Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-04-01 / 13. szám

n Pápai keresztény Önsegélyző és Hitelszövetkezet közgyűlése. Az ezévi közgyűlést f. hó 25-én délután tartották meg a Kat Kör helyiségében. A részvényesek nagy számban jelentek meg s érdeklődve hallgatták az igazgatóság jelentését. Az igazgatóság jelentéséből a gaz­dasági élet emelkedő tendenciája csillámlik ki. Mig az 1932. évi je­lentés szomorúan számolt be a fo­lyószámla állomány csak 50%-kos eséséről, addig elmúlt üzleti év ered­ménye szép folyószámla növekvést mutat, ami a betevők kitartó és meg­erősbödő bizalmát mutatja. Az üzlet reálitásának biztató képét mutatja az a körülmény is, hogy a viszleszámitolt váltók állománya 10 6 °/o-kal esett. A gazdasági helyzet alakulásával párhuzamosan esett az adók és illetékek összege is, ami az eredményszámla javulását okozta. A törzsbetétes tagállomány a mult év végén: 300 tag 1122 törzsbetét­lel, továbbá 37 üzletrészes tag 155 üzletrésszel. Azóta természetesen ezek a számok megváltoztak már, mert többen beléptek a XXIV. évtársu­latba. Az igazgatóság és a felügye­•lőbizottság megbízatása lejárt, miért is új tagokat kellett választani. • Az igazgatóság: elnök: Németh József apátplébános. Tagok: Dr. Nagy György ügyész., Nemcsics Elek, Dortsy János, Fekete István és László Mihály. Felügyelőbizottság: Dr. Kalapos György, Marton Győző, dr. Tomor Dezső, Szalai István, Tibo József és 15 tagú választmány. Ha az igazgatóság jelentését vizs­gáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a Szövetkezet a nehéz viszonyok ellenére is sikeresen oldotta meg az önsegélyzés nemes feladatát. A Szövetkezet nem tévesztette szem elől, hogy igazi célja a gazdasági nehézségekkel küzdő tagok, a kis­emberek minél szélesebb körű tá­mogatása. Ez a gondolat vezette ed­dig az igazgatóságot, s vezeti ezután is. Bárcsak a gazdákat is bele le­hetne vonni az ilyenfajta szövetke­zetekbe minél nagyobb számmal, hogy az önsegélyzés hatalmas esz­méje igazán valóra válhasson. Mert ennek a néprétegnek is jótétemény lenne a Szövetkezet. Reméljük, hogy a nehézségek megszűnnek s az igaz­gatóság módot talál a gazdák mi­kénti bevonására vonatkozólag is. Mezőgazdasági gyűlés. Folyó évi március 27-én délelőtt 10 óra­kor Pápán a városház nagytermében Szabadhegy Elemér gazdasági főta­nácsos elnöklete alatt mezőgazdasági gyűlés lesz. Az elnök erre a gyűlésre az összes mezőgazdasági bizottsági tagokat és nagyobb birtokosokat, il­letve uradalmak vezetőjét ezúton is meghívja. A falu népe. A rövid téli napok szürkeségére beköszöntött a mosolygó tavaszi nap. Megélénkült a falvak képe és a föld­mivelő emberek kirajzanak a földekre tavaszi munkákra. Szántásra feszül az ekevas, szemet szór a kérges te­nyér és a borona jótékonyan simítja el a fölsebzett hantokat. A szunnyadó szem életre csírázik a magyar rög­ben. A szomszédos táblán pedig az őszi vetés ütközik és bátortalanul bújik ki a tavaszi napsugárra. Az első tavaszi napsugártól kezdve azu­tán késő őszig nincs nyugalom a földeken és nem akad pihenés a falú emberének életében. Hivatalos órát nem tart. Akármilyen hosszú legyen is a nap, napkeltével kezdi, nap­nyugtával végzi. Nincs nyugta kora reggeltől késő estig. Munkája szinte erején felül igénybe veszi. Nemcsak magát a gazdát, hanem a családokat is. A hűvös idő meg a szél meg­edzi, a forró nap megbarnítja. Kemény munka a földmives munka és nem közönséges kitartás kell hoz­zá. Annyira lefoglalja emberét, hogy időt se igen enged az étkezésre. Annak is hamar kell mennie, szinte kutyafuttában kell megtörténnie. Az asszonynak se sok ideje van körül­ményesen elkészítenie. Épenhogy ké­szít valamit és azon osztoznak meg békésen a munkában megéhezettek. Ha összehasonlítaná valaki a föld­mives ember munkateljesítményét és élelmezését, elcsodálkozna. Nagy kár, hogy ezzel a kérdéssel nem igen foglalkozunk. A magyar földmivelő igen gyengén van ellátva általában. Nézzük csak meg, hogy hatalmas munkájában milyen eszközök álla­nak rendelkezésére. Állatja bizony nem a legprímább állat, akármeny­nyire is büszke rá. Nagyon kevés kisgazdának vannak szép állatjai. Ha talál az ember közötte, az is rosz­szul van tartva. Most meg különös­képen rossz a helyzet, mert az állat­állomány megfogyatkozott. A mult évtizedben szépen fejlődésnek indult kisgazdaságok nagyon megcsappan­tak és kifogytak. Kisgazdaságaink