Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-03-24 / 13. szám

Magyarország a népek országútján. német és orosz impériumot és ez a két hatalmas impé­rium itt a népek országút­útján, a Duna és a Tisza között fog egymással meg­ütközni. Nehogy azt higyjék, kedves Hall­gatók, hogy ez a tény Magyarország­ból ütköző államot csinál és Magyar­országgal mindkettőnek az a célja Tesz, hogy azt fenntartsák. Nem, a történelem nem ezt tanítja. A törté­nelem azt tanítja, hogy a nagy ha­lak megeszik a kis halakat, a nagy államok megeszik a kis államokat. Majd ez a két hatalom meg­csinálja a maga érdekszfé­ráját Magyarországon, hogy azután felossza Magyaror­szágot maga között és úgy lesz, hogy a Duna határolja a germán és szláv birodal­,. mat. Példa erre Lengyelország hármas felosztása. Ezt három alkalommal osztották, szaggaták izekre ugyan­ezek az erők, de azzal a különb­séggel, hogy ezek az erők azóta a korral átalakultak. Ha pedig ez be­következik, kedves Barátaim, itt töb­bet Magyarország nem lesz. A nemzeti öntudat ment­heti meg Magyarországot! Fel szeretném Önökben ébreszteni a nemzeti öntudat lángját. Ezt a lángot mesterségesen oltották ki az emberekből, ha fel akart lángolni, el­taposták, ahol fel akart vibrálni a szemekben az önérzet, az öntudat, ahol a nemzetnek a megbecsülése lángolt fel, azt elnyomták, nem en­gedték érvényesülni hosszú időn ke­resztül. Én azt szeretném, tekintet nélkül arra, hogy hogyan végződik ez a választás Pápán, hogy Pápának és környékének lakosságában ezt a nemzeti öntudatot olyan erővel ráz­zam fel, hogy évtizedeken keresztül lobogjon és beszéljenek róla később a fiak, az unokáknak és ismerjenek végre magukra. Neked magyar, magadhoz kell térned, meg kell maga­dat ismerned és saját véred fennállásáért mindent fel kell áldoznod. itt többről van szó, mint egy tra­fikról, vagy egy nyugdíjról, amely­nek eltörlésével gyakran fenyeget­nek kiszolgáltatott embereket, arról van itt szó, hogy 100 év múlva magyarul beszél­jenek-e ezen a földön vagy nem! & belpolitikai helyzet. Ennek az országnak azonban a belpolitikai helyzete semmivel sem rózsásabb, mint a külpolitikai hely­zete. Anglia, Franciaország, Né­metország és Olaszország már régen egy nagy politi­kai egységbe olvasztották össze a maguk népét. Ott már olyan a nemzetnek a teste, mint az át meg átgyúrt tészta. Annak a testnek minden egyes ré­sze pontosan ugyanazokat a tulaj­donságokat mutatja és bármely ré­szét vágjam meg, keresztmetszetét nézve, mindig ugyanazt a képet lá­tom. Nálunk ez még nem követke­zett be. Itt a társadalmi rétegeződés, az osztálykülönbségek, a fe­lekezetikülönbségek oly mér­tékben tagolják és bontják szét a nemzetet, hogy ez olyan, mint a rosszul le­/ rakódott mészkő. Rétegekből áll, amelyeket az eső levisz egyrészéről, nem giánit, csak mészkő, még nem volt átgyúrva. Még nagy viharoknak kell jönni, hogy ez megacélozódjék a tűzben és sziklává váljék. Ennek a nemzet­nek meg kell újulnia lélekben. A kibontakozás útja. A következő teendőm arról be­szélni és szembe nézni ezzel, hogy tulajdonképpen mik azok a fő szem­pontok, amelyeket ennél a megújú­lásnál ki kell emelnem. Az első és legfontosabb a lelki megújulás és megtisz­tulás, amely nélkül itt nincs tovább élet. A másik, a politikai felfrissülés és a harmadik egy új gazdasági élet­nek az inaugurálása. (Ugy van, hall­juk.) Legfontosabb, kedves hallgatóim, a lelki megújulás, de erről utoljára fogok beszélni. Most a politikai megújulásról akarok szólni. Járom a vidéket na­pok óta és figyelem a választási .küzdelmet. Abban a szerencsés hely­zetben vagyok, hogy egész különös idegrendszerrel vagyok megáldva: engem nem izgat az egész küzde­lem. Most is olyan nyugodtan al­szom, mint máskor. (Éljen 1) Én te­hát kívülről figyelem a küzdelmet és elmondhatom, hogy olyan ez, mintha idegen ember szemével lát­nám ezt a harcot és a látottak alap­ján mondhatom kedves Hallgatóim, hogy ezt a nyilt választásos politikai rendszert (Közbekiáltás le vele!) egy percig sem lehet fenntartani. A leendő parlament legelső tör­vényében át kell térni a titkos vá­lasztójogra. A politika nem vásár kellene hogy legyen. Itt nem porté­kákról van szó (Dübörgő tapsi), GondoSkozoít-e már azon.. . ms ákell kibírni fogainak ? EZERT LEGYEN FOGÁPOLÓSZERE 15.000 kefemozdulat nyomását, 36 órán keresztül — egyetlen esztendő alatt! Nem kell-e itt mindent elkövetnie, hogy fog­ápolása kíméletes legyen ? 3 ELŐNY SZAVATOL a KaSodont fogkrém mellett: 1. Habja tisztítja a fogakat, még ott is, ahová a kefe nem jut el. 2. Finom anyaga a fogzomán­cot kíméletesen fényesiti. 3. A dr. Bráunlich-íéle Sulfori­zin-oleat fokozatosan eltávo­lítja a veszélyes fogkövet és megakadályozza annak újraképződését. IIgtgjm amit ennyiért vagy annyiért lehet megvenni. Szent dolognak kellene ennek lennie, hasonlónak a családi élet legszentebb eszményeihez. (Ugy van, igaz!) Ezzel szemben a politika olyan utolsó vásár Magyarországon, mint Madách „Ember tragédiájá"­ban a londoni vásár. Ennek, igen tisztelt Hallgatóim, végének kell len­nie. Én egy nagy fogadalmat te­szek, amelyet meg is tartok és ha sikerül ebbe a parlamentbe bejutnom, akkor igazán azon leszek, hogy ez legyen az utolsó ' nyilt választás Magyarországon. Ebben látom én, igen tisztelt Hall­gatóim, a politikai megújúlást. A gazdasági programm. De gazdaságilag is meg kell újulnia Magyarországnak. Ennek az országnak jöve­delem-elosztása a legigaz­ságtalanabb, leglehetetlenebb egész Európában. 1928-tól 1931-ig a statisztikai év­könyv adatai szerint 750.000-től 100.000 P-ig terjedő adóalapok 670­ről 1264-re és 100.000 P-n felüli adóalapok 467-re szaporodtak, mi­alatt a munkanélküliek száma meg­kétszereződött. Itt a javaknak az elosztásá­ban, felhasználásában va­látni olyan óriási szerkezeti hibák vannak, amit nem le­het másként eltávolítani, mini ennek a gazdasági rendszer­nek gyökeres megváltoztatá­sával. (Úgy van, éljen) Oláh Györgynek nemrég egy könyve jelent meg Ma­gyarországról, amelyben három millió koldusról ír. Borzasztó cím ez egy nyolc milliós országban. És ez nem költői túlzás, hanem szomorú való­ság. Magyarországnak ipari proletá­riátusa, de méginkább mezőgazda­sági munkássága az Alföldön való­sággal koldus életet folytat. Ezeknek az embereknek a hónuk alá kell nyúlni, ezek is magyar testvéreink és addig, míg ez a föld kenyeret képes adni nem 8 millió, de 16 millió magyarnak, addig ennek a lehetetlen, komisz rabszolga állapotnak nem szabad fennmaradnia. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A lelki revízió. Elérkeztem azután a megújulás utolsó és hatalmas nagy feltételéhez: a lelki megújuláshoz. Nekünk, igen tisztelt Hallgatóim, lélekben fel kelt emelkednünk. Minden embernek önmagá­ban kell ezt a nagy tisztu­lást elvégeznie,

Next

/
Oldalképek
Tartalom