Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-11-13 / 46. szám

POLITIKA! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiedóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRC3Y. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill Megtörtént a várvavárt csoda Irisi: Molnár Istvánt. Felejthetetlen volt az elmúlt hét. Még zúgnak a fülünkben a magyar feltámadás hajnalhasadásának harangjai. Ezekben a napokban, mintha elfelejtettük volna a trianoni megpróbáltatás minden szenvedését. Mosolygós volt arcunk. A szívünk pedig csorduitik volt a boldogság mámorával. Zászlóerdö a házakon, égő gyertyák az ablakokban. Mindenütt feldíszített kirakatok. A késő ősz virágaitól illatozó katedrák és koszorúkkal díszített térképek. Mind . . . mind a trianoni pokol kapuinak megnyílását és bilincseinek lehullását jelentették. Uj élet fakadt ezekben a napokban milliók csüggedő lelkében és pislogó tüzek újra lángra gyúltak. Ugy éreztük, nagy időkben nagyok tudunk lenni és bizhatunk a nagy magyar feltámadásban. Átleptük az átkos trianoni határt. Vasárnap Komáromba, pénieken pedig Kassára vonult be a Hadúr a keresztény magyar kultura apostolai, világító mécsei indulhatnak küzdelembe a kereszt diadaláért. Zrínyiek sasfészke nem lesz többé apáink börtöne. Egy millió magyar ismét imádkozhatja: Isten áldd meg a magyart. A Felvidék magyarságának legnagyobb része visszatért. Visszatért a nagy magyar, évezredes közösségbe. Innéí még a cseh terror sem tudta elszakítani. Hiába volt minden. Hiába teltek meg a börtönök. Hiába suhogott a cseh puskatus a magyar testeken és hasztalan csattant az ostor a magyar gyermekek hátán. Véreink a szenvedés kelyhét fenékig kiürítették. Szenvedtek és bíztak. Hittek a magyar feltámadásban. Hűek maradtak a szentistváni Magyarországhoz. Tudták az ezerév tanulságát: a Szent Korona keresztje csak meghajolt, de nem törött le. Ez a jel magyar élet és feltámadás jele. „Isten meghallgatta a mi imánkat 1 Isten meghallgatta azt a sok Himnuszt és fohászt, amelyet feléje küldtünk és megadta nekünk, hogy tékozló fiúként hazatérhessünk. Magyarország most uj pénzt verethet, melynek mi hozzuk az aranyfedezetét: szenvedéseink aranyfedezetét. Legyen magyar, aki magyar akar lenni szent karácsony ünnep ez az ajándékos csodás magyar ünnep 1" (Mécs László) „Eucharisztikus Kongresszustok szitsa fel mindenkiben a szeretetet, melyet joggal és méltán neveznek az egész Evangélium összefoglaló törvényének, hozzon bőséges és szei rencsés gyümölcsöket" szólt XI. Pius kongresszusi rádiószózata. Ez a kívánság teljesült, Kettős szentévünkben gondolt ránk az isteni Gondviselés. Megnagyobbodott az a föld, „melyet a Szent Jobb markol és fog össze immár kilencszáz esztendeje és megtörtént a várvavárt csoda, megtörtént Szent István jobbjának uj csodája: Magyarország területének békés eszközökkel való megnagyobbodása." (Imrédy Béla) Mécs Lászió: „ha most verset tudnék írni!" Nagyszabású ünnepély a Felvidék felszabadításának ünnepére magyar sereg élén. Közei egy hétig j wwwwww^ masíroztak a katonák. Szelek szárnyán lobogtak a piros-fehér-zöld Szűz Máriás zászlók. Mentek lovon, gyaiog, tankon és autón. Lábuk nyomán ujjongott az ősi magyar föld, sisakjuk láttára pedig felgyulladtak és könnybe fürödtek az elnyomottak szeme. Mámoros lelkesedés kisérte a bevonulást. Virágeső borította a közel ezer faluba és városba bevonuló honvédeket. Mindenhol harangzúgás . . . ujjongó és örömtől tomboló százezrek. Mennydörgő dübörgéssel szóltak a felszabadultak: Isten hozott, éljen Horthy, éljen a hadsereg, Pozsonyt vissza, Nyitrát vissza, mindent vissza. Felhangzott a hála éneke isj Te Deum láudámus. Ismét a mienk: Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc. Ismét a mienk az elrabolt Felvidék egynegyede. Hires Komárom be van véve. A kassai dómba a nagyságos vezérlő fejedelem sírjához ismét elzarándokolhat minden magyar. Krasznahorka büszke várában újra felhangzik a magyar nóía és megszólalhat a nagyidai cigányok hegedűje. Négy