megírt rövid életrajza halála után is több rokonszenvet szerezne a magyar ügynek, mint a különféle szervezetektől kiadott többé kevésbbé sikerült propagandairatok tömegei. Tanítómesterünk volt az életében, az maradt halálában, az lesz még sokáig. Nevel bennünket, s ha akarjuk, szolgálja a magyar ügyet idegenben is. Beteljesedett Vele is az írás szava: Akkor is értelmesek ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. Utazó. Dr. Antal Istyán igazságügyi államtitkár Pápán és Ugodon Dr. Antal István igazságügyi államtitkár, a kerület országgyűlési képviselője a szombati és vasárnapi napot feleségével együtt körünkben töltötte. Megérkezésük után több helyütt látogatásokat tettek, utána pedig a MÉP helyiségében panasznapot tartott és mintegy kétszáz választójának kérelmét hallgatta meg. Este részt vettek a Kaszinónak tiszteletükre adott vacsoráján. Vasárnap résztvettek a katolikus agrárifjúsági mozgalom (KALOT) ugodi seregszemléjén. Tábori mise után felszentelték a KALOT zászlóját. A zászlóanyai tisztséget dr. Antal István államtitkár felesége töltötte be, aki az egybegyűltek lelkes ünneplése mellett a következő szavak kíséretében adta át a zászlót rendeltetésének : i Magyar Testvéreim I A zászló az egy gondolkozású, az egyet akaró, az egy célért küzdeni kész harcos tábor jelképe. A zászló alatt azok gyülekeznek, akik az általa jelképezett gondolatért a legnagyobb önfeláldozásra is készek és képesek. — Legyen ez a zászló az ősi magyar föld ifjú harcosainak és munkásainak harci lobogója és jelképezze az ő elszánt akaratukat a krisztusi hit mellett való áldozatos kitartásra, a magyar haza függetlenségének megvédelmezésére, a magyar nép szabadságának fenntartására s a magyar dolgozók kenyérhez való jogának biztosítására. — Ezen nemzeti színű szalagon, amelyet most a zászló lándzsájára tűzök, aranybetűkkel ez a mondat áll: ,Hittel a hazáért." Azt kívánom, hogy ez a mondás ne csák e zászló szalagján csillogjon, de belevésődjék minden magyar szívébe és lelkébe is. — E gondolatok jegyében kérem az Isten áldását e zászlóra és mindazokra, akik az alatt mélységes keresztény és mélységes magyar hittel munkálkodnak a magyar haza és a a dolgozó magyar nép boldogulásán. Adjon Isten 1 Ezután a KALOT ünnepséget rendezett, amelyen Bakonyalja hazafias lakossága hatalmas számban vett részt. Horváth Vince ifjúsági elnök megnyitó szavai után Dragovits István esperes plébános mondott beszédet, majd P. Kerkai Jenő jezsuita atya ismertette a KALOT célkitűzéseit Ezután dr. Antal István a kerület országgyűlési képviselője emelkedett szólásra és többek között ezeket mondotta: Az ország miniszterelnöke (Nagy éljenzés.) egy héttel ezelőtt Szegeden azt mondotta volt, hogy meg kell változtatni a mezőgazdasági termelés eddigi rendjét és az