Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-08-20 / 34. szám

6 P ßP ü ÉS VIDÉKE 1933, augusztus 20 Veszendő generáció. Elveszett generáció, írja valaki a magyar fiatalságról. Mikor ezeket a keserű szavakat olvastam, valami borzongó fájdalom vonaglott át a lelkemen és bogozni kezdtem e tra­gikus kijelentés okát. A fiatalság egy része bizony a könnyebb végét veszi az életnek. Az agyonkultivált sport, a legényes dáridók „rumlik" idejének nagy ré­szét elveszik. Azt a drága energiát pedig, amit az ilyen bősz, kurucos­kodó majálisokon eltombol, inkább az életküzdelmébe kellene beledobni. Az élet, különösen a mai magyar élet, nem majális, hanem keserves, verejtékes küzdés a holnapért, a be­tevő falatért. A küzdelem, az élet-halál harc kegyetlen következetességgel folyik, a fiatalság pedig a holnapi nap gond­ját belefojtja a pillanat mámoros, gyöngyöző borába, ül tehetetlenül az ósdi szekéren, mely csak kullog, hánykolódik az új idők viharában. Pedig az éiet nem áll meg, az idő sasszárnyakon repül, s jövő problé­mái a fejükre nőnek garmadával s várnak megoldatlanul. Odakint, az európai népek koncert­jén, fiatal torkok süvítenek bele a lomha levegőbe, odakint, Európa táncdobogóján fiatal, erős lábak do­bogják a jövendő élet táncát. A 30 éves Balbó 24 repülőgép óriással berepüli a világot s Rómá­ban a másik ifjú olasz, a Duce, tábornagyi kalapot nyom a fejébe. Itt a Duna partján örömtüzeket gyújt az a 30 éves, akinek sikerül egy­hónapban 100 pengőt keresnie. Hja, Itáliában folyik a megfeszített munka az izomszakadásíg. Ezek mellett a hatalmas távlatok mellett kicsivé zsugorodik a mi fiatal­ságunk problémaköre. Széttagolva, egymást nem ismerve, egymást nem támogatva, sopánkodik, vár idege­sítő tehetetlenséggel, mintha ahhoz, ami ebben a csonka hazában törté­nik, vagy történni fog, egyáltalán semmi köze sem lenne. Mást azon­ban nem vár, mint azt, hogy mi­ként tudja megkeresni azt a néhány pengőt; ami az esti borozáshoz,^vér­szegény, legényes passzióihoz kell. Szomorú, de így van. De hogy mennyire jutottunk, an­nak nemcsak ez a fásult, blazírt­szemű fiatalság az oka. Óh, nem. Ezt a fiatalságot, szinte tervszerűen, mesterségesen ránevelték a p'pogya­ságra, az önállótlanságra, amikor 25—30 éves létükre mit sem szá­mító gyerekeknek vették őket, ami­kor kisemmizték őket a nemzeti mun­kából. Pedig a magyar fiatalságnak is megjön 25 éves korában az esze, a magyar fiatalság is van olyan, mint az Itália kék ege alatt felnőtt DEUTSCH fsfceresEiedo PflPB, Básíya-uíca 18. — Hisfsludy-utca Z. Teljen: 119. Telefon : 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva: 335 l a bükkhasáb tűzifát l a cserhasáb tűzifát l a aprított tűzifát elsőrendű hazai fűtő'szenet elsőrendű hazai brikettet. fiatalság, ha nem is mosolyog örökké az ég felette. Van bizony olyan. De . . . A jólét dúsan megrakott asztalá­nál elhízott filiszterek és párnáskezű, ósdi mandarinok, csak krokodil köny­nyeket tudtak hullatni a magyar fiatal­ságért és Shylocki módon vigyáztak arra, hogy a pazar asztalról le ne hulljon valami a fiatalság számára, vagy oda ne kerüljön az asztalhoz, ahol a boldog beérkezettek lakmá­roznak. Ehhez még nincsen jussa a fiatalságnak, ez még korán lenne számára, hiszen csak 30-35 éves és a fejebúbján még lengedez néhány árva hajszál. És