Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-05-03 / 18. szám

PAPA VIDEKE POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VRSftRNKP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-jtca 21. Telefonszém: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill.. a szöveg között 5 fill. Egy kis szabad mozgást 1 Sohasem voltunk megtépettebbek, mint most, — most amikor a tavaszi napfényzáporban szétnyílnak a virágszirmok, életet dalol a természet, mosolyt hint az Isten végtelen kékkupolás dómja. — Egyre azt érezzük, hogy szegények vagyunk, kisemmizettek, társtalanok és alárendeltek átkozottul silány garasainkkal, égető létproblémáinkkal, hasogató önmardosásunkkal. Kórágyakon vergődünk, a láz kimarta az arcunk, — harcot vívunk, mélyen bent a szívben s ennek a harcnak rettenetes pezsgése az arcunk sápadtságába van rajzolva. A ma ifjúsága a jelen ifjúsága, a megkötöttségé, a lealáztatásé, a munkátlanságé és társadalomnélküliség ér Ugy-e milyen jó is visszagondolni a dicső múltra. Az idősebbek mindig tudnak mesélni valamit szép multjukból, mely örvendeztető és simogat. No és a ma ifjúsága miről tud majd mesélni? Vizionális képek lesznek azok, amiket az a sokat hánytorgatott lélek az utókor gyermekeinek elmesélhet. Volt sasszárnyunk, messze fölemelkedhettünk a posványos terekről, messzelátó szemünk végtelen távlatokba fúrhattuk. Erősek voltunk. És látni kell a vergődő sas szárnycsattogásait. Lelkünkbe mar a tudat, hogy a multbanézés halódásunk keserű permetegjét hinti az ínyünkre. A vérzivataros múlt, az acélos magyar élet múltja, a megpróbáltatások ólomsúlyai sem kárhoztathatták tehetetlenségre az ifjú magyar erőket. És most fakó színekkel látni véljük, hogy hamúzza be a múlt emlékét az Idő... A mi mementónk nagyon szomorú. A jelen horoszkopjából a következtetés ittas deliriumában őrjítő képek rajzása száguld az agyunkra. Nem problémizál az, akit égő vágyai a nemes ideák mezejére űznek. Ősi hajránk elsorvasztotta a jajt, virtusos életünk Kelet és Nyugat ütközőpontján is belefehérlett a világ kérkedőinek szemébe. Mardosó gúny volt elleneink legádázabb fegyvere, mert tudták, hogy minket az ilyen jobban bánt, mint rontó fegyverek gyilkolása. Öntudata van a magyarságnak. A csendes kisdiák amint a történelmet Emelkedett a mult évben a villanyfogyasztók száma. A város villamosüzemének felügyelő-bizottsága az elmúlt hét hétfőjén tartott ülést Hamuth János polgármester elnöklete alatt. A felügyelőbizottság ülésén a villamostelep vezetősége részletesen beszámolt a villamosüzem 1935. évi működéséről. A részletes beszámoló adatai szerint az elmúlt év folyamán ha nem is nagymérvű, de mindenesetre kielégítő fejlődés tapasztalható mind a fogyasztók számánál, mind az igénybe vett áramnál. Az elmúlt év folyamán 79 világítási és 9 ipari fogyasztóval szaporodott a fogyasztók száma s így az elmúlt év folyamán az ipari fogyasztók 113-ra, világítási fogyasztók száma pedig 3115-re emelkedett, ami még mindig elég kevés a lakosság számához arányitva. Az új világítási fogyasztók nagy része egy szobás-konyhás lakások. Az új ipari fogyasztók 9 drb. motor 34 lóerővel növelték a fogyasztást. Az összes villanyerővel hajtott motorok száma 141 drb. 488 lóerővel. Szaporodás tapasztal hó a közvilágítási lámpáknál is, az elmúlt év folyamán 14 drb. új utcai lámpa lett felszerelve. Az összes közvilágítási lámpák száma az elmúlt év végén 574 drb. volt, ebből 488 egész éjjel égő, 85 drb. fél éjjel égő. A beszámoló szerint az 1935. évben a villanyáram szolgáltatásában jelentősebb zavarok nem voltak, 'a hálózat kifogástalan állapotban van. A város területén levő légvezeték 1819 méterrel lett meghosszabbítva új fogyasztók szerzése céljából. jelentős az emelkedés az áramfogyasztás terén is, mert az 1934. évi 795.742 kilóvattóra áram vásárlással szemben az elmúlt évben 799.384 kilóvattóra áramot vásároltak, tehát 3592 kilóvattórával többet. A vásárolt áramból világítási célokra felhasználtatott 350.944, ipari célokra 208.014, közvilágításra 88860 kilóvatt óra, mig a többit a villamostelep és egyes ingyen áramot élvező közintézmények vették igénybe. A villamosüzem zárszámadásainak adatai szerint ezen városi üzem hasznothajtónak mondható, mert az 1935. évben elért tiszta nyereség 54.495 88 pengőt tesz ki, itt az emelkedés az 1934. évi eredménnyel szemben 861-78 psngő. A kiadásokat figyelembe véve a kiadásokból így vásárolt kilovattórára 24 2 fillér esik. A fogyasztás emelkedésének megfelelően emelkedett az áramvásárlás is. Az 1935. évben az 1934. évivel szemben 1309 kilóvattóra árammal többet vásárolt a város. A fentiekben kivonatosan közölt zárszámadást a villamosüzem felügyelőbizottsága elfogadta és a villamostelep személyzetének az elért eredmények jutalmául egy félhavi fizetést szavazott meg. Az 1935. évi zárszámadáson kivül ! a bizottság több kisebb jelentőségű | ügyet tárgyalt. magolja, büszkén tekint a múltba. A nélkülöző egyetemista összehasonlít Multat és Jelent, saját tétlensége belefájdul a húsába, felmagasztosul a megalázottak koldussorsában és fájdalmasan néz béklyóba zárt két kezére. S tudjuk azt, hogy a fiókák szárnyalni-szeretése nemcsak a beléjükoltott ösztönből, hanem a magasbalendülés büszkeségéből is származik? Tudjuk azt, hogy a fiatalság szereti a mozgást és ezeket az ifjú elfojtott erőket fel kell használni? Hisz a rohanó hegyipatak is elhajtja a malmokat, hatalmas turbinákat mozgat, életet zakatol) komoly, lendületes életet, fékezhetetlen erőt és ifjúságot. Az ifjúsághoz eljutnak a daloól élet harsonái és senkinek sem fáj jobban a tétlenség, mint az ifjú erőknek.! Ha van parányi részvét azokban, j akik ennek az ifjúságnak életét irányítják, szabadítsák ki a megkötöttségből, hogy elindulhassanak a hajrára, hogy ne legyenek sápadt, félős gyerekek, akik megkopott szemükkel nem veszik észre, hogy van tavasz, van pezsgés és jó az almafavirág bársonyos simogatása, — vannak fakadó rügyek, munkás parány-életek, feszülő erők, — hanem, hogy legyen olyan ifjúság, amely méltányolni tud és dolgozik, — dolgozik. Nem lehet más hátra, mint akarniok kell az ifjúság vezetőinek, hogy a kiásott Istentorzók mosolyogjanak és elfelejtsék, hogy van mozgásnélküli élet. L. L. i. hozzászólás az eddigi népművelési munkához. Az Iskolánkivüli Népművelési bizottság az „Égő város" szinmű szinrehozásával kapcsolatos záróünnepéllyel bezárta ez évi működését. Szép és dicséretes munkát végzett, de a jövőre nézve szeretnék egy-két elgondolást felemlíteni. A feladat elsősorban a népnek a nevelése. A mai zűrzavarból kivezető helyes utat csak a nép lelkén keresztül mutathatjuk meg és a népnevelőnek első feladata ez. Ébreszszük a népet öntudatra, de csak becsületes, valláserkölcsi alapon álló öntudatra, mert az öntudaiébresztést a kevés felelőséggel szerkesztett sajtótermékek amúgy is elvégzik, de úgY, hogy sokszor nincsen benne köszönet. A kötelességek emlegetését se haryagoljuk el, habár ép eleget hallottak már róla. Ez sohasem felesleges. Az egyházak nagyon hangsúlyozzák ezeket, d« ez sem elégséges. A „tőke" kötelességeiről szintén kell beszülnünk, de csak a jogokkal együtt. Hacsak jogokat emlegetünk, kötelességeket nem; helytelenül jártunk e!. A munka megbecsüléséről, a munkásnép, sőt az egész nemzet összetartásának, testvéri megértésének fontosságáról, szükségszerűségéről soha ne szünjünk meg beszélni. Nagyon helyes volna, ha a népművelési munka nem ötletszerűen, hanem előadássorozatok keretében folyna. Igaz, hogy ilyenkor az a veszély fenyeget, hogy különösen azok akikre a tárgyalandó eszmék a legjobban ráférnének, nem jönnek el az előadásra. Ilyenekkel szemben bizony nem marad más hátra, mint az ötletszerűség. Ilyenkor mutatja meg aztán a népművelő igazán, hogy mit tud. Szórakozások és egyéb összejövetelek mind, mind legyenek népművelési alkalmak. Itt meg lehet fogni sokszor az olyan embereket is, akik különben az előadásokra nem járnak. Persze nem szabad mindjárt eszmék tárgyalásával nekik rontani. Sohasem szabad a hallgatók lelkét rombolni. Mindig építsünk és a lelkeket megnyugtatni igyekezzünk. Aki igy, ezen az uton végzi az