Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-11-11 / 45. szám

A „Ksrczaghy fényképészeti műterem és fotószaküzlet új ISiatsier osztálya megnyílt. Kozmetikai, betegápolási, gyermektápszerek és háztartási cikkek nagy választékban a legolcsóbban kaphatók. A o f o Tegyen próbavásárlástj Eskiiöői-, családi- és gysraKktelvítelik. t ó c i k k e k ! különösen ott, hol nemcsak magán, hanem közérdekeket i& szolgál. Ezen gondolatoktól vezéreltetve a kereskedők már egy évvel ezelőtt mozgalmat indítottak, hogy a város azon kereskedők villanyáramdiját, kiknek nagyobb kirakataik vannak, szállítsa le. Ez a mozgalom azonban nagyon kevés eredményre vezetett. Ugyanis a város csak azt adta meg, hogy azon kereskedő, kinek fogyasztása nagyobb az 1932. évinél, ezen különbözet után csupán 2 5 fillér áramdíjat fizessen. A kereskedőket ez az engedmény nem elégítheti ki, mert ez egy-egy kereskedőnél nem tehet ki többet évenként 3—6 P-néi. Ezérí újabb mozgalom megindítását határozták el és hogy ezen kérelmük fontosságát dokumentálják egyöntetűen jutottak arra az elhatározásra, hogy a kérelem kedvező elintézéséig kirakataikat nem világítják. Mit mond a villanytelep vezetősége ? Az OMKE elnökének ezen mindenre kiterjedő nyilatkozata után kötelességszerüleg felkerestük Major Gyulát, a villanytelep vezetőjét, ki a kereskedők tüntetésére vonatkozólag a következőkép nyilatkozott : A kereskedők lényegtelenül többet fogyasztanak, mint más fogyasztók. 232 kereskedő van, akiből 80 olyan, hogy üzletük és lakásuk együtt van, vagyis kiskereskedők, kik nem jöhetnek számifásba azon kereskedők között, kik kirakatokkal rendelkeznek. Az ezeken felül megmaradt üzlettulajdonosok közül 111-nek évi villanyszámlája 60 P alatt, 60-nak 61 — 120 P- ig, 32- nek 121 — 180 P-ig, 2-nek 601—700 P-ig, 2-nek pedig 701 — 1200 P-ig terjed a villany fogyasztása évenként. Ebből látható tehát, hogy a kereskedők egy-kettő nagyobb kereskedő kivételével nem fogyasztanak olyan menynyiségű villanyt, ami a külön elbánást indokolttá tenné, mert átlagosan a kereskedők a privát háztartások által történt fogyasztás mértékén haladnak, sőt sok esetben alatta is maradnak. A kereskedők kérelmét a város figyelembe is vette akkor, mikor a többlet fogyasztásuk után csak kettő és fél fillér áramdijat fizetnek. Magánúton úgy értesült a villanytelep igazgatója, hogy a kereskedők 5 7 áramdíjjal szemben 4'5 fillérben kívánják ezt megállapítani, ami 21 százalékos csökkenésnek felelne meg, ezt a csökkentést azonban informátorunk indokolatlannak tartaná. Jelenleg kb. 200 kirakat van sötéten, ami a városra lényegtelen veszteséget jelent, mert az ebből származható veszteség nem tehet ki többet évenként 20—30 P-nél. A közvilágítás sem szenved kárt a tüntetés folytán, mert az utcai lámpák elég világosságot nyújtanak. A kereskedők kérelmüket a városi villanytelep felügyelőbizottsága elé juttatták, az fog dönteni annak sorsa felől. Nem akarunk az illetékes hatóság döntése elé vágni, megnyugvással nézünk a kereskedők jogos panaszának elintézése elé és reméljük, hogy az elintézést a nehéz helyzetben levő kereskedőosztály és a város érdekeinek kölcsönös figyelemoe vételével nyer elintézést. Vasárnap lesz a ferences tombolajáték húzása. A ferencesek templomának renoválásával kapcsolatos tomboiajáték, húzása november hó 11 én, vasárnap d. u. 5 órakor kezdődik a Levente Otthon nagytermében. Szinte páratlan a hivek buzgósága: a több mint 600 értékes, változatos szép nyereménytárgyat napról-napra új, értékes ajándékok gyarapítják. Itt említjük meg, hogy a helyszínen tormásvirslivel, teával, süteményekkel, tortával és egyebekkel felszerelt büffét állítanak fel, ahol kiki jó és rendkívüli olcsó uzsonnához