Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)
1938-10-02 / 40. szám
POLITIKII HETILAP. - MEGJELENIK MINDEK VIStRNIP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Az idő mérlegén Magyarország talán még sohasem volt nehezebb válaszút előtt, mint ma. A történelmi erők küzdelme feltette a legnezebb kérdést, amire felelni kell. Feleini kell, hogy mit csinál a saját egyedül irányadó nagy nemzeti céljainak szolgálatában ma, amikor mellettünk és a szemünk láttára vivja haláltusáját egy állam: az az állam, mely a legtöbbet vétett ellenünk, mert szellemi vezetői élharcosai voltak a Magyarország feldarabolására megindult háborús propagandának. S most itt látjuk, hogy az Isten malmai, ha lassan is őrölnek, de mindent megőrölnek és ami hazugsággal, álnoksággal és csalással jött létre, annak nincs létjogosultsága a világon. Itt látjuk, hogy a csehszlovák állam, mely létét az izgatás és megtévesztés soha azelőtt nem látott hadjáratának köszönhette, milyen gyorsan elért annak a történelmi váltságnak a mélyére, melyből nincs menekvés, csak egy úton: visszaadni azt, ami nem az övé és igazság szerint sohasem volt az övé. j És ez a történelmi pillanat, melyet i husz évig vártunk, melynek eljőve- 1 tele és bekövetkezése volt legszebb reményeink és álmaink tárgya, most mégis a legnehezebb válaszút elé állít bennünket. Nyilvánvaló ugyanis egyrészről, hogy ha most nem mutatunk elég bátorságot és elszántságot, nem emelkedünk fel a pillanat nagyszerűségének megértéséig és ezzel elmulasztjuk ezt az egészen bizonyosan soha többe vissza nem térő alkalmat, akkor ez annyit jelent, hogy az elszakított területek visszaszerzéséhez való jogunkat hosszú időre, ha ugyan nem örökre, el játszottuk. Aminthogy az is végtelenül sokat árt nekünk a külföld szemében és saját önérzetünkben, hogy akkor, amikor a saint germaini béke összeomlott, egy szavunk sem volt, egy mozdulatunk sem volt Nyugatmagyarországért, mely a mienk és amelynek ezt a második elvesztését minden kor minden krónikása talán nagyobb súllyal fogja a mai nemzedék terhére írni, mint az elsőt. Mert az elsőnél lázbetegek voltunk, de a másodiknál már ép magyar állam szerveret működött és hunyta be a szemét, amikor nyitva kellett volna tariani. Nyilvánvaló másrészről az is, hogy ha elhamarkodott akciókba fogunk ha a hidegen kiszámított és megfontolt lépések helyett érzelmeink vezetésére bizzuk magunkat, ha idegeink felett úrrá lesz a váltság hangulata és ha józan eszünket háttérbe szorítja a pillanatnyi hangulatok hullámzása, akkor a szakadék széléről lábunk minden pillanatban a mélység fenekére tévedhet. Zavarja még és nehezzebbé teszi feladatainkat az is, amit a közvélemény nagyrésze elfelejt, hogy amit mi ebben a súlyos történelmi órában kaphatunk, azt magunknak kell kiérdemelnünk. Senkinek az ajándéka nem kell nekünk és senki másnak az emberségéből nem akarunk mi urak lenni. Az ilyen egyrészt semmit sem ér, — erre talán elég bizonyíték a csehszlovák példa, ahol azok, akik adtak, most ugyanolyan joggal vissza is veszik az ajándékot! — másrészt olyan elkötelezést jelent, ami egyértelmű nemzeti önrendelkezési jogunk végleges feladásával. Nem, nekünk ne hozzon házhoz senki semmit, helyettünk ne vívjon ki eredményeket senki, mert ezeknek számlája több ienne, mint amit még a magyarság ki tud fizetni. Mi vagy elég erősek vagyunk arra, hogy, természetesen barátaink egyenrangú és egyforma nyomatékkal viszonzott segítségére támaszkodva, de lényegében és végeredményben a magunk emberségével és erejéből kapjuk meg, ami Isten és ember előtt a mienk, vagy nem és utóbbi esetben ne kacsingassunk sehova és ne várjunk ajándékot sehonnan. Meggyőződésem szerint, bár sok vihar és sok belső baj emesztett bennünket, vagyunk annyira magyarok és vagyunk annyian magyarok, hogy a magunk utján tudjunk járni és a magunk utján is fogunk maradni. Természetesen esztelenség volna a felénk nyújtott jobbakat elutasítani, de ennél is nagyobb ostobaság volna a felénk nyújtott jobbok férfias megszorítása helyett azokra a szolgák csókját lehelni. Nekünk, akik, bár sok méltatlan és tisztátalan forrrásból eredő támadás után sokszor félreértve, kigúnyolva és meggyanúsítva, de mégis