Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-11-15 / 46. szám

POLITIIEI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VISlRNIP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Cséky-utca 21. Telefonszám: 157. Lap­tulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. A filiá Irta: Nagy Miklós A filiák kérdése a magyar katoli­kum problémák rengetegében egyike a legjáratlanabb utaknak. Joggal mondhatjuk járatlan útnak, mert erről a kérdésről a katolikus közélet teljes tájékozatlanságban van úgy sorsdön­tő fontossága, mint megoldási lehe­tőségei tekintetében. A filiák vallási élete ezenfelül mindenféle tradicio­nális csökevénnyel van guzsbakötve még ott is, ahol régóta van templom. Sok templomos filiában még most is az évszázaddal ezelőtt elrendelt szent­misék száma az irányadó a katoliku­sok megsokszorozott száma ellenére (havonta egy mise). Van igen sok filia, ahol a katolikusok száma a ki­számíthatatlan történeti fejlődés miatt messze fölibe nőtt az anyanegyház hivei számának. Ugyancsak hátrányos pasztoralis szempontból a misék za­varos időrendje. Igy pl. a hó harma­dik vasárnapján a filiákon van a tíz­órai mise, az aeyaegyházban persze előugrik 8 vagy Va 9 órára. Maga *a lakosság is akkor döbben a válto­zásra, ha 7 órakor meghallja a hívó első harangszót. Vannak plébánosok, akik igen helyesen szakítottak a mult eme csökevényével és következetes­séget hoztak be ebbe a zavarba. De ez a saját egyéni akciójuk nem volt általános, országérvényü rendelet hiá­nyában. Természetesen olyan boldog filia még kevés van, ahol a szent­misék időrendjén kellene töprengeni. Mert a legtöbb filiában vagy egyál­talán nincs, vagy legfeljebb tizenkét szentmise mondatik egy évben. A statisztika adatai szinte áttüze­sednek, amikor egymás mellé állítjuk azokat. A mai Maagyarországon a lakosság 67 %-a,kereken 6 millió lakik falun és pedig 3362 /három ezerháromszáz hat vankett ő) község­ben. Pl bánia 1550 (egyezerötszázöt­ven/ faluban volt 1930.-ban, tehát több mint 1800 falu van pap nélkül kb. másfél millió katolikussal. Min­den vasárnap százezres tömegeknek kell órákon át gyalogolniok, hogy szentmisét halgassanak. Hogy a kérdést közelebbről meg­világítsuk, megvizsgáltuk két egyház­megye (egy teljes és egy-egy rész­egybázmegye) hivatalos adatait. A nagy egyházmegye sematizmusa je­lez 800.000 katolikust, (1933. az u. n. anyaegyházon kívül az Index Fi­liarum 1032 filiális községet és ta­nyát jelez. Vagyis átlagban egy anya­egyházhoz négy filia tartozik. A több mint 1.000 filia közül 120 községben van tempiom, vagy kápolna. 800 fi­lia és tanya templom nélkül szűköl­ködik. összehasonlítás kedvéért meg­említjük, hogy míg egy egyházmegye 800.000 katolikusának az anyaegy­házakkal eggyütt kb. 350 temploma van, addig a felényi protestánsoknak kb. kettőszáznyolcvan templom áll rendelkezésükre. Vannak anyaegyhá­zak, melyekhez tíz-tizenöt filia is tartozik. A filiákban igen sok helyen több a hívők száma, mint az anya­egyházban. Igy pl. az anyában öt­száz, a filiákban kéíezer katolikus. A filiák távolságát is jelzi a sematizmus. Átlagos távolsága egy órai út, de van bőven két órás távolság is. Gyakor­latilag véve: ha egy fiüás szentmisét akar hallgatni akkor elindul reggel nyolc órakor és hazaérkezik délután egy ő;ára. A megvizsgált rész-egyházmegye 49 plébániát jelez 142 filiával. Te­hát átlagban három filia jut egy anyaegyházra. De van plébánia tizen­egy filiával, sőt egyik városi paró­kiának is k'ienc falusi filia jút pasz­torálásra, A távolságot itt kilométe­rekben jelzik. Átlagos távolsága a filiáknak 5-8 kilométer, de akadnak 12-14 kilométeres távolságú filiák is. A filiák templomépítési és szerve­zési küzdelmeiről külön fejezetet le­hetne és kellene írni. Valóságos épo­sza lenne ez a magyar katolikum hősi erőfeszítéseinek a válságos idők­ben, ahol a pap és a hivők ember­felettit végeznének egy-egy filiális templomot, iskolát felépítve. A filiális problémák három egy­másután következő állomása: tem­plomépítés, szentmisék bevezetése, majd lelkészség megszervezése. Ez utóbbihoz minden hozzászólás és kritika ildomtalan, sőt igazságtalan hiszen az egyházi hatóságok meg­feszített erővel dolgoznak az uj lel­készségek megszervezésén. A temp­lomépítést és az ebből folyó szent­misék bevezetését azonban igen elő­segítené némi rendszer, közös munka­erő beállítása, ami a magán- kezde­ményezések energiaforrása lenne. 