Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-09-23 / 38. szám

ARA a 16 FILLÉR Pápa, 1834. szeptember 23., vasárnap POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség : Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csákyutca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Főszerkesztő : fiRáTZER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DR, NÉMETH ISTVá&. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméier a hirdetések között 4 fii]., a szöveg között 5 fill. Ho mi I Az olasz külpolitika irányvonalának a német-osztrák csatlakozási mozgalom júliusi puccskísérlete óta bekövetkezett megváltozásával az európai politika horizontján olyan új átcsoportosulás körvonalai kezdenek felrajzolódni, melyekre mindennapi gondjaink közül is fokozott mértékben kell felfigyelnünk. Azok a külföldi visszhangok, melyek Bethlen István grófnak, a diplomata rugalmas fogalmazásában két hét előtt napvilágot látott e tárgyú cikkét kisérik, azt bizonyítják, hogy a külföld s különösen Franciaország annyira elkötelezettnek lát minket Németországgal, hogy a német-olasz ellentét miatt a magyar-olasz viszonylatban is elhidegüléssel számol. Tápot nyerhet ez a feltevés a kormányhoz közelálló egyik újság azon elmefuttatásából is, mely túl a bethleni fogalmazáson, sőt azzal ellentétben olyan „epizódnak" tünteti fel az olasz-német feszültséget, mely „a magyar nemzeten kívül kell, hogy tisztázásra kerüljön." Ezzel szemben lehetetlen meg nem látni, hogy az Anschluss-bomba olyan szakadékot vágott Olaszország és Németország között, mely a maga teljes szélességében és mélységében tárta fel és hozta felszínre a két ország életbevágó •Hentétes érdekeit. Ennek következtében, noha a múltban volt is köztük bizonyos együttműködés, — mely azonban inkább csak taktikai lépésekben nyilvánult meg az egyenjogúság és a fegyver- j kezés kérdéseiben — általános együttműködéssé ez nem realizálódhatik. így szerte foszlik az a reményünk is, melyet a két ország együttműködéséhez fűztünk. De mit is remélhetünk mi attól a Németországtól, melynek hatalmi törekvéseiért egyszer már csaknem elvéreztünk s azóta sem részesültünk részéről a nemzetközi fórumok előtt abban a támogatásban, melyet elvárhattunk volna. Akkor, amikor még Franciaországban is több mint 30 revíziós könyv jelent meg a mi igazságunk mellett, a „baráti" Németországból egy sem került ki. Nem kell nagy meglátás ahhoz sem, menynyire elhidegeníteni igyekszik pángermán propagandájával a magyar állameszmétől német nemzetiségeinket, az utódállamokban pedig egyenesen szembefordítja a német kisebbségeket a magára maradt magyarsággal. Ami mármost Németországot mint piacunkat illeti, kétségtelen, hogy ez számottevő. Mai izoláltságában azonban, mikor ezzel adóságaink törlesztéseképpen, befagyott márkaköveteléseit is mobilizálhatja — erre a csereforgalomra épp oly szüksége van, mint nekünk. Októberben bérmálás lesz Pápán. Felejthetetlen szépnek ígérkező napok várnak Pápa város hívő kat. társadalmára. Dr. Rótt Nándor megyéspüspök értesítést küldött Németh József apátplébánosnak, amelyben közli, hogy az ősz során bérmálást tart Pápán. A hivatalos programm szerint október 13-án, szombaton este 5—6 óra tájban autón érkezik a városba és másnap, vasárnap ünnepélyes szentmise keretében a leányokat bérmálja, délután pedig az Actio Catolika gyűlésén elnököl. Hétfőn a fiúk bérmálására kerül a sor, délután pedig a megyéspüspök megnyitja az Oltáregyesület kiállítását és megáldja a kiállított tárgyakat. A püspökváró napok programmjára még visszatérünk. Nagy tűz a Pátkai majorban. Csütörtökön délután alig néhány perccel 2 óra után a tüzoltótorony őre furcsa füstre lett figyelmes, mely a Pátkai-major egyik hosszú istállójának tetején csapott ki. Megszólaltatta a szirénát és a jelzés után néhány percre már rohant is a tűzoltóautó. A tűz azonban gyorsabb volt, mert mire odaértek, a 40 méter hosszú istálló teteje már lángban állt és a cserepek pattogva hullottak le. Az égő tetejű istálíó már az oltás megkezdésekor menthetetlennek látszott, mert a kutakból rövidesen kiEzzel szemben Olaszország eddigi támogatása és a revízió ügyében ismételten kifejtett álláspontja közismert. Most a francia kapcsolatok szövődése idején sem hagyott sokáig kétségben afelől, hogy ezen álláspontja mellett kitart. Aloisi báró olasz fődelegátus genfi beszéde a Népszövetség plénuma előtt megadta a választ az aggodalmaskodóknak. Hogy a Duce nem régen elhangzott szavaival éljünk: „Magyarország minden körülmények között számíthat Olaszország barátságára". Ezzel a támogatással a háttérben a miniszterelnök tervbe vett varsói útja hasznos lehet. A megszűnt „Róma—Berlin tengely" helyett egy varió — berlini irányvonatra gondolni azonban éppoly csalódásthözó volna, mint az előbbi volt. A lengyel-német ellentétek a kisebbségi kérdés és Németországnak ukrániai törekvései miatt oly mélyrehatók, hogy emiatt a mostani nyugalmi állapot nem állandósulhat. Ellenben komoly jelek szólnak amellett, hogy Mussolini Lengyelországgal kívánná betölteni azt fogyott a víz, úgyhogy kétségbeesett kísérlet volt csak a harc a lángokkal. Inkább arra törekedtek, hogy a szomszédos tehénistállót megmentsék , a veszedelmes lángoktól. Ez sikerült is. A kigyulladt istálló azonban és a padlásán felhalmozott takarmány a lángok martaléka lett. Szerencsére állatok nem voltak az istállóban, így állatban kár nem esett. A tüzet, mint a vizsgálat megállapította, véletlen szerencsétlenség okozta. Egyik munkás ugyanis a csikóistálló előtt felhalmozott hulladékot akarta elégetni s véletlenül a láng felcsapott az istálló nyitott ajtaján és ott meggyújtotta a takarmányt. A kár kb. 16.000 P. a helyet, amely az ő Dunavölgyi concepciójában Németországnak az olasz politikával való felszámolásával megürült. Hogy az olasz-francia megegyezés létrejön-e és mily mértékben, ma még át nem látható. De ha nem is ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy ez már a közeljövőben oly mérvű lehet, hogy Franciaország szemében a kisantant jogosultsága meg is szünhetik, minden reményünk megvan arra, hogy Mussolini hathatósan fogja képviselni Franciaország előtt nemcsak a magyar kisebbségi kérdés megnyugtató és becsületes megoldását, hanem utat tör a revízió gondolatának is. A Németországhoz való túlzott ragaszkodás már eddig is elég csalódást okozhatott nekünk. Elzárja a Franciaországba vezető utat, e nélkül pedig — tudvalevőleg — nincs revizió. A megindult új átcsoportosulás küszöbén erre nyílik új alkalom, Rómán át Párisba juthatunk, ami eldönti azt is, hogy az új játszmában hol van a mi helyünk ? Horváth Lajos dr. alispán nyugdíjba ment. Vármegyei törvényhatósági gyűlés volt folyó hó 19-én Veszprémben, amelyen vagy 120 tag jelent meg. A 39 pontból álló tárgysorozatnak legkiemelkedőbb tárgya volt dr. Horváth Lajos alispán és dr. Szeiberling Re~ zsft vármegyei árvaszéki elnök nyugdíjazási kérvénye. A Nemzeti Hiszekegy elmondása után dr. Kenessey Pongrác főispán üdvözölte dr. Werner Adolf zirci apátot magas kitüntetése alkalmából. Az egész közgyűlés melegen ünnepelte a ciszterciek apáiját, mit az ünnepelt meghatódottan köszönt meg. Tárgysorozat előtt felszólalt dr. Mohácsy Lajos, aki a kőborcigányok garázdálkodásai elien kért orvoslást, akik — szerinte — semmiféle kíméletet nem érdemelnek, mert olyanok, mint a dúvadak. Havas Kornél a körorvosok részére, akiknek székhelye távol esik a gyógyszertáraktól. kézigyógyszertár engedélyezését kérte. Az elnöklő főispán felolvasta dr. Horváth Lajos alispán lemondó levelét, illetve nyugdíjaztatási kérvényét. Dr. Schandl Károly orszgy. képviselő, ny. államtitkár az alispán 1897. évtől közel 40 éves működésének kimagasló mozzanataira mutat rá, amelyek folytatólagosan bizonyítják, hogy nehéz feladatát minden gátló körülmények között is fényesen oldotta meg. Érdemeit jegyzőkönyvben örökítik meg. Az elnök bejelentette dr. Szeiberling Rezső árvaszéki elnök szintén nyugdíjaztatását kéri. Dr. Lukcsics József egyházmegyei főtanfelügyelő méltatta érdemeit. Valóban árvák atyja volt, aki szeretettel gondozta ügyeiket és védte érdekeiket mindenkivel szemben. Árvaszéki ügyekben országos tekintély volt; több kiadványa most is mértékül szolgál. A többi pont gyorsan pergett le. Itt említjük meg, hogy sorsolás útján törvényhatósági bizottsági tagságuk megszűnt Pápáról: Tomsich Rezső, Szűcs Dezső dr. Györké Sándor, Ruip Jenő és Fábián Károly tagoknak, akiknek helye jövő hónapban választás útján lesz betöltve. A kisorsoltak újra választhatók. Az alispánválasztás december hónapban lesz.