Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-10-10 / 41. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN Vf&SflRNflP, Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Lap­tulajdonos: a Pépai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill A helyes út A világ megoldatlan problémáinak egyik legnehezebb kérdése a nincs­telenek felsegítése, a földnélküli me­zőgazdasági munkások, az ipari pro­letariátus kenyérhez juttatása és ré­szükre jobb emberi sors biztosítása. A katolikus egyház ezen problé­mák megoldását már régóta első­rendű kötelességeként ajánlja a világ hatalmasainak figyelmébe. Encikli­kák, magas egyházi méltóságok be­szédei hívják fel ezen bajokra az em­riség figyelmét. Legutóbb Magyar­ország hercegprímása tett a salgó­tarjáni katolikus nagygyűlésen or­szágraszóló nagyjelentőségű kijelen­téseket. „Nem akarunk emberek rabszolgája lenni" — mondja dr. Serédi herceg­prímás és felhívja az ország intézői­nek figyelmét a dolgozók érdekében. A sok egyházi és egyéb helyekről elhangzott figyelmeztetéseknek eddig kevés foganatja volt. Az intő szavak legtöbb esetben süket fülekre talál­tak és ment minden tovább a régi szisztémák szerint, amely legfonto­sabbnak tartja a hasznot, de emellett elfeledkezik szociális kötelezettségei­ről. A tőke kizsákmányoló munkál­kodása ma éppen úgy folyik, mint volt régen, még kis mértékben sem lehet tapasztalni, hogy a tőke a dol­gozók érdekében is hozna áldozatot. Ma, mikor a kormányzati intézkedé­sek is, ha kismértékben is, a munka védelmét célozzák a tőkével szemben, a tőke mindig megtalálja a módját, hogy a kisemberek érdekeit kijátssza. A minimális munkabérekre, a több teljesítmény követelése a válasz, a munkaidő korlátozását munkások el­bocsájtásával ellensúlyozzák. Bedó és egyéb rendszerek bevezetése mind a dolgozók érdekei ellen van. Ilyen körülmények között érthető az Egyháznak intő szava, amelyet ha nem hallgatnak meg kellő időben a gazdasági élet irányítói, idővel sa­ját bőrükön fogják ennek kihatásait érezni. A tökéletes boldogság csak Isten útjain érhető el, aki erről az útról letér, legyen az nagytőkés, avagy nincstelen proletár, az rossz útra té­ved. Az Isten útja a szegénynek az engedelmességet, türelmet és kitar­tást mutatja, a gazdagnak pedig a megértést, az áldozathozatalt és a felebaráti szeretetet. Ha ezen az úton halad a szegénység és gazdagság, akkor ez a két tábor soha nem ke­rülhet egymással szemben. Az első lépést azonban ezen az úton a va­gyonosoknak kell megtenni, nekik kell az isteni parancsokhoz vissza­térni és akkor az általuk mutatott példa fogja ösztönözni a nincstele­neket, hogy ugyancsak Isten útjaira térjenek és munkaadóikban ne lás­sanak kizsákmányoló rabszolgatartó­kat, hanem embertársaikat. Még nem késő erre az útra rálépni, de sokáig várni nem szabad, mert a késedelem fokozza az elkeseredést és mindig többen lesznek, kik a helyes útról letévednek és Isten parancsainak fi­gyelmenkívül hagyásával akarnak sé­relmeikre orvoslást taláni. _y -y, 15 éves plébános! Jubileum Tizenöt éve annak, hogy a me­gyésfőpásztor Havas Mihály plébá­nost a vanyolai plébánia élére állí­totta. Havas Mihály ezen 15 év alatt híveinek lelkipásztora, községének pártfogója és embertársainak tanács­udója volt. Munkájának legnagyobb érdeme, hogy ezen idő alatt a híve­ivel egy lélekké fort össze, benne látták atyjukat, védelmezőjüket. Az egyetértés és béke megteremtése volt a legfőbb feladata, ezt a legteljesebb mértékben meg is valósította. Az al­í kotások serege igazolja tevékenysé­gét, megépítette a tanítólakást, temp­lomnak visszaszerzi harangjait, a templomorgonáját rendbehozatja, a vanyolai és nyőgéri templomokat kifesteti, tataroztatja, a nyőgéri fiók­egyház iskoláját újraépítteti stb. Ennyi alkotás után nem lehet csoda, hogy egy ilyen plébános megnyerte hívei szivét, barátai és ismerősei szeretetét, kik vele együtt csendesen ünneplik ezen bensőséges jubileumot. 3 város és tűzoltóság gyásza Mély megdöbbenéssel vette az egész város közönsége azon szomorú hírt, hogy Wolmuth Lajos városi számvevő, tűzoltó parancsnok folyó hó 5-én reggel váratlanul meghalt. Egy munkás élet szűnt meg ezúttal, minek elvesztését a város, a tűzoltó­testület és azon társadalmi körök, melyeknek az elhunyt tagja volt mé­lyen átérzik. A város szülötte volt ő, s itt töltötte le életének nagy részét a város szolgálatában. 1905-ben ke­rült a városhoz, 1922-ben számve­vővé választatott, s ezen tisztségét töltötte be haláláig. Elvitathatatlan érdemei vannak a városi tűzoltóság szervezése és a mai magas színvo­nalra emelése terén. 1909-ben lépett be a városi tűzoltósághoz mint se­gédtiszt, 1922-ben alparancsnok lett, majd 1928 óta parancsnoka a tűzoltó­testületnek. Mint tüzoltótiszt elnyerte a legmagasabb kitüntetést, a királyi díszérmet. Megszervezte a városi Mentőegyesületet, ennek ügyv. igaz­gatója volt. A tűzrendészet terén ki­fejtett munkájának elismeréseként kinevezett tb. vármegyei tüzrendészeti felügyelővé és a járásnak volt tény­leges tüzrendészeti felügyelője. Ki­vette a részét a válágháborúból is, a mozgósításkor bevonult és több mint 3 évi orosz fogság után az 1918 évben szerelt le. Mint a világháború katonája több háborús kitüntetésben ; részesült. Széles körök fájlalják Wolmuth Lajos elvesztését, ki mint tisztviselő feletteseinek legteljesebb elismerését és megbecsülését vívta ki, a köteles­ségteljesítés mintaképe voit. A város kicsinyje és nagyja egyformán sze­rette és tisztelte Wolmuth Lajost, ki közvetlen egyéniségével mindazok szivébe férkőzött, kik őt megismer­hették. A kérlelhetetlen halál férfi ko­rának teljében ragadta el szerettei, barátai és tisztviselőtársai köréből, kik emlékét örökké őrizni fogják. Temetése nagy részvét mellett d. u. 4 órakor ment végbe a Kálvária te­mető kápolnájából, amelyen megje­lent a város tisztikara, a tűzoltóság, a rokonság és tisztelők serege, hogy kifejezésre juttassa mélységes rész­vétett. A sírnál a város tisztikara és közönsége nevében dr. Uzonyi Kál­mán h. polgármester, a tűzoltóság nevében pedig Mihályi Sándor gazd. felügyelő könnyekig megható beszéd­ben búcsúztatták az elhunytat. Ugyan­csak szép szavakkal búcsúzott el a halottól Erdélyi Jenő tüzrendészeti felügyelő is. Jóleső érzés látni ... hogy a járókelők mint fordulnak be a járdáról az Isten házába, Krisztus látogatására. Napközben gyakran lá­tok egy-két perces látogatókat. Azon­ban az igazi eucharisztikus érzésüek minden hónap első vasárnapján este a plébánia templomban, és minden csütörtökön este a ferencesek temp­lomában. Ott térdelnek a szentségi Jézus titokzatos világának misztikus csendjében. Akikben eleven a hit, azok nem is zárkóznak el az elől, hogy be ne nézzenek a templomba Krisztus lá­togatására. A jó katolikusnak eucha­risztikus érzékkel kell rendelkeznie. Enélkül az érzék nélkül nincsenek egy házias meglátásaink, istenes pil­lanataink, boldog óráink és szent elragadtatásaink. Egész természetfeletti életünknek központja, világító napja : az Eucha­risztia. Az eucharisztiában itt maradi velünk az Úr. Krisztus eme földi tartózkodása nem passzió, azaz szen­vedélyes, hanem teljes mértékben aktiv. Krisztus a világnak kezeügyére akar lenni. Krisztus időre bele akar folyni az egyéneknek s a köznek az életébe. Krisztus kitárt kezeivel át­ölelve tartja ezt a vén földgömböt s szeretetének harmóniumkiséretével ismétli az örök hivogatást: Jöjjetek hozzám akik fáradtak vagytok, Igen, menjünk az eucharisztikus Krisztuhoz, mindenkor siessünk Hozzá, de különösen most ebben az eucharisztikus szentévben, amikor már óriási léptekkel közeledik felénk a nagy nap, hogy az egész világ előtt megjelenjen a világ Ura, a fe­hér ruhás Krisztus. Szeressünk templomba járni, sze­ressünk adorálni. Legyünk az Úr templomi szertartásainak hűséges szolgálói, legyünk a Monstrancia napraforgó virágai. Vigyünk színt és elevenséget templomunk csendjébe. Vigyük ebbe a csendbe szivünk do­bogását, hulldogáló könnycseppeink halk ritmusát, érverésünk imádságos tartását és lélektől feltörő sóhajok nesztelen szavát és ez esetben iga­zat adunk annak az állitásnak: Töb­bet ér egy perc áz Úr tornácában ezer másnál! Járjunk az Isten há­zába és igaz hitvallással készüljünk a szentévre 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom