Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-11-29 / 48. szám

PÁPA ÉS POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. ROMA Kilenc millió magyar szíve követi Magyarország kormányzójának római útját. Szívvel-lélekkel mindnyájan ott vagyunk, vele együtt örülünk a díszes fogadtatásnak és rajta keresztül juttatjuk kifejezésre szeretetünket és megbecsülésünket a nemes olasz nemzet, annak uralkodója és vezetői iránt. A sok szenvedés és sorscsapás után szinte lelki felüdülés és biztató remény nekünk magyaroknak ez a római utazás. Egyfelől kifejezésre juttathatjuk hálánkat az olasz nép iránt, amely első volt, ki Magyarország sérelmeit magáévá tette és elsőnek nyilvánította kifejezésre azon félre nem érthető akaratát, hogy Magyarországnak igazságot kell szolgáltatni. Az igazságot ideig-óráig el >chet hallgatni, de végképen eltemetni nem. Ennek tudatában is jólesett nekünk, hogy Itália volt az első, ki hazánkat ért igazságtalanságokat elsőnek felismerte és ezen pillanattól kezdve nem szűnik meg hangoztatni ezen sérelmek orvoslásának szükségességét. A világ közvéleménye az olasz kezdeményezés után napról-napra jobban belátja a békeszerződések által teremtett helyzet tarthatatlanságát és foglalkozik az orvoslás módjával. Nem lehet egy országot gúzsbakötni, kiszolgáltatni ellenségei kénye-kedvének. Magyarországra szükség van az európai egyensúly megőrzése végett is, mert a germán és szláv tenger összeütközési pontján mi vagyunk a mérleg nyelve, ha mi ezen szerepünket be nem tölthetjük, ágy ezen két faj összecsapása eredményezi az európai helyzet teljes felfordulását, ezt pedig senki sem kívánhatja. Biztató remény Horthy kormányzó római útja a jövőre, mert azok a meleg, baráti kapcsok, amik az olasz és magyar nép között már megvoltak, még szorosabbá fűzték ezt a barátságot és a két államfő kézfogása egy igéret a jövőre, hogy Olaszország minden körülmények között mellettünk áll és segítő társunk lesz igazságunk kiharcolásában. Talán nem történnek szenzáció számba menő politikai megállapodások, amik hazánk helyzetén pillanatnyilag változtatnának, de nekünk mégis értékes és kedves ez az utazás, mert mi barátságunkat nem haszon reményében ajándékozzuk, mi önzetlenül és szívből szeretjük barátainkat, kiktől ugyancsak a barátságot kaptuk és reméljük kapni a jövőben is. Olaszország ujjáteremtője a Duce az elmúlt hetekben nyilvánította félreérthetetien akaratát a magyar sérelmek orvoslását illetőleg. Mussolini szava nem szófecsérlés, eddigi kijelentéseinek is meg volt a maga súlya és gyakorlati jelentősége. Most Magyarország érdekében emelt szót, ennek is meg kell, hogy legyen a gyakorlati következménye. Ez a mi törhetetlen hitünk és akaratunk! A sok szeretet, fény és pompa ! láttára, amivel Magyarország kormányzóját Rómában fogadják, elfacsarodik a szívünk, szemünk örömkönnyekkel telik meg, mert érezzük, hogy mégsem vagyunk elhagyatva, van hatalmas barátunk, ki mellettünk áll, ki velünk érez, ki megérti bajainkat s ki ezekért ha kell, kész Sikra szállni is. Dr. Nagy GySrgy. Hararigszentelés r Uj harangok a nagytemplomban Már rógóta sérelme a pápai hivő katolikusságnak, hogy a világháború uíán a régi harangok helyett pótlásként, beállított harangok összetételüknél fogva nem adtak a nagytemplom pompás szépségéhez méltó hangot Németh József apátplébános ugyancsak magáé á tette a panaszokat és a nyomasztó gazdasági helyzet ellenére mozgalmat indított a harangok kicserélése érdekében. Ezután már a terv valósággá lett. Németh apát fáradságot nem ismerve dolgozott a szép terv megvalósítása érdekében és szinte egyedül az ő munkájának érdeme, hogy az új harangok fenn vannak nagytemplomunk tornyaiban és csengő szép szárnyalású hangjukkal hirdetik Isten dicsőségét. A három új harangot vasárnap reggel fényes egyházi körmenettel