ez a fiatalság a könnyeken meghatódva elhitte és elhitette magá­val, hogy neki bizony várnia kell még, mert nem érett meg a nagy nemzetmentő munkára. Öncsalás ez, mely talán átsegíti a mán, de ször­nyű, végzetes következései lehetnek a holnapra nézve. Ez a fiatalság elveszik így a jövő számára. Elpusztul az utánpótlás és a most is nehezen zakatoló magyar motor, egyszer csak teljesen kihagy. Beszélhetünk, kiabálhatunk a fóru­mon a magyar faj örökifjúságáról, nemzetalkotó erejéről, a beszéd lehet talán hatásos és könnyetfakasztó, de ha a valóság mikroszkópja alá' rakjuk ezeket a beszédeket, nem találunk bennük magot, mert csak a beszéd kedvéért mondattak el. Szóvirággal nem lehet az elveszett generációt megmenteni! De hibázott a fiatalság is. Minden fiatalságnak magának kell kiharcolni a maga számára az életlehetősége­ket, s nem szabadna várnia a párná­zott ajtajú előszobákban a leeresz­kedő mosolyokat. Az életért, a szebb életért mindig harcolni kellett, s ha az öregek erre már nem képesek, akkor a fiatalság gyürkőzzék neki a harcnak keményen. Abból, hogy végső elkeseredésükben a nyárs­polgárok fejéhez szidalmakat vagdo­sunk — sajnos —, megélni nem lehet. Csodákra, bőséges manna­hullásokra várni dőreség. Mindenki annyit kap az élettől, amennyit ki tud tőle sarcolni. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, még ez a csüggedt, szontyolodott magyar fiatal­ság is. Amit nem hoz magától az élet, azért el kell menni és ki kell kény­szeríteni belőle. De ölbetett kezek­kel, múlton, sérelmeken rágódó ajkak­kal, nem lehet a holnappal szembe­nézni, mert attól halálra rémül a lelked — szegény elveszettnek titu­lált generáció: magyar fiatalság. Dr N, 8. Záróvizsgálat a Mezőgazdasági Szakiskolában. 16-án, szerdán délelőtt ünnepélyes keretek között tartották meg a Szak­iskolában beszámolójukat azok az ifjak, akik a két éves tanfolyamot elvégezték. A földmivelésügyi kor­mány vitéz Kolgyáry László min. titkárt küldötte ki biztosnak. A felső­dunántuli OMGE-t sokorópátkai Sza­bó István v. miniszter képviselte. Megjelent még Mihály Sándor gaz­dasági felügyelő, valamint a járás vitézi hadnagya, vitéz Hevesy József, az érdeklődők sorában Hamuth János polgármester, Kovács Kálmán ezre­des, dr. Dobrovich Ágoston bencés igazgató, Kraft József tanítóképző­intézeti igazgató, dr. vitéz Vida Ele­mér rendőrkapitány, Piszker Valér ir­galmasrendi perjel Markó Dénes fe­rences házfőnök, Szeleczky Gyula ügyvéd, Dr. Kövesdy Viktor állat­orvos, dr. Pápai Lajos állatorvos, Gubicza Ferenc v. orsz. gyűlési kép­viselő urakkal. Szabó igazgató köszöntötte a mi­niszter kiküldöttjét és kérte a vizs­gálat megnyitására. Vitéz Kolgyáry szavai után megkezdődött a vizsgá­lat. A berendezéstan feleleteiben meg­elevenedett a hallgatóság előtt egy kisgazdaság képe, amilyennek meg­teremtésére Szabó igazgató nevelte és oktatta tanítványait. A növényter­meléssel megkezdődött a gazda mun­kája, amint Körmendi tanár vezeti tanítványait a talajművelésben fel­használva a kor igényeinek megfe­lelő talajművelő eszközöket, min a Lack-féle láncboronát, a vetőgépet. (Különben ezeket az eszközöket sze­gényebb gazdáknak ki is kölcsönzik.) Gépek Buland tanár szakjában, az állatenyésztésben is szerepelnek és a kiállításon első díjat nyert york­shire-i kocánál, az arabs félvérnél meg a Merino precocce birkáknál is jobban megcsodálták azt a szakava­tottságot, mellyel a fiúk a gépeket kezelték, a tejzsir vizsgálatot megej­tették, A kertészetben, mely Kránitz tanár kis birodalma és ahol fél hold szőllő, 2 hold gyümölcsös is van, hozzáértéssel tárgyalták a konyhai vetemények, a gyümölcstermelés, a szőlőmüvelés minden csinját-binját. Legkedvesebb a Gazdakör bemu­tatása volt. Két tartalmas és gondo­san elkészített előadásban mutatták be, hogyan is gondolkodnak a szak­iskolát végzett kisgazdák. Az első előadás a gazdasági rendtartásról szólott. Felvázolta a gazda üzemét A másik előadás felvilágosítás volt, hogy mit érhet el a gazda a mi ég­hajlatunk alatt csekély befektetéssel is, ha okszerűen takarmányoz. Eze­ket a talpraeset, okos előadásokat Ács András és Baló János szakis­kolások tartották. A gazdaköri gyűlés megható búcsúzással végződött, el­köszöntek tanáraiktól és társaiktól a végzett fiúk. Végül a miniszteri biztos meleg szavak kíséretében nyújtotta át a mi­niszter könyvajándékát és az OMGE könyveit elismerésül meg kitünteté­sül. Buzdító szavakat intézett még az ifjúsághoz Mihály felügyelő és Szabó István v. miniszter. Bakonyalja! kalholikus nap. Illetékeshelyről vettük és lapunk­ban szívesen közöljük a hirt, hogy Dragovits István ugodi plébános, a csóti esperesi kerület esperese, es­peresi kineve résének évfordulóját úgy óhajtja emlékezetessé tenni, hogy a Bakonyalja népét Ugodra katholikus napra hívja össze. Őszinte örömmel üdvözöljük e gon­dolatot és a kivitelhez a sajtó támo­gatását a legnagyobb készséggel ígér­jük, mert tudjuk, mit jelent egy ilyen megmozdulás, ilyen seregszemle, ilyen lelki harangszó egy egész vidék kat­holikus öntudatának és virágzó hit­életének számára. A politika sivár és kilátástalan, a politikai harcok csak arrak jók, hogy a magyar leikebe vert éket még mé­lyebbre verjék. A politika kikapcso­lásával, tisztán hitéleti, világnézeti elvek szemmel tartásával rendezett gyűlésnek éppen ellenkező lesz a ha­tása : közelebb hozza egymáshoz és tömöríti a lelket. Ezt a lelki erőforrást akarja szol­gálni a katholikus nap. Harangszó akar lenni, mely fölébreszti az alvó öntudatot. Virágfakadás akar lenni, mely megmutatja a békének és ösz­szetartásnak szépségét. Útmutató akar lenni, mely a kétkedőnek, a habo­zónak jelzi az igazság ösvényét. Or­vosság akar lenni társadalmi életünk számos és sokféle bajaira. Üdítő forrás akar lenni, melyből tisztán és bőven árad hit és a szeretet, e két nagy fönntartó ereje társadalmi, nem­zeti, családi és valláserkölcsi életnek. Ez a kath, nap egyúttal hatalmas eszköze lesz annak is, hogy a vidék népe megértse az Actio catholica fontosságát és igyekezzék azt a gya­korlatba átvinni. Dragovits esperes már megkapta az elvi Ígéretet a magyar katholikus közélet vezető embereitől, országos hírű szónokoktól, hogy a gyűlésen részt fognak venni. Ez is előre zá­logul szolgál a sikernek, melyet nem­csak jókívánságunk kisér, de hatha­tós munkánk is támogat. Találtak egy gyermek és egy női retikült és egy bőrpénztárcát. Igazolt tulajdonosaik a rendőrségen átvehetik. - Griff Szálloda Kutrovácz Gyula bérletében. Tiszla, komfortos szobák. Elsőrendű magyar konyha. Kitűnő borok. A vidékiek találkozóhelye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom