Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)
1936-01-26 / 4. szám
POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÍRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: s Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. N3QY GYÖRGY Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. V. GYÖRGY. Kedden a világ közvéleményét alaposan megrázta azon hir, hogy a hatalmas angol világbirodalom úra V. György angol király életének 71. évében elhalt. Más uralkodók is elhunytak a közelmúlt években, de egyiknek elhalálozása sem támasztott olyan általános érdeklődést és részvétet. Az elhalt uralkodó nemcsak király volt és egy hatalmas nemzet úra, hanem mint ember érdemelte ki az egész világ szeretetét és megbecsülését. Történelmi értelemben V. György nem volt hatalmas uralkodó, mert nevéhez, uralkodásához semmi olyan nevezetes esemény, haditény, reformalkotás nem fűződik, amit fogalmaink szerint, mint megörökítésre méltó történelmi eseményt lehetne feljegyezni. Ennek ellenére is az utóbbi évszázadok]egyik legnagyobb uralkodója költözött el vele az élők sorából. Mivel érdemelte ki V. György az egész világ közvéleményének egyöntetű szeretetét és megbecsülését, ha nem volt tulajdoképeni hatalmas uralkodó, kinek nevéhez nagy tettek és alkotások fűződnek? Anglia elhunyt uralkodója több volt, mint hatalmas uralkodó, ő a 450 millió angol alattvaló atyja volt és éber őre volt a világ békéjének. Emberileg sokkal nagyobb lelkierő és emberi kiválóság kell ahhoz, hogy egy uralkodó ilyen hatalmas néptömeg, a világ emberisége egynegyed részének szívéhez tudjon férkőzni, alattvalói mindegyike benne ne az uralkodót tekintse, hanem a szerető apát, ki alattvalóinak minden gondját és baját magára veszi és legfőbb törekvése, hogy népét boldognak lássa. Elsősorban ember volt az uralkodó, ki féltő gonddal őrködött népei boldogságán. Uralkodása kezdetén kezdett tért hódítani a demokrácia. Nem zárkózott el akkor sem a világ haladása elől, belátta a kor követelményeit és saját uralkodói hatalmának megcsonkításával igyekezett népét kielégíteni. Nem pályázott hadvezéri babérokra, nem kedvelte a tündöklést és ünnepeltetést, leginkább visszavonult elárvult íróasztala mellé és ott csendben dolgozott az angol családi összetartás kiépítésén, mai nagymértékben sikerült is, mert a hatalmas birodalom minden polgára, lett légyen az a világ legtávolibb részén is ezen család egyenrangú polgáráA Máv. igazgatóságának rendelete a protekció el A m. kir. államvasutak igazgatósága a minisztertanács kifejezett hozzájárulásával szigorú rendeletet adott ki, amely súlyos pénzbírsággal, ismétlődés esetén pedig fegyelmi eljárással sújtja azokat a tényleges szolgálatban álló vasúti alkalmazottakat, akik akár előléptetésük kérdésével kapcsolatban, akár bármely más szolgálati ügyükben közbenjárók közreműködését veszik igénybe. Minthogy pedig az illető alkalmazottak tapasztalat szerint rendesen azzal védekeznek, hogy a közbenjárásról tu domásuk nem volt, a rendelet értelmében ez a hivatkozás nem mentesítheti őket a büntetés alól. A máv. igazgatóságának ez a rendelete a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló 1914 évi XVII. t. c. 13. és 15. §-ain, illetőleg a Vasúti Szolgálati és Illetményszabályzat 20. és | 22. §-ain alapul, amelyek kifejezet1 ten eltiltják a vasúti alkalmazottakat a külső közbenjárók igénybevételétől, egyuítai padig intézményesen szabályozzák a vasúti álka'mazoítaknak szolgálati uton irásbelileg érvényesíthető törvényes kérvényezési és panaszjogát. Az államvasu^k vezetősége ezenfelül módot nyújt arra, hogy az alkalmazottak kéréseiket és jogos panaszaikat a vonalakat beutazó igazgatók, üzletigazgatók, sőt maga a Máv. igazgatóságának elnöke előtt is közvetlenül is előadhassák. Az államvasutak igazgatóságának ez a rendelete a vasúti szolgálatban elengedhetetlenül szükséges szigorú rendet és fegyelmet ilyen téren is biztosítani kívánja. A rendelet az alkalmazottak között is általános megelégedést keltett. 