szegényesen instruáltak és ebben van az oka annak, hogy rengeteg befek­tetett munka mellett is keveset hoz­nak ki a földből. A magyar földmivelőre nem lehet azt mondani, hogy rosszul gazdál­kodik. Vannak szigetek, ahol minta kisgazdaságokkal találkozunk. A gaz­dálkodás módja azonban mégis el­maradott. Ennek oka nem annyira a maradiságban van, amint sokan gon­dolják és állítják, hanem a szegény­ségben. Nincs módja hozzá. A tőke­hiány teszi azután, hogy a kevés eredmény csak éppen a család szű­kös eltartására elég. Ez a kemény munkájú, kevés igé­nyű földmivelő nép iskolákat tart és vállán hordja az állam terhét, hiszen a jövedelmek legnagyobb részét ő szolgáltatja be. Munkájából él más polgártársa és terményeinek értéke­sítésén gyarapszik a kereskedő. A magyar ember ezt helyesnek tartja, csak azt szeretné, hogy egy kissé jobban honorálnák és értékelnék a nemzet összességében az ő munká­ját és többre tartanák az ő életét. Ezt az igényét talán nyers módon és forradalmi hangon juttatja néha­néha kifejezésre, de sohasem forra­dalmár. Békés ember és mindenki­nek megadja a tiszteletet. Az egy­házaknak, a közigazgatásnak és az iskolának, államhatalomnak honorál­nia kellene a földmivelő magyar ér­tékeit. Azzal honorálhatja, hogy nagyra tartja, mellette áll, vele együtt érez és osztályöntudattól meg osztálygőg­től ment meleg szívvel, szeretettel öleli magához. 1 ERTESITES. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vásárlóközönsé­get, hogy divatárúházamat megnagyobbítottam és űri-, női divat és kötött-szövött árú osztállyal bővítettem ki. Midőn t. vevőközönség párfogását kérem, előre is biztosítom a már általánosan elismert, megbízható kiszolgálásról és olcsó, versenyképes áraimról. faudek Miksa divatáruhoz, ' KOSSUTH LALOS UTCA 14. SZAM ALATT. Tekintse meg kirakatainkat! üasárnapi leeél. Stavisiiy tündöhléss És hanyatlása. Mindig bonyolultabb lesz ez a Stavisky-ügy Párisban. Minél jobban bogozzák, annál jobban szorulnak* a hurkok s ami az érdekes, minden hu­rokba egy-egy főember nyaka szorul. Ez a világraszóló piszkos panama­ügy éles és reális keresztmetszete a modern társadalomnak. Hiába tilta­kozunk ellene, hiába rázzuk be­csületben megőszült, vagy fényesre kopaszodott fejünket és forgatjuk ál­szenteskedve szemünket. Hiába. Na­gyon találó volt egy párisi újság megjegyzése: Mindenki gyanús. A gyanú azóta megnövekedett, szárnya­kat kapott és keserű váddá dagadt Még mindig igaz az az ókori tétel, hogy nincs bevehetetlen vár. Ha az ágyuk légiói nem birnak a vitéz vé­delemmel, meg kell csörgetni az arany zsákokat, s megnyílnak a ka­puk. Még a vasbetonnal szegélyezett hétlakatos kapuk is. Stavisky a nagy fezőr, a kolosszá­lis furfangú szélhámos pakfong trombitaszavára ledőltek a szajnaparti város falai. Mint egy király vonult be Párizsba, s mint egy királyt töm­jénezték körül a demokrácia főváro­sában. Az aranyborjú rőt árnya újra kivirított. Danton és Robespiere el­szánt utódai elfelejtették a kivégzett hajóst s a kalandort fölültették az aranytrónra, melyet saját garasaikból halmoztak össze. És itt van az egész csúnya ügy­nek a tragikomédiája. A világ egyik legügyesebb szélhámosa a legegy­szerűbb fogásokkal fejte meg szinte a legzsugoribb franciákat Saját pén­zükön vesztegette meg a szajnaparti metropolisok világcézárait. A francia paraszt izzadtságszagú bankóin vette meg a parasztság főkorifeusait. A csalás világrekordere azután el­akadt a legkisebb gáton. Most exhu­málják. Vizsgálat közben bizonyára megnézik majd az agyát és a szívét, s megállapítják, hogy hajlamos volt a csalásra. Ha ezt meg lehet álla­pítani — hát csak állapítsák meg a tudósok. Ha ezt a megállapítást már tudományos formába öltöztették, to­vább is folytassák majd a vizsgála­tot. Tekintsenek bele a modern tár­sadalom beteg, sivatag szívébe s romlott veséjébe. Mert a Stavisky ügynek nemcsak Stavisky a vádlottja, hanem a mai romlott felfogás, az erkölcs hiánya. Vizsgáljanak csak tudós uraim. Gyürkőzzenek neki. Lesz munkájuk elég. Beteg az egész tár­sadalom. Hullafoltok ütnek ki rajta. És azután mondják meg a vélemé­nyüket, de becsületesen s bátran és ne csaljanak, mint Stavisky, a mo­dern fezőrkirály. Hordc. Griff Szálloda Kutrovácz Gyula bérletében. i . • < Tiszta, komfortos szobák. Elsőrendű magyar konyha. Kitünö borok. A vidékiek találkozóhelye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom