Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-01-05 / 1. szám

%tc*tí€tardttamo Kapható: SUGAR ÁRPÁD Pápa, Kossuth Laios-u, 10. dását azonban a vármegyében Veszprém körül folytatott Székesfehérvár —gráci út építése nem engedhette. — A jövőévi útépítéseket nagyban elősegíti az a körülmény, hogy a vármegye Tapolcafőn egy 7 kat. hold területü kavicsbányát vett meg s igy ez a bánya bőségesen ellátja építési és fenntartási anyaggal Pápa város környékének útjait. Ezen bányában a nagymennyiségű kavics kitermelése sok munkás alkalmazását és egy zúzó gép felállítását teszi szükségessé így a környék szegényebb lakossága munkaalkalmat nyer. Az útépítések szociális törekvése5o\qőt* ket is érintenek, hisz tél folyamán végzendő inségmunkák sok kenyérnélküli és ruhátlan szegényt segítenek arra, hogy a kemény tél nehézségeit némikép is lerázzák magukról. A kora tavasszal meginduló útépítések azonkívül remélhetőleg elősegítik a Máv. azon törekvését, hogy a főbb utvonalakon Mavart-gépekkel könyü módon végezhessék fuvarzásaikat, az autóbusz-járatok pedig kirándulókat szállíthassanak az egészséges Bakony szívébe. Nem tartjuk azonban teljesen helyesnek azt, hogy a város a Máv. törekvéseit a járás utjain tervezett autóbusz és Mavart-, járatok beállítására vonatkozóan kellőkép nem támogatja. Nem azt mondjuk ezzel, hogy minden útra kellene állítani egy ilyen járatot, de a Bakony vidéke ezt igazán megérdemelné. A XX. század technikai lendülete hív bennünket is, hogy szerettei foglalkozzunk olyan dolgokkal, melyek kifelé kultúránk erejét mutatják. Ez úgy az ország egyetemének, mint az egyesek kötelessége, mert életképességünket, fel kell mutatnunk a nálunk oly nagy számban megforduló kíváncsi idegen szemek előtt. — ilmi nekünk még nincs?!... Napokban egy vasmegyei községben jártam. Egy nagyon érdekes falragasz hívta fel figyelmemet: „A Dalos-egyesület kebelében alakult Kultur-zenekar hangversenye". Mosolyogva és kétkedve néztem tovább a műsort. Legnagyobb csodálkozásomra a következő előadási darabokat láttam. Schubert: Befejezetlen h-moll szimfónia, Wagner, Kéler nyitányok, Straus keringők stb. stb. . . Megnéztem. Gyerekek, felnőttek, nők, férfiak vegyesen, mintegy 25 tagu zenekarba tömörültek. Nem művészi, de annál lelkesebb játékot produkáltak. Kezdők. Egy másik kis városkában — olvasom,—'az iskolai zeneelméleti tanulást helybeli műkedvelő zenészek közreműködésével segítik elő úgy, hogy a növendékeknek az ismertetett zeneműveket bemutatják. Kérdem: ha az a kilenc-ezer lakosú község megtudta csinálni azt, hogy önmagából kifejlesztett muzsikusokat; nem tudná-e Pápa városa ugyanezt? ... De igen, csak egy kis jóakarat, megértés kellene hozzá. Elsősorban az a sok állástalan fiatalembert (tanítók) kérnék, akiknek talán egyetlen öröme lenne, ha foglalkozhatna valamivel; elmélyülne a muzsikában. Nem kell hozzá pénz, csak egy muzsikát szerető, idősebb, komoly ember, vagy egy egyesület, aki kezébe venné az irányítást s a vezetést. Sajnos zeneiskolája városunknak nincs, ahol a zenekedvelő foglalkozhatna, tanulhatna. . . Nem gondolok mindjárt egy nagy szimfonikus zenekarra. Ehhez nincs meg még az anyag, de igenis egyenlőre mondjuk egy zongora quintettre. (Ehhez meg is volnának a komoly zenészek.) Ez azután mindig jobban és jobban kibővülne, hatalmasodna. A zene tökéletes megnyilatkozása még a legkulturáltabb léleknek is csak fogyatékos élvezet lehet, mindaddig, amíg az illető nem ért valamit is a muzsikához. A zenét lehet érezni, élvezni, az izgalmait átvenni és tovább élni; tehát mindent lehet, csak tökéletesen érteni nem. Nem szabad elfeledni, hogy Istentől tehetséggel megáldott alkotók, tehetségüknek és így kötelességérzetüknek súlya alatt azért robotoltak, hogy itt hagyhassák örök kincsként mindazokat a nagy értékeket nekünk. És ha már ez így van, ne haladjunk el mellettük, halló, de nem felfogó füllel, hanem élvezzük ki azoknak szépségét. Tévedés azt hinni, hogyha a Közmüvelődési-Egyesület évente három hangversenyt rendez, jóllehet dicséretes ezen fáradozása, ezzel emelkedett a város zenekultúrája. Én állítom, hogy ezeken a hangversenyeken levő közönség jórésze nem érti tulajdonképpen az ott előadott zeneműveket. De igenis, ha helybeli zenészek — gyakori szereplésükkel — először könnyebb művekkel ránevelnék a közönséget a klasszikus zene szeretetére, akkor a művészi magaslatot is meg lehetne érteni; természetesen egyszerre nem önálló hangversennyel, hanem csak egyes műsorszámokkal. Ugyanígy vagyunk a Dalosegyesületekkel. Léteznek ugyan, de nem igen hallatnak magukról, ami nem is egészen a Dalosegyesületek, hanem inkább a közönség hibája. A pápai publikum ugyanis még nem tudja átérezni a magyar dal fontosságát, annak nevelő hatását és nem tudja átérezni a dalban rejlő szépségeket, igy hiába rendez nagy fáradsággal és anyagi áldozattal bármily dalegyesület hangversenyt, nincsen meg annak a közönsége, már pedig üres falaknak énekelni sem élvezet. Ezekután felelek a címben feltett kérdésre: Ami nekünk még nincs, az a zenei-élet, zenei-kultúra. De én hiszem, hogy a zene-szeretet még is csak győzedelmeskedni fog. z 9 Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1936. január hó 1-én megalakította XVíIMk évtársulati önsegélyző-egyletét három és öt évi időtartammal, részletenként és hetenként 1 p@ng§ befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. A jegyietl besétrégaek arányában kölcsön Igényelhető, Takarék- és folyószámlabetéteket legmagasabban gyümölcsöztet, kölcsönöket folyósít. Mint főügynökség képviseli a „D U N1" általános Biztosító részvénytársaságot. A Pápsi Hitelbank Részvénytársaság. A veszprémi egyházmegyét ismét egy pótolhatatlan veszteség érte. Csiszárik János vál. püspök elhalálozásával. Csiszárik János vál. almissai püspök, a veszprémi székeskáptalan éneklő kanonokja, ny. c. követ, meghatalmazott miniszter 76 éves korában 53 éves áldozópapi működése után f. hó 2-án (csütörtökön) hajnali háromnegyed 6 órakor a budapesti János szanatóriumban visszaadta lelkét teremtőjének. Az elhunyt főpap tanulmányainak elvégzése után teologiaí tanár lett, 1906-ban Rómában került, ahol 1910ben a szentszéki követség kánonjogi tanácsosa lett. 1911-ben pápai prelátusnak, majd a veszprémi kanonoknak nevezték ki. 1915ben a háború kitörése után Bécsbe került. Több fontos külföldi kiküldetésbe vett részt. Az összeomlás után a külügyminisztüriumba nyert beosztást, hol először I. oszt. követségi tanácsos, majd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterré nevezték ki. 1932-ben viszszavonult Veszprémbe. Az elhunytat 1934-ben támadta meg a betegség, mikor gyógykezelése végett Budapestre ment. Az utolsó hónapokban betegsége nagyobb mértékben lépett fel és nem tudva megküzdeni a halálos kórral, csütörtökön elhalálozott. Temetése szombaton, jan. 3-én délután 3 órakor lesz a budapesti kerepesi temető halottas házából a főváros által felajánlott díszsírhelyre. A temetési szertartást dr. Simon György prelárus-kanonok végzi. Ezentúl csak háromszor lehet Évente kedvezményesen Budapestre utazni. A vidéki kereskedők már évek óta sérelmezik a Máv-nak azon ülzeti politikáját, hogy majdnem minden hónapban különböző címek alatt félárú vasút utazást engedélyez. Ez az állapot nagyon sokat ártott a vidéki kereskedőknek, mert a vásárló közönség szükségleteinek nagy részét Budapesten szerezte be. A vidéki kereskedők évek óta küzdenek azért, hogy a Máv. a kedvezményes vasúti utazásokat korlátozza, mindeddig azonban eredménytelenül. Winkier István kereskedelemügyi miniszter a legutóbbi napokban illetékes szakkörök előtt kijelentette, hogy ezen kérdéssel foglalkozik és igyekszik az összes érdekelteket kielégítő megoldást találni. Terv szerint a jövőben csak a Nemzetközi vásár, Tenyészállat vásár és Szent István ünnep alkalmával ad a Máv. félárú jegy váltására jogosító igazolványt. A vidéki kereskedők örömmel veszik a kereskedelemügyi miniszter döntését és úgy remélik, hogy ez az intézkedés hozzájárul siralmas helyzetüknek megjavításához.