Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-09-29 / 40. szám

2 PAPA ÉS VIDÉKE 1935. szeptember 29 Pápa. Maginf csak Pápa. Gyógyszertárakban kaphatói Az ünnepélyen a pápai Kárpát Dalkör, a pápai Ev. Énekkar, a devecseri róm. kat. Dalkör, agyőri Egyetértés Dalkör, a győri Iparos Dalkör, a marcalíői Dalárda, a gyarmati Énekkar és az egyedi Énekkar vett részt és működött közre. A pápai Iparos Dalkör elnöksége ezúton mond köszönetet mindazoknak, kik zászló zentelési ünnepélyük alkalmával pénzbeli adományokat adtak, úgyszintén a közreműködő dalárdáknak és mindazoknak, kik egyebekkel járultak hozzá az ünnepély sikeréhez. Szent Ferenc ünnepe és ereklyéje Pápán. a pápai ferencesek rendalapító atyjuk, Assisi Szent Ferenc halálának évfordulóját, okt. 4-át az idén méltó keretek között ülik meg. Az ünnep vigiliáján, október 3-án este a fél 7-kor kezdődő litánia után az assisi Pátriárka halálának emlékére megtartják az ősi „Transitus" szertartást. Különös bensőséget kölcsönöz majd ennek az ünnepnek az a körülmény, hogy ekkor teszik ki először nyilvános tiszteletre Pápán Assisi Szent Ferenc ereklyéjét, amelyet a vatikáni magyar követség útján, hiteles okmányokkal ellátva, lepecsételve, gondos utánjárás után a legutóbbi napokban prokurált a kolostor elöljárósága. Az ünnep napján, október 4-án reggel 8 órakor ünnepélyes szentmise lesz, este fél 7 órakor pedig dr. Dobrovich Ágoston 0. S. B. reálgimn. igazgató mond szentbeszédet, utána pedig litánia lesz. Divatlap széria! készítek bőr ruhadíszt és börgombokat. Divat bőrövekbe nagy választék győri bőröndösnél Pápa, Kossuth-utca 22. 223 Bougaudnak, a Kereszténység és Korunk c. munka hírneves szerzőjének van egy megkapó, megrázó hasonlata a maláriáról. Ha az ember Róma vidékét járja, föltűnik, hogy sem az emberekben, sem az állatokban, de még a növényekben sincsen igazi élet. Minden oly sápadt, oly vánnyadt minden, mintha csak nagy kínnal vonszolná nyomorúságos életét. S ha okát keressük: a malária. De van a lelkeknek is maláriájuk, mondja Bougoud. A szellemi légkör is bágyasztólag hathat a lélekre, a maláriás tehetetlenség közéleti betegséggé válhatík. (I. m. I. 148.) . . . Mintha a mi városunk szellemi légköre szintén tele volna „malária", a sorvasztó levegő miazmáival. Mintha nálunk is valami mondhatatlan és mégis tagadhatatlan kór nehezülne a kedélyekre és nem engedné, hogy szellemi, társadalmi és last not least gazdasági életünk nekilendüljön, pezsdüljön, éljen, hiszen mozgás az élet. Már az unalomig sürgetjük, hogy Pápa városa és annak vezető elemei tegyenek végre valamit, városunk idegenforgalmának hatható emelésére. De máig sem látjuk, hogy unszoló szavunknak csak valamicske foganata is volna. Ugy látszik tehát, hogy Pápa városának vagy nincs szüksége idegenforgalomra, vagy máris annyi van belőle, hogy több már sok is volná. A latin közmondás ilyen alternatívákhoz rendesen hozzáteszi: Tertium non datur, nincs tovább, harmadik eset nincsen. Itt, az idegenforgalom kérdésében igenis van harmadik, söt negyedik eset is. A harmadik eset, amiért lemondunk idegenforgalmunk mesterséges, tehát céltudatos fejlesztéséről, az, hogy nincs bennünk kellő belátás és lelki rugalmasság ilyen tervnek nyélbe ütésére; nincs kezdeményezés, nincs vezető tekintély, nincs kiés összetartás a kivitelben. A negyedik eset, hogy magunk is az idegenektől, akiknek nem tudunk mit nyújtani, ami elég volna, hogy érdeklődésüket fölkeltse, akaratukra mozgatóan hasson és lelküket kellő kedves emlékekkel gazdagítsa. Az első háromhoz hozzászólni nem vagyok illetékes. A negyedikhez azonban volna egy szavam, talán nem lesz a pusztában kiáltó szózat. Horváth Elek „Pápa város múltja és jelene" címen tartott fölolvasásából értesültem, hogy a pápai katolikus nagytemlom, a városnak e büszkesége és a Dunántul egyik legszebb vidéki városa, 1774-től 1786-ig épült. Tehát jövőre lesz 150 éve, hogy elkészült. Azt persze nem áll módomban hirtelenében megállapítani, hogy a templom ünnepélyes fölszentelése is ugyanabban az esztendőben történt-e meg; de valószínűnek tartom. íme volna tehát egy nevezetes évforduló, egy ünnepélyes alkalom, amelyet nem volna nehéz kiemelni a helyi keretek szerény méreteiből. Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, ha ezt az évfordulót összekötjük Eszterházy Károly gróf egri püspöknek, városunk legnagyobb jótevőjének emlékezetével, máris országos jelentüségüvé tudjuk tenni a pápai ünnepet. Hiszen nem mondok egyebet, csak egy nagy katolikus napot ha redezünk, máris megmozgatjuk vele az egész Dunántult és vele az egri főegyházmegyét is, mely szintén örökre lekötelezettje marad utolsó püspökének. Ne vesse senki ellenemre, hogy ez a nap szükségképpen felekezeti jellegű ünnep lesz. Idegenforgalmi szempontból nem lényeges, hogy a vonzó erő honnan indul ki; a fő, hogy hová vezet. A várostemplom emlékünnepét ugy lehet és ugy kell megrendezni, hogy ne legyen semmi felekezeti éle a tömegmegmozdulásnak — de tömeg, az legyen. Hiszen 1926-ban úgyis szinte nyomtalanul mult el a háromszázéves fordulója annak, hogy a pápa-ugodi uradalom az Eszterháycsalád kezére került. Ha csak ez az Eszterházy-nemzetség mozdul meg és mozdit meg mindenkit, aki hozzá tartozik; ha sikerül az egri főegyházmegye élénk érdeklődését és részvételét biztosítani! akkor a pápai öregtemplom jubileuma csakugyan ünnepe lesz az egész városnak. Hát olyan nehéz volna Pápán egy országos jellegű ünnepet rendezni? Ariel. o Hereszfény Nemzeti Nyomdában Pala, Csáhf-üíca 21. sz. Tel. IS7. Heti kritika. Szobrot emelt a kegyelet a 919-es rémuralom alatt vértanú halált halt Návay Lajosnak, a békeidők halkszavú, finom lelkű politikusának, akinek tragikus elmúlásában külön tragédia, hogy meggyilkolásával a vörös hóhérkezek olyan térfiútól fosztották meg a nemzetet, aki világéletében az emberi jogokért küzdött és éppen a föld- és ipari munkás osztály boldogulásáért. Vájjon eszükbe jutott-e azoknak, akik csendes ünneplésére összejöttek, hogy amiért Návay alakja érccé nemesült nemcsak tragikus elmúlása, hanem életének nagy munkássága is, Eszükbe jut-e azoknak, akik a nép önkormányzati jogát, a titkos választójogot továbbra is elodázhatónak tartják, hogy Návay szociális reformoknak s a titkos választójognak már békében, és nem ok nélkül, már akkor is lelkes apostola volt. Szobra néma, de szelleme él, beszél, tiltakozik és tanít. Mikor fogunk már a valóságban is hódolni szellemének? Megint egy képvislő, aki csalódott a programban, melyet a kormány nyomán magáévá tett, de csalódott az eszközökben és a módokban, ahogy a programot megvalósítani akarják s ahogy nem valósítják meg. Csalódott e párt is, melyből a képviselő kilépett, különben most nem támadnák ugyanazon hasábakon, ahol ezelőtt dicsérték. Csak a képviselő választó közönsége nem csalódott úgy látrzik. A választók azért választanak, hogy képviselőjüknek szava, véleménye legyen és véleményének kifejezést is adhasson. Aggodalmának is. Persze van pártfegyegyelem is s ez természetes, de a pártfegyelemnek értelmezése úgy látszik nem tisztázott. Most is elhangzott a két nyilatkozat, két vélemény, két különböző felfogás ugyanazon pártban. Marton Béla szerint glédába kell állnia s parancsra várnia, meg sem mukkannia, Németh Imre önálló meggyőződésének is kifejezést ad azzal, hogy ennek a kormányzó pártban nincsen akadálya. Matolcsy pedig éppen ezzel indokolja kilépését, hogy van. Melyik a látszat és melyik a valóság ? A kérdést alighanem Marton Béla felfogása dönti el. * * * Mire vezetett a tulbúzgóság Debrecenben és Nyírbátorban ? Olyan képviselő választásokhoz, melyeket a közigazatási bíróság kénytelen volt megsemmisíteni, mert törvénysértések árán jöttek létre. S a törvénysértéseket éppen azok követték el, akiknek a legjobban kellett volna őrködniök a törvény felett s pártatlannak maradniok. Nem tudtak vagy nem akartak azok lenni, mindegy. Senkinek sem használtak, csak ártottak. Még azoknak is, akiknek talán használni akartak. Debrecenben a kormányzópárt mandátuma biztosítva volt, miért kellett éppen egy minisztert kitenni annak, hogy mandátumát a többiekkel