juthat. Nagyban emeli azután majd a szerencsés nyertesek jó hangulatát, hogy a jó ügy iránti szeretetből Füredi Döme és bandája tüzes magyar nótákkal járui majd a délután felejthetetlennek Ígérkező sikeréhez. A legtöbb adófizetők törvényhatósági bizottsági tagválasztása. November 4-én, vasárnap választották Veszprémben a legtöbb adófizető törvényhatósági bizottsági tagokat. A választásra Pápáról is sokan Veszprémbe utaztak. Törvényhatósági bizottsági rendes tagokká Pápáról az I. csoportba megválasztották : Böröczky Lajost, gróf Esterházy Tamást, Karlovitz Adolfot, Pátkay Lajost, dr. Weltner Sándort és Wittmann Ignácot. Póttagok: Dr. Domonkos Géza, dr. Vathy Gábor és dr. Pápai Lajos. A II. csoportban rendes tagok: Dr. Adorján Gyula, Eötvös Sándor, dr. Fehér Dezső, Fischer Gyula, dr. Fürst Sándor, Hanauer Béla, dr. Hoffner Sándor, dr. Konkoly-Thege Sándor, v. Kováts Lajos Jenő, Mika Tivadar, dr. Pongrácz József, dr. Scheiber Jenő, dr. Sulyok Dezső, dr. Tóth István. Póttagok: Koréin Vilmos, Kohn József. A III. csoportban rendes tagok: Böröczky Géza, Csajtay Dániel, Keszey Gyula, Mészáros Kálmán, Mihály Sándor, Rapoch Vilmos Schneider Ferenc, Szeleczky Gyula. Póttagok : Dr. Kardos Károly, Zakots István. W ®

B JL Jk Köttesse könyve a Keresztény Nemzeti Nyomdában Pápa, Csáhf-utca Zl. sz. Tel. 157. | Heti kritika. „Fel fog ébredni az öntudat a nagy értékekkel szemben, amelyet Magyarország juttatott Európának és akkor eljön az ideje a magyar revíziónak". Minden magyar számára jóleső szó és biztatás a hűvösen gondolkodó Bethlen István gróf szájából, amellyel az egész magyar nemzet egyetért, amelyben egységes. Ez az a kérdés, amelynek igazságos rendezésében nemcsak hiszünk, hanem meggyőződéssel bízunk bsnne s ez ad erőt és kitartást, hogy szívósan munkálkodjunk érte. Mennél jobban közeledik a saarvidéki népszavazás döntő napja, annál jobban fokozódik a diplomáciai feszültség körülötte. Volt idő, mikor szinte természetesnek lehetett tartani, hogy e népszavazás alig lehet több egyszerű formalitásnál, hisz ennek a területnek lakossága kétségkívü német. Úgy látszik azonban, hogy Európa mai állapotában a legegyszerűbbnek látszó kérdés sem egyszerű, gondoskodnak róla és nem engedik, hogy az legyera. Ami a Népszövetség által meghatározott „játékszabályok* körül történik, furcsa játék, de remélhető, hogy a jáíékbírák idejében közbelépnek. Hogy Jugoszlávia népei hálásan gondolnak • idegenben meggyilkolt uralkodójukra és halálában is még hűséget fogadnak neki, ez természetes, sőt ha valaki ezen kifogásolni valót talál, az a béke és a rend ellensége. De hogyha Magyarország vagy Ausztria merészelne hű lenni monarchikus hagyományaihoz, az casus bellit jelent. Mindenesetre nagyon logikus, de csak Benes úr szerint, mert ezt az okfejtést ő követte el. Ahogy őt ismerjük, jobbat nem is várhattunk tőle. Már megszoktuk, hogy abban, amit Magyarország csinál, ellenfeleink azt keressék, ami nincs benne és ami benne van, azt kétségbevonják, vagy elferdítsék. Persze fáj nekik, hogy a varsói látogatás után Bécs és Róma is sorra került, pedig ez a római paktum értelmében csak természetes. Igen nekünk, de nem nekik. Minden út ma is Rómába vezet, csak egyesek nehezen szánják rá magukat, hogy elinduljanak rajta. Mióta készülnek rá a franciák, oda készülget Benes is és most mégis azon sírnak, hogy ők még nem jutottak el. De hát erről ugyan ki tehet? Hiába állítjuk, hogy nekünk nincs titkolni valónk, mi nem szövetségeket kötünk, a mi megegyezésünk kultúrális és gazdasági téren mozog, nem hiszik, mert rossz a lelkiismeretük. Úgy látszik, mégsem lehetünk elhanyagolható tényező az európai sakktáblán, ha ennyi energiát pazarolnak arra, hogy elgáncsoljanak.