Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-10-18 / 42. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VISARNIP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Az egyke lélektani eredménye A közelmúltban hosszabb kocsiutat tettem egy faluba. U unk temető mellett vitt el, ahol megrendítő látvány tárult szemem elé. Néhány napos sírdomb impozáns márvány sírköve előtt egy asszony fetrengett görcsös zokogásban. Megilletődve kérdezősködtem a vidéki kocsistól a tragikus eset története felől. Megtudjam, hogy egy jómódú gazda 21 éves egyetlen fiúgyermeke öngyilkosságot követett el, meri az apja megszidta. Azóta félig tébolyodott anyját erővel sem lehet a sírtól elcipelni és oda lett a család minden reménye és boldogsága. Utam további részén már nem tudtam gyönyörködni a falu fehér házaiban, a zöld mező üde színében. Egyre előttem lebegett a 21 éves ifjú tragédiája. Vájjon miiyen lélektani motívumok játszottak közre, hogy egy atyai feddés öngyilkossá tet e a fiút? És hirtelen tisztán állt előttem, hogy ez a megdöbbentő eset a magyar falu rákfenéjének: az egyke lélektanának eredménye. Mindenki és minden egyért, osztatlanul. Szülő, szeretet, vagyon az egyetlen gyermekért. De sohasem megfordítva! Ebben a szellemben nevelődik a féltett „egyke". Ő áll a világ középpontjában és Ö körülötte forog az egész világ. Minden kívánsága parancsolat. Lába elölt a leg kisebb göröngyöt is elsimítja szülei majomszereíeie. Ha beteg, Őt ápolja az egész világ. Szóval Ő a család koronázatlan királya, ura és parancsolója. És vájjon melyik gyermek ne venné észre, hogy ő a legkedvesebb, a nélkülözhetetlen, a vetélytárs nélküli? És melyik gyermek nem használja ki ezt a kiváltságos helyzetet? Bizony, az „egykés" szülő abban a pillanatban elveszti gyermekét, mihelyt az tudatára ébred nagyhatalmi helyzetének. Mert a gyermek értékítélete, mellyel mérlegelni tudná az érdekében tett szülői áldozatkészséget, csakhamar követeléssé fajul. A hálaérzés helyét a természetesnek talált önelégültség érzése váltja fel. Nem tud gyermeki módon örülni semminek, mert megszokta kívánságai ellentmondás nélküli teljesítését. Ha azután férfikorba serdülve az megyéspüspök őszi bérmaútja Dr. Rott Nándor megyésíőpászíor október 8-án kezdte meg őszi bérmaútját. A főpásztor első útja Külsővat községbe vezetett, hol folyó hó 9-én osztotta ki a bérmálás szentségét, majd innen Nyárádra ment, honnan 9-én délután Pápára érkezett. A főpásztort bérmaútján elkísérték Serák József kanonok-plébános és Pfeiffer József dr. püspöki tanácsos, szentszéki jegyző. Szombaton délután 4 órakor a rossz idő ellenére is több száz főre rugó közönség gyülekezett a borsosgyőri vámnál felállított diszkapunál, honnan a főpásztornak érkeznie kellett. Jeien volt a város tisztikara dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester vezetésével, á ref hitközség Ölé Sándor, az ev. hitközség pedig Schöck Gyula lelkész vezetésével, ezenfelül az izr. hitközség is egy nagyobb küldöttséggel képviseltette magát. Négy óra után pár perccel megérkezett Nyárád felől a megyéspüspök autója kíséretével együtt. A diszkapunál dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester a város nevében bensőséges szavakkal üdvözölte a főpásztori hivatalos útja alkalmával. Dr. Rott Nándor megyéspüspök válaszában megköszönte a fogadtatást. A menet most már kiegészülve a fogadóbizottságok tagjaival, a város felé tartott. A Korvin-utca elején egy újabb diszkapu volt felállítva, hol Handl József, a róm. kat. hitközség elnöke, a hitközség képviselőtestületének az élén fogadta a főpásztort. Innen a menet a nagytemplomhoz vonult, melynek főbejáratánál Msgr. Németh József apát-plébános a papság élén teljes egyházi ornátusban fogadta a megyéspüspököt, ki kíséretével a templomba vonult. A bérmálás folyó hó 11-én, reggel 9 órakor szentmisével ,kezdődött, melyet dr. Rott Nándor megyéspüspök teljes főpapi ornátusban pontifikált. A szentmise alatt a főtemplom énekkara énekelt Marton Győző karnagy vezetésével, közben pedig a Kárpát Dalkör zenekara Sümegh Lotár vezetésével adott elő szebbnél szebb zeneszámokat. A szentmise végén Serák József kanonok-plébános emelkedett szellemű szentbeszédet tartott. Ezután vette kezdetét a bérmálás. A megyésfőpásztor 655 egyénnek osztotta ki a bérmálás szentségét (fele férfi fele nő). A bérmálásnál a helyi papság nagy része segédkezett a főpásztornak. A bérmálás befejeztével dr. Rott Nándor főpásztor közvetlen . szavakkal méltatta a bérmálás jelentőségét, majd áldást osztott. élet előtt áll és könnyelmű felfogása az első lépéseknél épen a szülő irányító intelmébe ütközik, nem haji fejet, hanem inkább az életet taszítja el magától, kegyetlen bosszút állva a mindent egyre feltevő szülőkön. De ha nem is hasonul meg önmagával az élet kezdetén, akkor is egy új jeilem-tipus kialakítója lesz az egyke. Mert ahogy a szülői szeretetben is versenytárs nélkül, osztatlanul sütkérezett, úgy — ami épen a főcél — a vagyonba is teljes joggal, versenytárs nélkül kerül. Ez az ambíciót nem ismerő jellem egy modern Pató Pál típusát teremti meg. Hovatovább a gyermekkorától szabad életet élő egyke lába alól az osztatlan vagyon osztatlanul csúszik ki, mert hiányzik jelleméből a küzdeni akarás és lemondani tudás életerős vonása. Egy boldogtalan, örökké rettegő, gyermeke szeretetét nem ismerő szülő áll szemben egy gyermeki kacajtói és zsivajtól hangos, gyermeki szeretettel megáldott családdal. Egy örülni nem tudó, kötelességet, szeretetet, végleteket nem ismerő gyermek áll szemben sok életrevaló, munkás, törekvő gyermekkel. Nem kétséges, hogy melyik szülő méltóbb a megbecsülésre és melyik gyermekből 'lesz a nemzet szilárd alapját alkotó talpig ember! Nemhiába volt tehát a Katolikus Nagygyűlés „Krisztus és a falu" c. idei kereíprogrammjának egyik főpontja az egyke elleni küzdelem, mert az egyke súlyos és mélyreható lélektani problémái nagyban hozzájárulnak a magyar faj rohamos pusztulásához. Ifj. Nyáfl DastS. „Herceg, hátha megjön a tél is" Irta: Magyarász Ferenc dr. I. Egy irodalomtörténetben lapozgatva, véletlenül megakadt a szemem Babits Mihálynak idézett cimü regényén, melynek nem annyira a tartalma, mint inkább a címe keltette föl a figyelmemet. Mert bizony akármily magasra is tornássza föl magát a nap meleg sugaraiban az ablakomon levő hőmérő higanya, akármint hangoztatja is a rádió az enyhe éjtszakákat, s akármennyire hódoljanak is a hölgyek a mezítlábas, szandálos és festett lábkörmü divatnak: a tél nemcsak hátha, de egész biztosan megjön., rendesen hamarabb, hogysem gondoituk volna, és keményebben, mintsem szeretnők. Megjön a tél is, és vele együtt megjönnek azok a gondok is, melyeknek voliaképen nem is kell megjönniük, hiszen igazában e' sem mentek. Itt lesznek, itt vannak újra a téli feladatok, melyeknek megoldására sohasem lehet eléggé korán fölkészülnie sem az egyes embernek, sem az egész társadalomnak. E téli problémák közül szeretnék egyet-kettőt tollhegyre venni. Az első a városi és falusi lakosság munkaalkalmának és keresetének a biztosítása. Mindkét fajta lakosság más-más lapra tartozik, mindkettővel külön keli foglalkoznunk. * A városi lakosság munka-ellátását kétségtelenül nehezebb problémának tartjuk, mirtt a falusiét. Először is a falusi élet ismerője tudja, hogy faluhelyen van ugyan szegénység, de — legalább nálunk a Dunántulon — az a nyomor, amelyben a nagyvárosok nincstelensége elképzelhetetlen módon sínylődik: faluhelyütt ismeretlen. Falun az emberek jobban ismerik egymást és egymás baját, s ha nem is egészen ingyen és érdektelenül, de akarnak és tudnak is egymáson segíteni. A falu elhagyott szegénye tudja, mikor, hol kopogtathat egy harapás kenyérért, egy csöbör tejért, egy zsompor burgonyáért. Városhelyen azonban először is emberemlékezet óta aránylag több a szegény mint falun, mart a régi