Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-12-04 / 49. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN YASARNfiP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fül., a szöveg között 5 fii!. K.R.L.O.T. Irta Dragovics István esp.-plébános Talán nem is tudja mindenki a sok rövidített szervezkedési név mellett, hogy mit jelent a „Kalot". Pedig ezt tudnunk kell és támogatnunk! — Mult számunkban rövid hir alakjában megjelent, hogy Ugodon nov. 17—21-ig agrárifjúsági lelkigyakorlatos vezetőképző tanfolyam volt. A Bakonyaljának 17 községe képviseltette magát. Fényesen sikerült. Ezt a Kalot csinálta, illetve a Kat. Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága Szegedi ől. Szeged! Elfelejtettük? Onnét indult el Horthy Miklós fehér lován, hogy megszabadítsa ezt a szenvedő népet a kommunizmus rémes uralmától. — Ugyancsak innét indult el ez a fehér-lelkes, nemzeti színű mozgalom és már több mint 1500 község agrár ifjúságát szervezte meg sok százezer taggal, hogy kialakítsa a krisztusibb embert, a műveltebb falut, az életerős népet és az önérzetes magyart. Ahány célkitűzés, annyi honmentő feladat különösen most! Senki sem tagadhatja, hogy agrárország vagyunk, hogy e haza lakosságának háromnegyed rész agrár népből áll. Az 5 holdas és azon felülieket nem is említve, az 5 holdon aluliak, a törpebirtokosok, a földmunkások, cselédek, kubikusok stb. maguk kitesznek 3 000,440, a fentemlítettekkel együtt 6 és félmillió agrár foglalkozású lakost a 10 millióból, úgyhogy bizony agrárnép vagyunk, akik kenyeret hoznak ki a haza szent földjéből, hogy mindenkit tápláljanak. De ez a nép nemcsak munkálta a haza földjét, hanem azt védelmezte, harcolt érte a legvészesebb tűzvonalban, erejével támogatta és ha most kell munka és erő, újra csak erre a népre támaszkodunk. És most kérdem, megtalálja-e ez a nép önmagát kulturális, szociális, társadalmi szempontból, megkapja-e azt a gondosságot, amire a megélhetés legfőbb cikkének termelésénél fogva joga van? Sok-sok irányzat, tömörülés volt már, hogy javuljon a helyzet, sok kérdés fejtörést és áldozatot követelt e nemzet vezéreitől: tisztviselői, ipari, kereskedelmi stb. kérdések, nem méltányos-e tehát, hogy az agrárország felvirágoztatása érdekében az agrárnéppel, különösen annak jövőt viselő ifjúságával foglalkozzunk. Ha a történelmet vizsgáljuk, a földmíves népről vajmi keveset találunk, ez a társadalmi réteg évszázadokon át, mint a nemzet gyökere valósággal földalatti életet élt. A magyar történelem Anonymustól kezdve a világháborúig úgyszólván a nemesség történelmével foglalkozik. Legfeljebb annyit tudunk a föld népéről, hogy a X. század első felétől kezdve a földet verejtékesen munkálta, a szolgál mányokat megfizette majd később a XIV. század első felétől még sorsa a katonáskodás, vér és pénzbeli adózás is volt. Pedig mindig és mindenütt ott volt sokszor szabadság, sőt szabad költözködési jog nélkül is. Átvészelt tatárjárást, törökdulást, török igát, külső, belső széthúzást és zavart, pártoskodást, kuruc-labanc háborúkat, majd később az 1848-as szabadság ideje jött és nyomán a liberalizmus és féktelen kapitalizmus jármában nyögve, csak maradt és várt, — kitartott. Szinte hozzánőtt a mozdulatlan földhöz. Majd a világháború megtizedelése dacára csodálattal határos hősiessége — A kommunizmus alatt újra jórészt rajta, mint gerincen tört meg a vörös uralom rémsége. Történelméből kitűnik, hogy minden sorscsapás közt a legfőbb vonása megmaradt, amit a kereszténység nevelő hatása alatt Szent Istvántól kezdve megtartott: a földhöz való életerős ragaszkodás, a szorgalmas, kenyeretadó munka. Az ő különleges helyzeténél fogva, szinte természetszerűleg kifejlődött életében az agrárközösség. Sajnos, a liberális szellemű gazdasági fejlődés és a nagytőke hatalmával szemben nem tudta felvenni a harcot, eladósodott, elszegényedett. De mindennél borzasztóbb és nagyobb kár érte, hogy lelkileg, erkölcsileg is dekadenciába esett. Szép hagyománya, szokása széthullott, lelkét megmételyezték és az ősi