Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-03-31 / 14. szám

XXXSL évfolyam, U. szám. JF POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK MIHDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő utca 21. Telefonszám : 199. Kiadóhivatal: Csékyutca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Főszerkesztő: GRÁ7ZER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilimé'er a hirdetések között 4 fii]., a szöveg között 5 fill. Gömbös mondotta Jzegeden » Szabad magyaroknak, szabad akaratnyllvánulása kell ftogy ez a választás legyen." 9 Sikertelen liisérlef az iparosság megbontására. Az évekkel ezelőtt volt áldatlan helyzettel szemben sikerült az Ipartestület vezetőségének az egész iparosságot egységessé tenni és ennek áldásos eredménye minden vonalon érezhető is volt. Ezen egység nyilvánult meg akkor is, mikor a pápai iparosság egy em bérként csatlakozott dr. Sulyok Dezső táborához. Történtek kísérletek a múltban is, de különösen most a választások során, hogy ezt a tömör tábort széjjel ugrassák és az iparosság köré ismét éket verjenek. Kárba veszett eddig tninden ilyen irányú kísérlet, az iparosság elszántan ment a maga helyes útján tovább. Hétfőn, március 25-én délutánra v. Karcsay Béla ny. ezredes hívta Össze az iparosokat a Levente-Otthonba, hogy ezen választások során kialakult állásfoglalásuk megváltoztatására bírja őket. Körülbelül 100— 200 iparos meg is jelent a meghívásra, azonban az egész gyűlés lefolyása bebizonyította azt, hogy az iparosság érett és saját dolgaiban is tud a maga lábán járni. A Pápán eddig szokatlan formában megtartott gyűlésen a rendőrség is tekintélyes számú karhatalommal jelent meg. V. Karcsay Béla nyitotta «ieg a gyűlést és szemrehányást tett az iparosság vezetőinek, hogy a kereskedelemügyi miniszter fogadása nem lett kellően előkészítve. A jelen volt iparosság ez ellen hevesen tiltakozott és lelkesen tüntetett dr. Sulyok Dezső mellett A tisztán Sulyok-párti iparosokból álló gyűlés már-már botrányba fulladt, mert az iparosok nem engedték vezetőségüket bántani és a gyűlés •hangulatából ítélve politikai állásfoglalásukban is törhetetlen akarattal továbbra is megmaradtak. Az egész gyűlés mindvégig dr. Sulyok éltetésével tellett el, úgy hogy avatatlan azt hihette volna, hogy itt •nem Barcy, hanem Sulyok párti gyűlés van. ww Laptársunk, a Pápai Hírlap ezen cím alatt ünnepli különkiadásában azt a tényt, hogy a választási biztos vitéz Barczen aláírásaiból 5027 darabot talált jónak, dr. Sulyok Dezsőéből viszont csak 2351-et és ebből győzelemre következtetnek. Fatális dm, kisértetlei emlék! Ugyanez a lap ugyanezen cím alatt jelentette be 1922. júniusában az ő szempontjából örvendetes hírt, hogy dr. Antal Géza ajánlásai körülbelül ugyanolyan számban haladták meg dr. Paupera ajánlásait, mint ahogy most a Barczen-félék a Sulyok pártét meghaladják. Hej, pedig hol volt akkor még az ajánlási rendszer egész erkölcstelen korruptságát kihasználó magasabb kortestudomány a mai magas állásától. Pedig már akkor sem volt nehéz a kortesvezéreknek a hivatalos jelölt ajánlásait feltornászni és a nem hivatalos jelölt ajánlásait lenyomni. És mégis mi történt: a biztos győzelem útján a nagyharanggal kongató párt odajutott, hogy a szavazásnál csekély 1300 szóval kisebbségben maradt. Ha az események megismétlik magukad, akkor ez a szám most is be fog következni, amint a levegőben lóg és a lelkekben ég a Paupera választás minden eseménye, azzal a különbséggel, hogy a helyi ember iránt fennálló személyes lelkesedés megtízszerezi az akkori erők hatalmát. Csak rövid órák kérdése és az elsők utolsókká, az utolsók elsőkké lesznek, mert nem lesz meg a lehetősége annak, hogy az egyszerre benyújtott ívek ábécé sorrendre utalt átvizsgálása folytán, valódi és jó ajánlásokat ezrével töröljenek az alfabitumban hátrább álló jelölt ívéről és ugyanakkor a Várkert falán 50 fillérért tömegesen hamisított ajánlásokat a törvény fogyatékossága miatt jónak kelljen nyilvánítani az ábécé elejére sikerült név boldog tulajdonosánál. Az ilyen trükk két napig hat és az ilyen öröm órák alatt elsorvad. Épp úgy nem segít ez, mint nem segít a szegény, de női önérzetükben azért a világ első dámájával egy rangon álló dohánygyári munkásnők durva, női szemérmüket beszennyező megsértése, amely csak arra jó, hogy ezekben a lelkekben felkorbácsolja a becsületéhez ragaszkodó egyszerű ember mindenre elszánt indulatát. Lehet a törvényes hatalom szelíd elnézése mellett egész munkásosztályokat legkényesebb női érzésükben bocskorral besározni, durván megrugdosni, de ezek a gesztusok azoknak a fejére hullanak vissza, akiknek kikopott fegyvertárában már nincs különb fegyver, mint ez az utolsó, amelyhez férfi a nővel szemben soha nem nyúlhat és amely szempontról a gentleman sohasem felejtkezhet el, még akkor sem, ha bár társadalmilag alacsonyabb osztályban álló, de mégis csak női ellenfelekkel áll szemben. Mit várhat a munkásosztály attól a párttól, melynek élharcosai a szenvedély viharában meztelenül mutatjákamagukigazi énjét, ennyire nem kímélik ennek az osztálynak legféltettebb kincsét, a női szemérmet sem? Ez után ugyan nem sokat ér a munkateremben elhangzott híva-