Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-09-01 / 36. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 99. Kiadóhivatal: Csáky-Jtca 21. Telefonszám: 157. Lap­lajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. • •• Tüntetés a gyermek mellett Irta: Kovács Sándor, az A. C. országos titkára. Ma már az egész ország visszang­zik a Katolikus Nagygyűlés vezető gondolatától, mely Krisztus és a gyermek kapcsolatát akarja kifejteni s arra törekszik, hogy ezt a kapcsot minél erősebbre csomózza. Kétség­telen, hogy sokan felfigyeltek erre a mottóra s nagyon helyes azoknak sejtése, akik úgy gondoljak, hogy az idei kat. nagygyűlés, amellett, hogy nagy és szent eszmék kivetítésével ünnepi méltóságát nem adja fel, messzire ható tüntetés lesz a gyer­mek mellett. Sokan ugy vélik, hogy a mai kor­nak $L permeket illetően csak az a bűne, hogy egyre több az üres böl­csők száma. Ennek a bűnnek nagy­ságát s nemzetpusztító hatását feste­getik meg állandóan, annyira, hogy — nagyon okosan és helyesen — végrevalahára kormánykörök is fel­figyeltek erre a szörnyű veszélyre. Ugyanakkor azonban akaratlanul is megfeledkezik a mai ember egy má­sik nagy mulasztásról, amely szintén végzetszerű pusztulással fenyegeti a nemzetet, hogy a meglévő gyer­mekekkel szemben fennálló erköl­csi kötelességek nagyon sok eset­ben üres parancsok, amelyeket nem is ismernek, vagy ha ismernek is, sokan s egyre többen semmibe vesznek. Kinek van ma preciz fogalma a szülői felelőségről, arról az ijesztően nagy és megrázó parancsról, amely­nek felértése egyik nélkülözhetetlen alapja a krisztusi szellemben kötött házasságnak? Melyik szülő tud fel­emelkedni gyermekével szemben a vérségi kötelék ösztönös vonzalmán túlra, arra a magaslatra, amely a gyermekben a halhatatlan lélek hor­dozóját láttatja meg, s amely olyan elvet kristályosít ki a szülő lelkében, mint XI. Lajos, a franciák szent ki­rálya anyjának gondolata: inkább lássalak halva gyermekem, mint ha­lálosbün szennyével a lelkeden!? Ilyen szülőket ma kevés számban találunk, mert a szülei gondoskodás maximális terjedelme a földi lét ki­édesítése s a Prohászkától oly szé­pen megénekelt kenyérillatu csók Pápa város 1936. évi költségvetése. Hamuth János polgármester és Sch osszer Ernő főszámvevő össze­állításában a legutóbbi napokban je­lent meg a város 1936. évi költség­vetési előirányzata. A költségvetés indokolásából meg­állapítható, hogy a város tisztviselői­nek létszáma az 1931. évben meg­állapított normáistatust még mindig nem érte el. Az 1931. évi szanálási határozat folytán nem vétetett fel a költségvetésben a mérnöki hivatalnál alkalmazott napidíjas és a közigazga­tási nyomozói állás, nem kerül be­töltésre az elhalálozás folytán meg­üresedett javadalmi hivatali Írnoki állás, az adóhivatalnál nyúgdíjazás folytán megüresedett számtiszti állás, felmondás folytán megszűnt a városi kövezői állás. A személyi és dologi kiadásoknál a város vezetősége a legnagyobb mérvű takarékosságra törekszik, emel­lett azonban nem hagyta figyelmen kivül a dologi kiadásoknál azon szem­pontot sem, hogy a városfejlesztés mindennél előbbre való. A személyi kiadásokra előirányoz­tatott a háztartásnál 353.819 P, az összkiadásoknak 415 százaléka. A dologi kiadásokra pedig 408 892 P, az összkiadásoknak 58'5 százaléka. A személyi kiadások a mult évivel szemben 15 százalékkal növeked­tek, ami a szabályszerű előléptetés­nek következménye. Az összkiadások az 1935. évivel szemben 26.447 P­vel csökkennek annélkül, hogy ez a város további fejlesztésének kárára vállna. Az egyes csoportok szerint felosztva a kiadásokat a költségvetésben a kö­vetkező figyelemreméltó adatokat ta­láljuk : Az általános igazgatási költ­ségek az 1935-ivei szemben 6*7 szá­zalékkal csökkennek. A közoktatás­ügyi költségek 0 4 százalékkal emel­kednek, a szegényügy 1*1 százalékkal, a közélelmezés 0*9 százalékkal, a vá­rosépítés 3 4 százalékkal emelkedik. A bevételek az előirányzat szerint 29.483 P-vel csökkennek. Nagyobb csökkenés van előirányozva az álta­lános igazgatásnál, viszont a város­építésnél és vagyonigazgaíásnál pedig emelkedesre számít a költségvetés: A bevételeket szembenállítva a kiadásokkal, 117.324 P hiány mu­tatkozik, ami 45 százalékos p-tadó kivetését teszi szükségessé. A kereseti adó kivetési kölcsönt pedig 5 száza­lékban kívánja megállapítani. mellett nincs meg az a másik szü­lői csók, amelyen az örök életre ne­velő Kenyér illata elömlenék. Az a szent Leonidász-féle csók, amely egy jámborlelkü nagyapa ajkáról hullott napról-napra a bölcsőben pihenő kisunoka mellére s amelynek tüne­ményesen szép indokolása ez volt: ez a csók a Szentléleknek szól, aki­nek temploma lett kisunokám teste is a keresztség szentsége felvételével. . . A szülői felelősség elhalványulása mellett, méginkább feledésbe ment a közösség felelősségének kötelező ereje. Kit ne ütött volna szíven Mécs László híres szép versének refrénje: ezért a gyermekért valaki felelős! ? S mégis úgy látszik, hogy minden nappal több a gazdátlan gyermekek száma. Oroszországban falkába verődve csa­tangolnak tizéves gyermekek, vagy kórházak betegágyain fetrengenek gyalázatos és szönyű nyavalyákban. Németországban most folyik a gyer­mekeknek az egyházzal szemben való gyűlölettel telítése, akiknek azt a sze­repet szánták, hogy bajnokai legye­nek egy új kultúrharcnak. De ne menjünk idegenbe: itt a mi földün- j kön is van elszomorító látvány ép­pen elég. Kültelkek apró csirkefogói csatangolnak a mozik előtt, potya­jegyeket kunyerálnak a duspénzünek gondolt emberektől, utcák, terek tele vannak velők s utadba állanak pár garast kérve, hogy eszedbe juttassák: ezért a gyérmekért valaki felelős. . . De ki ? Csak a szülő ? Ó, nem, de mindenki, az egész közönség, amely türi, hogy az utcák szemérmetlen plakátjai, felnőtt ember fásult idegze­tének állítólag semleges, de a gyer­mek fogékony lelke számára bizony­nyal méreg mozidarabok, reklámok, sajtóközlemények, könyvek, egyebek s főleg a ma divatos társalgási tónus büntetés nélkül, szabadon grasszál­hassanak. Mennyire időszerű, hogy a kat. nagygyűlés eszmesugárzásainak fé­nyében ráeszméljenek az emberek a gyermekkel szemben való nagy kö­telességekre s hogy a gyermekrontás­ban szisztematikusan vétkes tömeg mellett megmutatkozzék egy másik tömeg is a gyermek megmentéséért való emelkedett tüntetésével. Sokan vannak, akik megértik ennek a tö­rekvésnek nagyszerűségét s ez a kat. nagygyűlés elmaradhatatlan sikeré­nek legnagyobb biztosítéka. Ha va­lami megtudja mozgatni s áldozat­nyújtásra tudja bírni a magyar vi­déket, ez feltétlenül! Széljegyzetek a veszprémi „Ün­nepi hét"-hez. Isten látja lelkemet, nem az irigy­ség beszél belőlem. Nem irigylem megyénk székhelyétől, a Szt. István­korabeli várostól, a régi egyházi és kultúrális gócponttól, a török harcok véres emlékű színhelyétől, hogy élni akar s nem tengődni és mivel moz­gás az élet, országos mozgalommal akai ja belekapcsolni ezt az ő élni­akarását. Nem irigylem, hegy erre az akaratra fölfigyelt a magyar kor­mány is, hisz hivatása és kötelessége, hogy támogasson minden mozgal­mat, melynek célja a bőségesebb magyar élet. Azt sem tűztem ki föladatomul, hogy lapunk olvasóinak részletes be­számolót nyújtsak az ünnepi hét le­folyásáról. Megtették azt a fővárosi lapok meg a helyi sajtó. Én a nyá­jas olvasó engedelmével pápai szem­szögből nézem a veszprémi ünnepi hetet és megint, megint csak vissza­térek a régi kérdéshez: „És Pápa?" Hát hiába harcolunk azért, hogy Pápa is mozduijQn meg végre ? Hát Pápának nem esnék jól egy kis ide­genforgalom? Hát Pápával nem ér­demes foglalkozni? Vagy nincs Pá­pán senki, aki merne, aki tudna moz­dulni is, mozgatni is? Félek, hogy tán épp azok a kö­rök, melyek hogy úgy mondjam : hi­vatalból tehetnének legtöbbet a vá­ros idegenforgalmának emeléséárt: már meg is unták ez örökös zakla­tást és megharagudtak érte. De a sajtó kezén bilincs a személyes te­kintet, s ha a sajtó a kúszik, az min­dig dekadens közállapotoknak a tü­nete. Jól tudja minden orvos, hogy a bajnak tüneti kezelése sohasem vezet célhoz, ha nem tudnak eljutni az alapbajhoz. A sajtót is el lehet bírni — de más kérdés, hogy ezzel elejét tudjuk-e venni a bajnak. A mi lapunk is tehát ismételten és egyre hathatósabban kéri az ille­tékes intéző köröket, mozduljanak már meg és tegyenek valamit a vá­ros idegen forgalmának emelésére. Még a Göcsej is, amelynek nyelve pedig még nem jutott el a hangzó­illeszkedés törvényéig és most is azt mondja: kapável, almável — még a Göcsej is most rendezte a maga gö­cseji hetét Zalaegerszegen — hát

Next

/
Oldalképek
Tartalom