1800 (egyezernyolcszáz) filia szörnyű elhagyatottsága várja ezt a testvéri, céltudatos, jövőt mutató, országosan közös munkatervet, amilyen a né­met dia spórákban már évtizedek óta folytatja munkáját. Most kellene felfokoznunk másfél millió katolikus lelki önállósítási törekvéseit. Ha pl. országos kuitúradóként minden lélek 4 fillért fizet, legalábbis oly fontos missziót teljesítene egyetlen fillére templomadó bevezetése, amely ösz­szegek filiák épülő templomai segé­lyezésére lenne fordítva. Egy köze­pes egyházmegye félmilliós katolikus­sága egy fillérnyi adója ötezer pen­gőként szétosztva öt filia közt nem­csak a testvéri összefogási hirdetné, de a filiák buzgóságát is megkétsze­rezné. Tíz év alatt ötven új templom­hoz segített a falakat fölrakni! Ez egyetlen fillér célját az egyházmegye minden tag maga előtt látná. Az összes egyházi természetű adók közt ez lenne legnépszerűbb idők folytán kellő fölvilágosítás mellett. Még fontosabb ennél a szentmise­szolgáltatás elrendezése. Itt is bizo­nyos országos viszonylatú rendezésre gondolunk. Legfőbb elv a mai élet, a filiás hivek száma. Föl kell tehát göngyölíteni sok eddigi szokásjogot és egységre hozni. Mert lehetetlen helyzet az, ha az anyaegyház nyolc­száz katolikusa mindennap szentmi­sét kap és a filia ezerötszáz hive csak minden második, vagy harma­dik vasárnapon. A falusi lelkészek dotációjának is ezzel az uj munká­; val kellene arányban állni. . . Szlovenszkói és kárpátaljai irók estje Pápán A Közművelődési Egyesület egy a maga nemében is ritkaság szám­ban menő irodalmi est megrendezé­sével kedveskedett a pápai, kulturát kedvelő közönségnek. A folyó hó 10-én megtartott irodalmi estére si­került az egyesület vezetőségének megnyernie a magyarországi körúton levő szlovenszkói és kárpataijai író­nemzedék legjobbjait. Az irodalmi est szereplői voltak Szombathy Vik­tor iró, Tamás Lajos költő, Mezei Gábor a felvidéki ujságirónemzedék kiválósága, mindannyian már orszá­gos nevet elért kiválóságai a szlo­venszkói irónemzedéknek. Méltóan kiegészítette a keretet az ugyancsak megszállott területről származó Csu­ka Zoltán a Láthatár c. kisebbségi folyóirat szerkesztője. Az irodalmi esten jelen volt a vá­ros elitje és zsúfolásig megtöltötte a Griff-szálló nagytermét. Az elő­adást dr. Sulyok Dezső orszgy. kép­viselő szépen felépített és gondola­tokban gazdag beszéde vezette be. Beszédében a mai helyzetet Ovidius hőséhez hasonlította, ki elől a föld, viz el volt zárva, csak a levegő, a szellem útja volt nyitva. Az elszakí­tott magyarság irói is ilyen helyzet­ben vannak, a szellem útja áll előt­tük nyitva és ez köti össze a ma- ! gyarság szétszakított törzsét. A gond- ' viselés keze őrködik a magyarságon és ez tette lehetővé, hogy minden szerencsétlenséget túléltünk. Vázolta a háború utáni kisebbségi irodal­mat, uj szint uj életet lát ebben fel­csillanni. A kisebbségi irodalom emberibb igazabb mert sok meg­próbáltatásban van része. A nagyhatású bevezető beszéd után Mezei Qábor a „ Szlovensz­kói magyar élet" cimen tartott egy hatásos és figyelemreméltó felolva­sást, vázolta a kisebbségi magyar­ság helyzetét, kultúrkapcsolatait az óhazával és azokat a törekvéseket, amelyek az elszakított magyarság irói nemzedékét áthatják. Szombathy Viktor elsősorban Ta­más Mihály felvidéki neves iró, ki a körúttal járó fáradalmak miatt már nem tudott megjelenni az elő­adáson, Drót c. novelláját olvasta fel Tamás Mihály a gyermeklélek kitűnő ismerője hangulatos színek­kel ecseteli a fejlődő gyermek gon­dolat és érzésvilágát. Szombathy Viktor a továbbiak során saját no­velláját „Kisteleki cikket ir" olvasta fel kitűnő előadában. A novella élénken szemlélteti az egyszerű pa­lóc gondolkozását és naiv furfang­ját. Szombathy Viktor a tollnak ki­váló mestere ugy ezen és más Írá­sai is tetszetős formában vázolják elénk a Felvidék lakósainak lelkü­ségét, írásai mindvégig zamatosak és kifejezők. A felolvasott novella sok derűre adott okot, a közönség

Next

/
Oldalképek
Tartalom