9 pápai kereskedők nesztors. A pápai kereskedők nagyműveltségü, közkedvelt nesztoráról, a Budapesten leányánál, nyugalomban élő Wajdits Károlyról, a szelídlelkületü, volt helybeli könyvkereskedőről van szó, aki szombaton töltötte be érdemekben dús 90-ik évét. Nem mulaszthatjuk el, hogy e lapok hasábjain róla meg ne emlékezzünk. Most is mintha látnánk, őszbeborult fővel, kis lámpása mellett tűnődni a könyvek légiója felett. Nem volt az az idő, nem volt az a munka, az az író, kit nem ismert volna teljes egészében és rögtön, szolgálat készséggel, tömör, mindenki által érthető nyelvezettel, stylussal adta azok életét s műveik tartalmát is. Feltudta kelteni a diákok lelkébe a könyv iránti szeretetet s ezáltal nemesebb célok felé jelölt vezető utat. Ha pénzük nem is volt, akkor is be-be néztek hozzá, s mindig volt hozzájuk pár okos biztató szava. A Pápai Takaréknak két évtizedig volt tagja, — a képviselőtestületben pedig tevékeny részt vett, higgadt mérsékelt modorával. Most, hogy elérkezett 90-ik évfordulójához, kívánjuk mi is, hogy az Isten tartsa továbbra is, mint eddig, teljes szellemi frisseségében, jó egészségben, élvezve a klaszikus zenét családja körében. nak érezte és tudta magát. A világháború alatt sem kivánt hadvezéri képességekkel kitűnni, akkor is szerető atya kívánt maradni. Ha felkereste katonáit nem a vezérekkel, tisztekkel töltötte el idejét, hanem a katona életsora, bajai és kívánságai iránt érdeklődött. Családi életét is a háború szenvedéseinek megfelelően rendezte be és így is dokumentálta, hogy mindenben együtt van népével. Lemondott minden felesleges passziójáról és háztartását a legszükségesebbre redukálta. Az angol nép az atyát veszítette el az elhunyt V. Györgyben, kit a történelem is mint a legjobb családfőt fog elkönyvelni nemcsak az angol, hanem az egész világ uralkodói között is. Az angol nép mélységes J gyászában vele együtt érzünk és kívánjuk, hogy az új uralkodó se téveszsze szem elől fenséges atyának nyomdokait. Rlljunk meg egy szóra!.. Az idei farsang mélyéhez közeledve, a vidám tobzódások közepette, hadd legyen szavam a kijózanító hideg zuhany, nevezzenek bár érte ünneprontónak, vagy vészmadárnak. Mikor ugy látjuk már, hogy minden rózsaszín és végleg megszöktünk a valóság elől, a mámor lucidum intervallumaiban álljon előttünk egy kisértet, a mának kísértete. Vegyük észre ezt a gonosz szörnyeteget, mely elől futunk, menekülünk, inert gyávák vagyunk szembeszállni vele. Lássuk meg azt, amit nem akarunk meglátni, mert félünk és ingadozunk, mint a gyenge nádszál, amely engedelmesen görnyeszti gerinctelen derekát, bárhonnan fúj is a szél. Mikor a világháború kirobbanását csak egy-két hónap választotta el a békétől, az emberek szokatlanul vígak voltak és nagy számban keresték fel a mulatókat és szórakozóhelyeket, melyek nap-nap után zsúfolásig megteltek. Vájjon nem azt mondjuk-e a jókedvet túlzásba vivő emberre, hogy bizonyára a vesztét érzi ? Vájjon nem érezték-e meg azok csalhatatlanul vesztüket ? 1 A mai farsang veszedelmesen hasonlít egy régihez. Az újság azt írja, hogy végre a kedvező jelekből érezhető a gazdasági válság enyhülése. De mi tudjuk, hogy nem így van! De kapaszkodunk minden kis szalmaszálba, nehogy észre kelljen vennünk, hogy a túlzott nacionalizmus fékevesztetten rohan a maga útján, jelszavaival magával ragad mindent, ledönti a józan ész, az emberiesség és a lélek által alkotott gátakat és ördögi vihogással szakítja le a nyomorult emberhordákról a még megmaradt rongyokat. Ugy-e nem akarjuk kiolvasni a kisértet fenyegető tekintetéből, hogy „Isten sírja reszket a szent honban", az egész világ vérben akar gázolni, hogy pokoli vágyát kielégítse. Ugy-e azért menekülünk a vigasság patikájába annyian, hogy bevegyük annak orvosságát, amely feledteti velünk pár órára a bizonytalan jövőt, melyet a maga realitásában talán el sem tudnánk viselni. Mulassunk tehát tovább emberek, ugy magyar módra sírva vígadjunk, de néha a szörnyű világos pillanatokban álljunk meg egy szóra és gondolkozzunk 1... ifj. Ny. D«