millió métermázsával több lesz a magyar kenyér. Ezer kilométerrel nagyobb utaí tehet meg a magyar vonat utasa. Az ősi jászői prépostságból újból a Az egész ország szívét örömmámor töltötte arra a hírre, hogy a bécsi döntőbírósági tárgyalások Magyarországnak visszaítélték az elszakított Felvidék túlnyomóan magyarlakta területeit. Az egész ország ünnepeit és ezen ünneplésekből Pápa város is kivette a részét Az elmuli; vasárnap a szemek különös fényben ragyog tak, az utcák ünnepi külsőt öltöttek és az emberek ezrei siettek az Országzászló felé, hogy jelenlésükkel is kifejezésre jutassák a Felvidék visszacsatolása felett érzett örömüket. Megindultak az egyes iskolák, testületek, hivatalok is zárt alakulatokban zászlóik alatt. A Főtér egyszerre telve lett emberekkel, honnan a szinte végnélkíiii menet katonás sorokban kürtszó és dobpergéstől kísérve vonult fel az Országzászióhoz. Megérkeztek a hatóságok képviselői is, lassacskán az .gész teret és a körülötte fekvő utcákat mind betöltötte az ünneplők serege. Az ünnepély a Himnusszal vetíe •kezdetéi, majd dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester ismertette az Országzászló Bizottság határozatát, mely szerint a Felvidék felszabadításának örömére a zászló egy hétig az árbóc tetejére húzandó fel, utánna isrnét félárbócra eresztendő vissza, majd dr. Uzonyi elhelyezte a nap emlékére a város koszorúját. Karcsay Béla ny. ezredes hazafiasságtól izzó beszédben méltatta a nap jelentőségét. Varga István joghallgató az ifjúság nevében emlékezett meg a történelmi napokról és az ifjúságot a további küzdelemre lelkesítette. Tóth Sándor a Turul nevében mondott lelkesítő beszédet. Az egyes beszedek között Bertalanits Tibor szavalt költői lendülettel és kellő felkészültséggel. A beszédeket gyakran félbeszakította a közönség zajos tetszésnyilvánítása, egymást érték a „Pozsonyt vissza, Nyitrát vissza" ütemes feíkiálitások. Az ünnepély a Szózat eiénekíésével ért véget. A ref. Főiskola és Nőnevelő intézet ifjúsága folyó hó 4-én délután koszorúzta meg az Országzászlót, mialatt egy repülőgép az Országzászló feleit keringett és virágokat szórt le. A nagy pap költő, akit igen nagy szeretettel várunk városunkba, egyébi ként a most felszabadult Királyfiéi™ I mec plébánosa. Vasárnap, amikor a honvédcsapataink bevonultak a sokat szenvedett községbe, a nép élén Mécs László köszöntötte a diadalmasan bevonuló katonáinkat. Az egész falu népe virággal árasztotta el derék honvédeinket. A falu határában pedig hatalmas diadalkapu kiáltotta a magyar életbe: Feltámadunk ! A lelkes néptömeg élén állott Mécs László a felvidéki magyarság lánglelkű apostala, a fehérruhás szerzetes-plébános, aki a következő magasztos beszédet mondotta: Ha most verset tudnék írni, azt a címet adnám neki: Végre szájkosár nélkül. Mindig az volt az érzésem, hogy szájkosár van rajtam, akár Budapesten, akár Párizsban beszéltem. Úgy éreztem, hogy egy láthatatlan, fekete lánc tart fogva, melynek végét gyűlölködő fekete kezek szorongatják. Most először érzem, nincs ez a szájkosár rajtam és rajtatok és eltűnt vele együtt a fekete járszalag. Egy nagy titkot árulok el. Mielőtt pappá szenteltek volna, megbetegettem. Amikor öt hét multán magamhoz tértem, Csehszlovákiában ébredtem fel. Bemutattam első áldozatomat. Ebben a forró pillanatban az volt az első mondásom, fohát szom: Uram, hozd vissza azt a ! pillanatot, amelyet mi itt most | ünneplünk 1 | Az elmúlt husz esztendő alatt huszI szor háromszázhatvanöt szentmise ! áldozatot mutattam be és mindig j azt kértem az Úrtól, hogy legyen új| ból együtt a nagy magyar család. A hatóságok áltat megrendelt I szentmiséket is — NagymagyarorI szág feltámadásáért mutattam be. ! Most beteljesedett az imádságom és | látjuk, hogy mennyi magyar van itt 1 | A Szent Korona összekapcsol új| ból bennünket, magyarokat s a Szent Korona, amely úgy eggyé forrasztotta ezt a magyarságot, hogy mindenkinek fájt, amikor az egyiket bántották, vagy gyalázták. És mindenki örül most, amikor