arra vagyunk hivatva, hogy mint az ország törvényhozásának tiszta válaszással megválasztott tagjai hallassuk szavunkat ebben a nehéz órában: legfőbb hivatásunk az, hogy magyar voltunkat, önálló nemzeti és népi egyéniségünket nyomatékosan aláhuzzuk és ne szűnjön meg hangoztatni, hogy magyarok akarunk maradni, magunk akarunk megküzdeni és megszenvedni minden talpalattnyi magyar rögért és bár tiszteljük és sok tekintetben bámulattal övezzük nagy barátainkat, ez a bámulat csak addig terjed, amig egy ezer éves küzdelemben önállósághoz, szenvedésekhez és kitartáshoz szokott nép önérzete miatt terjedhet. Fontos tehát, hogy mindent, ami ma körülöttünk történik, magyar és egyedül magyar szempontból mérlegeljünk. Tartozhatunk tehát érzelmileg a két összeütköző világnézet bármelyikéhez: ebben az egyben magyarok vagyunk és csak azután vagyunk a totális állam, vagy a nemzeti demokrácia, a faji, vallás, vagy kereszténység, forradalmi felforgatás vagy fejlődő alkalmatosság hivei. Ebben a kérdésben nincs és nem lehet két féle magyar, illetve, ha van, akkor csak hü magyar és áruló lehet. Most, aki még mindig azzal a gondolattal nézi a másikat, hogy annak hogyan lehetne gáncsot vetni, az az egész magyarság ellen forral kaini vétket, minden magyarok ellen, kik ma élnek és kik valaha erre a világra születni fognak. Amennyire tehát szavunk elhat, amennyi meghallgatást még remélhetünk a józan beszédtől módszeresen már régen elszoktat és az idegek eksztázisára számoló kortársainknál: szeretnénk most megérteni, hogy félre kell tenni a gyűlölséget és széthúzást, félre kell tenni egymás meggyanúsítását és az egyéni célok szolgálatát, ma eggyé, magyarrá és a szélső önfeláldozásra is elszánt hazafivá kell lennünk. Ez természetesen azt jelenti, hogy nem szóval, hanem tettel kell kiállani Magyarországért. Mi nagyon jól tudjuk, akik 18 éves korban öltöttük fel a katonaruhát és évekig állottunk a gyalogsági arcvonal első vonalában, mennyire destruáló hatással volt reánk, tűzharcosokra az, hogy akik itthon tele szájjal hirdették a nemzeti áldozatkészséget, itthon maradtak és nem jöttek ki oda, ahol szavaikat tettekkel lehetet volna megerősíteni. Az első és legfőbb követelése tehát a mai történelmi időknek, hogy aki szóval hirdeti áldozatkészségét, az nyomban tettel is váltsa valóra szavait és személyesen vegye ki részét, — ha erre sor kerül, — a harcból. A nemzeti társadalomnak ezen a téren kíméletlen kontrollt kell gyakorolnia, hogy a magyarság esetleges nagy küzdelmének ne lehessenek „lógósai", mert a világháborút jórészt a „lógósok" miatt vesztettük el. Nincs jogcim és nem lehet ürügy arra, hogy valaki kivonja magát a küzdelemből, mert ez teszi mindenek előtt legjobban tönkre a küzdők harckészségét és lelkületét. Aki csak megkísérli is, hogy kötelességét szabotálja az ellensége a nemzetnek és azzal mint ellenséggel kell elbánni. Nem kevésbbé fontos ennél az itthonmaradó családtagok gondtalan megélhetésének biztosítása. Ezeket: hideg megfontoltságot, minden érzelmi behatástól független, tiszta magyarságot, kivételt nem ismerő és felmentést nem adó szolidaritást kell ma vallanunk, amikor ugyan hisszük és reméljük, hogy háború nélkül jutunk igazunkhoz a magunk öntudatos, fegyelmezett és okos magatartása révén, de amikor mégis minden veszély megvan arra, hogy házunk akaratunk ellenére, a történelem kényszere következtében kigyuladjon. Ma ebben a történelmi órában magyarok akarunk maradni, szabad, és nern szolgamagyarok. Dr. Sulyok Dezső. H Légoltalmi Liga oktató-előadása Szeptember 27-én, kedden esíe 8 órakor a Városháza tsnácstermeben folytatódott a házcsoport parancsnokok a háztulajdonosok részére a Légoltalmi Liga oktató-előadása. Vitáz Mezey Kálmán főorvos ismertette a gázok fajait és rámutatott arra, hogy az ingerlő mérges és hólyaghúzó gázok közül a legveszélyesebb a legutóbb felemiitett gáz, mert annak romboló hatása 1—2 hónapig is eltart és ezen gáz a ruhán és a cipő talpán keresztül is át tud szivárogni. Ezután a gáztámadások elleni védekezésről beszélt. Felemiitette, hogy a védekezést megkönynyíti a légáromlás és az eső továbbá a gázálarc s előadta, hogy a lakosság felszerelése gázálarcokkal még hiá-