Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-06-30 / 27. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csákyutca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. A nagyipar és a munkanélküliség. Genfben a nemzetközi munkaügyi konferencia most tárgyalja harmadízben a negyvenórás munkahét kérdését és harmincmillió munkanélküli tekintete csüng nagy csodavárással a konferencián s várja, mit végeznek sorsa felől. Csodavárással, mert ma már csodaszámba megy, ha a pénz és hatalom urai megengedik azt, hogy rajtuk kívül más is éljen, még akkor is, ha történetesen nem egy, hanem harmincmillió ember életéről van szó. Most dől el, hogy hagyják-e továbbra is az embermilliókat a nyomorúság szárazkenyerén rágódni, vagy átengedik őket végre azon a kapun, ahol az embernek való élet birodalma kezdődik. Harmincmillió ember hamleti kérdése fekszik a szőnyegen, harmincmillió ember kiálltja kétségbeesve, „lenni, vagy nem lenni" és a nagyipar szemrebbenés nélkül nemmel válaszol. A nagyipar delegátusai — az olaszt és amerikait kivéve — még most is ridegen elzárkóznak a negyvenórás munkahét elöl, sőt részt sem vesznek a bizottság munkájában. Nem, a tőkét nem hatja meg a milliók panaszszava, nem, mert az aranyhegyek tetején talán a lelket rothasztó szegénység mocsarából felhangzó legszörnyűbb jajkiáltás is kellemes muzsikának csendül. A tőke, melynek profitja a fejlett technika következtében megsokszorozódott, nem hajlandó az előnyökből egy jótányit sem a munkásnak átengedni, holott éppé® a technika fejlődése tette százával a mukáskezeket feleslegesekké. A munkaadó és munkás között kereset tekintetében óriási eltolódás állott be a munkaadó előnyére s a tőke mégsem hajlandó kevesebb munkaidővel, de ugyanazon munkabér mellett lehetővé tenni több munkáskéz foglalkoztatását. A tőke könyörtelen és a maga erkölcstelen álláspontjának igazolására még erkölcstelenebb elméleteket állít fel. Azzal érvel, hogy a születések száma egyre csökken s így egy-két évtized múlva magától eltűnik a munkanélküliség. Szóval az egykét akarják a nagyipar szolgálatába állítani s ezt olyan ártatlan arccal mondják, Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Motorkerékpár és i karambolja a Szélesviznél Június 27-én reggeli 9 órakor a széiesvizi útkeresztezésnél szerencsétlenség történt. Schaller Sándor 20 éves lakatossegéd motorkerékpáron haladt az útfordulóban, állítása szerint egy kocsi szabálytalanul fordult elébe, nagy lélekjelenlétrő! tanúskodón, már csak annyit tudott tenni, hogy az összeütközés erejét mérsékelte azáltal, hogy motorját amennyire tudta a rövidke uton lefékezte. A pillanatok alatt bekövetkezett összeütközés következtében Schaller a jobb lábán súlyos sérüléseket szenvedett, oly annyira, hogy kórházba kellett szállítani. Tűz a- hat Június 26-án szerdán a forrón perzselő délutáni napnak tikkasztó melegét a tűzjelző sziréna félelmetes búgása veri fel. A melegtől megbénult utca megékén-. kül, egyszere zajos lesz, mindenki a száguldó tűzoltóautó utja felöl érdeklődik. Még el sem ült a városban a sziréna keltette első izgalom, amikor már itt is-ott is lehet hallani, hogy Pátkai Lajos pápai nagybérlő a vasút mellett fekvő gabonavetését lobbantott lángra a mozdonyból kipattanó szikra. Mire a tűzoltók a helyszínre ériek, már csak az utolsó, befejező munka Várt reájuk, mert a mezőn dolgozó munkások a kezeik ügyébe került kapákkal, kaszákkal szétverték a pusztító lángokat. Az önfeláldozó munka ellenére is nagy kár érte a nagybérlőt, mert két és fél hold gabonája lett a lángok martaléka. mintha nem a nagytőke vette volna ki az emberek kezéből a családalapításhoz szükséges kenyeret. Cáfolják, hogy a rövidebb munkaidő segítene a munkanélküliségen, sőt épen a hosszabb munkaidő van erre hivatva, mert hosszabb idő alatt többet kereshet a