Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)
1936-06-21 / 25. szám
POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN ^ÜSÜRNAP. Pápa, 1936 juni us 21., vasárnap. w XXXIII. évSölvam, 25. szám mi m ii niiiii Miiii i ni ni mr—r 1" Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal : Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. reményeit Az iskolák kapui ismét bezárulnak és kieresztik az újabban végzettek ezreit. Nyolc év átvirrasztott éjszakáit, idegekre menő munkát hagytak maguk mögött ezek az ifjak, kiket táplált a jövő reménye, elcsüggedő akaratukat újabb és újabb küzdelemre biztatta az előttük álló és sok széppel kecsegtető élet. A tanuló ifjúság lélekölő és minden igyekezetüket igénybe vevő küzdelme mellett ott volt mindig a szüiő áldozata is. Gyermekének jövőjét szem előtt tartó szülő magától az utolsó faiatokat vonta el, ruházkodásában lerongyolódott, igényeit a legkisebb mértékig, az elképzelhetetlenségig leszállította azért, hogy gyermekének tanítatását fedezhesse és ezzel lehetővé tegye, hogy gyermeke magának jövőt biztosítson. A vágyak beteljesedtek, az iskola év befejeztével ismét több ezer ifjú kapta kézhez a középiskolai végbizonyítványt, hogy azzal tovább folytatva tanulmányait az életre feljogosító diplomát szerezzen, vagy pedig a középiskolai bizonyítvánnyal kezében kísérelje meg már most az elhelyezkedést. A középiskola zárt falai megvédték az ifjúságot az élet nehézségeitől, gondatlanul és reményekkel telve készültek pályájukra. Most azonban, hogy az iskola falai mögöttük bezárulnak már kell, hogy megérezzék az élet páratelt fuvallatát, amely rödesen eloszlatja a szivárványködben uszó reményeket és látni engedi az életet a maga kérlelhetetlen valóságában. Nyolc év nehéz munkája által felépített remények egypár hét alatt semmivé vállnak, megkezdődik azok részére, kik a középiskolai bizonyítvánnyal akarnak elhelyezkedni a kálvária járás, először biztató ígéretekkel, majd mindjobban előtérben lép az állástalanság sötét réme és végül megteremti a legkétségbeejtöbb beletörődöttséget a végnélkülinek látszó munkátlanságba, melyet néha-néha az inségmunka által nyujott alamizsna kenyér vált fel. Ugyanez a sors vár az egyetemre menőkre is, kik megtalálják ott az előttük levők ezreit és már a diplomákkal rendelkező munkanélküliek tömegeit. Az egyetemi polgárság már felismeri helyzetének súlyosságát és a tanulással párhuzamosan harcot folytat az elhelyezkedés megkönyítéséért. Sivárság és a középiskolában féltő gonddal felépített tervek megvalósíthatásának teljes lehetetlensége fogadja mindenhol az ifjúságot, amelyből egyenlőre még kiutat sem lehet találni. Ennek ellenére a magyar ifjúság bízik, tanul, dolgozik és talpal tovább hátha egyszer neki is fevirrad a napja. Jó mig az ifjúság reményei teljesen el nem vesznek, mig még bizik, csak ezután ezek a remények ne legyenek hiábavalók, mert ez már veszélyes lehet. A letargiának, a végső elkeseredésnek nem szabad bekövetkezni, az ifjúságnak jövője érdekében tovább kell dolgozni és küzdeni, a magyar társdalomnak pedig segítő kézzel kell az ifjúság felé nyúlni és őt segíteni, mert a magyar élet virágait nem szabad elveszni hagyni. w-v Megijedtek az állatok és a szekér alá került Mészáros József 46 éves gazdasági cseléd junius 11-én Kéítornyúiakon egy négy ökrös szekéren szénát fuvarozott haza, az ottani uradalomba. Az egyébként Jámbor ökrök valamitől megijedtek s megugrottak, majd a megrakott szekérrel futásnak eredtek. Mészárost, ki a magasra rakott széna tetején ült és onnan irányította az ökröket, az állatok megugrása váratlanul érte, ugy hogy nem volt ideje hirtelen megkapaszkodni s így ' a rándulástól a szénatetejéről leesett, először ráesett a vendégoldalra, onnan pedig az ökrök közé esett. Az állatok az eséstől még jobban megijedtek és fokozták futásukat, úgy hogy a szerencsétlen embernek nem volt ideje a nagyobb bajt elkerülni és a súlyosan megrakott szekér kerekei 2 átmentek rajta és ettől súlyos belső mellkasi sérüléseket szenvedett. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. Az Irgalmasok kárházában ápolják. Adómentesség a Belvárosban építendő emeletes házadra A város képviselőtestülete kérelmezte a pénzügyminiszternél, hogy a Belváros területén építendő emeletes házakra adassék adómentesség. A városi képviselőtestületnek ezen kérelmére most érkezett meg a pénzügyminiszter leirata, amely szerint 20 évi ideiglenes állami adómentességet engedélyez a következő utcákban újonnan épülő emeletes házakra : 1.) Győri út az Esterházy út torkolatáig, 2.) Szent Imre herceg főtér, 3.) Horthy Miklós Fő u., 4.) Szent Benedek tér, 5.) Dr. Antal Géza tér, 6.) Jókai Mór u. a 23 illetve 68. házszámig, 7.) Korvin u. 8.) Szt. László ut a közig, 9.) Kossuth u. 10.) Márton I. u., 11.) Közép ii„ 12.) DeákF.u., 13.) Széchenyi u., 15.) Petőfi u., 16.) Eötvös u., 17.) Major u. A miniszteri leírat szerint az adómentesség csak az esetben adható meg, ha az építtetők az utca szélesítéséhez, vagy új utca nyitásához szükséges területet ingyenesen átengedik a városnak és ha a 3 szobás, vagy ennél több szobából álló lakásokba fürdőszobát és vízöblítéses WC-t is építenek. A terület, amelyen az építkezés történik, nem lehet kisebb 120 négyszögölnél. A pénzügyminiszteri rendelet megengedi, hogy a képviselőtestület a entiek szerint építendő új házak j után 1—5 évig terjedő városi pótadó mentességet is adhasson, amit a város esetenként bírál el. A munkanélküliség i kérdése a világháború után kétségtelenül a legnagyobb társadalmi probléma lett. Nemcsak nálunk, hanem a világ minden népénél, a győzőnél épp úgy, mint a legyőzötteknél egy égetően fontos probléma, amelyet megoldani mindeddig nem sikerült. A munkanélküliek száma folyton nő, és mind nagyobb terhet jelent az államoknak. A nemrég megjelent statisztikai kimutatás szerint 22 millió munkanélküli van a világon. A munkanélküliek legnagyobb számban az olyan államokban vannak, ahol a gazdasági liberalizmus legjobban kifejlődőit. Ha az okokat keressük, amelyek az emberi munka értékét így leszállították, és ilyen hatalmas tömegnek a kezéből vették el a megélhetés lehetőségét, akkor ezt az okot elsősorban nem a technika fejlődésében, nem a gépi-erő nagymérvű alkalmazásában találjuk, hanem a gazdasági iiberalizmus és kapitalizmus helytelen értelmezésében és alkalmazásában. Szükség van liberalizmusra, de csak addig, míg szabadossággá nem fajul, szükség van tőkére, de a tőke csak eszköz legyen a termelés érdekében, ne pedig az emberi munkaerő kiuzsorázása és a minél nagyobb profit legyen a célja. Hiszen még mindig vannak vállalatok, ahol a munkások napi 12—14 órai munkát végeznek, ahol serdülő gyermekeket és nőket éjt— szakai munkára használnak fel, csak azért, mert a vállalat nagyobb haszna így kívánja. Tudjuk, hogy a munkanélküliség kérdését máról holnapra megoldani nem lehet. De javítani helyzeten igenig lehet, csak több szociális érzést kell a gazdasági élet irányítóinak szem előtt tartani. A munkanélküli tömeg az, ahol a társadalmat felforgató eszméket legjobban el lehet hinteni. Számos példa bizonyítja éppen napjainkaan, hogy milyen anarchiát idéz elő ezeknek a tömegeknek a rombolása, ha már minden emberi érzésből kivetkőzve maguk akarnak érvényt szerezni vele — és sokszor talán jogos — követeléseiknek. A munkanélküliség enyhítése tehát a békés társadalmi fejlődésnek is előfeltétele, ennek leküzdése minden állam elsőrendű érdeke
