Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-09-23 / 38. szám

ARA a 16 FILLÉR Pápa, 1834. szeptember 23., vasárnap POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség : Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky­utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Főszerkesztő : fiRáTZER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DR, NÉMETH ISTVá&. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméier a hirde­tések között 4 fii]., a szöveg között 5 fill. Ho mi I Az olasz külpolitika irányvonalá­nak a német-osztrák csatlakozási mozgalom júliusi puccskísérlete óta bekövetkezett megváltozásával az eu­rópai politika horizontján olyan új átcsoportosulás körvonalai kezdenek felrajzolódni, melyekre mindennapi gondjaink közül is fokozott mérték­ben kell felfigyelnünk. Azok a külföldi visszhangok, me­lyek Bethlen István grófnak, a dip­lomata rugalmas fogalmazásában két hét előtt napvilágot látott e tárgyú cikkét kisérik, azt bizonyítják, hogy a külföld s különösen Franciaország annyira elkötelezettnek lát minket Németországgal, hogy a német-olasz ellentét miatt a magyar-olasz vi­szonylatban is elhidegüléssel számol. Tápot nyerhet ez a feltevés a kor­mányhoz közelálló egyik újság azon elmefuttatásából is, mely túl a beth­leni fogalmazáson, sőt azzal ellen­tétben olyan „epizódnak" tünteti fel az olasz-német feszültséget, mely „a magyar nemzeten kívül kell, hogy tisztázásra kerüljön." Ezzel szemben lehetetlen meg nem látni, hogy az Anschluss-bomba olyan szakadékot vágott Olaszország és Németország között, mely a maga teljes szélességében és mélységében tárta fel és hozta felszínre a két or­szág életbevágó •Hentétes érdekeit. Ennek következtében, noha a múlt­ban volt is köztük bizonyos együtt­működés, — mely azonban inkább csak taktikai lépésekben nyilvánult meg az egyenjogúság és a fegyver- j kezés kérdéseiben — általános együtt­működéssé ez nem realizálódhatik. így szerte foszlik az a reményünk is, melyet a két ország együttműkö­déséhez fűztünk. De mit is remélhetünk mi attól a Németországtól, melynek hatalmi tö­rekvéseiért egyszer már csaknem el­véreztünk s azóta sem részesültünk részéről a nemzetközi fórumok előtt abban a támogatásban, melyet el­várhattunk volna. Akkor, amikor még Franciaországban is több mint 30 revíziós könyv jelent meg a mi igaz­ságunk mellett, a „baráti" Német­országból egy sem került ki. Nem kell nagy meglátás ahhoz sem, meny­nyire elhidegeníteni igyekszik pán­germán propagandájával a magyar állameszmétől német nemzetiségein­ket, az utódállamokban pedig egye­nesen szembefordítja a német kisebb­ségeket a magára maradt magyar­sággal. Ami mármost Németor­szágot mint piacunkat illeti, kétség­telen, hogy ez számottevő. Mai izo­láltságában azonban, mikor ezzel adóságaink törlesztéseképpen, befa­gyott márkaköveteléseit is mobili­zálhatja — erre a csereforgalomra épp oly szüksége van, mint nekünk. Októberben bérmálás lesz Pápán. Felejthetetlen szépnek ígérkező napok várnak Pápa város hívő kat. társadalmára. Dr. Rótt Nándor megyéspüspök értesítést küldött Németh József apát­plébánosnak, amelyben közli, hogy az ősz során bérmálást tart Pápán. A hivatalos programm szerint október 13-án, szombaton este 5—6 óra tájban autón érkezik a városba és másnap, vasárnap ünnepélyes szentmise keretében a leányokat bér­málja, délután pedig az Actio Catolika gyűlésén elnököl. Hétfőn a fiúk bérmálására kerül a sor, délután pedig a megyéspüspök megnyitja az Oltáregyesület kiállítását és megáldja a kiállított tárgyakat. A püspökváró napok programmjára még visszatérünk. Nagy tűz a Pátkai majorban. Csütörtökön délután alig néhány perccel 2 óra után a tüzoltótorony őre furcsa füstre lett figyelmes, mely a Pátkai-major egyik hosszú istállójának te­tején csapott ki. Megszólaltatta a szirénát és a jelzés után néhány percre már rohant is a tűzoltóautó. A tűz azonban gyorsabb volt, mert mire odaértek, a 40 méter hosszú istálló teteje már lángban állt és a cserepek pattogva hullottak le. Az égő tetejű istálíó már az oltás megkezdésekor menthetetlennek lát­szott, mert a kutakból rövidesen ki­Ezzel szemben Olaszország eddigi támogatása és a revízió ügyében is­mételten kifejtett álláspontja közis­mert. Most a francia kapcsolatok szövődése idején sem hagyott sokáig kétségben afelől, hogy ezen állás­pontja mellett