hozták be a vasútról. A papsággal az élén, kik teljes papi ornátusban voltak, felsorakoztak az egyes hivatalok vezetőikkel, a katonaság, város és egyházközség képviselete, az egyes testületek népes küldöttsége, az iskolák, leventék disszakasza, majd a hivők ezrei végeláthatatlan menetben haladtak a nagytemplom felé. A harangok feldíszítve virágos kocsin jöttek a menetben. A menet a nagytemplom főbejáratához érve, megkezdődött a beszentelési szertartás, mit Németh József apátplébános végzett fényes papi ! segédlettel. A beszentelésí szertartás után kezdődött a szentmise, melyet ugyancsak Németh apát celebrált, a szentmise alatti szentbeszédet pedig Szentgyörgyi Ignác esperes mondotta. Héifőn kezdődött meg a három harang felszerelése a tornyokba, amely munkálatok csak keddre nyertek befejezést és kedden délelőtt megszólaltak egymás után, majd végül együttesen, hogy örökké hirdessék Krisztus királyságát. A harangok leírása: A legnagyobb harang Jézus Szent Szívének tiszteletére ván szentelve. Felírása egyik oldalon: „Jézus Szentséges Szíve jöjjön el a Te országod", másik oldalon: Gróf Esterházy Tamás kegy urasága idején, 1936. Súlya 1393 kgr. A középső harang Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére van szentelve. Felírása: „Magyarok Nagyasszonya könyörögj a Te népedért", a másik oldalon özv. dr. Szkicsák Jenőné úrnő ajándéka, 1936. Súlya 678 kgr. A harmadik harang Szent István király tiszteletére van szentelve. Felírása: „Hol vagy István király? Téged magyar kiván. Gyászos öltözetben Te előtted sírván", a másik oldalon 1936. Súlya 301 kgr. A harangokat Schlezák Ráfael harangöntő mester, budapesti öntödéje készítette és minden tekintetben kitűnő munkát végzett. A harangokat Budapesten és Pápán is több szakértő megvizsgálta és a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak szépségéről és kitűnő ötvözetéről. A falu és a művészet A művészetnek — az ősi népművészetektől eltekintve — kevés szerepe van a falvak életében. Pedig a művészetnek léleknemesítő, magasabb szellemi igényeket teremtő, új és egészséges irányokat termelő képessége elvitathatatlan. Itt csak a két művészeti ágat ragadom ki: a zene- és képzőművészetet, mely leginkább alkalmas a falun való kifejlesztésre és a fenti célok megvalósítására. A zene művelése nem új falun. Mindenütt találunk énekkarokat, sőt a „Gyöngyösbokréta" bemutatókon és dalos-versenyeken meglepő előadásu, többszólamú dalárdákat is hallottunk. Innen kell a magasabb, a művészet felé vezető útnak kiindulni. A hang és hallás a legtöbb embernek adva van. Kiskorától kell ezt az adottságot gondosan gyúrni, fejleszteni szakszerűen. Itt elsősorban a tanitó kell, hogy átérezze magas hivatottságát, akinek nem szabad megállni és megelégedni a mechanikus, gépies előadással, hanem át kell éreztetni, öntudatossá kell tennie a zenét. Az ő feladata a hangjegyeket népszerű tanítással megismertetni, a tehetségeseket kiválasztani és továbbképzésre ösztönözni. A középiskoláknak, zeneiskoláknak ezt a feladatot át kell venni és tovább vinni, a tehetséget a neki megfelelő hangra és hangszerre specializálni. A képzőművészetnek szerintem nagyobb jövője van falun. Léptennyomon bukkannak fel „őstehetségek", akik országos feltűnést keltenek. Képezni azonban senki sem akarja őket, mert a „hozzáértők" szerint csak így érdekesek és eredetiek. A képzőművészetnek mai iránya azonban mást enged következtetni. Ugyanis az egész vonalon, főleg a Képzőművészeti Főiskolán épen az a tendencia, hogy az egyéniségnek szabad utat kell engedni. Tehát nem szorítják sablonos formák közé a tehetséget, hanem a művészeti lehetőségek és arra vezető eszközök bemutatásával az egyéniség sokoldalú érvényesülését segítik elő. És vájjon a faluban, mely közvetlenül a természetben él és mindig ősi forrása volt a művészeteknek