Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-07-21 / 30. szám

A vasárnapi munkaszünet bevezetésének utóhangjai. Az utóbbi évek legszebb és legszükségesebb rendelete látott napvi lágot. A vasárnapi munkaszünet bevezetése először felháborodást, azután méltatlankodást, végül pedig belenyugvást eredményezett. Az első munkaszünetes vasárnap egész jó képet nyújtott Pápán. Kereskedőink — kettő-három külvárosit kivéve — valamennyien megegyeztek, hogy csukva tartanak, mert nem érdemes arra az egy órára kinyitni. Első felháborodásukból, kiocsudva megértették és örömmel vették, hogy végre nekik is jut egy szabad nap. Már azt tervezgetik, hogy testületileg kérik majd a polgármestertől a város autonom jogai adta szabályrendeletnek életbe léptetését, mely elrendelheti mindenkire egyformán az üzletek zárvatartását. Ez általános vélemény. Az Alkalmazottak leírhatatlanul Örülnek az egynapos pihenésnek, mely mindannyiunknak elkel és jólesik. Főnöknek és alkalmazottnak közösvéleménye az, hogy csak szokás dolga volt az egész, mert mindenkinek hat nap alatt ideje lehet beszerezni szükségleteit a hetedikre. Mindenesetre jobb a teljes munkaszünet mondja a főtér kereskedőinek egyike, mert például, miként festene az, ha az egyik vevő abban az egy órában kérne tiltott árut és azt kellene mondani, sajnálom nem szabad kiadni. Csak harag, eltávolódás lenne belőle, vagy a másik történne, ami még rosszabb, büntetés. Vevők nem vették zokon a rendeletet, mert mindazt, amire feltétlen szükségük van megtalálják a piacon — csak egy kicsit korábban kell kelni. Vevő és kereskedő így szépen szó nélkül megértették egymást, ebben nincs hiány. Van azonban egy-két olyan kereskedő, akik vasárnap a faluról bejött vásárlókból éltek eddig, nekik (mondják) nagy kárt okozott a rendelet. Ezek a kereskedők (inkább rőfösök) is észreveszik majd, hogy mindazok fel fogják őket keresni hétközben, mert mit is tehetnének. Mindent egybevetve, íiagyon üdvös volt és nagyon kellett e rendelet életbeléptetése. Ki-ki már reggel mehet vallása istentiszteletére, utána pedig gondtalanul pihenheti ki fáradalmait. No meg azután megszűnik a kufárkodás az imádkozás idejére. A pápai Bacon. Olvasom az egyik közgazdasági lapban, hogy a pápai Bacon rt. 25 000 drb. sonkát szállított külföldre. Ezek után talán nem lesz érdektelelen, ha bemutatjuk a Bacon rt.-t. — pápai és vidéki viszonylatban — közgazdaságilag. Köztudomású, hogy Bacon egy angol tőkecsoport vállalkozása. Engedélye csakis az Angliába irányuló exportálásra van; feldolgozási kontingense cca heti 400 drb. sertés. De nem bármilyen; az igényes angol piac kívánalmainak megfelelően 80—100 kg.-os fajtiszta yorkshire süldőket vásárol és vág, csak 5°/onyi csepp vét-keresztezett anyagq vesz fel. Ilyen igények mellett nagyon természetes, hogy Pápának és környékének kínálata nem csak csökkent, hanem immár teljesen meg is szűnt s ma már a Bacon beszerzőinek — habár a mindenkori legmagasabb árat fizetik élőkilogrammonként — úgyszólván az egész országot be kell száguldozniók teherautóikon, hogy a kontingens kereteit kitudják használni. Ebből természetesen kitűnik, hogy a Bacon létezése már elvesztette jelentőségét vidékünk kisgazdatársadalmára nézve, mert a yorkshire húsértés tisztavérben való tartását csak sa speciális követelményeket kielégíteni tudó uradalmak engedhetik meg maguknak. Ezek a kövntelmények: nagyobb tőke, amely kibírja a kockázatot, feltétlen szaktudás és nem utolsó sorban a lefölözött tej. A magyar kisgazda mindezen követelmények közül a legutóbb említettel rendelkezik, de azzal is csak kisebb mennyiségben. Hiányzik a termeléshez szükséges tőke, de ami a nomv^4<nAyri2Q ff/j^ fkát** mmm* ni* mm 11 i i H nnni^mxmamvivwu. legfontosabb és leginkább érezteti hiányát a szükséges szaktudás. A magyar gazda konzervatív gazdálkodása ezideig csak arra irányult, hogy a részére szükséges gabonát, állatot és azoknak szükséges takarmányt kitermelje. Ez önfentartásra helyes gazdálkodás, de nem elég gyarapodásra. Foglalkozni kell az olyan termények és olyan állatok termelésével, aminek piaca van. így például a jelen esetben nem lenne rossz gondolat yorkshire tenyésztése* Igaz, hogy nagy a kockázat, de ezzel szemben piaca van és sokkal jobban fizetik, mint az egyébfajta sertést. Ha már most a nyereséget és a vállalt kockázatot nézzük, akkor a kettő egyenesen aránylik, mert természetes, hogy a nagyobb nyereségért nagyobb kockázatot kell vállalni. Ha ezt megérti környékünk gazdatársadalma és meglátja a lehetőségeket, melyet a jópiacu yorkshire sertés magában rejt, akkor valószínű, hogy egy-két év leforgásán belül, már Pápa környéke fedezni fogja Bacongyár szükségletét, A környező uradalmaknak sokat jelent a Bacon, mert állatjaiknak biztos piacot kínál s ez a körülmény a Csak ízlései nyomtatvány hozhat eredményt! Mi ezt olcsón adjuk énnek, rendelje nálunk üzleti- és magán nyom tat ványait I a Ker. üemi

etg Hyomdában PAPA

vCSAKY-UTM21. fokozatosabb termelést segíti elő. Ha ezek után azt vizsgáljuk, hogy Pápának jelent-e valamit közgazdaságilag a Bacon, akkor meg kell állapítani, hogy sokat jelent. Elsősorban növeli a város piacának nevét, ismerté teszi. A város háztartásához is nagymértékben hozzájárul azáltal, hogy a múlthoz viszonyítva lényegesen emelte a müjég fogyasztást, azonkívül a vágóhídi díjak tetemes emelkedése is számottevő jövedelmet jelent és hozzájárul az egyébb közterhekhez is. Másodsorban 30—40 pápai lakósnak, úgy lehet családnak nyújt — értesülésünk szerint jó megélhetést. <-nc) Sorozatos tűzkár a vonatok miatt. Külsővat község határában naprólnapra fellángol a vőröskakas a tovaszáguldó vonat nyomán. A tovarobogó vonatok mozdonyaiból kipattanó szikrától felgyullad a tarló és tűz keletkezik, mely a száraz tarlón gyorsan terjed és a rajta levő kepék elégnek. Gálos Dénes búzaföldjén mintegy 30 kereszt búza égett el. Ez a kár biztosítás révén részben megtérül. Sokkal szerencsétlenebb volt Boda László, akinek 94 kereszt learatott 8 még 1500 négyszögöl területen lábonálló búzája égett el és vált a lángok martalékává a júl. 12-én elég erősen fújdogáló szélben. A kár 1193 pengő, mely meg sem térül, mert biztosítva nem volt. A keletkezett tűz azért terjedhetett oly nagy területen, mert védőszántást még a tarlón folyó aratási munkálatok miatt nem végeztek. Hulla a Rába partján. Borzalmas leletre bukkantak július 18-án Marcaltő határában a Rába balpartján az arrajárók. Ismeretlen 24—26 év körüli nőnek a hulláját vetette partra a folyó. A hulla kb. 4—5 napig lehetett már a vízben. Megindult a nyomozás személyazonosságának megállapítására,