kitart. Aloisi báró olasz fődelegátus genfi beszéde a Népszö­vetség plénuma előtt megadta a vá­laszt az aggodalmaskodóknak. Hogy a Duce nem régen elhangzott sza­vaival éljünk: „Magyarország min­den körülmények között számíthat Olaszország barátságára". Ezzel a támogatással a háttérben a miniszterelnök tervbe vett varsói útja hasznos lehet. A megszűnt „Ró­ma—Berlin tengely" helyett egy varió — berlini irányvonatra gondolni azon­ban éppoly csalódásthözó volna, mint az előbbi volt. A lengyel-német el­lentétek a kisebbségi kérdés és Né­metországnak ukrániai törekvései miatt oly mélyrehatók, hogy emiatt a mos­tani nyugalmi állapot nem állandó­sulhat. Ellenben komoly jelek szól­nak amellett, hogy Mussolini Len­gyelországgal kívánná betölteni azt fogyott a víz, úgyhogy kétségbeesett kísérlet volt csak a harc a lángok­kal. Inkább arra törekedtek, hogy a szomszédos tehénistállót megmentsék , a veszedelmes lángoktól. Ez sikerült is. A kigyulladt istálló azonban és a padlásán felhalmozott takar­mány a lángok martaléka lett. Szerencsére állatok nem voltak az istállóban, így állatban kár nem esett. A tüzet, mint a vizsgálat megál­lapította, véletlen szerencsétlenség okozta. Egyik munkás ugyanis a csikóistálló előtt felhalmozott hulla­dékot akarta elégetni s véletlenül a láng felcsapott az istálló nyitott aj­taján és ott meggyújtotta a takar­mányt. A kár kb. 16.000 P. a helyet, amely az ő Dunavölgyi concepciójában Németországnak az olasz politikával való felszámolásá­val megürült. Hogy az olasz-francia megegyezés létrejön-e és mily mértékben, ma még át nem látható. De ha nem is ringathatjuk magunkat abban az il­lúzióban, hogy ez már a közeljövő­ben oly mérvű lehet, hogy Francia­ország szemében a kisantant jogo­sultsága meg is szünhetik, minden reményünk megvan arra, hogy Mus­solini hathatósan fogja képviselni Franciaország előtt nemcsak a ma­gyar kisebbségi kérdés megnyugtató és becsületes megoldását, hanem utat tör a revízió gondolatának is. A Németországhoz való túlzott ra­gaszkodás már eddig is elég csaló­dást okozhatott nekünk. Elzárja a Franciaországba vezető utat, e nél­kül pedig — tudvalevőleg — nincs revizió. A megindult új átcsoporto­sulás küszöbén erre nyílik új alka­lom, Rómán át Párisba juthatunk, ami eldönti azt is, hogy az új játsz­mában hol van a mi helyünk ? Horváth Lajos dr. alispán nyugdíjba ment. Vármegyei törvényhatósági gyűlés volt folyó hó 19-én Veszprémben, ame­lyen vagy 120 tag jelent meg. A 39 pontból álló tárgysorozatnak leg­kiemelkedőbb tárgya volt dr. Horváth Lajos alispán és dr. Szeiberling Re~ zsft vármegyei árvaszéki elnök nyug­díjazási kérvénye. A Nemzeti Hiszek­egy elmondása után dr. Kenessey Pongrác főispán üdvözölte dr. Werner Adolf zirci apátot magas kitüntetése alkalmából. Az egész közgyűlés me­legen ünnepelte a ciszterciek apáiját, mit az ünnepelt meghatódottan kö­szönt meg. Tárgysorozat előtt fel­szólalt dr. Mohácsy Lajos, aki a kőborcigányok garázdálkodásai elien kért orvoslást, akik — szerinte — semmiféle kíméletet nem érdemelnek, mert olyanok, mint a dúvadak. Ha­vas Kornél a körorvosok részére, akiknek székhelye távol esik a gyógy­szertáraktól. kézigyógyszertár enge­délyezését kérte. Az elnöklő főispán felolvasta dr. Horváth Lajos alispán lemondó leve­lét, illetve nyugdíjaztatási kérvényét. Dr. Schandl Károly orszgy. kép­viselő, ny. államtitkár az alispán 1897. évtől közel 40 éves működé­sének kimagasló mozzanataira mutat rá, amelyek folytatólagosan bizonyít­ják, hogy nehéz feladatát minden gátló körülmények között is fénye­sen oldotta meg. Érdemeit jegyző­könyvben örökítik meg. Az elnök bejelentette dr. Szeiber­ling Rezső árvaszéki elnök szintén nyugdíjaztatását kéri. Dr. Lukcsics József egyházmegyei főtanfelügyelő méltatta érdemeit. Valóban árvák atyja volt, aki szeretettel gondozta ügyeiket és védte érdekeiket minden­kivel szemben. Árvaszéki ügyekben országos tekintély volt; több kiad­ványa most is mértékül szolgál. A többi pont gyorsan pergett le. Itt említjük meg, hogy sorsolás út­ján törvényhatósági bizottsági tag­ságuk megszűnt Pápáról: Tomsich Rezső, Szűcs Dezső dr. Györké Sándor, Ruip Jenő és Fábián Károly tagoknak, akiknek helye jövő hónap­ban választás útján lesz betöltve. A kisorsoltak újra választhatók. Az alispánválasztás december hónapban lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom