Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)
1934-12-23 / 51. szám
karácsonyi gondjaitól ha felkeresi a Győri Bőröndöst, hol filléres árakért vásárolhat 260 Az emberiség fejlődésében legerősebb rugó mindig a szükség volt. A haladás nem lett voina iiyen nagyfokú, a kultúra és a civilizáció nem emelkedett volna ilyen magas színvonalra, ha az emberiséget az éhség, a nyomor időnkint nem szoritotta volna rá, hogy sorsának biztosítása végett tökéletesítsen maga körül mindent. A kapitalista termelés kezdetén a munkásság helyzete elszomorító volt. Ez kényszerítette a munkásságot szervezkedésre. A szervezkedés rendkívül sokat javított a munkásság helyzetén. A mai nyomorúság is ilyen ost r. Ha a munkásság az előbbi példákon okulva a kényszerűség teremtette helyzetet okosan, következetesen felhasználja, ennek a nagy világcsapásnak is lehet hasznát leszűrni és lehet előnyöket biztosítani a dolgozó milliók számára. Az egyre tökéletesített géptechnika és új munkarendszerek bevezetése, a rr.unkamegtakarító racionalizálás alkalmazása, a fogyasztás csökkenése a gazdasági válság folytán azt idézték elő, hogy sok helyen a munkáslétszám csökkentése helyett a munkaidőt kevesebb órában állapították meg. Igaz, hogy ezzel együtt a dolgozó munkás keresete is arányosan csökkent. Ez a munkaidőcsökkentés bebizonyította, hogy a gépíecbnika és a racionalizálás segítségével már jóval kevesebb ideig kell dolgozni a munkásságnak, hogy a fogyasztás kielégítésére elegendő gyártmányokat állítson elő. Ha a normális idő viszszatér, a jelenlegi munkanélkülieknek a termelés folyamatába való beállításával elegendő gyártmányt lehet készíteni, ha a válság folytán életbe léptetett csökkentett munkaidőt dolgozzák is csak ki. Nálunk még a nyolcórai munkaidő törvénybeiktatásától is húzódnak. Amerikában már Hoover köztársasági elnök olyan nyilatkozatot tett, hogy a negyven órás munkahetet törvényesen kell bevezetni. Olaszországban a korporáció tanácsa a heti 36 órás munkaidő bevezetését határozta el azért, mert ezzel 300.000 új munkásnak biztosíthatnak kenyérkereseti lehetőséget. Mussolini országa így oldja meg a munkanélküliség kérdését, melynek megvalósítása nálunk sem okozna különösebb nehézséget- f" ^ Nincs messze az idő, mikor a munkásságnak Magyarországon íS harcba kell szállni a 40 órás munkahét rendszeresítése érdekében. Természetesen ennek csak úgy van értelme, ha a heti jövödelemben ez nem idéz elő visszaesést. Bizonyos, hogy a munkaadók ezt először majd nagyon ellenzik. Mivel azonban a termelési eszközök és módszerek tökéletesedése biztosítja azt, hogy rövidebb idő alatt meg lehet keresni a régi mennyiséget, nem indokolatlan, hogy a régi keresetét kapja a munkásság. Bármilyen szép érveket sorakoztatnak is Rendeljen Névjegyet a Keresztény Nemzeti Nyomdában t PÁPA, CSÁKY-UTCA 21. Telefonszám: 157. majd fel ennek megindokolására, bármilyen csalhatatlan számításokkal mutatják is ki a maguk igazát, vissza kell utasítani az ilyen egyoldalú osztozkodást, amelyben minden előny a tőkének jutna. Keresztény és szociális igazság, hogy a termelés célja az Isten képmására alkotott ember és nem a gép, melynek hasznát és előnyeit az egész emberiségnek, elsősorban pedig a dolgozóknak kell élvezniök. írek Előfizetőinknek, hirdetőinknek, olvasóinknak és munkatársainknak kellemes karácsonyi ünnepeket kiván a Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Az istentiszteletek sorrendje a főtemplomban. 24-én éjjel 12 órakor éjféli mise. 25-én, karácsony napján reggel 7-kor csendes szentmise, délelőtt fél 9 kor diákmise, 10-kor szentbeszédet mond Németh József apátplébános, utána ünnepélyes szentmisét celebrál, mely alatt a főtemplomi vegyeskar Gruber J. Pasztoral miséjét énekli. Fél 12-kor csendes szentmise. Délután 3 órakor ünnepélyes vesperás. 26-án, a főtemplom védőszentjének ünnepén reggel 7-kor csendes szentmise, fél 9-kor diákmise, 10-kor szentbeszédet mond Visy Pál káplán, utána ünnepélyes szentmisét celebrál Né1 meth József apátplébános, fél 12-kor csendes szentmise, 'mely alatt magyar karácsonyi énekeket ad elő az énekkar. Délután 3 órakor ünnepélyes vesperás. legyen az ajándék szép, praktikus és olcsó, hogy öröme legyen annak, aki kapja, de az is örül:-: jön, aki adja. :-: A nagy karácsonyi v ásár me gkezdődött. Kirakataimban a leszállított árúcikkek nagyrésze már megtekinthető. RAIDL Pápa, Kossuth-utca 6. Telefon: 174. 248 Heti kritika. Az a kötőjel, amely Magyarországot és Ausztriát azelőtt hivatalosan összekötötte, valóban sok kérdésben gyakran inkább szétválasztott, mintsem összefűzött. Amióta azonban a történelem ércszekere végigdübörgött felettünk, gyakrabban keressük azt, ami összeköt, mint ami elválasztana s ha akkor megláttuk összekötöttségünkben azt, ami rossz, ma sokkal jobban látjuk mindazt, ami jó. Amennyi energiát pazaroltunk egykor a civódásra, annyit áldozunk most a megértésre s ahogy átkoztuk akkor a közös sorsot, úgy átérezzük ma a sorsközösséget s államférfiaink találkozásainak éppen ez ad nagy jelentőséget. Kár vitatkozni azon, ki győzött Genfben. Anglia Eden lordnak, Franciaország Lavalnak, a kisántánt persze saját magának tulajdonítja a dicsőséget. Nekünk sem optimistáknak, sem pesszimistáknak nem kell lennünk. Ne higyje a világ, hogy mi győzelemnek könyveljük el azt az elintézési módot, melyet el kellett fogadnunk anélkül, hogy elégtételt kaptunk volna. Tudjuk, hogy ezt nem az igazság érvényesülése akadályozta, hanem az erőviszonyok nem engedték s így tudjuk azt is, hogy a jelen viszonyok között többet, jobbat nem érhettünk el, mint amit elértünk. Bizonyos fokig ugyan már ez is győzelem, de nem olyan, amilyent igazság szerint megérdemeltünk volna, így eredmény, mellyel meglehetünk elégedve. Vereségnek minősíteni azonban épp annyira nem észszerű, mintahogy így beállítva belpolitikai célokra próbálni, kihasználni mesterkélt és erőltetett. A győzelmi mámort nyugodtan átengedhettük elleneinknek, éppúgy, mint a belpolitikai kihasználást. A kisantant olyan nagy győzelmet aratott Genfben, hogy kormányválság lett belőle Belgrádban. Külpolitikai okokból belpolitikai cselekmény, mintahogy belpolitikai indítóokai voltak Jugoszlávia külpolitikai lépésének. A vonal ugyanoda tér vissza, ahonnan elindult. Egy ténnyel több, hogy Európa okuljon belőle. Hogy Belgrád tanul-e, kérdés, mely feleletre vár, akár Jeftics vállalkozik a válaszadásra, akár más. * * * A genfi vita lezárult ugyan, de a kulisszák mögött tovább folynak az akciók, tengelyükben az olasz-francia megegyezés ügye. De miért Olaszország engedjen és Franciaország nem és miért a mai határok sérthetetlensége biztosítaná Európa békéjét és a revízió nem. Amihez Páris ragaszkodik, hiába kísérleteznek vele tizenhat év óta már, tarthatatlan. Ha nem az volna, nem okozna örökös fejtörést. Amit pedig Róma ajánl,' meg sem kísérlik. Hogyan állíthatá
