Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-07-30 / 31. szám

,,, z eti Múzeum Könyvtára 00 H Él Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő­utca 12. Telefon: 151. Laptulajdo­nos a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő : Németh István dr. Pápa, 1933. Julius 30., vasárnap. 5c Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdeté­sek milliméteres díjszabás szerint. XXX. évfolyam, 31. szám. Szemben a nappal, írta: Dr. Sulyok Dezső. Ilyenkor valami nagy és csodá­latos szolidaritásnak kell megszál­lania mindenki szívét, aki mint ma­gyar belép a táborba, vagy egyéb­ként összeakad az idesereglő idege­nekkel. Éreznie kell mindenkinek, hogy besorozták abba a láthatatlan regimentbe, mely az utánunk jövő magyarság jövőjéért küzd és minden kiejtett szavának, minden gesztusá­nak úgy kell kifejezésre jutnia, hogy ez a nagy gondolat ne csorbuljon ki azon a szón, vagy azon a gesz­tuson. A naptól nem szabad félni, de okosan kell felhasználni mindennél nagyobb erejét. A mi osztrák Anschluss-unk. ii. Érzelmi momentumok keveset szá­mítanak a világtörténelemben, s a szerelet nem diplomáciai tényező. Az tehát, hogy négyszáz esztendő óta együtt rójjuk a történelem ösvé­nyét, a jövőnkre éppoly kevés döntő befolyást gyakorolhat, mint az, hogy épp ennek a négyszáz esztendőnek folyamán eleget marakodtunk egy­mással. A politika az érdekek tudo­j mánya és nem a szentimentálizmusé. Az a híres, történelmi patinás len­gyel-magyar barátság egy pillanatra sem ragadta ki a lengyeleket az el­lenünk agyarkodó franciák karjaiból és nem szolgált akadályúl semilyen meg nem támadási szerződésnek, melynek éle ellenünk irányult. Az Ausztriával való kapcsolatunk­nak is nem érzelmi az alapja, ha­nem, mint az első cikkünkben rá­mutattunk, stratégiai, s miként a je­len fejtegetéseink során látni fogjuk, a földrajzi helyzet is olyan adottság volt, melyet csak természetellenes erőszakkal lehetett széttépni. Kétségtelen, hogy az egyes népek­nek, nemzeteknek és rajtuk keresztül az egyes országoknak kialakulásá­ban — sokszor még a történelem előtti időktől kezdve — a földrajzi Hosszú előkészület után testet öl­tött a pillanat, amikor az egész világ cserkésznépe felvonul a gödöllői vi­lágtáborba, hogy seregszemlét tart­son a jövendő generáció testi és lelki felkészültsége felett. Ami minden más népnek csak any­nyit jelent, hogy nemes versenyre kell kelnie zsengéinek, saját jobb, vagy gyengébb kvalitásaikhoz mér­ten küzdeni a nemzetek megbecsü­léséért, az most a magyarnak majd­nem sorsdöntő fordulattá magasz­tosult. A mai világlapok állandó rovata lett a magyar kérdés, naponta jelen­nek meg minden organumban fejte­getések, melyek a magyarság mel­lett, vagy ellen állást foglalnak ebben az egyelőre papíron folyó küzdelem­ben. 15 hosszú esztendő néha jól, néha rosszul vezetett küzdelme ma már a népek érdeklődésének a hom­lokterébe állította a magyar meg­csonkitottságot és akarva, nem akarva, ma ezzel virrad és fekszik az em­beriség kollektív érdeklődése. Azok, akik most idejönnek, akár mint résztvevők, akár mint kísérők, vagy éppen mint érdeklődők, nyitott szemmel és impressziókra éhes lé­lekkel mind azt figyelik és kutatják, kik azok a magyarok, akik hangos, de higgadt szóval a maguk igazát vitatják annyi nép areopágja előtt meg nem szűnő kitartással. Mind azt fogja nézni, hogy a nemzet, mely többre tartja magát méltónak a meglévőnél, valóban méltó-e arra a többre, amit mások­tól vitat magáénak, vagy csak állítja-e azt, amit tettei, viselkedése és kül­sőségeiben megnyilvánuló karaktere nem tud igazolni ? Szembe kerültünk tehát a nappal, mely a nemes anyagot megérleli, a silányat kiszárítja, vagy megrot­Tiasztja. Egy világ tekintetének a kereszttüze perzseli az augusztusi naptól égő gödöllői mezőt és erdőt és ez a perzselő tekintet épp úgy áthatol minden leplen, mint a nap­sugár tűze. tényezőknek, a hegy- és vízrajznak, az éghajlatnak a szó teljes értelmé­ben döntő befolyásuk volt. A terület azonossága és körülhatárolísága bi­zonyos egységet vitt be az életkö­rülményekbe ; egységes lett a meg­élhetés, az ősfoglalkozás és a belőle sarjadzó, előbb anyagi, utóbb szel­lemi műveltség; nem is szólván arról, hogy ha nem is nyelv, de legalább is a nyelvjárás a földrajzi viszonyok­ból fejlődött. Nem föladatom most hosszadal­masan fejtegetnem sem azt a tényt, hogy az u. n. Dunamedence csaku­gyan ilyen földrajzi valóság, sem azt, hogy meddig terjednek annak hatá­rai. Annyit azonban a térképpel is­merős iskolásgyermek is tud, hogy a Kárpátok hegylánca, a Cseh erdő, a Szudéták, az Érchegység, az Al­poknak keleti lejtői és a Kapela meg a Karszt egy olyan katlant zárnak be, amelynek lakossága, ha még oly tarka is a nemzetisége, összes meg­élhetési viszonyaiban egymásra van utalva, összes foglalkozási ágaiban egymást kiegészíti, összes természeti kincseivel egymást kisegítheti, összes mezőgazdasági és ipari termelésével magának mind a kinálat, mind a ke­reslet szempontjából elegendő piacot teremthet, összes természeti és mes­terséges közlekedő útjaival gyorsan és olcsón bonyolíthatja le a kereske delmet, szóval egy nagy gazdasági közösséget alkot. E gazdasági közösségről külön is lesz még szó. Most csak arra aka­runk rámutatni, hogy amily otromba tévedés és a történelem Ítélőszéke elé tartozó bűn volt ezt a földrajzi egységet megbontani és helyébe alak­talan, idomtalan, értelmetlen kolosz­szusokat és csonkokat teremteni, ugyanily helyes politikai érzékre vall ezeket a kapcsolatokat újra megke­resni és ápolni azokat a lehetősége­ket, melyek valóra válva azokhoz a kapcsolatokhoz közelebb visznek ben» nünket. A földrajz nem érzelem, hanem valóság. Sőt oly valóság, melyet nem az ember keze, hanem az Úristené alkotott. Az ember keze lehet kon­tár, az Úristené soha : ez a földrajzi egység tanulsága, ez a mi bizodal­V. K&tona Papp János. munk. Vasárnapi levél. Keldűskérdés száz évvel ezelőtt. Most került a kezembe egy zöld színű néhány hónap hijján 100 esz­tendőnek örvendő lajstrom, melyen fel vannak tüntetve azok a kegyes adakozók, akik az 1834-iki újesz­tendei köszöntések helyett, a helybeli szegények felsegítésére adományokat adlak. Az adakozásból összegyűlt 326 forint 45 krajcár, melyet a vá­rosi szolgáknak ajándékul adott a város. A lajstrom végén van egy jegyzet, mely szórói-szóra így hang­zik : A megszüntetett koldulás helyett 156 koldusnak számára 1833-én Ja­nuárius 1-ső napjától fogva Decem­ber utoilyáig a Jótevők önkényes adakozásából fizettetett ki öszvesség­gel Váltócédulákon 4765 fr. 48 kr. Majdnem száz évvel ezelőtt, ami­kor még a regényírók fantáziájában sem született meg a mese arról, hogy 1933-ban az emberek felszáll­nak a levegőbe, hogy olajmécs he­lyett villany világít a rádiótól han­gos lakásokban, Pápán megszüntet­ték a koldulást és egy év alatt csak­nem 5000 forintot adtak a koldu­soknak. Kissé elszégyeltem magamat, mikor őseink modern jószívűségének két­ségkívüli bizonyítékát olvastam. Va­lahogy kellemetlenül éreztem maga­mat, mert a százesztendő távolságú múltból állandóan felrémlett előttem az akkori pápaiak nemes gesztusa. Nem akartak az utcán csatangoló, rongyos ruhájú koldúst látni, nem azért mert megvetették, vagy lenéz­ték volna őket, hanem inkább mert saját magukat úrnak tartották. Százesztendővel ezelőtt volt, a fa­tengelyes világban. Mi késői unokák bizony látunk koldusokat a pápai utcákon, s a rádió zajába bele mor­dul a koldusok zajának monoton kérése, adjatok alamizsnát. Tele van­nak sokszor a pápai utcák koldu­sokkal, akiket a nyomorúság kan­csukája hajt a betévő falat után, tele vannak néha kéregető kisgyerekekkel, akik oda dörgölőznek hozzánk, s titokban, nehogy a posztoló rendőr észrevegye, néhány fillért kunyerál, mert súlyos beteg az édesanyja. Sipiczkynél jó magyaros konyha, (PÁPA, FŐ-TÉR 27. SZÁM.) rr rr italok. Szolid árakl Elsőrendű szobák! R szobák vízvezetékkel ellátva! 140

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom