Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-08-19 / 33. szám

Harminc foldmives fiú kitűnő vizsgája a földmlvesiskoiában. A m. kir. állatni mezőgazdasági szakiskola csütörtökön, aug. 16 án tartotta szokásos évi tanévzáró vizsgáját. Harminc kiválóan képzett földmíves fiú tett bizonyságot amellett, hogy a két évet nem hiába töltötték el a főldmivesiskola falai között, hanem igazi munkával készültek az évzáró vizsgára. A vizsgabiztos Tar Gyula mezőgazdasági iskolai főigazgató volt. Az érdekes vizsga kint folyt a szabad ég alatt nagyszámú közönség jelenlétében. Ott volt Sokorópátkay Szabó István volt miniszter nejével együtt, továbbá Németh J zsef apát-plébános, Karlovitz Adolf kormányfőíanácsos, Handl József jár. bir. elnök, Hamuíh János polgármester, ezenkívül még sokan a pápai inteligencia, valamint a kör nyékbeli földbirtokosok és nagybérlők köréből, továbbá sok vidéki és pápai kisgazda is. A tanárok egymás után adták fel a nehezebbnél nehezebb szakkérdéseket és a növendékek gondolkodás nélkül adták a válaszokat nagy hozzáértéssel. Öröm volt nézni ezeket az okos parasztfiukat, akiknek szemében ott csillogott az erős akarás és az értelem fénye. Mind a harminc nagyszerű képviselője a romlatlan magyar földmivestársadalomnak, akikben csak úgy búzog és robbanásig feszül a földből élő paraszt ember ősereje. Ezek a fiúk hogyha hazatérnek csendes falujokba, bizonyára apostolai lesznek az új alapra fektetett földműves eszméknek és ezeket az acéllelkü fiatalokat nem kezdi ki a nyugati rozsda, ezek hív őrei lesznek a magyar földműves társadalom egészséges konzervatív tradícióinak. Csodálatos, hogy milyen iníeligenciára tettek szert a rövid két éves tanfolyam alait. Volt egy tanuló, aki a hússertések hizlalásáról szabadelőadást tartott, de annyi hozzáértéssel és olyan nagyszerű meglátással, hogy dicséretére válna bármely szakembernek. Pedig ez a fiú talán csak őt elemit járt és talán éppen abban az időben, amikor a véres háború zivatara elsodorta az apját és gyenge kezébe odanyomták az eke szarvát. A magyar nép ősereje mindig a faluban volt, a falut kell megbecsülni, ha az események szoHasznált tankönyvek féláron. — Iskolaszerek nagy választékban és olcsón kaphatók Dömösi János honyulHFesliedBSBbBii, Kossuth-utca IS. morű láncolatát meg akarjuk akasztani, oda kell visszatérni, ahonnan a petyhüdt erekbe friss vér áramlik. A vizsgálat végén a távozó földműves ifjak nevében Tipold János, a gazda önképzőkör ifjúsági elnöke búcsúzott az intézettől, a tanári kartól és köszönte meg az intézet igazgatójának, Szabó Jánosnak szeretetteljes bánásmódját és jóindulatát. Néhány kedves szót mondott Tar Gyula vizsgabiztos és Sokorópátkay Szabó István volt miniszter is a búcsúzókhoz és az Isten áldását kérte nehéz munkájukra. Ezután Szabó igazgató ajándékkönyveket osztott ki a kiválóan végzett növendékek kőzött. Délután egy órakor közös ebéd volt, melyen a meghívott vendégek mintegy hatvanan vettek részt és maradtak együtt kitűnő hangulatban a késő délutáni órákig. Külön kell megemlékeznünk az intézet igazgatójának és ambiciós tanári karának kitűnő és alapos munkájáról, melynek legnagyobb elismerését a nyilvános vizsga gyönyörű eredménye szolgáltatta Ez első magyar tengeri hajó vizrebocsátása. A napokban folyt le Budapesten ez a kedves ünnepség. A Dunán úfnak eresztették az első magyar hajót, mely majd a tenger viharos hullámain át viszi a magyar terményeket. Kicsi, magyar hajó, mely eltörpül a tengeri hatalmak hajókoloszszusai mellett. Mégis büszkeséggel tölt el bennünket, mert újra magyar zászlót lenget a tengerek szele és élniakarásunknak újabb bizonyítéka. Budapest a neve ennek a kis tengeri hajónak, mely majd hirdeti, hogy van egy ország, mely ő! elrabolták a tengert, az életlehetőséget. De küzd, harcol az életért és nem mo d le arról, amihez joga van, a tengerről, ahol húsz évvel ezelőtt hadihajóink vigvázva álltak és őrködtek. Szomorú statisztika az egykéről. A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi száma megdöbbentő adatokat közöl az egyke pusztításáról. Nagy-Magyarországon 4'1 százalék volt az egykés jellegű községek száma, Csonka-Magyarországon pedig már 7 százalék. Különösen megdöbbentően nagy ez a százalék Baranyában, ahol 60 egykés község van. Az ország 223 egykés faluja közül 194 esik Dunántúlra. Ha nem fűznénk egy szót sem ezekhez az adatokhoz, akkor is előttünk kell hogy álljon a borzasztóan szomorú tény, hogy a magyarság k halóban van S ha ehhez hozzávesszük még, hogy a magyar házasságok 18 százaléka meddő, akkor kétségbe kell esni. Itt valamit tenni kell. FS) öírásos kalapok, sapkák, trikók, kötöttáruk, tornanadrágok és tornacipők legnagyobb választékban. Úgyszintén gyermektiarisupk, kötények^ fehérneműk, iskolatáskák, bőröndök a legolcsóbban kaphatók s-s s-s s-s s-s idl Ferencnél Pápa, Kossuth-utca 6. Telefonszám: 174. üasárnapi Ml Medália az anyákon. Minden év augusztus 20-án összegyűjtik a sokgyermekes anyákat Rangsorba állítják őket gyermekeik száma szerint Azután kiosztják a kitüntetéseket, szép fényes medáliákat és néhány pengőt. Szép-szép dolog az anyák megbecsülése, hiszen az anyának a gyermek adja meg azt a fönséget, a kiváltságot, melyet évezredek óta élvez. De ez nem elég. Különösen kevés a mai nehéz időben, mikor kétségbeesett beszédek circumdederuntja zokog a magyar falvak pusztulásán, mikor a statisztika hideg, elfogulatlan számadatai olyan szörnyű eredményeket mutatnak. Medáliákkal, rangsorba sorozással és egy napi ellágyulással és szemforgató ünnepléssel nem lehet és nem szabad a magyar anyák dolgát elintézin. Az a dics, amit a fényes kitüntetés adna — kevés. Abból a medáliából — sajnos — nem lehet harapni. Ahol 10—12 éhes száj vár az üres asztalfiából kenyeret, ott nagyon kevés az a fődíjnak tartott 20 P. Ezzel a díjazással nem lehet az anyaság sárbatiport és százszor kinevetett szentségét a régi magaslatra emelni. Ez az összeg kevés ahhoz, tragikusan kevés. Máshol a baj, drága díjkiosztó urak. A házasságokban, melyek már nem az égben köttetnek, hanem csak a földi halandó előtt és egyszerű kontraktusok, melyben több a vér mohó éhsége és a pénz sóvárgása, mint a lélek eszményi vágya. Meddők a házasságok. Őfelsége a gyermek lebukott trónusáról, melyet a házasság szentsége ácsolt össze. Nem áldás már a gyermek. Többet ér a házastársak nyugalma és vidámra biztosított élete, mint egy drága kis fiú, vagy aranyhajú kis leány édes gügyögése. Ezt változtassák meg uraim. Azután osszanak dijakat. De ne medáliákat, ne 20 pengő szégyendijat, hanem tisztességes megélhetést a nagyszámú családoknak. Mert az nem ünnepelni való ám, hogy a gyermekhalandóság évről-évre növekszik. Hogy a gyermekek mosolygósra teremtett ártatlan képe idő előtt tele van ránccal. Hogy azok a gyermekarcok jobban világítanak beteges sápadtságukkal, mint a hold világa. Ezek a vérszegény gyermekarcok vádolnak. És ezt a néma vádolást nem szabad elfelejteni az augusztus 20-iki országos ünnepségek feltranszformáit csindaratta-bumja közepette sem. Akkor lesz ez a tipikus magyar ünnep igazán ünnep, ha a magyar gyermek arcán a vidámság mosolya érik egészséges barnára. Ha minden magyar családban ott tipeg őfensége, a gyermek. A magyar jövő, a magyar kikelet. Addig hiába osztanak fényes medáliákat, a kisorvadt magyar anyák mellén nem álí jól a fényes kitüntetés. Többet érne a mindennapi kenyér. Horác,