munkás és így a vásárlóereje növekszik s ezáltal nő a fogyasztás, ami viszont több munkaalkalmat eredményez. Az elmélet szép, de mi eddig csak kihasznált munkást láttunk, vásárlóképeset nem. Mi nem állítunk fel elméleteket, mi csak tényeket említünk. Olaszország bevezette a negyvenórás munkahetet és a munkanélküliség máról holnapra több mint kétszázezerrel csökkent. Ugyanez tapasztalható Németországban is, ahol az állam, a községek és jogi testületek által kiadott munkánál csak a negyvenórás munkahét lehet irányadó. Ebből a tanulságot le lehet szűrni. Azokban az államokban ahol a jobboldali politika győzött a liberálizmus felett, ahol az állam le tudta törni a gazdasági ököljogot, ott enyhültek a munkanélküliség sebei. Nekünk nincs semmi kifogásunk az ellen, ha a tőke aranyhegyeket harácsol össze, de ez csak addig indokolt mig nem megy senkinek a bőrére, mert „a tízezrekért" nem szenvedhetnek embermilliók. Ha a nagytőke önszántából nem jut jobb belátásra, ha nem akarja minden emberben meglátni a testvért, akkor feltétlenül szükségessé válik a javak elosztásának állami beavatkozással való szabályozása. Amerika és Olaszorsság delegátusai kormányelnökeík utasítására a negyvenórás munkahét mellett foglaltak állást s minden remény meg van arra, hogy szerte a világon bevezetik a negyvenórás munkahetet a nagyipar minden tiltakozása ellenére is. Sajnos, mi még csak ott tartunk, hogy talán megvalósítják a negyvennyolc órás munkahetet, de reméljük, ami késik, az nem múlik és egyszer megszűnnek hatni a „titokzatos erők" és eltűnnek azok a bizonyos „csáklyás emberek", akik a magyar közélet vizeit zavarják. — ci«»i. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P. negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasébmiliméfer a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. birodalmában* Pápa város álíal elindított és lapunkban is szorgalmazott gyermeknyaraltatási akció a nemesszívü társadalom áldozatkészsége folytán sikerrel járt. Negyven leánygyermek üdül az öreghegyi várban. Hirtelen kerekedett nyári zápor elvervén az út porát, alkalmasnak véiem az időt megnézni, mit müveinek a gyerekek a hegyen. Szemem mindjárt a gyermekek után kutat. Mintha csak a földbői bújtak volna ki, egyszerre zsibongó gyermeksereg vesz körül. Csupa kócos fej, csupa örömre gyúlt arc, lüktető eleven élet ez a vidám csapat. Üdvözlöm a két tanítónőt, kik a gyerekek felügyeletét látják el s már az első kérdést akarom intézni hozzájuk interjúm anyagából, mikor egyszerre többen is belém karolnak a kicsinyek közül s hellyel kínálnak meg elragadó kedvességgel és közvetlenséggel az egyik padon. Nincs itt szó többé saját akaratomról, birtokába vesz a gyermeksereg. Szinte észre sem veszem, már hadar előttem két pici száj egy megható alkalmi versikét, melyben arra kérnek írjam meg az újságba, milyen hálásak jóltevőiknek azért, hogy lehetővé tették számukra a nyaralást itt az öreghegyi várban és a hála jeléül virágcsokrot nyújtanak át nekem. Na, gyerekek, hogyan szoktunk reggel tornázni — szól az egyik „tanítónéni", mutassátok meg a bácsinak — és a sok gyerek hirtelen karikába perdül s bemutatják nekem reggeli tornagyakorlataikat. Szabályos zenés tornagyakorlatot látok, a zenét maguk szolgáltatják vidám dalolással. Most a leánykoszorű letelepedik a földre és egész egzotikus mutatványban gyönyörködhetek. Orosz melódiát dalol a sereg s tenyerükkel verik hozzá a taktust, a kör közepén pedig négy aranyos csöppség orosztáncot jár hihetetlen* ügyességgel. A kép gyorsan változik, most egy kis szőkeség áll a kör közepén és karmesteri mozdulatokkal magyar dalokat és indulókat dirigál Azután egy kis előadóművész produkálja magát meglepőem értelmes szavalattal. Szinte kábul a fejem a sok látnivalótól. Artista mutatványok következnek, saját kompozicióju csoport