Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-01-20 / 3. szám

annyira, hogy a horvátok részére is ezt tartja kívánatosnak. * * * Üzent a király. Gyöngyösön 2000 ember előtt olvasta fel Griger apát, a fáradhatatlan legitimista vezér Ottó király nyilatkozatát, hogy Jouvenel francia újságíró előtt tett kijelentései Ausztriára vonatkoznak, ennek alkotmánya mindig más volt, mint a történelmi magyar alkotmány, mely rugalmas, demokratikus, reformokra alkalmas. Griger apát betegen ment a gyűlésre, hogy elmondja, mily komoly tudományok között él az ifjú király, s milyen alapos ismerője a magyar mult és jelennek. * * * Griger apát a királytól hozott nyilatkozatával eloszlatja azon ferde beállításokat, amiket egyes felelőtlen elemek Ottó királynak karácsonyi nyilatkozatába bele akartak magyarázni. Kétségtelen a király ezen nyilatkozata után, hogy a magyar alkotmányt ifjú királyunk minden körülmények között tiszteletben tartja. Nem önkényúr, diktátor kiván lenni, hanem — mint üzenetéből kitűnik —, a magyar nép királya. Ebben mi nem is kételkedtünk eddig, mert egy olyan király, ki életét szenvedésekkel, nyomorúsággal kezdi, nem feledkezhetik meg a szegény népről, még akkor sem, ha a királyi korona viselése hatalmat ad kezébe. * * Az olasz-francia megegyezés egyik pontja, hogy az egyezményt aláíró nemzetek egyike sem avatkozik bele a másik belügyeibe. A királykérdés megoldása sem más, mint belügy, vájjon az aláíró kisantant államok, ha a királykérdést megoldani kívánnánk, mint saját belügyünket, nem avatkoznának-e bele? Hírek. ELŐFIZETŐINKHEZ. Lapuik mindent elkövet, hogy olvasóközönségünk igényeit kielégíthesse. Nagy anyagi áldozatokkal igyekezünk lapunk 31 éves múltjának megfelelni. Kötelességünket azonban, amivel Istenünknek, hazdnkmk és olvasóközönségünknek tartozunk csak úgy teljesíthetjük, ha ezzel szemben előfizetőink is az előfizetési dijak pontos bejizet és ével segítségünkre lesznek Csatolunk lapunk ezen számához csekklapot, melyen fel lesz tüntetve mindenegyes előfizető hátraléka. Felkérjük nb. előfizetőinket, hogy a csikktap felhasználásával hátralékos előfizetési díjaikat kiegyenlíteni szíveskedjenek. Bízunk abban. hogy mindnyájan átérezve a keresztény sajtó fontosságát, kötelezettségüknek mielőbb eleget fognak tenni. Közigazgatási útbejárás. Kenessey Zoltán városi főjegyző és áz államépííészeti hivatal főnöke január 15-én végezték el az építés alatt levő Vaszar—Gecse törvényhatósági út közigazgatási bejárását. Új vármegyei közigazgatási gyakornok. Dr. Kenessey Pongrác főispán dr. Tiborcz (Stróbl) István lovászpatonai lakost, Stróbl István Iovászpatonai főintéző fiát, díjtalan vármegyei közigazgatási gyakornokká nevezte ki. Pápa Városi Közművelődési Egyesület f. hó 14-i előadásán Szabadi- Béla dr. mutatta be Babits Mihályt költeményei tükrében. Bemutatta a költőt, aki a mai költőnemzedék legtudatosabb művésze. SzaSIETEK A CSÁKY-UTCA 21. SZ. AL& és levélpapírt, névjegyet, eljegyzési kártyái, röpcédulát, plakátot, üzleti és hivatalos nyomtatványt rendelek a KERESZTÉNY NEMZETI NYOMDáBDN ahol mindenféle nyomdai, könyvkötészeti szakmunka és képkeretezés gyorsan, pontosan és Ízlésesen készül. amiben minden dolgozó ember egyetért: vizha tlan PALM A OKMA cipőtalp a legtartósabb és legolcsóbb viselet badi Béla dr. előadása folyamán láttuk, hogyan fordult a költő érdeklődése egyre fokozottabb mértékben a világ végtelenségéről a lélek végtelensége felé. Hogyan jutottak magasabb harmóniába lelkében az egymással kezdetben harcban álló elemek: a haza és az emberiség fogalma. Jövő hétfőn az egyesület nem tart közművelődési előadást, mert aznap este az egyesület műkedvelő gárdája előadja Mikszáth-Harsányi: A Nosztyfiú esete Tóth Marival c. négyfelvonásos színművét. Febr. 1-én, pénteken Németh László és Illyés Gyula, a magyar ifjú írói nemzedék két kiváló képviselője jön városunkba, hogy a Közművelődési Egyesület rendezésében, a Griff-szálló dísztermében irodalmi estet adjon. Belépti-díj nem lesz. Önkéntes adományokat az egyesület kultúrális szükségleteire köszönettel fogad az egyesület. A Noszty-fiú esete Tóth Marival c. 4 felvonásos vígjáték f. hó 21-én, hétfőn este 8 órai kezdettel kerül színre a Városi Közművelődési Egyesület műkedvelő-szakosztálya előadásában. Az'előadás tiszta jövedelmét részben a Jugoszláviából kiüldözött magyar véreink segélyezésére, részben pedig a Közművelődési Egyesület könyvtárának javára fordítják. anyja is —, sokat zaklatták a falunkat, mióta elmentél. Soknak elvették a földjét meg a marháját. De minket a Mirkó mindig megvédett. Azután, mikor ő lett a főcsetnik, rendet csinált a faluban, mindenki békében és biztonságban van. Mirkó láthatólag örült, hogy ilyen buzgó pártfogókra talált az asszonyokban, de még nem nézett régi barátja szemébe. Miska rántott egyet a vállán, aztán leült. Éhes vagy, ugy-e édes fiam ? kérdezte az anyja — maradt ám a vacsorából ; gondolom, meg is fázhattál, majd főzök egy kis teát. A szobában a sült alma békés, meleg illata terjengett, miközben Mihály a vacsorát fogyasztotta. Szeme érdeklődve járt ide-oda, miközben nagy részletességgel beszélte el kalandjait. Mikor elbeszélésében a határátszökéshez ért, Mirkó is — ámbár nem szólt — nagy elismeréssel bólintgatott. Aztán meddig maradsz itthon édes fiam ? — kérdezte az anyja. Egy-két napig. Kivárok egy jó, sötét, szeles éjtszakát, olyant, mint ez a mai, aztán indulok visszafelé, Sokáig nem maradhatok, mert a falu szájára kerül a dolog, aztán a csetnikek lefognak. A Mirkótól ne félj — mondta a huga —, ő jó, igen szereti mindenki a faluban. 0 a főcsetnik, hát ne félj a csetnikektől. Azért lett úgyis csetnik a Mirkó, hogy véget vessen a sok rablásnak, meg verekedésnek, ami a szerb főcsetnik alatt volt. Ugyan a szerbek nem szeretik ezt nagyon, j de nem merik Mirkót elvinni innen, mert újra zavarok lennének a faluban. A szerbeket erre senki sem szereti. Az előző főcsetnik szerb volt, de azt majdnem úgy verték ki a faluból. A szerbeket itt senki sem szereti — mondta Mirkó, aki ma este először szólalt meg —, szép beszédekkel jöttek, bő Ígéretekkel, néhányan hittünk is nekik, de becsaptak. De kellett ez nekünk, így legalább megtanultuk régi barátainkat becsülni... Hamar beláttam én azt pajtás, hogy neked van igazad. Miska meglepetten bámult Mirkó szőke arcába, amelyen szokatlan megindultság fénylett. Remélem — folytatta a másik — már nem haragszol rám, hiszen azelőtt jóbarátok voltunk és ami hibát tettem, azt igyekeztem jóvátenni. A vallomásommal tisztáztalak és akár itt is maradhattál volna, semmiféle eljárás nem indult ellened. Nem haragszom pajtás, rázta meg' Mihály a kezét keményen a régi barátjának — de nem maradhatok ideát, nem bírnám ki. Az igazi hazám nekem már odaát van, nemsokára talán meg is házasodom. A beszélgetés most már könnyen folyt tovább; az előbbi feszültség feloldódott. Mirkó és Annus egymás mellé ültek, bor is került az asztalra s a férfiak kedvééit a két asszony is szürcsölgetett apró kortyokat. Mihály, a tea aranyló, illatos gőzén át figyelte, hogy milyen sokszor hajlik Mirkó okos, szőke feje az Annus fekete szeme felé. Tekintete körülölelte a bunai bőrök unokájának bátor, keskeny, ifjúi arcát, aztán lesiklott vállaira és erős kezeire. Mosolygott, de nem szólt és a maga menyasszonyára gondolt. A szobát jó, anyás illatok párnázták és a petróleumlámpa sárgán aranyló vize mosolygó nyugodtsággal hullámzott felettük. A nagyanyó aludt a kuckóban, az öreg Sajó kutya elnyújtózva feküdt a búbos előtt. Mirkó búcsúzott. Az ajtó előtt hosszasan szorongatta Annus meg az anyja kezét. Mihály lámpával kikísérte a kapuig. A szél már elállt s a hold magányos lámpája elérhetetlen magasságból szórta ezüst sugarait. — Csak holnapután legyen Jó időm — nézett szét Mihály. — Nem kell sietned. Ráérsz. Csütörtökön egy jóbarátom lesz a határőrségen a parancsnok, annak ha szólok, egész nyugodtan átmehetsz. — Hát a többiek? Az őrség? — A többiek is jó fiúk. Idevalók": horvátok meg szerbek. Mi idevalók jól megértjük egymást, csak az idegenek hozzák mindig a bajt, de itt minden horvát meg bunyevác szívében magyar szív dobog I Ezt ne felejtsd elmondani odaát I Erősen, biztosan ráztak kezet és Mirkó kilépett. Miska sokáig nézett utána. A hó ezüstösen szikrázott. A havas fák, mint ezüsttévarázsolt tündérkirálynők álltak s a levegőben hüllő halk hókristályok (vagy talán az angyalok? magas ezüsthangokon trillázták az éneket: Békesség a jóakaratú embereknek I