keresztény, magyar hazaszeretet helyett kozmopolita irányzatok is férkőztek hozzá. Hol van ma a megelégedés e nép fiaiban, hol az ősi népi vonások és kultúra? Hol a népköltészet, a népdal stb.? A nép most is a régi, jó világot emlegeti, pedig ennyi joga sohasem Az ifjúság tüntetése a kormány mellett A legutóbbi napok politikai eseményei Pápát sem hagyták érintetlenül. Az ifjúság részéről mozgalom indult meg, hogy együttérzésüket juttassák kifejezésre vitéz Imrédy Bála kormánya mellett. A fiatalság a kormány iránti szimpátiájának kifejezhetése végett röpcéduíákon az elmúlt hét szombatján este 7 órára gyűlést hívott egybe a Főtérre. A gyűlésen elég szép számú hallgatóság és érdeklődő jelent meg. A Himnusz eléneklése után Boksay Endre tanár lelkes szavakban fejtette ki a gyűlés célját és méltatta a kormányérdemeit, majd kifejezésre juttatta a pápai ifjúság együttérzését az Imrédy kormánnyal. Utána Beríalanits Tibor szavalta el Mécs Lászlónak a politikai válsággal kapcsolatban Sztranyavszkyhoz irt versét. Az ifjúság nevében Vargha István joghallgató beszélt, vázolta a célkitűzéseit és hitet tett az ifjúság nevében, az Imrédy kormány reformtörekvései mellett, amelyek megvalósítását az ország érdekében szükségesnek tartják. A közönség zajos helyesléssel, éljen kiálltásokkal kisérte a szónokok beszédét. A tüntető gyűlés a Szózat eléneklésével ért véget, majd a megjelentek rendben elvonultak. | volt mégis úgy ahogy, a régi népi | tradíció romja él most is. Sajnos, a falu közönségét is megf mételyezte a modern valláserkölcstelen irányzat, a bogárhátú házak népes családjaiba behatolt a romboló korszellem. Politikai életét nézve, mit látunk ? Teljes tájékozatlanságot, úgynevezett jogai mellett tűr, vár és remél a sok megígért eredményre. Természetesen az agrárifjúság sorsa ugyanaz volt és most is az, ami az agrár népé, mert itt folyik le az élete. Pedig lélektanilag véve a dolgot, ez a nép még most is jó, mert konzervatív ragaszkodásánál fogva, lelkének mélyén még várja vehetőit, hogy Őt is részesítsék a kultúra és a civilizáció áldásaiban, e haza jó I sorsában úgy, mint a többit, hiszen többségben van. Amikor tehát ide terelem a figyelmet, teszem ezt azért, hogy jöjjön már reá ez a nemzet, ez az ország szívlelje meg első kötelességeit és teendőit, hogy itt még a legtöbb menthető, hogy itt még van fundamentum, amelyre az ország stabilizálódása felépülhet. Nem pártpolitikáról van itt szó, hanem a történelem távlataiból és a jelen helyzetből ítélve hivom fel a figyelmet, hogy itt tenni kell és tenni érdemes, keresnünk kell az agrárnép és ifjúsága számára a kibontakozás útjait. És amikor most végre a sok idegenszerű törekvés után megindult egy életerős és népi mozgalom, amely a világnézetek választékai között keresztény, népies és nemzeti alapon akarja a becsületes világnézeti kérdést agrárnépünk elé tárni, amely főleg nevelni akarja népünk ifjúságát keresztény, erkölcsi, nemzeti elveken alapuló világszemléletre, kultúrára és haladásra, ezek kapcsán a boldogulásra, akkor ezt a mozgalmat támogatni kötelességünk. Ez nem szorul az egyletek szük keretei közé, hanem ennek az ifjúságnak Isten-adta tehetségeire akar építeni egy boldogabb jövőt, tehát pártolnia kell minden igaz, keresztény, magyarnak. Kell-e szebb programm, rr int a Krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép és az önérzetes magyar típusának kialakítása. Ennek az ifjúságnak nagy igényei vannak kultúrátis, szociális, erkölcsi és társadalmi téren egyaránt és ha mi nem elégítjük ki igényeit, máshol fogja keresni, ami nem kívánatos. Más vallási testvéreink is neveljék ebben a szellemben az ifjúságot, ez a mozgalom szívesen látja, hogy végre boldog legyen és egységes a magyar. Amikor azt láttuk, hogy civil emberek apostolkodnak és az ifjúsággal együtt lakva, beszélgetve mély didaktikai tudással, de egyszerű, közvetlen nyelven zárt lelkigyakorlaton és tanfolyamom szinte példaadásszerűen viszik be a szent igazságokat az ifjúság lelkébe, amikor láttuk a csillogó szemekből és a