Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-06-05 / 23. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 199. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fii!. Csodálatos éjszaka volt!... A Hősök és a Szentek terén égre­emelt kézzel kétszázezer férfi térdelt. Kétszázezer férfi sírt, kétszázezer férfi verte a mellét, kétszázezer férfi negy­ven nyelven harsogta a Crédót, két­százezer férfi remegve zokogta a Mi­sereret kétszázezer férfi elragadtatva hívta a Megváltót. Csodálatos éjszaka volt! A Hősök és a Szentek terén két­száz hangszóró szólt. Kétezer fáklya ragyogott. Tízezer Nicodémus bátor­ságot kapott. Húszezer nagy bűnös megjavult. Az álnok világ megigazult, a beteg emberiség lábbadozó lett. Minden szem könnyben ragyogott... Csodálatos éjszaka volt! A Hősök és a Szentek terén éne­keltek az angyalok. Sötét éjben az oltáron fényes nap ragyogott. Együtt imádták a Kisdedet pásztorok, tu­dósok, kalmárok, bölcsek, vének, vi­tézek, inasok, legények, mesterek, álnokok, tékozlók, paráznák, pénz­váltók, gyógyítók, autósok, koldusok, éhezők, szomjasok, rokkantak, fárad­tak, bújdosók, betlehemi csillag után megindult boldogtalanok. Csodálatos éjszaka volt! A Hősök és a Szentek terére zú­dultak napkeletről, napnyugatról, forró délről, hithideg északról. Egy fehér Kenyérmorzsa körül kétszázezer férfi­lélek reszketett. Kínai püspök, japán admirális, hitvalló spanyol, szabad­sághős, menekült orosz együtt imád­kozott és a háttérben egy idetévedt germán szeméből könnyet morzsolt. A földgolyó minden táján négyszáz millió Krisztus-hívő velünk imádko­zott. A pápa nem aludt az éjjel, égő gonddal velünk virrasztott. Csodálatos éjszaka volt! A Hősök és a Szentek terén két­százezer férfizarándok fordult szembe a sátánnal, minden bünős megindult, aki eddig félrevezetve gyűlölettől ha­bozott, a Szentostya előtt örök sze­retetet fogadott, aki eddig Istent ká­romolta a nagy Szentség előtt en­gesztelő imába fogott, aki eddig far­kas volt Isten bárányává változott, elhallgattak a bujtogatók, elnémultak az uszítók, kibékültek a haragvók, az egész világ testvéri kezet fogott... A Káin gyilkos keze lehanyatlott, egy reménytelen nemzedék szemében újra bizalom gyulladott. Az öngyil­kosság előtt álló emberiségre Krisztus öt sebe sugárzott. A nagy katasztrófa előtt isten békéjének halvány hajnal­pirja fakadott. Csodálatos éjszaka volt! A Hősök és a Szentek terén az örök igazság kopogtatott, az örök szeretet lángolt, az örök élet hon­vágya lázított, a földi pokol mélysé­géből az időtlen magasságok örök fénye világolt. Minden gonoszság meglapult, minden erény új szívek után kutatott, minden Saul Pállá vál­tozott. A világ minden rejtett zugá­ban, dómokban, falusi templomok­ban, missiós kápolnákban a hívő sereg velünk imádkozott. Akik nem jöhettek ide, lélekben azok is itt voltak. Az öregeknek ez volt a leg­szebb napjuk, az ifjaknak új erőt nyújtó élményük s az unokák sírtak, hogy még itt nem lehettek. Az or­dasok világa Betlehemmé változott, királyi Vár, Parlament, Városháza, egyetem felett, a felhőkarcolók felett, az üzletházak felett az Eucharisztia jegye tündökölt. A kétségbeesettek világa új hittámaszt kapott, az elso­dort holt lelkek világa ismét pün­kösdi lángott fogott, Krisztus Király személyesen járt a Duna vizén és a körúton feléje allelujázott a harang­zúgás, a hajókürt és a gyársíp is. Éreztük a mi Urunk közelségét, az Isten ujja megillette szívünket. Csodálatos éjszaka volt! A Hősök és a Szentek tere egyet­len templommá vált, amelyre a hit égboltja borult. Ez az oltár most a világ oltára volt. Földöntúli hullámok áramlását közvetítették a rádiók. A virrasztók várják Krisztus helytartó­jának szózatát. A spanyol vértanúk főpapja misézett. A szolgálatban lévő rendőrtiszt lekapta hirtelen a sisakját a gyóntató pap elé borult és ő is velünk áldozott. Egy öreg magyar azon sírt, hogy csak most tudja, hogy egy életen át mennyit mulasz­tott. Az Ur szolgái és az Úr népei újra egymásra találtak, háromszáz pap osztotta a Szentostyát. Az égből szállott kenyér valóban Krisztus teste, vére, felejthetetlen Agapé volt. Aki ezt a nagy csodát művelte éjfélkor mivelünk, az valóban az Isten Fia. Ilyen világmentő erőfeszítést, ilyen béketermő áldásfakadást, ilyen meg­újhodást, századok óta nem látott a világ. Ilyen szép éjszakája, ilyen szép hajnalfakadása még nem volt Budapestnek. Ilyet csak az Eucha­risztia adhat. Csodálatos éjszaka volt! A Hősök és a Szentek terén temér­dek megtérés volt. Nyilvános nagy­gyónás, együttes erősfogadás és vi­lágraszóló tömegtiltakozás volt ez. Megrögzött templomkerülők, félre­vezetett szerencsétlenek, megátalko­dott bűnösök egy pillanat alatt visz­sza találtak Krisztushoz. Az eltorzí­tott keresztek chaoszában kigyulladt újra az igazi Krisztus-arc. A harsogó férfi imát és a százados szentségi énekek zengését öt világrész rádióin hallgatták. Templomainkban asszo­nyaink és lányaink, unokáink szent­órát tartottak a férfivilág megtérésé­ért. A legmélységesebb szertartások át lettek hangszerelve a legmoder­nebb technikai eszközökkel és a szent­ségimádást vezető páter felejthetetlen szavait nyolc világnyelven tolmá­csolták hangszórókon az idegenek­nek. Tökéletes volt minden. A nagy és szent áhítat legmegrázóbb pilla­nataiban, az Úrfelmutatáskor és a pápai áldás adásánál hallani lehetett a madaraknak a liget fái és bokrai közt Istent dicsőítő dalát. Sötét rémek odúikba bújtak. Fordulása történt itt a világnak. Minden áldozóba az Isten költözött, kétszázezer tabernáculum tért vissza a városba. Mindenki érezte, hogy itt jobbak, tökéleteseb­bek lettek az emberek, az Eucha­risztia egységesítő, kiegyenlítő, meg­nyugtató, felemelő, boldogító való­sága mindenki előtt nyilvánvalóvá lett. Az elhanyagolt Isten, az elha­gyott Isten, az elárult Isten, újra Ur s király lett a föld felett, valóban csodálatos éjszaka volt! Szen\ vagy Uram, szent vagy r minden felett szent vagy! Huszár Károly. Dr. Tóth Tihamér c. püspök ; veszprémi püspöki koadjutor XI. Pius pápa dr. Tóth Tihamér egyetemi nyilvános rendes tanárt, olbiai címzetes püspökké és utódlási joggal, dr. Rott Nándor veszprémi püspök koadjutorává nevezte ki. A kinevezett püspöki koadjutor 1889 január 14-én Szolnokon szüle­tett, régi nemesi családból. A Köz­ponti Papnevelő Intézetének növen­déke volt és mint ilyen került a bécsi egyetemre, hol teologiai doktorátust szerzett. A háború előtt Hevesen volt káplán, majd Gyöngyösön hitoktató, 1914-ben pedig egri teologiai tanár. A világháború alatt katonai szolgá­latot teljesített. 1918-ban a Központi Papnevelő tanulmányi felügyelője, majd kormányzója lett. 1925-ben ki­nevezték a Pázmány egyetem hittu­dományi karának nyilvános rendes tanárává, hol a hitszónoklatot, hit­oktatástant és neveléstant adta elő. Dr. Tóth Tihamér neve világviszony­latban ismert, pedagógiai kérdések­ről irt munkái több nyelven meg­jelentek. Mint hitszónokot országo­san ismerik. Érdemeiért előbb apát, majd pápai prelátus lett. Püspöki kinevezése a veszprémi egyházmegyére nézve kitüntetészám­ba megy és osztatlan örömet keltett, mert benne egy kiváló egyházi veze­tőt kapunk. Hapmincmilliú pengő beftOtűuíah építésére Az egymilliárdos beruházási ösz­szegből a kereskedelem és közle­kedésügyi minisztérium harminc­millió pengőt fog a bekötőutak építésére fordítani. A fenti összeg­ből évente 6—6 millió pengőt utal­ványoznak ki a fenti célra. Számí­tásokat végeztek illetékes körök ar­ról, hogy a fenti összegből milyera munkát lehet elvégezni. A számítá­sok azt mutatják, hogy évente kb„ 400 km bekötőút építhető a beruhá­zási keretben, vagyis 5 év multán 2000 km-es új bekötőúthálózattal rendelkezünk. Eddig csak 900 km hozzú bekötőút épült ki és ez 300< községet kapcsol a főútvonalakba. Az évi 400 km hosszú útépítkezés 160 községet kapcsol a főútvonalakba^ vagyis öt év leforgása alatt 800 köz­J ség rendelkezik majd bekötőúttal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom