Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-01-12 / 2. szám

Pápa, 1338, január 12., vasárnap. áHHs 16 FILLÉR POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszém: 199. Kiadóhivatal: Csáky-MÍca 21. Telefonszám: 157. Lap­tuiajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: ££&. N9SY GYÖRGY. •••niMHBBB Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Iparos továbbképzés. A céh-rendszer megszűnése óta azon fiatalsággal, kik hivatva voltak, hogy elődeik nyomdokába lépjenek, senki nem törődött. A tanonciskolák feladataiknak többé-kevésbbé meg­felelnek, sőt az utóbbi években a tanoncoktatás európai színvonalra emelkedett. A tanonciskola befejezése és az önnállosulás között azonban egy ür mutatkozott, mikor a fiatal iparosgenerációval nem foglalkozott senki. A tanoncoktatás bármilyen magas színvonalra is emelkedett, még nem volt elégséges, hogy a mai kor kö­vetelményeinek mindenben megfe­lelő iparost neveljen. Az ipariskolák helyes tantervük szerint a serdülő fiatalsággal leginkább általános is­mereteket akarnak megismertetni, s ezzel pótolni az elemi iskolák tan­anyagát. A gyakorlati és egyes szak­mákhoz szükséges ismeretek tökéle­tes elsajátításához a tanonciskolák­ban kötelezően előírt tanidő nem elégséges. Az iparnak óriási mértékben való fejlődése megkívánja, hogy az ipa­ros nevelés ne fejeződjék be a ta­noncoktatással, ennek a nevelésnek folytatódni kellene, sőt az ezután következő nevelés még fontosabb volna. A tanonc ugyanis, ha az ipar­iskolát elvégzi és segédlevelet kap, úgy gondolja, hogy most már min­den követelménynek eleget tett, to­vább tanulnia nem kell, egyedüli kötelessége elhelyezkedni, pénzt ke­resni és a szükséges segédi gyakor­lati időt valamiképen letölteni. Ez azonban nem elég. Az élet rohamos fejlődése ma már az iparostól is többet kiván, mint a múltban. Adórendszerünk bonyolultsága maga megkívánja, hogy az iparos nagyobb ismeretekkel rendelkezzék, mert ha nem, úgy üzemét, csupán emiatt nem tudja rentábilissá tenni, mert az adók útvesztőiben eligazodni nem fog. Magának az üzemnek a vezetése is több ismeretet kiván. A mai kor elvárja az iparostól, hogy kalkulálni tudjon; A gyakorlati élet sajnos azt mutatja, hogy az iparosok egy része minden tervszerűség nél­kül él, anélkül, hogy tudná, hogy egy-egy munkájára mennyi anyagot, munkát fordított, mekkora összeg esik egy-egy munkájára rezsijéből, a Az ingatlanközvetítők okirat készítési tilalma. Az ingatlanközvetítést szabályozó rendelet nem tartalmazóit rendelke­zést arra nézve, hogy a közvetítők készíthetnek az általuk közvelílett ügyletekről okiratokat, ami sok bajt és kellemetlenséget okozott, mert a jogban járatlan közvetítők legtöbb­ször a fe'ek kárára készítették el az okiratokat. Az igazságügyminiszfer legutóbb kiadott rende elében az ingatlan­közvetítőket mindennemű okirat ké­szítésétől eltiltja. Még olyan ügyle­tekről sem szabad okiratot készíteni, hol az ügylet blankettába volna fog­lalható. Nem szabad a közvetítők­nek telekkönyvi beadványokat sem szerkeszteni. Emelkedett a Járásbíróság Qgyforga A gazdasági viszonyok hü képét nyújtja a járásbíróság ügyforgalmi kimutatása, vagyis ha a viszonyok rosszabbodnak, akkor a peres ügyek száma nő; javulás esetén ped'g csökken. A pápai járásbíróság a megnövekedetí ügydarabokat csök­kent létszámmal intézte el, ami fo­kozottabb munkát igényelt, meri míg az 1935. évben 4 bíró, addig az el­múlt évben már csak 3 bíró intézte el a felszaporodott ügyeket. Az 1935. év folyamán az összes beérkezett ügydarabok száma 6334 volt, az 1934. évi 5959-el szemben. A tkvi ügydaraboknál egy kevés csökkenés mutatkozik, ugyanis az 1934. évi 9022-vel szemben az el­múlt évben csupán 8720 várt elinté­zésre. Ezen csökkenés |az adás-vétel csökkenésének és a bankkölcsönök megszigorításának tulajdonitható. A gazdasági viszonyok romlását leginkább szemlélteti a végrehajtási ! ügyek növekedése. Az 1934. évi | 652 végrehajtási üggyel szemben az 1935. évben 971 volt. A hagyatéki ügyek száma 367 von, itt az emelkedés 24 darab. Váltókereset befutott 143, 13-aI ke­vesebb, mint az 1934. évben. Növekedtek a büntető feljelenté­sek is, beérkezeti összesen 1046 fel­jelentés, a múlt évi 993 al szemben. Fiatalkorúakkal szemben 98 esetben lett lefolytatva az eljárás, ez a szám is 19-el emelkedett. A beérkezett keresetekből és fi­zetési meghagyási kérelmekből Íté­lettel nyert befejezést 485, az 1934. évi 380-a! szemben. Büntető iíélet 265 hozatott, míg 1934-ben csak 256, tehát az ítéletek száma is je­lentősen emelkedett, a korlátozott létszám ellenére. Az összes beadott keresetek száma 322, a fizetési meghagyás kibocsá­tása iránti kérelem pedig 463 volt. fő törekvése csak az, hogy a szom­szédját lekonkurálja, még akkor is, ha évek multán azt is veszi észre, hogy anyagkészletét, esetleg tőke­tartalékát felemésztette. Ezen visszáságok eliminálására a legalkalmasabb idő volna a segéd­idő, mikor a fiatal iparossegédnek ezen ismereteit lehetne bővíteni és az élet gyakorlati követelményeibe bevezetni. Örvendetes kezdeményezés tapasz­talható ezen a téren éppen a leg­utóbbi időben. A népművelődés ke­retében az Ipartestület foglalkozik azon tervvel, hogy az iparos to­vábbképzést rendszeresíti. A nép- | müvelés ennél áldásosabb tevékeny- i séget, aminek gyakorlati jelentősége is mutatkozni fog, nem is tudna ki­fejteni. A terv szerint egy könyvelési, levelezési tanfolyam és a különféle szakmák részére továbbképző tan­folyamok nyílnának meg. Az elő­jelekből látva az iparos ifjúság, sőt egyes önnálló iparosok is nagy ér­deklődéssel loglalkoznak ezen ter­vekkel. Az első lépés megtörtént, csak kitartás és munkakedv kell, ha ezek meglesznek, ennek rövidesen a haszna is mutatkozni fog és iparos­ságunk mindenben meg tud majd felelni a gyorsan rohanó élet köve­telményeinek s megállja helyét a mai nehéz gazdasági életben. FenySfSi. 4 R pápai állatepportról. Sok éve annak, hogy Pápa város állatpiaca oly nagy népszerűségnek örvendett volna export dolgában, mint az elmuli évben. Annál örven­deíesebb ez- a jelenség — mely a nem számított nagyarányú növeke­désről tesz tanúságot —, mert az ország minden része gazdasági visz­szaesés rémes igáját húzza. Mielőtt következtetésünket levon­nánk, lássuk az állatpiacunk export forgalmát számokban. Figyelemre­méltó a borjú kivitelünk: Ausztria (2088), Olaszország (361) és Buda­pest (6280) igénylése 11.978 drb. borjú voit, ekkora szám után már a tehén, ökör és ló kiszállítás alig ezret meghaladó arányszámát le sem lehet írni. De jriern az említett szám­adatokon van a hangsúly, mert, ha tekintjük a sertésexport még enné! is ha !almasabb fejlődését, ügy fel­tétlenül elégedettnek kell lennünk. Attól eltekintve, hogy a Poels et Comp. Angliába 20 279 drb. vágott állatot szállított, Németországba is 1156 drb hasított sertés került kiszállí­tásra és azonkívül belföldön a bu­dapesti Poels-konzervgyár, amely szintén angol érdekeltség, 1859 drb. vágott sertést igényelt. Összesen: 23.294 drb. Meg kell állapítanunk, hogy ez a hihetetlen szám nem teljesen a pápai állatpiacról került ki, de nagy rész­ben onnan s ha információnk helyes, akkor a pápai piactól vonták el oly módon, hogy a környező vidéken került összeszedésre. Vidékünk mind­jobban berendezkedik a speciális sertéstenyésztésre, hogy a jól fizető Bacon r.-t. igényeit ki tudja elégí­teni és mind kevesebbet legyen kénytelen a gyár a messze Somogy­ból, Zalából beszerezni a szükségletét. Ez az óriási exportvágás meg­hozta a város hasznát is. A vágóhíd forgalma az 1934. évihez viszonyítva jóval túlhaladja a 100 százalékos emelkedést. Misem természetesebb, hogy a vágóhídi dijak és husfo­gyasztási adó hatalmasat emelkedett. Tehát a város bevétele növekedett. De messzebb menő következte­tést is leszűrhetünk. A város és pia­ca ismertebb lett. Észrevehették, tud­ják, hogy létezik ez a kis városka, mert hasznát lehel venni. Ki kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom