Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)
1936-01-26 / 4. szám
1936 lanuár 26 PÍM ÉS VIDEKE 3 Február 1-én KATOLIKUS BÁL a Griffben. Hamis kétpensösök vannak Búzás József villanytelepi tisztviselő a napokban feljelentést tett a rendőrségen, hogy valaki fizetés gyanánt hamis két pengőst adott át neki. A két pengőst átadta a rendőrségnek, ahonnan vizsgálat céljából felkíildték a m. kir. pénzverő intézethez, ahol megállapították, hogy a hamisítvány rendkívül jól sikerült és nagyon alkalmas a megtévesztésre. Nemcsak Pápán, hanem az egész ország területén terjesziik ezeket a jól sikerült himis két pengősöket, úgy hogy az ország különböző részeiből 264 darab ilyen pénzt küldtek be a pénzverő intézethez vizsgálat céljából. A rendőrség nyomatékosan felhívja mindenki figyelmét, hogy a két pengősöket alaposan nézzék meg, és a hamisítványt azonnal szolgáltassák be a kapitányságnál. A nyomozás erélyesen folyik a hamisítványok terjesztőinek kézrekeritésére. Estélyi kombiné " m i f r>VY rw\inir tijavtinjw^ Óvadékos állást tares egy hiflid&zBtt magyar. Még élénken emlékezetünkben élnek azok a borzalmas napok, ameKeket a Jugoszláviához csatolt Délvidék magyarjainak kellett átélniök 1934 év végén. Sokezer magyar testvérünknek keilett akkor otthagyni családos házat, főidet, csík azér>, mert magyarok voltak Erre a szomorú sorsra jutott Urb/n jános nagy becskerek i születésű 34 éves elszakított magyar, kit 1934 december 9 én családjával együtt ki üldöztek. U bán 2 gyermekével (az egyik 8 éves, a másik 6 éves) és feleségével a többi kiutasította! együ't először Budapestre került, hol a főváros közellátásban részesítette ő l,et. Majd mikor az ország különböző részeibe helyezték őket, 8 hónappal ezelőtt Uibán családjával együtt Pápára került. Itt kb. 3 hónapig közel > át ás ban részedül', azóta könyöradományokból é'nsk. A legu óbbi napokban a belügyminiszter Urbán J nos részére 500 P-t utalt ki, hogy ebből magának txisz enciát etevttsen. Ez azonban tevé-s ahh >z hogy őrálló exisztenciát létesí rsen és csaladját ii fenn tudj*H tartóni, azért ezúton is felkérünk mindenkit, aki Urbán János részére óvadék mellett bármifile állást tudna biztosítani, tudassa ezt szerkesztőségünkkel. Az 500 P óvadék a városházán van. Egy sokat szenvedett magyar íestvérünkön és két apró gyermekén segítenénk ezzel. tökéletes kivitelben után sí 471 Gyógyfűzők, haskötők, lúdtalpbetétek orvosi rendelésre is. Kerülő úton szerzett lisztet. Kedden, janu'ir 21-fn este 8 órakor a Jókai- utca vég^n szolgálatot teljesítő rendőrőrszemnek fel;ün', hogy egy férfí hatalmas zsákkal a hátán jött a Veszprémi ut L-löl és ijedten néze't jobbra-balra. Feltűnő lévén az idegen férfi idegessége, a rendőr feléje ment, mire a férfi el akart illanni, de a rendőr ufána eredt és csakhamar sikerült is elfognia. Kihailgaíás során derült ki, hogy a férfit Molnár Istvánnak hívják, Kéttornyulakon lakik. A náía talált zsákban 60 kg. liszt volt, amelyet akkor lopott a Hatkerekü malomból és haza akarta szállítani.* Nyomozás során derült ki. hogy Molnár Istvánnak a lopás elkövetésénél segítőtársa is volt. Az eljárás megindult a tényállás teljes tisztázására. góban. Gyógyszertárakban kapható Hangverseny. A közművelődési Egyesület január hó 30 án. csütörtökön este fél 9 órakor rendezi III. számú bérleti hangversenyét a Griff nsgytermében. Közreműködik Kerpely Jenő gordonkoművész, zongorán kísér Gát József zongoraművész. Ismeretterjesztő előadás. A háborús propoganda repülőgépek útján és ennek veszélyeiről f. hó 29 én délután 4 órai kezdettel ismeretterjesztő előadás tartatik a Jókai MozA ZENÉLŐ ÓRA. Novellapályázatunkon III. díjat nyert novella. Baumann mester nagy munkában volt. Órát csinált, zenélő órát. Élete remekén dolgozott. Azt akarta, hogy ez az óra egyetlen legyen a világon, örökké éljen, mint a szerelem, amely őt hevítette. A lelkét is belevitte munkájába. Az óra zenéjét Schubert Szerenádjából vette. Azért választotta ezt a szerelmeseknek való melódiát, hogy minden órában, mikor megszólal, emlékeztesse kettőjüket a lángoló nagy érzelmükre. A kis svájci falu legszebb leányának szánta nászajándékul, aki egy hónap múlva az övé lesz ... Az ablak hirtelen elsötétedett. Pajkos kékszemű, szőke hajú arc nézett be kívülről. Behallatszott vidám nevetése. — Gyere be Gréte — integetett a mester örömmel. Az ajtó kinyílt és a bájos fiatal lányka beszaladt a szobába. — Szervusz Jancsikám 1 Olyan kíváncsi vagyok a zenélő órára. Mutasd, szól már? Az egész faluban erről beszélnek. Olyan büszke vagyok rád 1 Baumann mester megsimogatta Gréte bársonyos haját. Sohase hitte volna, hogy negyvenéves szíve mégegyszer lángra tud lobbanni, hevesen, mint egy husz éves ifjúé. — Kis menyasszonyom, most fogom kipróbálni az órát. Most adom bele az életet, amely mozgatja és megszólaltatja a napnak minden órájában. Most fog beleszállni a lélek, az órák lelke, amely a mi szerelmünk jegyében született. -— Milyen szép lesz! Csak a mienk lesz egyedül a világon — áradozott Gréte. Csak nekünk fog zenélni! Milyen szép rajta a csókolózó galambpár ! Ugy-e Jancsi, ez mi vagyunk? — Mi ketten édesem — felelte Baumann mester. Azután felhúzta a rugókat. Az óra hajszálfinom hangon pengette a szerelmes dalt. Gréte a fejét Baumann mester vállára hajtotta és szerelmesen dúdolta szövegét: — „Meg ne hallja, meg ne lesse jöttöd senki se" ... A melódia szállt, szállt és a két szívben megpihent. Az óra elhallgatott, a két szív tovább dalolt... Tavasz jött, aztán nyár. Baumann mester kis feleségével, Grétével boldogan élt. Mint a galambpár, amely a zenélő órán csókolózott. Gyakran kirándultak a zöld svájci hegyekbe. Gréte vidám nevetésére a lombos erdő vadgerléi visszakacagtak. Baumann mester újra husz éves volt, a szerelme pedig örök. A szerenád minden órában megszólalt az állvány tetejéről. Minél többször szállt el édes hangja, annál szebbnek tetszett előttük ... Zimankós, hideg őszi idő volt. Baumann mester Gréte ágya mellett ült. Az olajlámpát homályosra csavarta, hogy ne bántsa a beteg szemét. A vihar tombolt, mint husz évvel azelőtt, mikor első szerelme rútul cserben hagyta, hogy világkerülő emberré tegye. — Vizet Jancsikám ... égek ... — sóhajtotta a beteg. Baumann mester könnyet morzsolt el szemében, aztán citromos vizet adott a betegnek. Az ajtó halkan kinyílt. Az orvos jött be. Baumann mester könyörögve nézett az öreg orvosra. Az orvos megvizsgálta a beteget, aztán lehajtott fejjel félrehívta a mestert. Halkan, szomorúan beszélt. — Mester, csak az Isten segíthet. Szegény törékeny kis teremtés nem tud megbirkózni a hatalmas lázzal. Imádkozzon az Istenhez. Ha a holnapot megéri, még van remény. Én már semmit sem tehetek. Az orvos elment. Baumann mester összeszorított fogakkal állt. Nézte a halkan pihegő, drága beteget. Az ő betegét. Nagy fájdalmat érzett szivében. Aztán megrázta a fejét: — Nem, nem lehet, hogy ezt is elveszítse I Hiszen csak most tudta meg, hogy mi az igazi szerelem. Nem rabolhatja el a sors az ő tavaszát, mikor csak most lopta a szívébei — Jancsikám ... hol vagy . . . nem látlak I Ugy félek ... — nyöszörögte a beteg. Baumann mester majdnem felzokogott. Megsimogatta Gréte lángoló arcát. — Ne félj kis angyalkám . . . itt vagyok. A doktor ur is itt volt . . . azt mondta, hogy minden rendbe jön ... aztán együtt mehetünk ismét a szép hegyekbe . . . mikor a hó esni fog és minden csil'ogó fehér lesz !.. — Igen Jancsikám . . . olyan jő volna a hó ... a jég ... olyan meleg van itt. . . nem birom . . . — Bizzái az Istenben édesem, megsegít. . . Baumann mester összekulcsolta kezét és felfelé nézett. — Jancsikám . . . hol a zenélő óra ... a mi óránk ? . Baumann mester felsóhajtott: